mátéPONTindul 20 csillagozás

Laboda Kornél: mátéPONTindul

Valóban ​létezik olyan nevű város, hogy Keszthely? – merül föl a kérdés Kőkuti Mátéban (17) egy nyári reggelen. Ám ahelyett, hogy választ kapna erre a látszólag könnyen megválaszolható kérdésre, Máté újabb és újabb rejtélyek hálójába keveredik. Ráadásul szülei távollétében véletlenül megismerkedik eltitkolt nagybátyjával, Simonnal, és a valóság egy pillanat alatt a feje tetejére áll.
Eltelhet-e egy nap alatt két nap? És évek alatt két hét? Hogyan éljünk túl egy unalmasnak ígérkező nyarat? Hogyan kell élvezni a holdfényt? Mit tegyünk, ha félénkek és szerelmesek vagyunk? De a nagy kérdés persze ez marad: boldogok leszünk-e attól, ha engedelmeskedik nekünk a tér és az idő? Na jó, egyszerűbben: összejön-e egy tökéletes randi Annával? Máté mindenesetre pont elindul, hogy kiderítse.

Milyen legyen egy tizenhét éves, ha nem reménytelenül szerelmes? Sokszor gondolok úgy magamra, mint cirkuszi attrakcióra. Tessék, csak tessék, itt látható Kőkuti Máté, a világ legátlagosabb… (tovább)

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2015
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634100539

Enciklopédia 1


Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Tinah
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Sajnos ezt nem nekem írták.
Nem az én világom, nem az én 17 éves ismerőseim világa.
Szerintem, nem ilyen egy 17 éves fiú.. részben ilyen, de azért nem teljesen.. vagy csak normális(?) 17 éves fiúkat ismerek.
Próbálom megérteni az író mondanivalóját, de aligha sikerül. Mi baja van Máténak? Miért viselkedik úgy, mint egy elmebajos? Elmebajos? Vagy valami erőset szív? Nem tudom..
Keresem a válaszokat, de nem találom őket.
Időpocsékolás lenne tovább keresgélni azokat a homályba tűnt válaszokat, mert tovább tudok lépni azon, hogy nem értem a könyvet.
Van pár 17 éves fiú ismerősöm, majd elolvastatom velük, és megkérdem, hogy értik-e Máté mit szeretne. De talán azzal is csak időt húznék.. nem értem és kész.
És talán pont az a lényeg, hogy értelmetlen.
Nem tudom, de nem értem. Kár is tovább ragozni.
Sajnálom.

>!
bagie P
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Amire nincs magyarázat :)
Engem ez most nagyon jó időben, jó helyen, jó állapotban…stb…talált meg. Élveztem, jókat derültem olykor, elgondolkodtam mondatokon…
Jó volt ezzel a könyvvel zárni a 2015-ös évet.

>!
AeS P
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Volt néhány nagyon eltalált jelenet, amiken utána még órákig derültem, legjobban talán a részeg kamaszokon a pesti belvárosban, az egészen szociografikusra sikerült. Tetszett az is, ahogyan megpróbálta megfogni a Z-generáció gondjait és vívódásait, az otthontalanság, a magány, vagy éppen a céltalanság érzését. Az időkezelés és az arra felfűzött gondolatsor is szimpatikus és ismerős, szerintem nem is túl elvont.
Ugyanakkor én is kicsit hiányosnak érzem a történetet néhol, lehetett volna többet írni, kisebb betűkkel és vékonyabb margókkal, ugyanilyen méretű, de jobban körülhatárolt történetű könyv kerekedett volna ki belőle.

Keszthely best hely!
(Ez nem a könyvben van, ez egy általános alapigazság.)

>!
Sicc
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Az elején nagyon tetszett a stílusa, aztán később az értelmetlen leírásokat, felsorolásokat néhol inkább már átugrottam…Nekem ez a keszthelyes mizéria is sok volt, a főszereplő a végén meg már kissé idegesített. Pedig olyan jól indult…(Máté:)

>!
HippyHelena 
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Ugyan itt molyon elfelejtettem lezárni az olvasást akkor, amikor ténylegesen befejeztem, holott 1 óra alatt megvoltam vele, nem kellett egy hét, de nem is baj, mert egy darabig úgyis a hatása alatt voltam, és gondolkoztam azon, hogy hogy írjak róla értékelést, és mostanra sikerült összeszedni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban

Kezdjük ott, hogy érdekes könyv volt.
Az a típus, ami elgondolkoztat, amit nem értesz, és amire nem tudod eldönteni, hogy 5 vagy 0 csillagot adjál.
Vagy legalábbis megvolt benne ez a potencia.

Viszont amint mindenki láthatja, 4 csillagot adtam rá, ugyanis úgy éreztem, nem érdemel többet. Nem volt elég jól megírva ahhoz, az a valami, amit az ember az egész könyvön át érez, egyszerűen nem jött át. Akadályokba ütközött, és így egyszerűen hiányzott belőle valami.
Túl gyorsan vége lett.
Ezt most lehet, hogy csak én gondolom így, de ha az ember egy rövid könyvet akar írni, rövid mondatokkal, lényegretörően, akkor azt végig úgy kell csinálni. Ha pedig bele akar menni mindenféle valóság megkérdőjelezése-filozofálgatásba, akkor az már egy hosszú könyv lesz, és maximum gyengébb írói képességre mutat, ha mégis gyorsan lezárják.
Én legalábbis ezt éreztem.
De egyébként tetszett a könyv.
Viszont ennek ellenére kritikusan állok hozzá, ahogy szinte mindig.
Két elméletet állítottam fel a könyvvel kapcsolatban az értelmezésének céljából, viszont mindkettőben találtam hibákat, bökkenőket, amik megcáfolják, hogy ez van.
De akkor mi a jó égről szól ez a könyv??

1. opció
lehet, hogy lesznek enyhén spoileres részek, de mégsem kattintanám be a kis pipát, hogy összecsukja az egész értékelésemet egy Cselekményleírást tartalmazó szöveg fül alá, meg hát tekintve, hogy nincsen semmi drámai kimenetele a könyvnek, nincs igazából mit spoilerezni
A srác attól a rengeteg piától amit a szervezetébe öntött (amire bármikor van lehetősége szinte, tekintve, hogy amint láthatjuk, a szülei nem nagyon figyelnek rá) újra és újra, totál delíriumban van, és minden szokatlan ez alatt történik, ergo logikus, hogy amikor kijózanodik, nem találja a „nagybátyja” házát, és a végén, amikor végre valakinek spoiler elmesél mindent, ami történt, az pszichológushoz küldi. Számára pedig ez az egész annyira valóságosnak tűnt, hogy kiakad, hogy nem értik, miről beszél spoiler Ez lenne a leglogikusabb, ezzel le lehet tudni minden furcsa és szokatlan látomást, történést, és azt is, hogy miért nem emlékszik arra, hogy válaszolt Médi SMS-eire, és egyéb ilyen hétköznapi dolgokra, amik mégis megtörténtek.

2. opció
Vehetnénk azt is alapul, hogy mindez tényleg megtörtént. Mert végülis egy kellőképpen bizarr könyvbe, egy szürreális valósággal miért ne illene bele ez az egész? Miért? Hát azért, mert akkor kéne rá valami értelmes bizonyíték. Meg kéne kérdezze a szüleit, hogy hogyhogy eddig elhallgatták a nagybátyja létezését, és a szülei elmesélik neki, hogy hát tudod, Mátékám, Simon nagybátyád harcolt ebben meg ebben a háborúban, és azóta kissé megbolondult, és mindig a saját útját járta, a családtól függetlenül. Vagy valami ilyesmi. De így, hogy semmi kapcsolat nincsen a valóságos rész, és a látomásszerű fura rész között, már megint nem stimmel.

Két dolog van, amit egyik verzió sem magyaráz meg, mindenképpen teljességgel abszurdnak tűnnek, és sehogy sem stimmelnek. Ez pedig az eltűnt idő, és Keszthely.
De ebből engem Keszthely idegesít a legjobban, de előbb az eltűnt időről.
Először egy nap repül el Máté életéből, aztán hirtelen, még mindig a „nagybátyjával” töltött idő alatt eszébe jut, hogy haza kell rohannia, mert már rég hazaértek a szülei, meg elkezdődött a suli, meg vége van a világnak. Úgyhogy fogja magát, és hazamegy.

Na itt most két logikus lehetőség lenne az én elgondolásom szerint
a) ugyan az a nap van, amikor elindult, magyarul csak járt egyet a városban nem teljesen józanul, megint dumált az elképzelt nagybácsijával, aztán hazament, és kicsit tudatához tért.
b) valóban eltelt nagyon sok idő, akár hetek, a szülei már elköltöztek, vagy egy háborúban meghaltak, a lakás üres és tele van pókhálókkal, az egyetlen ember a környéken egy szomszéd, de az is már ráncos és öreg, kiderül, hogy tényleg évtizedek teltek el míg távol volt.

Viszont lehet, hogy most csak én vagyok fafejű, de én mégis azt mondom, hogy az, hogy pár nap telik el, és pont a szülei előtt hazaér, nekem nem tetszik.
Egyszerűen nem illik bele a történetbe, ennek nem így kellett volna történnie.
Keszthely pedig: ennek a városnak a felbukkanása szerintem a könyv legnagyobb szépséghibája. Lehet, hogy csak az én szememben, de az író ezzel döntötte romba mindkét elgondolásomat, és hagyott itt engem egy kis alakú papírlapok kötegére hányt szóhalmazzal.

Mármint basszus, ez egy 17 éves gimnazista fiú, mi az, hogy nem hiszi el, hogy van olyan város, hogy Keszthely?? Miután még utána is nézett?

Itt is úgy érzem, hogy két megoldás létezett volna, amitől értelmesebbnek tűnik ez a rész.

a) Egy olyan város nevével ébred, ami ismét két opció 1) nem létezik 2) valami aprócska hely pár lakossal, amiről senki nem hallott még, azokon kívül, akik ott laknak. Mint például Boconád. Ezt most úgy találtam, hogy random megnyitottam a a Google térképet, jól ránagyítottam, és kerestem egy kicsit hülye nevű aprócska települést. Ha több türelmem lenne, meg végeredményben számítana, kereshetnék kisebbet is. Szóval most vegyük azt alapul, hogy én, ugyan 2 évvel fiatalabban és lány kiadásban, szóval nem egészen úgy mint Máté, de azzal a szóval a fejemben ébredek, hogy Boconád. Na én ennek a városnak nem is város ez a létezéséről eddig nem tudtam, ergo fognám magam, leülnék a géphez, és beütném a keresőbe, és nyilván nagyon meglepődnék, hogy létezik, mert vajon hogy álmodhattam vele, ha a tudatos agyam nem tartalmazta ezt az információt? Ez így nekem teljesen értelmesnek tűnne. Amikor kb. 3 éves voltam, volt egy játékom, amit elneveztem Fná-nak szerettem kitalálni mindenféle fantázianevet :D, és aztán kb. 5 évvel később, egyik alkalommal, amikor a nagypapám eljött meglátogatni minket, egy cikket hozott magával, amiben az állt, hogy El Fná Marrakesh főterének a neve. Ezt a példát most azért írtam le, hogy alátámasszam azt, amit az 1.) pontban írtam, miszerint egy kitalált névvel ébred, és mégis létezik. Innentől kezdve nyilván lehetett volna valami érdekeset írni, tovább bonyolítani, hogy mondjuk odamegy Boconádba, vagy a kitalált nevű helyre, és ott talál egy utcatáblát, ami a nagybácsiról van elnevezve, és elkezd kérdezősködni, és kiderül valami. Vagy akármi.

b) Ehhez először bemásolok egy párbeszédet a könyvből, hogy érthető legyen, mit szeretnék ebből a pontból kihozni.

" -Szóval szerinted én öntudatlanul megteremtettem egy sok száz éves várost lakosokkal, házakkal, múlttal, jelennel, jövővel…
-Igen. Szerintem igen. Sőt, szerintem te teremted a valóságot.
-A valóságot? Mármint… A Valóságot?
-Igen. A valóságot.
-A valóságot, azt úgy érted, hogy a valóságot?
-Igen.
-Hogy mindent?
-Azt nem mondtam, hogy mindent, csak hogy a valóságot. Hát… végül is mindent. Igen. Mindent, ami valós.
Nem tudom, mi ez az érzés, de egyre erősebb. Növekszik, burjánzik, feszít belülről.
-Hm. Ebben az esetben én vagyok isten – mondom.
-Azt azért nem hiszem. Talán, ha isten lennél, akkor tudnál róla, hogy az vagy.
-Akkor mégis mi vagyok én?
-Isten avatárja.
Valamiért, én nem tudom, hogy miért, de kényelmetlennek érzem ezt a beszélgetést.
-Hát ez nagyon érdekes!
-Tudod, milyen a Google Maps?
-Tudom.
-Van az az opciója, hogy mindent csak fölülről látsz. Ez a szimpla térkép üzemmód. Egy szép, nagy felbontású műholdas kép. Így látja Isten a világot, ha lenéz föntről. Na és van olyan, hogy átmész utcaképbe.
-Igen.
-És olyankor egy pici sárga embert raksz bele a tájba. És az ő szemén keresztül nézel. Megvan ez neked? Ez a pici sárga ember?
-Persze, hogy megvan.
-Na. Szerintem te vagy Isten pici sárga embere. Isten a te szemeden keresztül nézi a teremtett világ utcaképét. És olykor-olykor korrigál rajtad keresztül valamit."

Nna. Ezzel a beszélgetéssel egyébként nem teljesen értek, csak hogy ha már kritikát írok, akkor mindenről kifejtsem a véleményemet: lehet megkövezni, mindenkitől, aki hagyományos hívő, előre elnézést kérek, de szerintem nincsen egy isten. Én egy általános univerzumi energiában hiszek, ami egyébként kábé olyan, mint a Star Wars-ban az erő bocsánat, ez nem teljesen tartozik ide, de fanatikusként muszáj :D: „Az Erő egy eleven lények alkotta energiamező, amely körülvesz és áthat bennünket. Ez tartja egységben a galaxist.” Én valami ilyenben hiszek. És ennek a teremtő erejéből szerintem mindenkiben van valamennyi, az már rajtad múlik, emelkedettségi szinten, stb., hogy mennyire tudod alkalmazni. És most még egy idézet, csak hogy a követőim, akik megszokhatták, hogy Hendrixtől idézek, ne hiányolják, ő is azt mondta: „Nekem az a véleményem, hogy mindenkinek hinnie kéne magában. Igazából így akkor Istenben is hisz. Ha van Isten, aki megteremtett téged, akkor az, hogy magadban hiszel, azt jelent, hogy Benne is hiszel. És ha Istent magadban hordozod, akkor te is az Ő része vagy.”
Szóval ennyit a párbeszéd elemzéséről, ez csak az, amit én hiszek.
Viszont most térjünk át arra, amit ebben a pontban szeretnék kifejteni, és amiért ezt bemásoltam. Ez az egész bekezdés ugye lényegében a valóság megteremtéséről szólt. Keszthely viszont egy eleve létező hely, mindenkinek a valóságában. És én itt megint azt érzem, hogy itt bujkál valamiféle életigazság, de egyszerűen nem tud előjönni, mert lezárjuk azzal, hogy Keszthely. Itt kellett volna az történjen tudom-tudom, írjak jobbat, ha ennyire osztom az észt :D ha már ragaszkodunk Keszthelyhez, akkor mondjuk felül egy vonatra, Keszthely felé, de félúton lerobban, és valami néptelen aprócska helyre érkezünk, viszont ezzel a Google Maps-Isten sárga emberkéje-képességével Máténak ebből a helyből kellett volna egy Keszthelyet csinálnia.
Én legalábbis azt érzem, hogy ez az út ezzel a városnévvel zsákutcába torkollott.

Viszont mindennek ellenére mégis tetszett az, hogy egy nyilvánvalóan létező város létezését megkérdőjelezi Máté. Viszont ahhoz, hogy ez a rész kiteljesedjen, szerintem máshogy kellett volna alakulnia.

De lehet, hogy velem van a baj, nem értettem valamit, vagy csak túl kritikus vagyok :D

Mindent összefoglalva minden kritizálásom ellenére tetszett a könyv, és elérte azt, ami szerintem az író eredeti célja volt, hogy elgondolkodjak rajta.
Azt hiszem.
Bár nem teljesen tudom, mire jutottam, ha jutottam is valamire.

5 hozzászólás
>!
Juci P
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Szeretném szeretni ezt a könyvet, de van valami hiányérzetem vele kapcsolatban, amit nem tudok rendesen szavakba önteni. Elsősorban az írói nyelv zavart, az én fejemben nem illett a 17 éves narrátorhoz, túlságosan szofisztikáltnak vagy kimódoltnak éreztem. És ugyan nem mondhatom, hogy ne ment volna valahonnan valahova a történet, de menet közben szinte végig az volt az érzésem, hogy nem tudom, mit akar. A hiányérzetem talán leginkább az egésznek a teológiai részéhez kapcsolódik, ez a szál szerintem elég homályos. Csinálok belőle utazókönyvet, hátha más jobban fogja szeretni :)

>!
Molymacska P
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Hát ööö… meglepő volt… Először indult a történet, hétköznapi srácról, akit megszerettem, bele tudtam élni magam minden. Folytatódott egy részeg kalanddal, mondom „áh, még ennyire nem voltam talaj részeg azért nem jön át” Hát nem… az egésznek nincs értelme, se szóról szóra, se a sorok között, nincs összefüggés a történetek között, nincs szerelmi szál, pedig csaj az kettő is van, nincs mondanivaló nincs semmi! (persze én is bele tudok magyarázni mindent de azért a belemagyarázás és a valódi értelmes könyv között különbség van) és a vége… milyen vége van? nincs is vége?!
Én erre már csak egy kérdést tudok feltenni: miért kellett ezt nekem elolvasnom?

>!
gocsi
Laboda Kornél: mátéPONTindul

A könyv eleje nagyon tetszett. 10 és a fiam, és belepillantani egy 17 éves kamasz fiú lelkületébe, szédítő volt. De legaláb tudom, mire készüljek.
A közepén elvesztettem a könyv fonalát, kicsit zavart, hogy nem sikerült elkapnom, milyen síkon halad a történet. Mármint nem is volt történet, ami nem feltétlenül baj, csak zavarosnak éreztem. Aztán a vége felê elkapott Máté világa. Olyan volt, mint amikor az éjszaka közepén felébredek és úgy érzem ez nem valóság, hanem az a valóság ahol 5 perce voltam, csak valamiért visszalöktek ide, hogy tegyem tovább a dolgom. De miért is?
Nekem ezt jelentette ez a könyv. Kamasz lélek. Zavaros, tele kétellyel, kérdéssel. Nem fog mindenkinek tetszeni, de nekem jelentett valamit. Köszönöm, hogy olvashattam

>!
Gáborr_Nagy 
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Szórakoztató, de furcsa regény, nem is mindig értettem a szerző agyjárását. Elég sok megfoghatatlan kép meg látomás van benne, keveredik mindennel, nem tudtam kihámozni, most mi is van. De gördülékeny, előre haladó és könnyű olvasmány. A címét sem vágtam.
Egy ilyen jófej nagybácsi azért király dolog!

>!
Gwen_Black
Laboda Kornél: mátéPONTindul

Igazából fogalmam sincs, mit gondoljak erről a könyvről. Mikor elkezdtem, még egész jónak tűnt, de ez a gondolat nagyon hamar elszállt belőlem. Aztán már csak azért olvastam, mert kíváncsi voltam, hogy ennek a kuszaságnak mi lesz a vége, ki lesz-e bogozva, vagy csak „jólvanazúgy”. Hát jól volt.
Nem tudom, mit gondoljak, nem tudom, jó volt-e a könyv vagy sem. Nem tudom, hány csillagot kéne adnom (maradjunk a másfélnél). Semmit nem tudok.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Róka P

– Szerinted létezik Keszthely?
– Ööö… Igen. Szerintem létezik Keszthely.
– Én nem hiszek Keszthely létezésében.
– Ez az egyik legfurcsább coming out, amit valaha hallottam.

126. oldal

>!
Sicc

A másodperc törtrésze alatt fülig pirulok. Fölösleges lenne bármit tagadni, lebuktam. Ettől a tudattól csak még vörösebb leszek, érzem, ahogy izzadságcseppek ütköznek ki a homlokomon, a szívem a torkomban lüktet. A testem, az a rohadt kis dög, elárulta a lelkem.

26. oldal

>!
Gwen_Black

– Oh… Akkor… mit csinálsz?
– Most éppen ezt.
– De amúgy.
– Amúgy nem ezt.

>!
Róka P

– Na jó, jó, jó, de most végül is akkor mi is a baj tulajdonképpen?
[…]
– Nem tudok elszámolni egy nappal az életemben! – kezd dühíteni, hogy vagy fél órája magyarázok neki, és nem hajlandó egy cseppet sem idegeskedni.
– Oh, én az egész életemmel nem tudok elszámolni az életemben.

75. oldal

>!
Róka P

És kiderült, hogy van. Minden jel arra mutat legalábbis. Még Wikipédia-oldala is van, ami, ugye, a létezés legékesebb bizonyítéka.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wikipédia
>!
Róka P

Arra gondoltam, rendelek valami röviditalt, a könyvekben és filmekben is ezt szokták csinálni, amikor kiborulnak valamin. Rá is kellene gyújtanom, csak sajnos nem dohányzom. És nem is lehet bent cigizni, kint meg semmi hangulata nem volna. És valószínűleg alkohollal sem szolgálnak ki, mert még mindig nem vagyok tizennyolc, és sajnos nem is nézek ki annyinak. Bele kellett törődnöm, hogy egyáltalán nem lennék komolyan vehető egy lélektani regény hőseként.

166-167. oldal

>!
Tilos_az_Á_Könyvek KU

Nem tudok pisilni, ha más is ott van. Feszülhet belül, érezhetem, hogy mindjárt reped is, vagy elképzelhetem azt a gyerekkorban párszor átélt szégyenteljes pillanatot, mikor áttörik a gát, az áradat mindent elönt, s a nadrágszárról gúnyosan önfeledt cseppek koppannak a tépőzáras cipőn, ugorhatok ki kocsiból útszéli benzinkút, autós pihenőhely nyilvános vécéjébe rontva, vagy ott van az az útszakasz, amit sietve, szégyenkezve megteszek a moziban, beismerve előbb magamnak, majd az emberiség vászonra meredő részének, hogy képtelen vagyok uralkodni szerveim fölött, az út a sor közepétől a kijáratig görnyedezve az általános gyűlölet kereszttüzében, majd magamat kihúzva az óvatosan (de gyorsan!) becsukott teremajtótól az édeskés vegyszerszagú közbudiig.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Szabó Magda: Abigél
Leiner Laura: Nélküled
Balázs Ágnes: Lufi és Szamóca
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Helena Silence: Ezüsthíd
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben