Alaposságra törekvő, átfogó kötet a testvérkapcsolatokról.
Nagyon örültem neki, hogy pont azokra a témákra tér ki, amik talán nem elsőre ugranak be a testvérekkel kapcsolatban, de bennem is felmerültek: hogy akkor mi is a helyzet egy egykékkel, a mozaikcsaládokkal, a beteg vagy éppen elhunyt testvérrel.
Természetesen szerepelnek benne az olyan klasszikus testvértémák is, mint születési sorrend, ikerség, a szülőkhöz való viszony.
Emellett ír még a testvérek közötti rivalizálásról, agresszióról, sőt, nem kerül olyan tabutémákat sem, mint testvérbántalmazás (akár szexuális), illetve ír még a szülősített gyerekekről is.
L. Stipkovits Erika szaktudással, empátiával ír ezekről a kérdésekről, nem kínálja tányéron a Szent Grált egyik esetben sem, viszont ad praktikus eszközöket az ember kezébe: minden fejezet végén találhatóak gondolatébresztő kérdések, amik kapcsán az ember megvizsgálhatja a saját viszonyát ezekhez a jelenségekhez. A kötet végén pedig egész konkrét gyakorlatokat ír le, amivel javíthatóak a testvérkapcsolatok, korosztályi lebontásban.
Szerettem ezt a fajta tematizáltságot, ahogy próbál minden egyest kérdést körbejárni, ami felmerülhet. A szöveget esettanulmányok színesítik, ezekben egyetlen dologgal volt ellenérzésem, ez pedig a hipnoterápia, amit a szerző rendszeresen alkalmaz páciensein. Igyekszem erősíteni magamban azt a meggyőződést, hogy azok az eszközök egyenrangúak, amik abban segítenek, hogy az ember maga találjon választ a kérdéseire (azok az eszközök a gyanúsak, amik azt sugallják, hogy náluk a válasz), de a hipnoterápia nekem még mindig egy kicsit meredek. De valószínűleg csak a saját merevségemen kéne kicsit lazítani. :))
Azt sem szeretem, amikor egy könyv vagy szakember túlzottan általánosít, címkéz, kategóriákat állít fel. Itt is megijedtem a könyv elején, amikor a különböző testvéreket, testvérviszonyokat felcímkézte jól hangzó hívószavakkal. Aztán rájöttem, hogy itt ez csak eszköz, metodika, ami megkönnyíti a dolgokról való beszédet, nem pedig merev kategorizálás.
És bizony, értek engem is meglepetések, amikor a különböző testvérkapcsolati mintázatokról olvastam, mert nem feltétlenül abban ismertem magamra és testvéreimre, amelyikre először gondoltam…:)
Nagyon tetszett a szerző empátiája, az, ahogyan kíséri a hozzá fordulókat (legyen az páciens vagy olvasó), nem megmondani akarja a tutit, hanem rávezetni, hogy te jöjj rá a saját tutidra.
Az alapossága is tetszett, amivel a téma minden szegletét körbejárja.
Merészsége, hogy nem fél a meredekebb témáktól is, illetve az, hogy a mai korra szabta a könyvet (nagyon érdekes volt, amit a mozaikcsaládok fejlődési szakaszairól írt például).
Amit külön kiemelnék, de idéztem is: csodás, ahogy lebontja az egykék körül kialakult negatív sztereotípiákat.
És abban is biztos vagyok, hogy szülőknek is nagyon hasznos kötet lehet.