A ​sárga kanapé 2. (A sárga kanapé 2.) 17 csillagozás

L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Kisó ​16 éves. Néha randizik, de nem különösebben izgatja a dolog. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a színen a szomszéd srác. Illetve srácok. Hiszen egy testvérpár költözik a mellettük lévő házba. Kisó szerelmes lesz. Nagyon. A nagy szerelem, az igazi. De hogyan tovább? Van jövője a kapcsolatnak? A folytatásból kiderül!
A szerzőről:
Ezüst- (Moonbeam Childrens Book Awards 2013) és aranyérmes (Independent Publisher Book Awards 2014) pécsi írónő, néprajzkutató. Kislánya megszületése után kezdett mesekönyveket és ifjúsági regényeket írni. Két gyermekével és férjével él. Mindig is imádta a történeteket, és máig vallja: Aki gyerekkorában olvas, az előbb-utóbb írni is elkezd.
Az illusztrátorokról:
Mendlik Bálint és Neogrády-Kiss Barnabás
Mindketten a modern, érdeklődő, a folyton újat és nyitottságot kereső-átadó vizuális generáció kitűnő képviselői. Nem objektívvel a szemük előtt születtek, de majdnem. Fotóznak, látnak, láttatnak és élményt kínálnak minden… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pongrác, Budapest, 2015
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155131660 · Illusztrálta: Mendlik Bálint, Neogrády-Kiss Barnabás

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Szimirza P
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Az első részhez hasonlóan ez is tetszett, viszont erre a kötetre nagyon rá illik az a mondás, hogy a kevesebb néha több. Ez érthető a terjedelmére is, mert nagyon sok oldalon max. egy mondat van, vagy vannak fölösleges bejegyzések, amikor napokon keresztül ugyan az történik, és ez a sok ismétlés nem tesz jót a sztorinak. A másik amire még vonatkozik, az a féltékenységi hisztik száma .. lehet, hogy csak én nem bírom ezeket, de a bizonytalanság és az értelmetlen rágódás néha sok volt. Ami viszont nagyon jó benne, az az, hogy több fajta problémára is felhívja az írónő a figyelmet, olyanokra, mint pl. a magány, a kirekesztettség, vagy akár az öngyilkosság, ami a tiniknél is elég gyakori, sajnos. A vége egész szomorúra és függőre sikeredett, valahogy nem erre számítottam, sőt még arra sem, hogy lesz folytatása, de ha már így alakult kíváncsian várom, hogy mit tud még kihozni ebből a történetből az írónő.

>!
nagara
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Jobb volt, mint az előző része. Sűrűbb, több, érdekesebb. A vége elég függővéges, és fogalmam sincs lesz e folytatása, de kellene, mert így eléggé lezáratlan és kíváncsi maradtam…

>!
Juci P
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Nekem kevésbé tetszett, mint az előző. Nemigen történt semmi, csak ment a szenvedés meg féltékenység, tisztára átment Kisó Rentai Renibe. Ehhez én már öreg vagyok, untat. Volt benne pár jó szöveg azért, amin felröhögtem. De valahogy az egésznek volt számomra egy nyomasztó felhangja: amennyire pozitívnak éreztem az első kötet üzenetét összességében, ezt a részt annyira negatívnak. A lány folyamatosan kétségbe vonja és hisztinek nevezi a saját érzelmi reakcióit, és úgy fojtja magába a kételyeit, hogy nem beszéli ki őket a fiúval, hanem egyszerűen csak ráparancsol saját magára, hogy márpedig fejezze be a sírást, és igenis mosolyogjon – hát ez az én szememben simán érzelmi önabúzus… Talán már írtam valahol, de a kommunikáció hiánya és a félreértés mint cselekményszervező elem szerintem utoljára a Rómeó és Júliában működött, kevésbé tragikus történetekben egyszerűen csak bosszantó, az ember legszívesebben beleordítaná a szereplő arcába, hogy spoiler

>!
xoxo_ivett
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Nem sok újdonságot hozott ez a könyv. Kisó karaktere, ebben a könyvben már nagyon zavart… A folytonos hisztijei (nem igazán ez a megfelelő szó arra amit folyton leművelt) nem igazán nyertek meg engem.

>!
Audrey_Cortez
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Csak jobb lehet,mint az első. Gondoltam magamban.
Olvassuk el. Miért is ne??
Fejlődik az írónő. Ennél lejjebb már nincs. Nem lesz ez olyan rossz, mint…
DE! Olyan rossz lesz.
Ha nem rosszabb,mint az első.
Nem is értem magam. Nem tetszik egy könyv,de azért hajrá. Olvassuk csak el a második részét,mert tuti,hogy jobb lesz. Aha..
Az,hogy az írónő egyszerűen nem tudja elhagyni a nevek előtti névelőket…Az valami kegyetlen. Egyszer ír,egyszer nem. Inkább írná mind elé,hogy akkor már egyenletesen szar rossz legyen.
(A) Kisót (Klió..Miért? MIÉRT???) nem tudom hová tenni. Ahogy (az) Áront se. Vagy (a) Brigit. Vagy bárkit. Az egész történet egy Amerikába illő „tini-sorinak” kezdi éreztetni magát.
Áron és Kisó pedig… Értem én,hogy szerelmesek,de egy, a kedvenc filmemből (Bosszúállók) való idézet jutott róluk eszembe:
„Ultron gyorsabban szaporodik, mint a katolikus nyulak tavasszal.” Ha nem is Ultron, és nem is szaporodik,de azért na…
Viszont,hogy jót is mondjak…(Nehéz volt mindezek után összeszedni)
Az illusztrációkat imádtam. Olyan jó képek voltak benne,hogy az valami hihetetlen…
Ennek ellenére nem volt jó könyv. Határozottan nem.

>!
Chris
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Ami továbbra is elmondható a kötetről, hogy a felépítése, a kivitelezése csillagos ötöst érdemel. Minden nap egy új lapon kezdődik, akár egy igazi napló, a betűtípus is hasonlít kézírásra (de nem zavaró olvasni), és a minden oldalon más-más illusztráció (plakátok, borítók, mozijegyek, sms-üzenetek, fényképek, stb.) igazán egyedi varázsolják a könyvet. Viszont sajnos a környezettudatos énem nem tud elmenni amellett a tény mellett, hogy mindez roppant felesleges. Ugyanis úgy saccolom, hogy mintegy száz üres (pontosabban betű nélküli) oldal kap helyet a kötetben, azokról a napokról nem is beszélve, ahol egy mondatot, vagy csak egy bekezdést olvashatunk. Éppen ezért roppant csalóka is az oldalszám, állítom, hogy folyamatában nem tenne ki a szöveg 200 oldalnál többet.

Ez utóbbi azonban nem felrovás, mert röviden is lehet jót alkotni. L. Molnár Edit pedig maradt a jól bevált receptnél: életszerű helyzeteket teremt, Kisó a naplójában a sulis élményeiről nem igazán mesél (mert valljuk be, egy tizenhat éves lányt azért jobban izgat a szerelem, meg hogy ki kivel kavart, semmint, hogy mit vettek történelemből). Bár egy idő után kissé zavaróvá válik, hogy Kisó és Ádám folyton egymásnak esnek (hol szexuálisan, hol féltékenykedésükben), és tulajdonképpen négyszer-ötször megismétlődik minden szituáció, míg eljutunk a végkifejlethez. Közben Kisó sorozatokat néz, minden héten egyszer elkésik az iskolából, meg bulizni jár. Az első résznél még elment számomra, hogy gyakorlatilag semmilyen nagyobb csavart nem kapunk, de itt ez most már kevés volt. Hiába életszerű, hiába realista, nekem hiányoztak az igazi karakterek (akiknek pont a rövid bejegyzéseknek köszönhetően idejük sem volt kibontakozni), a valódi konfliktusok (még mindig hiányolom, hogy Kisó összevesszen a szüleivel). Egy ponton kezdett jobban érdekelni a történet, mikor az iskolai bántalmazásokkal párhuzamosan bejött a képbe egy új szereplő, de sajnos őt olyan gyorsan el is felejtette Kisó, mint amennyire az elején még sajnálta, pedig pont erre kívánta felhívni a figyelmet a szerző.

A célközönségnek bizonyára be fog jönni ez a történet is, én viszont azért csendben reménykedem, hogy a harmadik kötet immáron terjedelmében, karaktereiben és cselekményében is kedvemre való lesz.

>!
I_luv_Krisztián
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Sokkal de sokkal jobb volt mint az első rész. Bár a fölösleges névelők még mindig nagyon zavarnak.
A sztori végre élvezhető volt és nem csak azzal telt el, hogy Kisó azon görcsöl szerez-e magának barátot. Voltak részek, amelyeket elég furcsának találtam. Például, hogy bárhova elmehet szó nélkül vagy, hogy bármit megtehet…
Áron és Kisó kapcsolata majdhogynem tökéletes volt csakhogy közbejöttek régi ismerősök. Nem volt meglepő, hogy ez majdnem a kapcsolatuk rovására ment. A végkifejlet nagyon szomorú volt. Minden összejött, bár a legvégén Kisó még rakott rá egy lapáttal amit már igazán nem kellett volna.
Az illusztrációk most is nagyon tetszettek viszont a gyér fogalmazás egyáltalán nem. Tudom, hogy ez egy napló de akkor is lehetne kicsit igényesebb a fogalmazása. A könyv terjedelme szerintem feleslegesen ilyen hosszú, el lehetett volna intézni fele ennyivel. Nagyon sok felesleges és jelentéktelen egy-egy mondat per oldal is helyett kapott benne.

>!
Dóriღ
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Hasonló, mint az első rész, nem túl jó, nem túl rossz. Közepes.
Kisó karaktere egy idő után már eléggé idegesítő volt, a rengeteg féltékenykedéssel. Horrorrajongóhoz képest meg elég beszari.
Voltak benne unalmasabb részek is, a sok üres oldal meg csak fokozta ezt az érzést.
Összességében olvastatta magát a könyv, gyorsan lehet haladni vele, és a függővég miatt tuti elolvasom a következő részt.

>!
Varalili
L. Molnár Edit: A sárga kanapé 2.

Nagyon érdekes könyv volt,örülök,hogy végre elolvashattam.Az első része is érdekes volt,de a második még azt is felülmúlta.Nagyon izgalmas volt,és a végére egyáltalán nem számítottam.A vége nagyon függőben maradt,nem tudom,lesz -e folytatása,de remélem.


Népszerű idézetek

>!
endrediluc

Amikor besötétedett, mindenki a fa alá csempészte az ajándékait. Anyuéktól könyveket kaptam, a megelőlegezett csizmát, meg vásárlási utalványt a kedvenc boltomba. De jó, lesz szilveszterre ruhám!
A nagyi pedig összeszedte nekem egy könyveb a régi fényképeket, és régi történeteket írt melléjük. Vicceseket meg sírósakat. Egész este azt lapozgattuk.
Aztán anyu hazavitte a nagyit, mert jobban szeret a saját ágyában aludni. Az ajtóban még nagyon megpuszilgattam, meg ezredszer is megköszöntem az albumot. Mert lehet, hogy másnak ez nem menő, de én imádom. Ahogy a nagyikámat is.

362. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
Varga Katalin: Barátom, Bonca
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Janikovszky Éva: Már megint
Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Csukás István: Nyár a szigeten
Janikovszky Éva: A Hét Bőr
Kiss József László: Jó szelet, kapitány!