Ölelni ​és ölre menni 20 csillagozás

Testvérekről, nem csak szülőknek
L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni

Miért ​érzem úgy, hogy nem vagyok elég jó?
Miért reagálok sokszor úgy, ahogyan nem is akarok?
Mit tegyek, hogy a gyerekeim jobb testvérek legyenek?

Talán nem gondolnánk, de családi, munkahelyi konfliktusaink egyik oka testvérkapcsolataink minősége, a szüleink sokszor tudattalan kivételezése, eltérő bánásmódjuk, a születési sorban elfoglalt helyünk, vagy éppen testvéreink hiánya lehet. A testvérek az egyik legfőbb tényezőt jelentik énképünk kialakulásában és abban, hogy miként bánunk a körülöttünk élőkkel. Velük tanuljuk meg az együttműködést, az egészséges versenyt, de a tökéletlen testvérkapcsolatok okozhatnak túlzott rivalizálást, féltékenységet vagy sok más tünetet is.
A hiánypótló kötetben a szerző terápiás esetei és a legújabb kutatási eredmények alapján mutatja be az egyik legmeghatározóbb kapcsolatunk dinamikáját. Ismerteti a testvérviszonyok eltérő hatásait a gyermekeinkre, a felnőttkori életünkre, a párkapcsolatunkra, hasznos tesztjei és… (tovább)

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2016
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633043813
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2016
432 oldal · ISBN: 9789633044704

Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

dontpanic IP>!
L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

Alaposságra törekvő, átfogó kötet a testvérkapcsolatokról.

Nagyon örültem neki, hogy pont azokra a témákra tér ki, amik talán nem elsőre ugranak be a testvérekkel kapcsolatban, de bennem is felmerültek: hogy akkor mi is a helyzet egy egykékkel, a mozaikcsaládokkal, a beteg vagy éppen elhunyt testvérrel.
Természetesen szerepelnek benne az olyan klasszikus testvértémák is, mint születési sorrend, ikerség, a szülőkhöz való viszony.
Emellett ír még a testvérek közötti rivalizálásról, agresszióról, sőt, nem kerül olyan tabutémákat sem, mint testvérbántalmazás (akár szexuális), illetve ír még a szülősített gyerekekről is.

L. Stipkovits Erika szaktudással, empátiával ír ezekről a kérdésekről, nem kínálja tányéron a Szent Grált egyik esetben sem, viszont ad praktikus eszközöket az ember kezébe: minden fejezet végén találhatóak gondolatébresztő kérdések, amik kapcsán az ember megvizsgálhatja a saját viszonyát ezekhez a jelenségekhez. A kötet végén pedig egész konkrét gyakorlatokat ír le, amivel javíthatóak a testvérkapcsolatok, korosztályi lebontásban.

Szerettem ezt a fajta tematizáltságot, ahogy próbál minden egyest kérdést körbejárni, ami felmerülhet. A szöveget esettanulmányok színesítik, ezekben egyetlen dologgal volt ellenérzésem, ez pedig a hipnoterápia, amit a szerző rendszeresen alkalmaz páciensein. Igyekszem erősíteni magamban azt a meggyőződést, hogy azok az eszközök egyenrangúak, amik abban segítenek, hogy az ember maga találjon választ a kérdéseire (azok az eszközök a gyanúsak, amik azt sugallják, hogy náluk a válasz), de a hipnoterápia nekem még mindig egy kicsit meredek. De valószínűleg csak a saját merevségemen kéne kicsit lazítani. :))

Azt sem szeretem, amikor egy könyv vagy szakember túlzottan általánosít, címkéz, kategóriákat állít fel. Itt is megijedtem a könyv elején, amikor a különböző testvéreket, testvérviszonyokat felcímkézte jól hangzó hívószavakkal. Aztán rájöttem, hogy itt ez csak eszköz, metodika, ami megkönnyíti a dolgokról való beszédet, nem pedig merev kategorizálás.
És bizony, értek engem is meglepetések, amikor a különböző testvérkapcsolati mintázatokról olvastam, mert nem feltétlenül abban ismertem magamra és testvéreimre, amelyikre először gondoltam…:)

Nagyon tetszett a szerző empátiája, az, ahogyan kíséri a hozzá fordulókat (legyen az páciens vagy olvasó), nem megmondani akarja a tutit, hanem rávezetni, hogy te jöjj rá a saját tutidra.
Az alapossága is tetszett, amivel a téma minden szegletét körbejárja.
Merészsége, hogy nem fél a meredekebb témáktól is, illetve az, hogy a mai korra szabta a könyvet (nagyon érdekes volt, amit a mozaikcsaládok fejlődési szakaszairól írt például).

Amit külön kiemelnék, de idéztem is: csodás, ahogy lebontja az egykék körül kialakult negatív sztereotípiákat.

És abban is biztos vagyok, hogy szülőknek is nagyon hasznos kötet lehet.

szangi>!
L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

a címét állandóan Ölni és ölre menni-nek olvasom

-Hatalmas lázadó másodszülött voltam, tiniként csak fekete ruhákat hordtam
-Mi ellen lázadtál?
-A SZÍNEK ellen

Még jó hogy más könyvét már olvastam különben nem biztos hogy befejeztem volna. Szerencsémre csak a legelején rugózik a születési sorrend témán, amit olyan volt olvasni mint a horoszkópokat, ha nagyon erőlködtem rá tudtam húzni éppen valakire, de inkább nem mint igen ("ez illik XY-ra, és ő elsőszülött is nem? Ja nem ő másodszülött… És YX? Nem, ő sem…") (Mikor azzal jön hogy a másodszülöttek lehetnek valamilyenek… vagy pont az ellenkezője XD azt meg már egyenesen komikusnak éreztem) dehát attól még hogy az én apró buborékomban semennyire nem releváns, a világ nagyobb részére még lehet igaz, én nem tudom.
Az első fejezetet túléltem szemtengelyferdülés nélkül, a többi már érdekesebb és hasznosabb volt. Az egyke rész tetszett. Viszont pont az a két felállás, ami a legjobban érdekelt volna, nem volt kifejtve, a nem egyforma ikrek és a funkcionális egykék :D (A nagy korkülönbséges elsőszülött tulajdonképp olyan mint az egyke. Az egyke meg olyan mint az elsőszülött :D Oké köszönöm körbeértünk). De a könyv nagy része tanulságos volt, apróságokkal (?) kapcsolatban voltak kritikáim:
Azt írja a fiúk verekedése valami veleszületett dolog és fontos a felnőtt férfi identitásában ?!?!?!?!?!? WTF vagy nem lehet hogy pont fordítva a társadalom megköveteli azt a férfiaktól amit a nőktől elítél és ez egy öngerjesztő folyamat? Én legalábbis láttam már kislányt úgy gyepálni a testvérét mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. (Azért is nem értettem ezt mert csomó mással kapcsolatban ír a nemek közti belénk nevelt különbségekről)
„Úgy gondolom, nem a túlzott jóindulat vagy a naivitás mondatja velem, hogy minden szülő szereti a gyermekét, és a legjobbat akarja neki.” Hát, hmm, de?! Az előző oldalon írt is a bántalmazó szülőkről, most akkor vagy mondjuk ki hogy nem minden szülő szereti a gyerekét és akar jót neki sajnos, vagy ne legyen már ez érv bármire ha beletartozik az is aki néha félholtra veri a saját gyerekét puszta szeretetből.
Csomó tanácsot ad, meg tök jó hogy hangoztatja hogy az apa se legyen érzelmileg sivár, de néha kibukkantak ilyenek, hogy Ha ön apa ne sértődjön meg ha nincs minden nap meleg vacsora :DDDD
„(lányként fiúruhákat!)” Arról ír hogy egy (EGY) évesen egy lánynak fiúruhái voltak, a sztori többi része szívszorító de azon sápítozni hogy egy csecsemőn milyen színű ruha van nevetséges.
A végén vannak … feladatok? Kérdőívek? Olyan testvéri kapcsolatokról szólt a könyv hogy kb egymáshoz sem szólnak, ezek után a legvégén ilyen játékos feladatok, hogy beszéljétek meg egymás legmélyebb érzéseit… Kicsit nagy volt a szakadék, na. Az a rész inkább szülőknek hasznos.
A kérdéssornak az a része, hogy a szülő ÖNMAGÁT ítéli meg, hogy mennyire fegyelmezi a gyereket, stbstb, hát… az emberek nem látják önmagukat tisztán, nem tudom mennyire tudja ezt bárki is 'jól' kitölteni.

AnnaPanni>!
L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

Nagyon sok információt raktározunk el, de kérdés, hogy ebből mennyit használunk aktívan.
Ez a könyv kevés újdonságot tartogatott számomra, persze voltak kutatások, kísérletek, amikről most olvastam először. Inkább felelevenített nagyon sok korábbi ismeretanyagot és rendszerezte nekem azokat. Néha meg csak egyszerűen megfogalmazott szétszóródott gondolatokat.
Nem voltak felesleges mondatok és túlmagyarázások a témákkal kapcsolatban. Pont csak annyi, amennyiből letisztul az adott kép.
A legérdekesebb élményem az volt, hogy minden egyes sorát egyszerre olvastam valakinek a lányaként, legidősebb testvérként, és egy testvérpár anyjaként. Kihívás volt, mert a három nézőpontom nem mindig ugyanúgy értelmezte amit olvasott.

Mivel mai viszonylatban nem, de az ösztönös viselkedést tekintve szerintem későn lettem anya, ezért a vélt, vagy valós hiányosságaimat (pláne, mert minden segítségtől és tanácsoktól mentesen, a családtól távol váltunk szülővé) szakkönyvekből igyekeztem pótolni. Ma már tudom, hogy az ösztöneimet pont ezzel a tudatos információgyűjtéssel nyomtam el leginkább, és első gyereknél nem is ez lett volna a legjobb könyv, de az eddigi összes gyerekneveléssel és önismerettel foglalkozó könyv közül, amit olvastam, ez volt a legizgalmasabb és leghasznosabb számomra.


Népszerű idézetek

dontpanic IP>!

A testvér nem előfeltétele az egészséges fejlődésnek, hiánya pedig nem okoz hibás utat. A testvérek fontos szerepet játszanak ugyan a gyermek egyéniségének, jellemének alakulásában, de az egykék sok esetben olyan mély, intim kapcsolat kialakítására képesek barátokkal, unokatestvéreikkel, melyek egész életükön át fennmaradnak és képesek pótolni a testvérek érzelmi hiányát.

208. oldal

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

2 hozzászólás
stippistop>!

Idővel hajlamosak leszünk a legidősebbet megbízni fontos feladatokkal, a középsőt kritikusabban szemléljük, még ha nem is tesszük mindig szóvá a hibáit, a legkisebbet pedig tudattalanul is óvni, dédelgetni igyekszünk. Így máris ráosztunk a gyermekeinkre egy-egy szerepet, egy tudattalan viselkedésformát, valami elvárást, aminek aztán ők meg akarnak felelni.

30. oldal, 1. Szerepekre születtünk? - A születési sorrend rejtélye (HVG Könyvek, 2016)

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

stippistop>!

Adler meglátásai szerint az elsőszülött általában kiváltságos helyzetben van, hisz például az ősi örökösödési szokások szerint a legidősebb fiú örökölte a családi vagyont. Az elsőszülöttben a környezete bízik, számítanak rá, feladatokat kap, ami előnyösen hat lelki életének fejlődésére. Ám az elsőség veszélyeket is rejt magában. A testvér születésével ugyanis az első gyerek fájdalmas trónfosztást él meg, ami megtörheti fejlődését. Töretlen fejlődés esetén a „rend őrzője”, a szabályok hű követője, betartója lesz, főleg amikor rábízzák a kisebbek felügyeletét. Az elsőszülöttekben mindig fellelhető egyfajta konzervatív vonás, ami, ha nem vigyáznak, könnyen zsarnokoskodásba, a rend kényszeres követésébe fordulhat át.

31. oldal 1. Szerepekre születtünk? - A születési sorrend rejtélye (HVG Könyvek, 2016)

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

stippistop>!

A legkisebb gyermek a népmesékben is sajátos típus, akitől nem sokat várnak, mégis gyakran a család megmentője lesz. Kicsiként védik, így kiváltságos bánásmódban részesül, sokat elnéznek neki. A trónfosztottság érzését nem szenvedi meg. Helyzete mégsem fenékig tejfel, hiszen melyik gyerek szereti, ha folyton kicsinek nevezik, nem bíznak rá semmit, és valaki folyton felügyeli! Ez az állapot nyugtalansággal tölti el a gyereket, hatalmi törekvései felerősödhetnek, hiszen szeretné megmutatni, mire képes. Ő lesz a versenyző, aki mindenkit felül akar múlni, ráadásul hosszútávfutó, mert egész életében versenyez. Ha sikerül a nagyobbakat felülmúlnia, nagy teljesítményre képes, ám ha nem, akkor a feladatoktól való visszahúzódás, a hibáztatás, a kifogáskeresés lesz a tévútja. Teljesen más utat választhat, mint a család többi tagja, elvetheti a hagyományokat, ő lehet a bankárcsalád művész fia vagy a kereskedők költő gyermeke.

31-32. oldal 1. Szerepekre születtünk? - A születési sorrend rejtélye (HVG Könyvek, 2016)

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

3 hozzászólás
stippistop>!

Munkám során gyakorta tapasztalom azt is, hogy amikor megszületnek a gyerekeink, tudattalanul újraéljük az annak idején a testvérsorban elfoglalt helyünkből fakadt érzéseinket. Előfordul, hogy hirtelen „testvérféltékenységet” érzünk, s fel sem merül bennünk, hogy ugyanazt a forgatókönyvet ismételjük, amit gyermekkorunkban, amikor a testvérünk megérkezett. Egy páciensem mesélt erről:
„Amikor hazavittük a kisfiamat a kórházból, az egész család hetekig ott táncolt körülötte. Ámuldoztak, milyen édes, milyen nyugodt és szép baba… Velem meg szinte senki sem foglalkozott. Senki sem kérdezte meg, hogy vagyok (pedig sokáig nagyon fájt a sebem), miben segíthetnek, csak sürgölődtek, és tették, amit ők segítségnek gondoltak… A hozzám intézett kérdéseik abban merültek ki, hogy van-e elég tejem… Hát persze, nehogy éhezzen a kis herceg!”

43-44. oldal 1. Szerepekre születtünk? - A születési sorrend rejtélye (HVG Könyvek, 2016)

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

dontpanic IP>!

[…] nincs számottevő különbség egykék és nem egykék között olyan személyiségvonásokban, mint érettség, kooperativitás (együttműködés), kontrollképesség, alkalmazkodás. Azaz nem az egyedüli, vagy éppen a testvérrel való nevelkedés ténye határozza meg azt, hogy egy gyermek képes lesz-e az együttműködésre, viselkedése, környezete szabályozására, kellően tud-e a környezet változásaihoz alkalmazkodni, miközben egyéni szándékait megvalósítja. Sőt, még azt sem determinálja, hogy mennyire szívesen és könnyen lép kapcsolatba másokkal, és mennyire képes örülni az emberi kapcsolatoknak. A veleszületett temperamentuma mellett ezeket inkább a korai kötődés, a szülők nevelési attitűdjei, a család érzelmi légköre határozza meg.

207. oldal

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

stippistop>!

Kezdetben a legnagyobb feladat a lelki sérülések kezelése, hiszen a testvérek és mostohatestvérek szinte mindegyike nemrégiben esett át egy súlyos traumán, az egyik szülője eltávolodásán, elvesztésén. A feldolgozatlan élmény sok haragot mobilizálhat (sokszor az új testvérekkel szemben), sőt félelmet az újabb veszteségtől, ami távolságtartó kötődésben ölthet formát ("Nem szeretem meg, nehogy őt is elveszítsem!"). Ez a viselkedés persze tudattalan, a látszat ellenére nem arról van szó, hogy a gyerek utálja a többieket. A családba új tagként bekerült gyerek (főként, ha kamasz) gyakran provokatív viselkedésével teszi próbára nevelőanyja/apja és „kapott” testvérei türelmét. Ha azok ingerülten, dühvel reagálnak, akkor persze igazolva látja azt a félelmét, hogy „ezek sem szeretnek, nem is érdemesek a szeretetemre”.

293-294. oldal, 8. A készen kapott kapcsolat - Testvérek a mozaikcsaládban (HVG Könyvek, 2016)

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

napi_könyv>!

Ne feledjük, életünk során minden érzésünk jogos, ám a viselkedésünk már döntés kérdése. Hogy mit teszünk, amikor ez vagy az az érzés elural bennünket, azért már felelősséggel tartozunk.

188. oldal

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

stippistop>!

A másodszülöttek szintén átélhetik a trónfosztás kínjait, ám az ő helyzetük alapvetően nem olyan stabil, mint az elsőszülötteké. Sajátos színezetű, hatalomra és fölényre törekvés jellemzi őket, hiszen egész életükben előttük jár az idősebb, akinek a teljesítményét igyekeznek túlszárnyalni, vagy így, vagy úgy. Ingerként hat rájuk későbbi életükben is, ha valaki megelőzi őket, ettől nyughatatlanok, ám ha a harc sikertelen, frusztrációba, állandó idegességbe menekülhetnek, és a háttérbe szorítottság érzése nyugtalaníthatja őket.

31. oldal 1. Szerepekre születtünk? - A születési sorrend rejtélye (HVG Könyvek, 2016)

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

4 hozzászólás
stippistop>!

A (páros) rend rombolója

Amikor megérkezik a harmadik gyerek, ismét megváltozik a család, felbomlik a páros rend. Az emberek szívesebben alkotnak párokat, a harmadik mindig kilóg kicsit, ami konfliktusokhoz is vezethet. Sok múlik azon, milyen a kapcsolat az első két gyermek között. Ha a kapcsolat ingatag, nem biztonságos, akkor a harmadik lesz a megmentő, hiszen vele lehet szövetkezni a másikkal szemben. Ha viszont erős az első kettő kapcsolata, akkor a harmadik nem kívánt személlyé is válhat, a kettő kiközösíti a legkisebbet.

69. oldal 1. Szerepekre születtünk? - A születési sorrend rejtélye (HVG Könyvek, 2016)

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Vekerdy Tamás: Játszani is engedd…
Kevin Leman: Péntekre boldog család
Daniel Siegel – Tina Payne Bryson: Drámamentes fegyelmezés
Máté Gábor – Gordon Neufeld: A család ereje
Csernus Imre: Ki nevel a végén?
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek