Conan karddal szerezte meg magának Aquilónia trónját, s azt hosszú időn át meg is tartotta minden támadással és sötét árnnyal szemben. Számos békés év telt el, s a király beleunt az uralkodásba, lüktető vére új kalandok felé hajtotta volna. De hogyan hagyhatná el egy király a népét holmi kalandok kedvéért?
Azonban mintha csak Crom hallgatta volna meg Conan kívánságát, az aquilón udvarban különös fekete mágia kezdi szedni áldozatait. Vörös Árnyak jelennek meg a semmiből, és egymás után ragadják el az udvarból a minisztereket, tanácsadókat. Conan mágikus álmot lát, és megtudja, hogy a rejtély kulcsa azon a világtól elzárt területen van, amely egykor Atlantisz legendás népének adott otthont. A kimmériai kardot ragad, és elindul, hogy leszámoljon a fekete mágusokkal…
Conan, a Szigetek Ura (Conan 5.) 8 csillagozás

Eredeti cím: Conan of the Isles
Eredeti megjelenés éve: 1968
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 4

Kiemelt értékelések


A Conan, a Szigetek Ura a de Camp-Carter páros által részben Howard műveiből, részben saját írásokból (ill. az egyszem Björn Nyberg műből) álló sorozat utolsó tagja. (Bővebben lásd itt: off.)
Conan már húsz éve uralkodik Aquilónia felett, ám egyre kevésbé találja a helyét. Szeretett Zenobiája szülés közben meghal, gyermekei nagy részétől jókora korkülönbség választja el (ő már a hatvanas éveit tapossa), és legidősebb fia, Conn herceg sem igényli már apja társaságát, az uralkodással járó dolgok pedig egyre inkább a nyűg kategóriába csúsznak, arról nem is beszélve, hogy bár továbbra is jó kondiban van, az ágyban, párnák közt meghalás nem igazán vonzza. Jobbkor nem is jöhetne, hogy titokzatos vörös árnyak jelennek meg és ragadnak el embereket nap mint nap. Conan elsőre tehetetlen, ám egy éjjel álmot lát. Epemitreus, a próféta figyelmezteti, hogy a vörös árnyak az egész világra veszélyt jelentenek, ezért Conannek le kell mondania a trónjáról és útra kell kelnie, hogy a forrásánál szüntesse meg a bajt. Több se kell a kalandvágyó barbárnak, trónját fiára, Connra hagyja, majd hamarosan egy öreg barátjával, Siguarddal és egy egy hajónyi kalózzal nyugatra utazik, hogy eljussanak a címben is említett szigetekhez.
Akik olvasták Howard leírását a hybóriai korról (esetleg látták annak térképét), azok jól tudják, hogy az akkori világ lényegében a mi világunk, mielőtt még a kontinensek jobban széttöredeztek volna. Így aztán nem csoda, hogy a nyugati utazás során megismert antillai kultúra nagyban az általunk ismert azték kultúrára hajaz, de bizonyos, még nyugatabbra élő rézbőrű népség is említésre kerül.
Alapvetően egy szórakoztató regényként jellemezném ezt a történetet. Nyilván nem ér Howard nyomába, ám egy elég jó kalandot alkotott az írópáros az öregedő barbárnak, aki már hamarabb fárad, de azért még mindig oda tud vágni, ha a szükség úgy hozza.


Ez volt az első L. Sprague de Camp és Lin Carter által írt teljes regény Conanról. Jól indul, de a közepén eltompul a történet, s a vége sem egy Howard -i remekmű. Nem rossz, de az eredeti művekhez képest itt már hiányzik valami, a cím és a borítókép sem egészen ide illő. Másik alkotásuk, a Conan, a kalóz, jobb. Bemutatásom és jellemzésem a műről itt olvasható: http://regiujkonyvek.blogspot.hu/2017/03/conan-szigetek…
Népszerű idézetek




Néhányan ellenezték a különös utazást mindaddig, amíg Conan rá nem mutatott két ésszerű okra, melyek miatt aztán feladták addigi álláspontjukat. Az első, hogy az út célja a kaland, a dicsőség és a zsákmány, s az lehetetlen, hogy e három dologból egy sem teljesülne az antilli Hét Szigeten, az utolsó atlantisziak lakta városok ősrégi romjai között. A második ok pedig, hogy aki hangot mer adni a kétségeinek, azt maga Conan hajítja át a korláton, hadd legyen a krákok eledele. E két indok elég meggyőzőnek bizonyult, és figyelemre méltó hatással bírt az elégedetlenkedőkre.
74. oldal, IX. Utazás az ismeretlen tengeren




– […] Tökéletesen sose bízz senkiben, de engedd közel magadhoz azokat, akiket méltónak találtam a bizalmamra. A dicséreteknek csak a tizedét vedd komolyan, hisz egy király úgy vonzza a talpnyalókat, mint belsőségek a legyeket. Az emberek tettei sokkal fontosabbak, mint a szavaik. Sose büntesd meg azt, aki rossz híreket hoz neked, ne nézz ferde szemmel a kellemetlen véleményét hangoztatóra, különben az emberek nem merik majd elmondani az igazságot. Ég veled!
22. oldal, II. Golamira fekete szíve
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gabriella Eld: Remények Jordan számára 96% ·
Összehasonlítás - Anthony Ryan: A vér éneke 93% ·
Összehasonlítás - Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2. 93% ·
Összehasonlítás - Michael J. Sullivan: A Koronatorony 93% ·
Összehasonlítás - David Gemmell: Éjféli sólyom 94% ·
Összehasonlítás - Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus 94% ·
Összehasonlítás - David Gemmell: Legenda 92% ·
Összehasonlítás - Nicholas Eames: A Wadon királyai 91% ·
Összehasonlítás - David Gemmell: Vérkő 90% ·
Összehasonlítás - Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája 91% ·
Összehasonlítás