Maestra (Judith Rashleigh 1.) 23 csillagozás

L. S. Hilton: Maestra

„Egy gyilkosságot végignézni nagyobb megrázkódtatás okoz, mint elkövetni.”

Judith Rashleigh keményen dolgozik, hogy vigye valamire az életben. Nappal egy tekintélyes londoni aukciósházban húzza az igát, esténként, titkos sötét vágyait éli ki. Egy nap azonban mindenre elszánt szélhámosok keresztezik az útját. Karrierjének vége, élete veszélybe kerül, menekülnie kell. A fiatal nő azonban nem hagyja magát. Bármi áron visszaszerzi azt, amit elvettek tőle. Vagy talán többet is? Judith egyre gátlástalanabbul használ ki mindenkit. Eljut a Francia Riviérára, Genfbe, Rómába, megismeri Párizs éjszakai életét, és a valódi bűnt.

A Maestra egy ellenállhatatlan erotikus thriller, egy sötét trilógia első része. Judith felemelkedését, és ámokfutását követhetjük nyomon, miközben feltehetjük magunknak a kérdést: meddig mehetünk el?

Eredeti mű: L. S. Hilton: Maestra (angol)

>!
Athenaeum, Budapest, 2016
400 oldal · ISBN: 9789632936154 · Fordította: Papolczy Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632935829 · Fordította: Papolczy Péter

Kedvencelte 1

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
L. S. Hilton: Maestra

Sajnálom… Tömény undor és borzalom…. minden szinten. Irodalmi szemét. Plázacicák, márkamániások előnyben! Kétségtelen, hogy vannak ilyen „Judithok”, és olyanok is tömegével, akik ilyenné akarnak, – szeretnének – lenni. Sajnos.

14 hozzászólás
>!
White13
L. S. Hilton: Maestra

Szeretem az okos könyveket. Az okos szereplőket is. A Maestra okos könyv. Judith pedig egy okos nő. Bátor. És kegyetlen is.
Én nagyon nagyon bírom ezt a könyvet, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a pszichothrillereket erotikával meghintve.

>!
kellyolvas P
L. S. Hilton: Maestra

Judith egy erős személyiség, nagy tervekkel indul az életben, aminek mozgatórugója a saját társadalmi előrelépése. Szegény körökből származik, egyetlen kiugrási lehetősége a szorgalmas tanulásban rejlik, aminek az iskola melletti kemény munka az ára. Kicsi kora óta rajong a művészetért, így ezt a szakmát választja, igazi szakértővé válik a festményeket illetően, és a sok tanulás a szakmai utakkal párosítva meghozza az eredményt, London egyik legnagyobb aukciós házában lesz asszisztens. De nagyon jól tudja, hogy hiába van a kisujjában a tudás, a munkatársai lenézik a származása miatt, a művészeti körökben az számít igazán, aki gazdag és jó családból való. Főnökének nem tetszik az egyik szakmai lépése, szívfájdalom nélkül kirúgja, és innentől beindulnak az események. Szerencsétlen véletlenek sodorják bajba, majd szerencsés véletlenek segítik, miközben ő maga egyre jobban belebonyolódik a pénz utáni hajszába, úgy hozza a sors, hogy ahhoz, hogy álmai valóra váljanak, emberi életeken kell keresztültaposnia.
Ha valamit tanultam Miss Marple-től, az a következő: A gyilkosság szokássá válik… Judith saját maga számára is meglepően jól viseli a többmilliós svájci bankszámla „árát”, nincs lelkiismeret-furdalása, bármilyen mélyre süllyed emberileg. A karakter egyébként számomra elfogadhatatlan, semmilyen szinten sem tudtam vele azonosulni, mint ahogy másokkal sem. Távol áll tőlem ez a világ, és Judithnak voltak olyan gondolatai, ami kifejezetten sértő volt az olvasó szemszögéből, és miután nem milliomosok olvassák majd ezt a regényt, szerintem sok ponton kiveri a biztosítékot.
A férfiak? Kegyetlenül szókimondó a főhősnőnk, ez igaz, de legalább reális képet kaptam az üzletfeleiről. Hétköznapi külsejű, emiatt valóságos, jól elképzelhető pasikról beszélhetünk, akik közül Renaud volt a legemlékezetesebb. Karakterek szempontjából tehát nem voltam túl elégedett, de azt el kell ismernem, hogy az egyébként művészettörténész szerző kedvet csinált néhány vonatkozó festmény megtekintéséhez, valamint több helyen is meglepett váratlan csavarokkal, amit nem igazán néztem ki a főhős karakteréből. Judith okos, előrelátó, jobban mondva számító, néhány lépésével kivívta az elismerésemet, ugyanakkor ezzel a szenvtelenséggel nem értem, mit akart elérni a szerző. Én szabályosan sokkot kaptam nem is egy jelenetnél, addig Judithnak maximum megremegett a szempillája, na jó a keze.
Ami viszont nagyon tetszett, az a helyszínek kiváló ismerete, érezhető a szerző magabiztossága, mint aki valóban járt és élt ezeken a helyeken. Jó érzékkel ragadta meg a városok hangulatát, kedvem lett azonnal pakolni például a római jeleneteknél. Sok remek ötletet ad a szerző, hogyan tudnám elkölteni a nemlétező millióimat csodálatos nyaralóhelyeken. Még az elején kifejezetten tetszett Judith munkájának leírása is, ahogy nyomozott az irattárakban a festményekkel kapcsolatban, a szerző érdekesnek, izgalmasnak mutatta be az aukciós házak titkait.
Huh, mindent átgondolva nagyon érdekes olvasmány volt, amit kizárólag erős idegzetű felnőtt olvasóknak ajánlanék, akik nem vetik meg a szex extrémebb formáit sem, legalábbis olvasva…

>!
Mpattus P
L. S. Hilton: Maestra

Nem tudod megállni, hogy ne olvasd végig. Még akkor sem, ha taszít.

Nem fogok hazudni, ezt a könyvet egy ültő helyemben olvastam el, nem tartva eközben tíz percnél hosszabb szünetet. Tudtam, éreztem, hogyha a könyvet becsukom, akkor nem fogom újra kinyitni, mert egyszerűen nem vágyom a könyv világába, mert nem győz meg zsenijéről a szerző, mert sokszor érzem terjengősnek, sokszor pedig elnagyoltnak. Fura, de végül mégsem tudtam megállni, hogy becsukjam – inkább megszenvedtem vele, valahogy mégis ismerni akartam az események folyamát, a sorozat első részének végkimenetelét.

Teljes értékelés itt:
http://szembetuno.blogspot.hu/2016/09/maestra.html

>!
Ács_Milán P
L. S. Hilton: Maestra

Mielőtt kezembe vettem volna a könyvet, megnéztem az eddigi értékeléseket róla. Többen nem túl rózsás véleményeket írtak. Ennek ellenére elkezdtem olvasni a történetet, gondoltam lesz, ami lesz alapon. Aztán, ha nem tetszik maximum félbehagyom.
Meglepő módon nekem nagyon bejött ez a könyv a nagy többséggel ellentétben.
Judith egy nagyon okos nő, aki mindig tudja, hogy mit akar és tisztában van azzal is, hogy a céljait hogyan érheti el. És ehhez megvan benne a kellő mennyiségű kegyetlenség és gátlástalanság is. Profi módon oldotta meg a különböző helyzeteket és mindenből nagyon jól jött ki, eddig …
Kevés olyan krimi/thriller műfajú könyv van, ami elnyeri a tetszésemet, de ez határozottan azok közé tartozik. És nagyon kíváncsi vagyok Judith vagy Elisabeth? életének és kalandjainak további alakulására.

>!
Ariadne
L. S. Hilton: Maestra

Elolvasva a fülszöveget azt hittem, vérbeli thrillert kapok, amit erotikus jelenetekkel is megfűszerezett a szerző. Esetleg fele-fele arányban lesz a két műfaj. Nos, nem egészen így lett.
Nincs bajom az erotikus könyvekkel, csak még nem találtam olyat, ami igazán tetszett volna. Próbálkoztam többek között E. L. James, Lora Leigh, Sara Fawkes, Raine Miller, Jodi Ellen Malpas, Sylvia Day könyveivel, viszont volt közöttük olyan, amit végig sem olvastam, mert annyira kivágta nálam a biztosítékot. Némelyik olyan igénytelenül összegányolt tucat vacak volt, hogy elképzelni is nehezen ment, miért pazaroltak rá papírt. Bocsánat, ha ezzel valakit megbántottam volna, én így érzem. Nem is igazán írtam róluk blogbejegyzést, megmaradtam a pár soros molyos értékelésnél. Ami valamennyire tetszett (de nem volt az igazi az sem), az Christina Lauren, Alice Clayton, meg Karen Erickson könyve volt. Még tervben van Jennifer Probst könyve, mert sokan ajánlották, aztán lehet egy időre végeztem az ilyen könyvekkel. Mellesleg a fent említett szerzők könyveit olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy manapság tényleg ezek merítik ki az erotika fogalmát? Ráadásul erre a „minőségre” van igény?

Na, szóval a kis elkalandozásom után lássuk, mi is a véleményem erről a könyvről.
Egyáltalán nem az, amit vártam. Számomra ez a történet kevés. A thriller jelző szerintem egy kicsit túlzás, ahhoz több és részletesebb akcióra lett volna szükség, a többi résznél pedig a minőségi hanyatlást sikerült felfedeznem. Szerintem a szerzőnek és nekem teljesen más elképzelésünk van az erotikus szó jelentéséről. Néhány jelenet inkább volt gusztustalan, mint felcsigázó.

Adott egy fiatal nő, aki egészen addig már-már elégedett az életével, amíg nem találkozik egy régi ismerősével. Ez a találkozás indítja be benne a változás folyamatát, s kezdődik az új élete. A nő okos, több nyelven is beszél, kellő ismereteket szerzett a borokról és egyéb régiségekről, imádja Olaszországot és a művészeteket, valamint Párizst. A múltját igyekszik a háta mögött hagyni, igazi feltörekvő nő, aki bármit megtenne azért, hogy végleg maga mögött hagyhassa a régi életét. Napközben egy aukciós házban dolgozik asszisztensként, ám csütörtök és péntek éjszakánként egy klubban konzumnő. Telnek a hetek, az élete fenekestül felfordul, az aukciós házból kirúgják, mert felfedezte, hogy az egyik vezető simlis dolgokat művel, ennek következtében belemegy, hogy az egyik barátnőjével együtt elkíséri a pártfogóját egy nyaralásra.
Haláleset, eltussolás, továbblépés, kihasználás, cselszövés és megannyi más váltakozik a történetben. Főszereplőnk használja a testét, hogy elérje, amit akar. Egyik férfitól megy a másikig, mindegyiknek ad magából valamennyit, kihasználva azt, hogy kívánatos nő, s ezzel mintegy fizetségül szolgálva bizonyos szolgáltatásokért.
Nem igazán sikerült megkedvelnem egyik szereplőt sem. Talán Dave volt az, akivel szimpatizáltam az összes karakter közül, meg egy picit Renauddal.
Az egész számomra kicsit fura volt. Az első haláleset véletlen volt, nem is Judith tehetett róla, a második viszont már gyilkosság, az elkövető pedig ő volt. Könnyűszerrel kivégzett egy férfit. A pénz vagy a bosszú vezérelte? Ki tudja. Aztán ott voltak azok a bizonyos morbid gondolatok szex közben… Hű, hát nem tudom. Inkább nem képzelném el, hogy egy hullával… Bizarr, morbid, gusztustalan.
Nem mondom, hogy a történet nagyon lebilincselt, egy thrillertől többet vártam, minden téren, de az utolsó 100 oldalnál azt mondtam, hogy talán van benne valami. Renaud Cleret és Judith párbeszédei dobták fel a történetet valamelyest, bár az is hagyott némi kívánnivalót maga után. A végkifejlet meg… Felmerült bennem, hogy ebben a könyvben senki sem normális.

>!
ValerinLanz P
L. S. Hilton: Maestra

Biztosan velem van a baj, és ebben a melegben lassabban forog az agyam, de nem tudtam felfogni, mi értelme volt ennek a könyvnek. Az elején lelkesen vetettem bele magam, mert kíváncsivá tettek a címkék, de be kellett látnom, hogy ez a könyv túl sokat akart markolni, és végül keveset fogott. Mert legyen krimi, legyen thriller, de legyen erotikus is, és még tanulhassunk is belőle valamit, például, hogyan spoiler
Judith az elején szimpatikus volt, megértettem, miért nem szeret bejárni dolgozni, mert a főnök nem ismerte el a tehetségét, és kvázi rongynak tekintette és használta, hogy hozzon kávét, meg a ruhát a tisztítóból, pedig a nő tényleg értett a festményekhez. Tetszett az a szál is, amikor spoiler Ritkán szokott megesni, hogy a krimi része a történetnek nemigen hoz lázba, de itt így volt. Egyszerűen nem érdekelt, mert túl bonyolult lett, és azt nem szeretem. Mert mint említettem, sokat akart markolni.
Thriller? Hol? Mert itt biztosan nem…
Erotika. Nos, ez úgy-ahogy rendben volt. Habár nem számítottam arra, hogy spoiler Habár volt benne vagy két erotikus jelenet, amit még én is élveztem olvasni. :D
Ami még nem tetszett, hogy Judith spoiler
Nagyon lelkesen vetettem bele magam, de közben elfogyott a lendület, és nem azt kaptam, amire számítottam. Az író akart beletenni izgalmat, nyomozást, erotikát, művészetet, híres helyeket… de így túlterhelt lett a könyv számomra, és nem tudtam igazán élvezni.

>!
PapolczyPéter
L. S. Hilton: Maestra

@robinson,
„a fordító nevét garanciának vettem… mondjuk a lehető legjobbat hozta ki a szövegből”

köszönöm szépen a bizalmat és a méltatást, de a fordító az esetek többségében felkérésre dolgozik, ritkán van hatással arra, mit fordít.
Ettől függetlenül nem tartom értékelhetetlennek a könyvet, de tény, hogy nem az „erotika” és „thriller” vonal benne a legerősebb, bár alapvetően ezekkel a szavakkal van eladva.
A nyelvezete ugyan nem szépirodalmi, de a szórakoztató irodalom kategóriájában nem kell szégyenkeznie a stlusa, nyelvi humora miatt. Fanyar, szarkasztikus, éles, jó poénhelyzetekkel, az angol túlfogalmazás hagyományát követve.
Művészettörténet, műkereskedelem témakörben biztos tud újakat mondani nem szakmabelieknek.
És a nő érvényesülése a férfiközpontú világban is mindenképpen benne van, még ha kifogásolhatóak is a válaszok, amelyeket erre ad – ugyanakkor felmerül, hogy a válaszok kifogásolandók-e vagy a valóság.

>!
Chris
L. S. Hilton: Maestra

Őszintén szólva nem tudom, mit is írhatnék erről a könyvről. Műfajilag igen nehéz behatárolni, mert nekem az erotikus thriller még véletlenül sem jutna eszembe. Az erotikának halvány nyomát sem lehet felfedezni, a leírás annyira naturalista és szabadszájú, hogy bármelyik pornóregény megirigyelhetné. Általában nem szokott zavarni a káromkodás egy regényben, ha van funkciója, de itt gyakorlatilag csak tölteléknek éreztem ezeket a jeleneteket, amelyhez abszolút nem illettek a csúnya szavak, kiváltképp, hogy hősnőnk egyébként teljesen normálisan narrál. Thrillernek sem nevezném: vannak elemek, amelyek jellemzőek a műfajra, de ezek száma annyira elenyésző, hogy a legnagyobb jószándékkal sem tudnám ide besorolni. Jogosan tehetjük fel a kérdést: akkor mégis melyik műfajhoz tartozik? A válasz: magam sem tudom.

Feltehetőleg a szerző magas is gondban volt ezzel a kérdéssel, mert így, hogy végeztem 400 oldallal, ha pisztolyt szorítanak a fejemhez sem tudnám megmondani, miről is szólt ez a könyv. Mert gyakorlatilag Judith karakterén kívül senkit nem ismerünk meg tüzetesebben, maga a főszereplő pedig annyira unszimpatikus és ellenszenves, hogy az olvasó abszolút nem tud azonosulni vele. Az egész regényben csak azt látjuk, hogy Judith új városba utazik, újabb pasival ismerkedik meg, akivel lefekszik, majd jobb esetben életben hagyja. Igen, jól olvassátok: a nő gyakorlatilag egy kurva, aki meg is öli az ügyfeleit. Így jut szép lassan előre, de az egyszerű pénzéhségen kívül semmi motivációt nem fedezhetünk fel a tetteiben. Ugyanakkor számos kitérőt tesz a művészeti világban: a festmények központi szerepet játszanak a cselekményben. A regény ennek köszönhetően eléggé túlírt lett, az egynegyedét (de lehet akkor sem hazudnék, ha azt mondanám, hogy a felét) nyugodt szívvel ki lehetne húzni a kötetnek. Úgy érzem, a szerzőnő túl sokat akart markolni, túl sok mindenbe akart belemenni, hogy a történet többrétegű legyen, de így gyakorlatilag csak azt érte el, hogy az olvasó nem tudja eldönteni, mit is akart kihangsúlyozni. Az erotikus jelenetek teljesen céltalanok, de több más hasonló cselekményszál is felesleges.

És mi a legbosszantóbb az egészben? Hogy ebből egy nagyon nagyon jó regényt is kilehetett volna hozni. Egy nagyon okos regényt. Egy olyat, amelyben láthatjuk, hogy egy nő hogyan jut előrébb taktikázások árán, ha a főszereplő jól kavarja a szálakat. Ehelyett azonban kapunk egy szexéhes, gyilkos asszonyt (egyébként sok mást nem tudunk meg a jelleméről, pontosabban a karakterről, mert jellemről nem beszélhetünk), aki minden logika nélkül szedi az áldozatát, és aki nem több tucat város több tucat plázáját bejárja újabb márkák után kutatva. Szóval, ez most eléggé félrement.

>!
Könyveskuckó_reblog
L. S. Hilton: Maestra

Nem tudom, hányan emlékeztek rá vagy hányan láttátok az Összeomlás című régi filmet Michael Douglas főszereplésével, de amikor először láttam, emlékszem, mennyire tetszett az, hogy milyen valósághűen bemutatja egy ember idegösszeomlását a többi ember nemtörődömsége vagy épp gonoszsága miatt. Szóval amikor hasonló helyzetben érzem kicsit magam, és úgy gondolom, az egész világ ellenem fordult, gyakran eszembe jut ez a film. Valahogy így kezdődik L. S. Hilton – Maestra című erotikus thrillere is.

Az elején több minden is nagyon tetszett a könyvben, például hamar szimpatizáltam Judith-tal, aki egy aukciósházban dolgozik, festményekkel ugye, ami tőlem sem áll távol, ugyanakkor (nőként?) szinte képtelen magának elismerést kivívni a szakmában, és én már csak tudom, milyen nehéz manapság érvényesülni. Olvasóként könnyű azonosulni vele, átérezni a helyzetét, hiszen mindannyian a saját bőrünkön megtapasztaltuk már, milyen, amikor nem ismerik el a munkánkat, nem tudunk feljebblépni azon a bizonyos ranglétrán, és nem haladunk egyről a kettőre. Ezt minden ember másképp dolgozza fel, van, akit ösztönöz, de a legtöbben meghátrálnak és beletörődnek a sorsukba; valamikor harminc környékén, amikor rájövünk, hogy a fiatalkori álmainkat talán mégsem fogjuk megvalósítani, mégsem lesz álommunkahelyünk, sem tökéletes házunk, férjünk/feleségünk, életünk.

Ez tehát egy egyszerűen induló történet, ami szép lassan kezd átcsapni először erotikába, aztán zavaros vizekre evező gyilkosságok sorozatába. Önmagában azt mondanám, egy szép kerek történet, és bizonyos részeit, főleg az elejét élveztem is, de számomra egy kicsit már sok volt, talán hosszú, túlságosan szerteágazó, és amíg nem jöttem rá, hogy a szálak esetleg összefutnak, vagy közük is van egymáshoz, addig némelyiket fölöslegesen hosszúnak érzékeltem, talán ráfért volna egy kis „vágás” a történetre.

Mindazonáltal olyan szempontból legalábbis érdekes volt, hogy megfigyelhető benne a különböző társadalmi rétegek közti eltérés, mind az életmód, mint a szokás, anyagiak terén, bepillantást nyerhetünk a könnyűvérű, gazdag pasikon élősködő nők életébe, ráadásul kis mellékesként különböző gyilkosságoknál asszisztálhatunk. A vége felé már mégsem tudtam egyik oldalnak sem kifejezetten szurkolni, és bár jómagam közel állok a képzőművészethez, abban nem vagyok biztos, hogy ez mások számára is érdekfeszítő vonal lehet.

Mint mondtam, nekem leginkább az eleje tetszett, ami talán előrevetíti a jövőt, ami megérteti velünk Judith későbbi cselekedeteit. Ez a része egészen valósághűre sikeredett, tudtam utálni az egyes szereplőket és együtt tudtam élni a cselekménnyel. Végül is bizonyos szempontból érthető, ugyanakkor érdekes, hogy a főszereplő miért és melyik másik utat választotta a meggazdagodáshoz az unalmas mókuskerék helyett, miként járta be ezeket az előrevezető lépcsőfokokat, illetve, hogy mennyire képes befolyásolni, manipulálni az embereket maga körül.

Azoknak tudom ajánlani a könyvet, akik nem riadnak vissza egy kemény olvasmánytól, ami szerteágazó, és nem biztos, hogy annyira gyorsan pörög, itt az események a megszokotthoz képest lassabban bontakoznak ki. Egyik értéke azonban ezáltal éppen az, hogy sok olyan mellékinformációt tartalmaz (a művészetek terén), amit az olvasó esetleg elraktározhat az agyában, mint az alapműveltség egy kiegészítő kis elemét. Talán a szépirodalom kedvelőihez közelebb állhat a történet, a lassú folyása és szövevényes gondolatmenete miatt, mint az átlag krimikedvelőkhöz, ugyanakkor az erotikus vonalat megragadva nem kevés (megbotránkoztató?) részt is tartalmaz.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10
Borító: 9/10 – Nekem lényegében tetszik. Egyszerű, mégis lényegre törő. Olyan ez, amikor valami „szakadás” vagy törés van a világunkban, ami megrendíti eddigi nézeteinket és más tettre sarkal. Végül is, erről szól a regény.
Kinek ajánlom: 18 felett (az erotikus és gyilkossági részek miatt) Talán a szépirodalom kedvelőinek, a kitartóknak, a művészetek vagy bonyolult, szerteágazó történet kedvelőinek. A krimis vagy erotikus vonalon utazóknak.
+ pont: Az ok-okozati összefüggésekért, legalábbis azon a vonalon, ami szépen felvezeti, Judith miért is tette meg azt, amit tett, és miként jutott el a végkifejletig.
– pont: Számomra eléggé hosszú volt, és sok mellékszálat megvágtam volna.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Ha valaki megkérdezi, hogyan kezdődött, őszintén azt tudom felelni, egy véletlennel.

11. oldal

1 hozzászólás
>!
Mpattus P

Egyvalamit egészen biztosan megtanultam az életben, az ember hiába teszi alacsonyra a lécet. Meggyőzöd magadat, hogy ne várj semmit, de amikor megkapod a semmit, észszerűtlen csalódást érzel.

>!
Mpattus P

Valahol egyszer azt olvastam, az emberek sokkal kevesebbet izgulnának azon, mit gondolnak róluk mások, ha tudnák, milyen ritkán gondolnak róluk bármit is.

>!
robinson P

Anyám nem volt iszákos. Többnyire bejárt a munkahelyére, ahol az adott hónapban éppen alkalmazták; többnyire felkelt reggel.

120. oldal

>!
robinson P

Ráértem. Vettem egy Gala magazint, egy üveg Eviant és egy doboz Marlboro Lightot, leültem a nyitott újsággal az ölemben, és a napszemüvegem mögé bújva egyik cigiről gyújtottam a másikra.

123. oldal

>!
robinson P

Vettem egy életre elegendő kasmírt a szivárvány minden árnyalatában, vettem egy krepp vászon Vuitton esőkabátot, és egy tökéletes, gesztenyebarna, krokodilbőr Prada füles táskát.

148. oldal

>!
Mpattus P

Ha valaki mássá akarsz átvedleni, a magány jó kiindulópont.

>!
Mpattus P

És a kultúra nem más, mint a fontos dolgok ismerete. Ez akkor is így van, ha az emberek szeretik megjátszani, hogy mindez nem számít. Ez az álláspont pont annyira ostoba, mintha azt mondanánk,a szépség nem számít. És ha az ember fontos dolgokkal akarja magát körülvenni, be kell jutnia azok körébe, ahol ezeket birtokolják. Mivel az alaposság sosem árt, bármikor jól jöhet, ha az ember tudja, mi a különbség az örökletes és a tiszteletbeli őrgróf között.

>!
robinson P

Találtam egy tárcát, abban hitelkártyát, jogosítványt, néhány ötveneuróst, és egy Tiffany ezüst pénzcsipeszt.

117. oldal

>!
robinson P

Kivettem a Chanel táskákat saját elegáns kis szatyrukból, és begyömöszöltem az utazótáskáinkat, majd a logóval ellátott tasakokat viszszaraktam legfelülre.

118. oldal


A sorozat következő kötete

Judith Rashleigh sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: Aktus
E. K. Blair: Bang
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Julie Garwood: Teljes gázzal
Baráth Viktória: A főnök
Konkoly Zsófia – Tóth Klaudia: Lacrimosa
Tara Monti: Innuendo – Ellenszélben
Richard Osborne: Elemi ösztön
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja
Mercy Varga's: Az elemi vágy arca