Conan, ​a Szigetek Ura (Conan 5.) 8 csillagozás

A Conan, a Szigetek Ura a de Camp-Carter páros által részben Howard műveiből, részben saját írásokból (ill. az egyszem Björn Nyberg műből) álló sorozat utolsó tagja. (Bővebben lásd itt: off.)
Conan már húsz éve uralkodik Aquilónia felett, ám egyre kevésbé találja a helyét. Szeretett Zenobiája szülés közben meghal, gyermekei nagy részétől jókora korkülönbség választja el (ő már a hatvanas éveit tapossa), és legidősebb fia, Conn herceg sem igényli már apja társaságát, az uralkodással járó dolgok pedig egyre inkább a nyűg kategóriába csúsznak, arról nem is beszélve, hogy bár továbbra is jó kondiban van, az ágyban, párnák közt meghalás nem igazán vonzza. Jobbkor nem is jöhetne, hogy titokzatos vörös árnyak jelennek meg és ragadnak el embereket nap mint nap. Conan elsőre tehetetlen, ám egy éjjel álmot lát. Epemitreus, a próféta figyelmezteti, hogy a vörös árnyak az egész világra veszélyt jelentenek, ezért Conannek le kell mondania a trónjáról és útra kell kelnie, hogy a forrásánál szüntesse meg a bajt. Több se kell a kalandvágyó barbárnak, trónját fiára, Connra hagyja, majd hamarosan egy öreg barátjával, Siguarddal és egy egy hajónyi kalózzal nyugatra utazik, hogy eljussanak a címben is említett szigetekhez.
Akik olvasták Howard leírását a hybóriai korról (esetleg látták annak térképét), azok jól tudják, hogy az akkori világ lényegében a mi világunk, mielőtt még a kontinensek jobban széttöredeztek volna. Így aztán nem csoda, hogy a nyugati utazás során megismert antillai kultúra nagyban az általunk ismert azték kultúrára hajaz, de bizonyos, még nyugatabbra élő rézbőrű népség is említésre kerül.
Alapvetően egy szórakoztató regényként jellemezném ezt a történetet. Nyilván nem ér Howard nyomába, ám egy elég jó kalandot alkotott az írópáros az öregedő barbárnak, aki már hamarabb fárad, de azért még mindig oda tud vágni, ha a szükség úgy hozza.

Ez volt az első L. Sprague de Camp és Lin Carter által írt teljes regény Conanról. Jól indul, de a közepén eltompul a történet, s a vége sem egy Howard -i remekmű. Nem rossz, de az eredeti művekhez képest itt már hiányzik valami, a cím és a borítókép sem egészen ide illő. Másik alkotásuk, a Conan, a kalóz, jobb. Bemutatásom és jellemzésem a műről itt olvasható: http://regiujkonyvek.blogspot.hu/2017/03/conan-szigetek…

Kicsit elfáradt. Minden értelemben.