Laár ​Pour L'art 89% 45 csillagozás

Nokérem. Molnár L.A.A.H.L.M.F.H.N. Barnabás, aki vagyok, azaz Molnár Laár Andrásról A Hülyeséget Legjobban Megmondó Feleslegesen Hosszú Nevű Barnabás idegyöttem reprezentatíve, hogy a Láar Andrásról megmongyam a hülyeséget. Igaz? Nem? De!
Szóval. Igazán különleges kis könyv ez, amit mostmár sokadszor olvasok el, de mégse tudok megunni. Mindig lelek benne, néha nagy Igazságot, néha őrületes Baromságot, reggelente, mivel az elmúlt héten ez volt a vécéskönyvem, instant Békét és Megnyugvást.
Én most nem akarom itt bemutatni Laár Andrásnak sem nem a karrierjét, sem nem a gondolatvilágát, mindannyian jól tudjuk. Lárpurlár Társulat, bambusznád, majomkenyérfa (kakaóscsiga!), buddhizmus. Ha nem hallottál még róla, akkor hallj!
Náti könyve egy nagyon személyes és élvezetes válogatás a benne élő, veszett költő életművéből, a legemlékezetesebb Besenyőpisstabácsi-monológokból, a buddhizmus lényegi részével szórakoztatóan megismertető koanokból és tanokból. Ha figyelemmel követed a Társulat munkásságát, a verses rész sok újat nem fog nyújtani, itt vannak Taplómocsári Ordenáré Tivadar tapló költő versei, a Fáradtlilák, a Csokihóhér dala, meg a többi klasszikus. Szemelvények a Ripők-showból, Kemenesfalvi bácsi, meg sorolhatnám.
Nekünk, akik Nátit csak onnan (—>) ismerjük, az igazi érdekesség a hülyébbnél hülyébb jelenetek közé okosan beszurkált, filozofikus jellegű töprengések és társadalomkritikák, koanok és tanmesék, korunk egyik nagy gondolkodójának elragadóan emberi megnyilvánulásai, sokféle témában. Tudatos táplálkozásról, megvilágosodásról való elmélkedések, laikusok számára is fogyasztható és sírvaröhögős módon. A vágyakról való lemondásról, az Abszurd mibenlétéről, egymásba csuszmákolódó lelki és tudati síkokról is szól ez a vékonyka kis kötet. Megismertet minket azzal a szemléletmóddal is, hogyan tudunk, létünkkel minél kevesebb kárt okozva együtt létezni ezzel a bolygóval, de hálisten nem okoskodja túl, csak megad(hat)ja a kezdőlöketet, úgyhogy én se fogok átmenni vegán propagandistába (legalábbis itt és most nem).
Az abszurd, lényegénél fogva, végletességével, időnkénti durvaságával ad logikátlanságában logikus választ az áligazságokkal körbekerített világképünkre a féktelen röhögés határátlépő kirobbanásával. Ennek segítségével tudjuk tudatunkat lecsupaszítani, világképünket szétfeszíteni, s egy szellemileg nyugodtabb síkon révbe érni. Nátinál jobb mestert nem is kívánhatnánk.

„Ó jaj, nekem a lábanyomom
nem túl nagyméretű.”

Imádom, szeretem, nem egy előadást láttam, amikor ment régebben a tv-ben mindig megnéztem, de valahogy írott formában nem működött olyan jól.

Azok közé tartozom – mint gondolom még jó sokan –, akik elmondhatják, hogy a L'art pour L'art Társulaton (is) nőttek fel. Az életem része, mindig is a volt és maradni is fog. Megszoktam, hogy van, aki nem tudja értékelni. Anyu ilyen szempontból jól járt velem, apu nem bírja, így van, akivel le tud ülni nézni. :) Hiszen elsősorban a felvételek számítanak, legalábbis nekünk. Sajnos egy estjükön sem voltam jelen. Egy majdnem sikerült, de aztán végül csak a plakátot sikerült beszereznem egy boltból, ami szintén reklámozta. Még mindig a szobám dísze, elég csak ránéznem, eszembe jutnak a poénok és már jobban érzem magam. =)
A könyvet is emiatt vettem a kezembe. Szinte mániákussá tudok válni, mikor róluk van szó. Mikor a Boborján című könyvet is először megláttam, hazajöttem, közöltem anyuval, hogy hát megvan a karácsonyi ajándékom. És tényleg meglett. :)
Persze ez a könyv nemcsak a Társulattal kapcsolatos dolgokat tartalmazza, de azért szerencsére akad benne Besenyő István is. Az öbölátúszást vártam nagyon, sajnos azt nem igazán tudta írásban visszaadni – nem is lehet, mégis egy picit csalódás volt. Emellett a többi rész is felejthetetlen, Dolák-Saly Robi pincérként, Szászi Móni, akinek megette a kezét a jeti, Pethő Zsolt, a Vértulok, no és persze Laár András mint Besenyő Pista bá végig előttem voltak és az ő hangjukon szóltak a poénok. Azért is van erejük írásban is. Nem? De!
A lírai és a prózai részek elosztása tetszett, jól van megszerkesztve a könyvecske. Egyedül a képsorokkal nem vagyok teljesen kibékülve, Tompika valahogy sosem volt a szívem csücske, itt meg pláne. De azért a „Le a szőnyeggel a csigákról!” ütött. =D
Az elgondolkoztató, komolyabb részek sem szegték kedvemet. Érdekes létszemlélete van. Engem mégsem tudott meggyőzni, például soha nem tudnék vegetáriánus lenni. Túlságosan is nagy húsevő vagyok ahhoz.
Összességében: kell. Nagyon is kell, hogy bármikor lekaphassam a polcról, borús, esős napon, hogy lebeszéljen a tócsába szaglásról.

A könyv nagy részét már ismertem a társulat által, de semmit sem vesztett értékéből, sőt voltak sorok amiket egyszerűen nem tudtam nem Besenyő Pista bácsisan olvasni. Beférkőzött a fejembe.
Az író abszurd humora nem mindenkinek tetszik. Nekem is szükségem van egy alaphangulatra, viszont a l'art pour l'art társulaton nőttem fel. Imádom munkásságukat, így ezt a gyűjteményt is imádtam. Ez ellen nem lehet mit tenni.

További értéket adtak a pár oldalas filozofálgatások. A könyv által megismerhetjük Laár András életszemléletét is.

Amikor belelapoztam a könyvbe, és láttam, hogy szerepel benne a Forróvíz-visszatérő vezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez c. vers, azonnal tudtam, hogy kell! A 90-es években kedvencem volt a L'art pour L'art Társulat Vastyúk is talál szeget című műsora, és örömmel fedeztem fel, hogy a könyvben több, onnan ismerős írás is szerepel benne, mint az említett vers is, vagy a Buborék, a Víziló, vagy Besenyő Pista bácsi értekezése a hülyeségről. A humoros részek mellett azonban van egy kis buddhista filozófia is, minden fejezet egy elmélkedéssel zárul, mintegy levezetésképpen. Végül is ez a könyv nem a Társulaté, hanem Laár Andrásé. A 2004-es kiadást olvastam, és belelapoztam pár későbbibe is, ahol láttam, hogy bővült is új részletekkel.
Nem volt rossz könyv, egyben kicsit tömény, de részletekben szórakoztató.

Imádom Laár András humorát, ebben a könyvben pedig az tetszik, hogy a humor mellett megmutatja egy kicsit a filozofikus oldalát is. Az abszurd versek, Tompikás képregények és Besenyő Pista bácsis monológok mellett olvashatunk komolyabb témákról szóló írásokat is, persze azokat is könnyed, vicces köntösbe csomagolva. Egyik kedvencem az a rész, ami arról szól, hogy minden emberben több személyiség lakik és minden helyzetben másik jön elő. „Piszmogó bácsit” és „B*sszameg Picsa Jánost” azóta is emlegetjük otthon. :D
Egy csillagot azért vonok le, mert sajnos akadnak benne fárasztó és gusztustalan részek is. De összességében egy nagyon jó kis könyv ez, amit jól esik időnként kinyitni és lapozgatni. Akihez közel áll a L'art pour L'art társulat által képviselt humor, annak mindenképp érdemes beszereznie.

Régi dilemmám, hogy hol húzódik a határ művészet és nem-művészet között, például tud-e művészi lenni egy videoklip vagy egy reklám, és ugyanígy izgatott az is, tud-e a humor az lenni. Ó, igen.

Miután becsuktam a könyvet ez fogalmazódott meg: hogy lehet ennyi hülyeséget összehordani? Hogy lehet mindeközben ilyen bölcsen elmélkedni az életről? Jókat röhögtem, jókat elmélkedtem, jól szórakoztam. Há' nem? De!
Az 1 csillag levonás a rongyosra játszott jelenetek miatt van, az helyett szívesen olvastam volna „B-oldalas” Besenyő Pistát, flambérozott bio féltégla receptet, esetleg pár bölcsességet.
Kedvenc versem a embertől:

„Fáradtlila II.

Ó jaj, lelkem odvában
megdöglött a bagoly!”

OFF: kár, hogy Laár András urat már csak önálló estjén láthatom, mert a Társulatból kivált. :(

Ó, hát róla elfelejtkeztem. Nagyon szeretem ezt a könyvet. Nem egyszerre olvastam, elejétől a végéig, hanem darabokban, és így még jobban tetszett. Ha rossz kedvem volt, elővettem, olvasgattam. Kedvenceim a Tompikás rajzok, főleg a csigás. Ja meg a jeti.

Néhol elvetemült, néhol talán már túl abszurd, de teljes mértékben zseniális. Megfogtak a bölcseletek,ami valójában csak azt mondta el, amit az ember amúgy is tud, de mégis milyen jó érzés tudni, hogy nem csak ő érez-lát-gondol ugyanúgy/ugyanazt.