A ​Csőevő Duhajka meséi 21 csillagozás

Laár András: A Csőevő Duhajka meséi Laár András: A Csőevő Duhajka meséi

Szeretnének találkozni egy előkelő családból származó függönnyel? Kíváncsiak a vízibacimozira? Akarnak rösztölőt a vállukra? Nos, könnyen úgy járhatnak, mint az ugró-bugró bábony, aki addig-addig, amíg már tényleg! De ha nem félnek az ökölorrú zürjénposzátától, kibírják a vátlák tokkantását és tudnak nemet mondani, egy zúgó bakterka követelésére – akkor valószínűleg maguk is elboldogulnának Lehetország csodálatos tájain Akárkivárostól Ordítóházáig. Máskülönben jól jöhet az iránymutatás, mert aki túl komolyan veszi magát, még a végén valóra válik! Laár András meseregényét gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánljuk. Valamint mindenki másnak! Ne feledjék, „még állatnak sem kell lennie valakinek ahhoz, hogy gyönyörűen muzsikáljon, elég, ha csak kompótnak születik…”

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Jaffa, Budapest, 2008
ISBN: 9789639604582
>!
Jaffa, Budapest, 2005
148 oldal · ISBN: 9639604062 · Illusztrálta: Laár András

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lahara IP>!
Laár András: A Csőevő Duhajka meséi

Legszívesebben idézetként feltölteném az egész könyvet. Hadd röhögjenek mások is!

Banditaa P>!
Laár András: A Csőevő Duhajka meséi

Szeretem, ha valami fárasztó és azt is, ha valami vicces, de ez inkább volt fárasztó, mint vicces.

Dün P>!
Laár András: A Csőevő Duhajka meséi

Hogy én hogy szeretem a – megfelelőképpen – pihent elméket!
Most majd muszáj leszek elolvasni is, mert hangoskönyvben zseniális volt, de nem teljes, és azt hiszem, nem tudok élni anélkül, hogy ne tudnék meg dolgokat az ökölorrú zürjénposzátáról vagy a vízibacimoziról is.

Morn>!
Laár András: A Csőevő Duhajka meséi

Ennél a könyvtárban a kis nyifi-nyafi hangomon elkezdtem anyu felé lóbálni, hogy „Nééézd mit találtaaaam!” A kézikönyvtárnál olvasgató hölgyemény nem hiszem, hogy nagyon szeretett abban a pillanatban. De hát Laár András… *.* Ha az ő nevét látom valahol, már rá is vetem magam, még sosem kellett csalódnom benne. Csőevő Duhajkát is már az elején védelmembe vettem, szinte bele se lapoztam, hordtam magammal, osztálytársam lebékázta a borító alapján, én meg kiabáltam vele, hogy de hát ez nem béka, hanem Csőevő Duhajka!!
Rövid volt. Meg nem igazán történt benne semmi, kivéve persze Kapucni meséit. Inkább csak egy Laár bácsi által elképzelt világ több területét érintő leírása volt. Jól éreztem magam ott. :) Gilisztametrót biztos megszeretném (nem úgy, mint a pestit), egy rösztölőt is elfogadnék (bár hosszabb távon irritálna), a vízibacimozit is megtekinteném és a többi. Nagyon-nagyon tetszetős egy világ. Igaz, maga Kapucni nem igazán lopta be magát a szívembe, de a többi kis lény annál inkább. Főleg az ugró-bugró bábony, akinek a neve Csimpasz, és aki addig-addig, amíg már tényleg! A végén meg a rejtély nem is igazán volt rejtély, hiszen már az elején egyértelmű volt, hogy ki lesz az Álmodó… =)
Kikapcsolódni és jókat nevetni (bár a Laár pour L'art jobb) tökéletes.

veda23>!
Laár András: A Csőevő Duhajka meséi

Jól jött egy kis agytorna és nevetés ebben a szürke időben.
Pókmajom pedig tényleg létezik!!! Aki nem hiszi, járjon utána.

stermeczkygabor>!
Laár András: A Csőevő Duhajka meséi

Olvasás közben az jutott eszembe, hogy olyan világba csöppentem, mintha Baum Oz-át olvasnám újra, csak az összes konfliktus mellőzésével, és megmaradna a képzelt világra való gyermeki rácsodálkozás. Nem nagyon akar mást ez a könyv, mint leírni Laár sajátosan őrült, képzelt mesevilágát, ami felépítésében és tájszerűségében nagyon távolról akár a Tolkien-univerzum kistestvére is lehetne, persze zanzásítva és jelentősen elabszurdosítva, valahogy úgy, ahogyan az Laárnak a sajátja.

Anni_R>!
Laár András: A Csőevő Duhajka meséi

Azon könyvek egyike, amikhez ragaszkodok. Bájos. Békés. Vicces.
Totális agy- és szívpihentető a dolgos és időnként terhes hétköznapokban. Olyan, mint egy fantasztikus kirándulás egy párhuzamos univerzumba, ahol nem győzünk rácsodálkozni a dolgokra, mert ilyen lökött, vicces lényekre, receptekre, helyszínekre tényleg gyermeki ártatlansággal lehet rácsodálkozni. Kezdjük mondjuk a rösztölővel… :D…aztán ott a szemlakó rátkony, az ökölorrú zürjénposzáták…
Játék a betűkkel, szavakkal, aki szereti az ilyet, annak pláne csemege.

Olvasás után nagyon ajánlom a hangoskönyvet is, mely végre hangjáték és nem csak „felolvasás”, ráadásul kicsit kevesebb és több van benne, mint a könyvben.


Népszerű idézetek

Morn>!

És ekkor olyan káromkodásban tört ki a kis szemlakó rátkony, hogy hinni sem akartam a fülemnek. Ilyesmiket vagdosott a fejemhez:
– Hogy az a fetrengős behencfagyula turmákolná ki a savanyúra kérgesedett mutykorodat a trabovány küküllő pocsmadékából! Te pohonc, te fregyó, te rühénc pagugya! Troccs pocskoláta teneked a nyöhéres blogyákodba!
És a csipaleső is megtoldotta mindezt reszelős hangján: – Vinnyadjon ki a bubákod, minta repedős szortyadék! Te pogácsaromanov!

80. oldal, Berkenye Ferenc Ezredes és Melák Béla (Jaffa, 2005)

3 hozzászólás
Morn>!

Nem könnyű velünk találkozni, amíg mi magunk nem akarjuk. Talán kivárhatta volna azt a pillanatot, amikor már akarjuk. De… arra aztán várhatott volna, mert mi nem szoktuk akarni.

22. oldal, Kapucni, a csőevő duhajka (Jaffa, 2005)

Morn>!

Akárki lehet bárki, és bárki lehet akárki, mert aki valaki, az akkor sem senki, ha bárki akármit mond, mert senki sem akárki, hanem pont az, aki.

52. oldal, Lehetséges hírek (Jaffa, 2005)

Morn>!

– Igen, igen. Jól értette. Tudja – kezdett bele egy újabb magyarázatba – eredetileg csak egyszerűen Levendula Kázmér voltam, de egy idő után meguntam a „Kázmért”. Úgy éreztem, kicsit lapos. Fölvettem inkább helyette azt, hogy „Tihamér”. Sokkal jobban tetszett, de reggelente, amikor belenéztem a tükörbe, mégsem tudtam azonosulni az új nevemmel. Újra és újra meg kellett kérdeznem magamtól, hogy: tényleg így néz-e ki egy „Tihamér”. És persze ebből következett az a dilemma, hogy aki viszont így néz ki, mint én, az vajon Tihamér-e. Addig tépelődtem, amíg egyszer csak magától visszaváltozott a nevem Kázmérrá. Egyik reggel észrevettem, hogy a tükörből már megint mint „Kázmér” nézek vissza. „Tehát akkor mégis Kázmér vagyok” – mondtam magamnak, és ettől kezdve lett a nevem Levendula Mégis Kázmér.

16. oldal, Levendula Mégis Kázmér (Jaffa, 2005)

Daru>!

Rosszalkodtak. És meg kell mondanom, igen elszántan és beképzelt arccal rosszalkodtak ám!

92. oldal (Jaffa)

Morn>!

Lehetország sok mindenben hasonlít a mi országunkra, de még annál is több dologban különbözik tőle. Sőt az igazat megvallva a többi közismert országhoz képest is nagyon más. Például nem könnyű földrajzilag elhelyezni a megszokott térképeken, mert „lehet itt, lehet ott, ha majd ott vagy, megtudod” – ahogy a Tánfalvi Asszonykórustól hallottam a Csőevő Bálban –, azaz éppen ott van, ahol „lehet”. És hogy hol lehet? Erre pedig még a legkisebb akárkivárosi óvodás is huncut mosollyal azt rikkantaná: „Mindenhol! – aztán diadalmasan hozzátenné: – Kivéve, ahol nem.”

8. oldal, Levendula Mégis Kázmér (Jaffa, 2005)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai
Lázár Ervin: A fájós fogú oroszlán
Michael Bond: A medve, akit Paddingtonnak hívnak
Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó
Dániel András: A kuflik és a nagy eső
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el se ment)