#jóéjtpuszi 92% 34 csillagozás

Lackfi Jánostól korábban leginkább magazinokban és az interneten megjelenő írásait ismertem. Tudatosan nem olvastam tőle, mert kevéssé tudtam mit kezdeni ezzel a… nem is tudom! – megélhetési költészettel. Egy ismerősöm több verset is megosztott ebből a kötetből, s mivel tetszettek, úgy gondoltam, kaphat egy esélyt. Azt nem mondom, hogy maradéktalanul elnyerte a tetszésemet ez a könyv, de több darabja megérintett, illetve szinte mindegyikben tetszett egy-egy sor vagy kép. Persze volt olyan is, hogy fogtam a fejemet, annyira kiverte nálam a biztosítékot néhány vers.
Nagyon tetszett viszont, ahogy bemutatja, hogyan állunk Jézushoz keresztényként is, rávilágít gyöngeségeinkre, gyarlóságainkra, de mindvégig tudatosítja bennünk, hogy van, aki így is szeret minket!

borító: 5
tartalom: 5*
stílus: 5
líraiság: 4
élmény: 5*
mondanivaló: 5

Édesanyám kapta ajándékba ezt a kötetet Öcséméktől, aztán amikor elolvasta, továbbadta nekem. Nagy élmény volt. Tetszett, ahogy a hétköznapi életünkre fordítja le Lackfi a hit kérdéseit. Főleg az első ciklus: a Ja, nem fogott meg nagyon. Ebben szembeállítja a mai világ trendjeit, divathóbortjait, filozófiáit Isten szemszögével. Érdekes dolgok sülnek ki belőle, az biztos. Sokféle téma előkerül, de mindegyiknek alapja a személyes hit és annak megélése. Ezért tud rengeteget segíteni, felnyitni a szemünket olyan dolgokra is, amik elsőre nem szembetűnők.
Biztos, hogy újraolvasós lesz, mert hatalmas lelki, szellemi élmény volt.

A könyv címéhez méltóan esténként olvasgattam a verseket.
A mondanivalótól időnként felszaladt a szemöldököm. :)
Nagyon élveztem a nyelvi leleményességet. Szeretem Lackfi írásaiban, hogy beleszövi a mindennapjainkban létező jó és kevésbé jó technikai vívmányokat, online életet, a „trendi” témákat, mert ettől (is) közel érzem magamhoz a mondanivalót.
Nagyra értékelem azt is, hogy időnként jól odamondogat a Jóistennek. Szimpatikus számomra, hogy az imádságot „lerángatja a földre” és olyan beszélgetéssé formálja, ami egymás szerető és tisztelő személyek között jön létre. Beleértve minden olyan érzelmet, ami az ájtatos, szenteskedő imákban nyomokban sincs.
Az öt csillaghoz az is hozzájárul, amit a dedikáláskor a lányomnak és nekem írt. :)

Jóéjtpuszi. Anya, apa utoljára bejön a mese vége után, beszélgettek még egy kicsit, aztán betakargatnak, megsimogatják a fejed, lágy csókot lehelnek arcodra, jó éjt kívánnak, és kimennek.
Ezek után nemhogy elaludnál, tágra nyílt szemmel figyeled a sötétet, hallgatod a neszeket, pörögnek a gondolatok, valami megmozdul az ágy alatt.
Ilyenek ezek a versek. Felébresztenek.

Lackfi János írásai olyanok, akár a megborsozott húsleves, ami először finom, aztán az utolsó kanálnál veszed észre, néhány könnyfacsaró köhögés kíséretében, hogy hoppá, van ebben anyag!
Egy-egy #jóéjtpuszi olvasásánál először nem érti az ember, hogy a) mi ez a szemtelenség? vagy b) mi ez a hülyeség?, esetleg c) miről beszél ez?, aztán, „ja, nem”, és az utolsó mondattal, sorral mindent helyre tesz.
Érdekes, hogy milyen lelkülettel, mikor, milyen hangulatban olvassuk az írásokat, hisz van, amikor az egyik megragad, a másikat meg semmilyennek tartjuk, aztán két hónappal később meg nem értjük, mi tetszett az egyikben és mi nem a másikban.
Egy esélyt mindenképp érdemes adni ennek a kötetnek, még azoknak is, akik nem feltétlenül az „Istenes-versek” kedvelői, mert ők is találhatnak itt maguknak kedvükre valót, szóval csak ajánlani tudom.

Húsvétra kaptam, amikor is nagyon témába vág Jézus meg a hit kérdése. Szeretem Lackfit, szeretem a nézőpontját, a gondolkodását, a másként látását. Szeretem a humoros oldalát és azt is, ha komoly. Kell a mai világban az ilyesmi. Lassan haladtam vele, ízlelgetve, egy-egy verset többször átrágva. Már bánom, hogy nem használtam jelölőket a kedvenceimnél. Így akkor legalább újra elolvashatom.

„Élj részegen.
A lomb közt áttörő
napfénytől részegen,
az orrodba csapódó
tömény akácillattól részegen,
a testedet körülharsogó
hullámoktól részegen,
kedvesed harminc éve
ugyanolyan friss csókjától részegen,
gyermeked hibátlanra
dizájnolt keze vonalaitól részegen,
kertben szedett harmathideg
fügétől részegen,
kályhában pattogó tűz
enyhe bukéjától részegen,
ereidben zsibongó
élettől részegen,
tüdődet megtöltő
levegőtől részegen,
elbágyasztó, izmokat kifacsaró
fáradságtól részegen,
elültetett fa, lefestett kerítés
látványától részegen,
búcsúzás előérzetétől szomorkás
találkozástól részegen,
újra találkozás tudatától derűsebb
búcsúzástól részegen,
visszahozhatatlan,
de soha nem törlődő
emlékektől részegen,
sérülésből, betegségből
való kilábalástól részegen,
a legsötétebb magányból,
megcsalatásból, kudarcokból
kiemelő kegyelem liftjétől részegen.
Élj részegen, és akkor nem kell
mindig a következő
berúgásra várnod tikkadtan.”

Istenhívőknek.
Ja nem. Mindenkinek.
Húsvét idején, a költészet napján.
Ja nem. Bármikor.
Otthon, a kandalló előtt, karosszékben.
Ja nem. Bárhol.
Különleges utazás.

Szenzációs!

Különösen az Időzár c. szösszenet !!! :-)