Nagyszülők ​a kispadon? 11 csillagozás

11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról
L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon?

Mi ​a nagyszülő szerepe unokája életében?
Mit tehetünk a generációk összhangjáért a családban?
Hogyan adhatjuk át a támogató, erősítő családi örökséget a családi sérülések helyett?

A pszichológia egyik kevéssé vizsgált területe a nagyszülő-szülő-unoka kapcsolatok formálódása és működése, pedig a nagyszülők a társadalmi változások ellenére napjainkban is rendkívül fontos szerepet töltenek be unokáik életében. Ez a szerep nem feltétlenül aktív, hiszen jó esetben bíznak gyerekeikben, hogy azok a legjobb képességeik szerint élnek szülői felelősségükkel, de a háttérből, a „kispadról” biztatják, támogatják őket, és készek arra, hogy szükség esetén „pályára lépjenek”. Ám ez a nagyszülői szerep is egy tanulási, fejlődési folyamat eredménye, ami sok súrlódással is járhat a családon belül.
Az ismert pszichoterapeuta szerző a téma átfogó bemutatásával, saját terápiás esetei segítségével eloszlatja a témát övező gyakori tévhiteket, bemutatja a különböző… (tovább)

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789633048467
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2019
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633047705

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon?

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

Unokáim szüleitől kaptam Karácsonyra. Bármilyen nagyképűen hangzik: azt hiszem jól csinálom ezt a nagyanyaságot. :))

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

szabreni>!

A kezdeti időszakban valóban nyugalmasabb együtt aludni a gyermekkel, mint ötször felkelni hozzá éjszaka. Az igény szerinti szoptatás jó dolog, de az is lehet jó anya, aki nem tud szoptatni, vagy éppen idegenkedik az együttalvástól. A gyermekneveléshez mindig rugalmasság szükséges, s főleg az, hogy ne essünk túlzásokba: ne rettegjünk attól, hogy ha a kiságyba vagy etetőszékbe tesszük a picit, vagy a nagymama gondjaira bízzuk, akkor a gyermek traumatizálódik, nem kötődik jól, és ettől soha életében nem lehet majd boldog.

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

szabreni>!

A jó és a rossz anya között nem az a különbség, hogy mennyit hibáznak, hanem az, hogy hogyan reagálnak az elkövetett hibákra.

Donald Winnicott

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

szabreni>!

Napjainkban, amikor könnyen úgy érezzük, hogy minden megengedett, a gyerekek nagyon vágynak az egyértelműségre és a világos határokra, ami biztonságot ad egy bizonytalan világban, és a jó szülő ezt meg is adja nekik. Még ha engedetlennek tűnnek is vagy veszekednek is emiatt, a gyerekek mindig tisztelik szüleiket a határok meghúzásáért.13 Ugyanakkor arra is vágynak, hogy megértsék, támogassák és komolyan vegyék őket, akaratukat, vélt vagy valós igényeiket. A határok elfogadására, a szabályok felismerésére minden emberi kapcsolatban, a családban, a párkapcsolatban, a munkahelyeken, a különböző közösségek életében szükség van. Fontos elfogadni azt már gyerekkorban, hogy az úttest nem játszótér, az éjszaka bizony alvásra való, hogy nem bántjuk szándékosan társainkat, és egy közösségben nemcsak önmagunkra, hanem társainkra is figyelünk. Ezek mind olyan célszerű szabályok, amelyek kicsi kortól lehetővé teszik az együttélést, védelmet és biztonságot nyújtanak gyerekek és felnőttek számára.

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

szabreni>!

„Kell!” – ez a gyermekek alapelve a sok fogyasztási cikk között. „Vegyük meg!” – így reagálnak szülők és nagyszülők, mert van elég pénz a vásárlásra. Nem az anyagilag megterhelő dolgokra nehéz nemet mondani, hanem egy tábla csokira, egy érdekes fogkefére, amikor még jó a másik, egy kicsi plüssállatkára, amelyik éppen a nyolcvankettedik lenne a gyerekszoba polcán. Kell és vegyük meg, majd újra kell és vegyük meg, aztán egyre több kell, és egyre többet veszünk… S elindul a szülők, nagyszülők versenyfutása anélkül, hogy átgondolnánk: minden olyan alkalom vagy tevékenység, amire időt szánunk, amire várunk, örömmel tölt el bennünket. A „kell, vegyük meg” alapminta megöli az izgalmat, a lelkesedést, mert semmire sem kell várni. Az év jeles ünnepei is elvesztik vonzerejüket: a karácsony, a mikulás, a születésnap mind olyan napok, amikor a gyermekek többet akarnak kapni, a szülők, nagyszülők pedig többet akarnak vásárolni. Így ezek a napok elveszítik varázslatosságukat, az izgatottság, az öröm minimálisra csökken, és csak a megvásárolt árucikkek mennyisége által különböznek a többi naptól. Ha már gyermekkorban megszokottá válik a mértéktelen édességevés, a játékszerek túlhalmozása, akkor a gyerekek nem tanulják meg, hogyan kell valamiről lemondani, milyen izgalmas várni valamire. Nem lesznek képesek arra, hogy a mértéktelen vásárlás helyett örömteli élményekkel, meghitt beszélgetésekkel, együttlétekkel, kreatív tevékenységekkel szerezzenek örömet maguknak és egymásnak.

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

szabreni >!

„Nagyszerű dolog nagymamának lenni. Az embernek nincs szülői felelőssége.”

(Agatha Christie)

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

szabreni >!

A nevelési vita mindig a felnőttek le nem játszott csatáját mutatja, gyakran az anyós és a meny közötti feszültség klasszikus színtere. A problémákat mindenki a saját szüleivel rendezheti leghatékonyabban, nem az anyósával, apósával. Sok múlik azon, hogy a felek képesek-e megvédeni párjukat a saját szüleitől, ha szükséges, kimondják-e az „ebből elég” kezdetű kulcsmondatot.

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

szabreni>!

Ha nagyszülőként elfogadjuk, hogy a gyermekre vonatkozó szabályokat az érte elsősorban felelős felnőttek, azaz a szülők hozzák, akkor sok bosszúságtól kímélünk meg mindenkit. Ha szülőként átgondoljuk, mely szabályok azok, amelyekhez mindenképpen ragaszkodunk, és melyek azok, amikkel igazából csak hatalmunkat „fitogtatjuk”, mi is tehetünk a generációk közötti jobb együttműködésért. Különösen igaz ez annak fényében, hogy a nevelési szabályok körüli vita sokszor nem is igazán a szabályokról szól, sokkal inkább a résztvevők mélyen érzett, de nem tudatos gondolatairól, érzéseiről. Ismétlődő konfliktushelyzetek után (hiszen közben elég nehéz…) gondoljuk át, mit jelent számunkra valójában egy-egy kéretlen jótanács, vagy éppen egy visszautasított kedves gesztus. Milyen érzéseket, régi emlékeket, gondolatokat mozgat meg egy kimondott szó, egy hangsúly vagy egy ismétlődő helyzet? Egymás jobb megértését az segíti igazán, ha a másik hibáztatása helyett saját magunkat igyekszünk megismerni és megérteni. És ezzel, vagyis önismeretünk fejlesztésével, és nem a kényeztetéssel vagy a túl sok és túl merev szabállyal tehetünk igazán sokat gyermekeinkért és unokáinkért.

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

szabreni>!

Nemcsak kedves tárgyaink, egy-egy szokás vagy családi hagyomány, de nagyszülői stílusunk is örökség. Tulajdonképpen szülői stílusunkból ered, amely magán viseli saját szüleink és így nagyszüleink szülői viselkedésének lenyomatát. Kicsit olyan ez, mintha nagyszülőként egy szőnyeget szőnénk. Attól függően, ki szövi, a szőnyeg mintája ezernyi lehet, ám a fonalakat, a színeket szüleinktől-nagyszüleinktől kapjuk. S gyermekeink, unokáink is ebből szövik majd a maguk szőnyegét. Ezért nem mindegy, milyen erős szálakat, milyen élénk színeket hagyunk rájuk.

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról

szabreni>!

A kis Márkot csak kímélni akarták a titkolózással a szülők, pedig ez nagyon káros egy érzelmileg közel álló nagyszülő halálakor. A gyászt, azaz a veszteségélményt, a nagyszülőtől való végső elválást a családban mindenkinek, a legkisebb gyereknek is fel kell dolgoznia. Márk számára a halált még félelmetesebbé teszi a fájdalomtól összetört, de mosolygó álarcot magára vett apa, anya látványa, akik valójában nehezen képesek leplezni sajgó érzéseiket. Szilárd, az apa, a nagymama halála után hónapokkal jól érezte, hogy nagyobb sérülést okoz Márk számára a titok, ami a szülők és a bajt persze sejtő gyerek között feszül. A helyes megoldást az együttes emlékezés, a gyerekkel együtt megélt gyász, a közös sírás, a szomorúság jelenti. A szerető szülők hallgatása azért is súlyos és veszélyes, mert a gyerekeknek, ahogyan a kis Márknak is, az a benyomása erősödik, hogy ha az imádott nagymama csak úgy hirtelen „eltűnhetett”, akkor akár anyukája vagy apukája, sőt ő maga is bármikor szó nélkül elveszhet a családból. Ez hónapokon át fokozta a kisfiú amúgy is meglévő szorongását, amitől még zárkózottabbá vált, ezért félt egyedül maradni, nem tudott egyedül aludni, és az amúgy normális gyászreakciók, a közeli kapcsolatban lévő nagyszülő halálakor egyébként jellemző tünetek még erőteljesebben jelentkeztek.

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Gábor – Gordon Neufeld: A család ereje
Thomas Gordon – Noel Burch: Emberi kapcsolatok
Fischer Eszter: Modern mostohák
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Dukai Éva: Ami éltet és összetart
Herner Dorka: Gyerekes gondolatok
John Bowlby: A biztos bázis
Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Stefanie Glaschke: A patchwork család
Ruth Newton: A biztonságos kötődés megalapozása