Váratlan ​utazás (Váratlan utazás 1.) 92% 305 csillagozás

Ott akarok élni a Prince Edward szigeten, és szaladni akarok a réten, miközben fúj a szél, és elsétálni a naplementében a világítótoronyhoz, télen meg korcsolyázni és szánkózni.

Valahogy vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Egyrészt majdnem tökéletesen hozta az avonlea-i szokott hangulatot és lírikusságot, másrészt viszont pont egy megmagyarázhatatlan érzés hiányzott az egészből. Nem voltak annyira szerethetőek a szereplők, nem lopta be a szívembe magát a történet. Talán nem az Anne-könyvek után kellett volna olvasni.

Persze érezni, hogy csak átdolgozásokat olvasok a sorozat epizódjaiból, viszont mégis jól éreztem magam közben. Az első kiadás minősége is hagy kívánnivalót maga után (vécépapír-lapok), és úgy egyáltalán, nem ugyanaz a rajongás részemről, mint mondjuk az Anne-könyvek esetében (pedig még ott sem száz százalék).
Ami miatt nekem nagyon fontos volt ez a könyv tavaly, és ami miatt folytatni szeretném, az a nagyon divatos slow life-mozgalom. Amikor Montgomeryt olvasok, ezt érzem, nem kell hozzá külön határidőnapló.

Hát persze, hogy a kedvenc sorozatomból készült regénysorozat első része is felkerült a kedvenceim listájára.:)
Fontos érdekesség egyébként, hogy bár Montgomery neve szerepel a Váratlan utazás könyveken, valójában ő sosem írt Váratlan utazás címmel könyvet, Sullivanék az ő egyéb műveiből – A Mesemondó lány, Az arany út, Avonlea Krónikák 1-2 – inspirálódva írták meg a sorozatot, amelynek forgatókönyveiből születtek meg a Váratlan utazás könyvek.

Ez a kötet a sorozat első két részét tartalmazta, Az utazás elkezdődik és A mesemondó lány rászolgál a nevére címűeket.
Mindkettő nagyon tetszett, de talán a második mégis jobban, mert itt már jó látni, ahogyan Sara lassan de biztosan beilleszkedik a King családba, továbbá érdekes esemény volt a Vetítettképes (Laterna Magica) előadás sorsának alakulása, illetve, ami a legjobban tetszett az az volt, ahogyan Sara és Jasper összebarátkoztak és a kislány segített megtenni neki az első lépést az önbizalom és más emberek felé. Szívmelengető volt!
Szintén ennek a résznek nagyon tetszett a sorok között megbúvó humora is, nagyon jól volt megírva.:)

Ajánlom minden Váratlan utazás rajongónak, aki szívesen újraélné kedvenc epizódjait!:)

Nagyon tetszett, bár ugyan úgy a szÍvem csücske Anne marad. Itt most tudtam, hogy mi fog történni,mert láttam a sorozat pár évadát, ezért gyorsan pörögtek a lapok amikor olvastam. Tetszett, pár rész mókás volt. Tetszett, hogy a könyv második felében, hogy összetartanak a King gyerekek. Jól ki van találva a történet. A sorozatot előbb láttam, ezért nekem egy kicsit a sorozat jobban tetszik mint a könyv, de ettől függetlenül megpróbálom majd elolvasni a következő részeket is, mert érdekel úgy is, hogy sejtem mi fog történni. Aki a sorozatot szereti annak nagy mértékben ajánlom, de aki nem ismeri vagy nem látta a sorozatot és érdekli, annak is.

2022/18, munkahelyi könyvtár, 83/255 eddigi értékelés

Az alsótagozatosok polcáról kölcsönöztem ki az apámnak (81 múlt), gondoltam akkor én is elolvashatom.
Erősen ifjúsági, és nem rossz, de sajnos nagyon érződik a regényen, hogy a filmsorozat készítői írták.

Ebben az első könyvben két külön kis történet van. Olyannyira, hogy nekem az volt a benyomásom, hogy eredetileg ez nem is egy könyvben jelenhetett meg, ugyanis a második rész elején a szerző kvázi újra bemutatja a szereplőket, olyan információkat adva, amiket már tudunk.

A fülszöveg, de lehet, hogy valamelyik ajánló elkényeztetett kislánynak nevezte Sarat. Szerintem nem az. Tény, hogy gazdag a családja, Párizsból öltözködik, magántanára van, sokat utazik és sok egyéb ami a pénzzel jár, neki megadatott. De mindemellett nagyon jó nevelést kapott, és az minden bűne, hogy megszokta és természetesnek veszi ezt a jólétet. Alapvetően ő egy kedves, segíteni akaró kislány, talán ezt viszi egy kicsit túlzásba és aztán ezek adják a kalandok vázát. A történetek végére pedig minden jóra fordul, még ha közben el is törik egy tál, ellopják az összegyűjtött pénzt, vagy mindenki nyakig lótrágyás lesz is :)

Nagyon szeretem Lucy Maud Montgomeryt, bár tény, hogy neki is vannak gyengébb könyvei, de mégiscsak ő az, akinek Anne-t (örök kedvencemet és rokonlelkemet) és az egész Avonlea-féle idilli bájt köszönhetjük. Tudom, hogy a Váratlan utazást nem ő írta, hanem a sorozat készítői, és lényegében a többi könyvéből van összeszemezgetve a sztori, egy csomó mindenre rá is ismertem már, de tényleg annyira összeforrt a neve Avonlea-vel, hogy nem tudom nem vele kezdeni az értékelésemet. Végtére is, ez a könyv sem létezne az írónő nélkül, még ha nem is az ő tollából született.

Sajnos ez meg is látszik, főleg a leírásoknál. Jobban mondva a hiányuknál, ugyanis bárki is írta a szöveget, csak a minimális helyzetjelentésre csökkentette őket. Pedig szerintem Montgomery néni könyveinek ez is hozzájárul a varázsához, bár tudom, hogy egy csomó embert idegesítenek meg giccsesnek tartják, de én mindig imádtam. Nyilván nem a pletykás Mrs. Lynde és a többi kotnyeles öregasszony miatt vágyódik mindenki Avonlea-be, hanem a rengeteg természeti szépség és a bájos falu miatt, de ezek ugyebár nem jönnek át, ha nincsenek jól ábrázolva. Kivéve persze akkor, ha láttuk a sorozatot, és biztosra veszem, hogy az olvasók túlnyomó többsége látta. Egyesek többször is. Az utóbbi időben nagyjából évente. *elsunnyog*

Ettől függetlenül visszaadja a hangulatot, szinte láttam magam előtt a jeleneteket olvasás közben, hiszen szóról-szóra ugyanaz, beleértve a karaktereket is. Igazság szerint már olvastam ezt a könyvet tíz- vagy tizenegy évesen, amikor a frissen kitört Anne-lázam után megkaptam húsvétra, de annyira nem voltam oda érte. Persze tetszett, de a sorozatnak sem szerettem úgy az elejét, mert nagyon sajnáltam Sarát, hogy el kellett válnia az apjától, aztán meg mindenki gonoszkodik vele. Mondjuk most is sajnáltam, de Hetty néni szigorú háklijai mögött már látom azt, amilyennek később megismerjük, a King gyerekekkel meg úgyis összebarátkoznak, szóval nem aggódtam.

Elég rövidke kötet, így csak a Jasper Dale-lel való megismerkedésig és az adománygyűjtő előadásig jutunk, de jó volt újraolvasni, és örülök, hogy végre sikerült megszereznem a második részt. Egyébként nagyon gáz, hogy ezt is félbehagyta a kiadó, és a harmadik rész nem is kapható, de tekintettel arra, hogy a sorozatot ezerszer láttam, lehet, hogy beszerzem a negyediket meg az ötödiket, mert ki tudom tölteni a hézagokat.

Most nagyon kedvem támadt újranézni, pedig év elején fejeztem be. Még jó, hogy állandóan adják a tévében is, úgyhogy nem lesz nehéz elcsípni egy részt.

Jaj, annyira szeretnék a Prince Edward-szigeten élni egy bűbájos kis házikóban. Lehetnék a következő Peg Bowen. :P

Köszönöm @Titcsi-nek, hogy megajándékozott a könyvvel! :)

A könyv alapján készült sorozatot mindigis imádtam. A könyvet most olvastam először, de biztos, hogy nem utoljára, mert új kedvencre találtam benne. Egy nehéz, fárasztó nap után vettem kézbe, amikor nem is volt kedvem olvasni, de már nagyon kíváncsi voltam a könyvre, ezért mégis belefogtam. Nem bántam meg, olvasás közben teljesen megfeledkeztem minden másról, magába szippantott Avonlea világa. Bájos, kacagtató, megunhatatlan. Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer olvassa el ezt a könyvet, biztos, hogy nem fogja megbánni!

A sorozatot mindig is szerettem, bármikor, bármelyik részét megnézem még ma is, ha éppen rátalálok. Nekem nagy kedvencem Hetty néni, a maga motyogós, mindig elégedetlen és a tökéletességre törekvésével együtt, miközben belül egy igazán mélyen érző nagynéni. A könyv hozta az elvárásomat, jó volt olvasni, miközben pörgött a szemem előtt a történet. Szívesen élnék egy ilyen helyen, egy kisvárosi közösségben. Polcon maradós, a többit részt is el fogom olvasni.