Pat ​úrnő (Pat 2.) 36 csillagozás

L. M. Montgomery: Pat úrnő

Amikor betöltötte a húszat, mindenki azt hitte, hogy Patricia Gardinert körül kell, hogy udvarolják a fiatalemberek. Mindenki így gondolta, kivéve Patet. Pat számára Ezüst Erdő jelentett mindent, egyszerre volt otthon és a mennyország. Mindaz, amit az élettől remélt, a Prince Edward-szigeten álló bájos, öreg ház varázsában testesült meg, ahol „a jó dolgok sosem változnak”. És most még a szokottnál is több volt a tennivaló: meg kellett tervezni a karácsonyi családi összejövetelt, vendégül kellett látni egy grófnőt, házasságot kellett összekommendálni, és fel kellett készülni az új béres érkezésére.

Ám amikor a hőn szeretett családtagok és barátok sorban továbbléptek az életben, és elköltöztek, Patben felébredt a kétség, hogy bölcs döntés volt-e Ezüst Erdőt a szív dolgai elé helyezni.

Lehetséges-e mégis, hogy magányosnak érzi magát Ezüst Erdő falai között?

Eredeti megjelenés éve: 1935

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633991039 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632451985 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Judy Plum · Pat Gardiner · Hosszú Alec Gardiner · Rachel Gardiner (Cuki) · Tom Gardiner

Helyszínek népszerűség szerint

Ezüst Erdő


Kedvencelte 7

Most olvassa 3

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu MP
L. M. Montgomery: Pat úrnő

Kicsit sok volt benne a huzavona, és a főhősnőt néha legszívesebben fejbe csaptam volna, olyan furán állt a dolgokhoz, de sok mindenben meg magamra ismertem, úgyhogy azért nekem való volt mégis, meg persze igazi,színtiszta Montgomery, mindennel, amitől őt szeretjük.

1 hozzászólás
>!
Erzsebeth P
L. M. Montgomery: Pat úrnő

Pat és története sajnos nem lopta be magát teljesen a szívembe. Ebben a kötetben Pat (főként a viselkedése miatt) kiesett nálam az igazán kedvelhető karakter szerepéből.
Judy-val is később sikerült megbékélnem. Őt viszont a szívembe zártam.
Nekem sok volt most a rövid történetek mesélése, az anekdotázás, hiányzott egy nagyobb cselekmény vagy egy nagyobb ívű történetvezetés (ami pl. A kék kastélyban, vagy az Anne-ben megvan).
Persze Montgomeryt olvasni így is szép élmény volt.
Tele van a történet csodálatos gondolatokkal, leírásokkal és szeretettel.

>!
BeliczaiMKata P
L. M. Montgomery: Pat úrnő

Továbbra is csodálatosak a leírások. Ezüst Erdő olyan nekem, mintha egy burok venné körül, ahol a benne lakókat semmi baj nem érhetné.
Nagyon megszerettem Judyt és Tillytuck-ot, a cívódásukat, Cuki és Pat barátságát (remélem az én lányaim is ennyire szeretik majd egymást), a személyiséggel bíró macskákat, Hilaryt/Csilinget és magát Ezüst Erdőt.
A végén lehetett volna kicsit több romantika, de ennek ellenére is tudtuk, hogy ki tartozik Pat-hez, vagy inkább kihez tartozik Pat. Olvastam volna még a többiekről is, főleg Cukiról.
Örülök, hogy Judy nem érte meg spoiler, bár szomorú voltam, amikor meghalt.
Néha nehéz továbblépnünk, de muszáj, mert semmi sem tart örökké, de a szép emlékek mindig megmaradnak.

>!
Trixi 
L. M. Montgomery: Pat úrnő

Az első rész enyhe szürkesége után, ezt nem éreztem annak (vagy csak hozzászoktam). Sajnáltam, hogy Hilary eleinte a háttérbe szorult, viszont Tillytuck felbukkanása üdítőleg hatott. Néha kiakasztott Pat kukasága, bár néha nagyon is magamra ismertem benne :D . Ahhoz képest, hogy mikor is íródott a könyv, néhány gondolat nagyon is mai (azaz modern felfogású) volt, néhány viszont hamisítatlanul arra a korra jellemző (még jó hogy :D :D ). E kettősség számomra fura, egyben érdekes is volt.

>!
Belle_Maundrell 
L. M. Montgomery: Pat úrnő

Az első rész sokkal jobban tetszett. Pat ragaszkodása Ezüst Erdőhöz az elején még aranyos volt, de most már sokszor túlzásnak éreztem. Persze semmi baj nincs azzal, ha szeretjük az otthonunkat, én is szeretem, de azért nem vagyok ilyen elvakult és látom a hibáit is. Jó, mondjuk Ezüst Erdő annyira csodálatosan eszményi lakhely, hogy valószínűleg nem is volt neki, de azért nem árt néha a változás. Mondjuk éreztem némi lelki rokonságot, mert mi is kollektíven utáljuk a postást, mióta azt mondta a szép, kövér, hosszú szőrű cicánkra, hogy csúnya.
Pat továbbra is hasonlít Anne-re, sőt, a barátai is hasonló stílusban áradoznak mindenféle szépről, de azért a nyomába sem érhet. Anne sosem hozott ki a sodromból, de az ő szerelmi szerencsétlenkedése csak egy kis porszem volt Pathez képest. Mégis hogy tarthatott ennyi ideig a megvilágosodás? spoiler Sajnáltam, hogy a Hilary-vel való levelezése szinte teljesen kimaradt, ezt már az Anne új vizekre evezben is nehezményeztem Gilbert levelei kapcsán. Ha már kapcsolatban maradnak a szereplők, akkor én is szeretném látni néha. :P Még jó, hogy a végén kaptunk egy kis Hilary-t, nagyon hiányzott már. Pedig biztosra vettem, hogy ha többet szerepel, akkor lekörözhette volna Gilbertet a kicsi szívemben, de két fejezet azért mégiscsak kevés. Viszont amikor ott volt, az ütős lett, és Pat hülyeségére is rögtön jó hatással volt. spoiler Piripont.
Az is furcsa volt, hogy Patnek szinte nincs semmilyen célja. Oké, tudom, hogy akkoriban nem volt ebben semmi szokatlan, de azért Anne mindig csinált valamit, tanított, meg írt, de Pat csak úgy volt. Pedig a történetnek is jót tett volna meg nekem is, így csak összefűzött epizódok sora volt, úgy meg talán lett volna valami íve a cselekménynek.
Judy Plum továbbra is az abszolút kedvenc, spoiler de Tillytuckot is nagyon megkedveltem, szórakoztató volt, ahogy egymásra licitáltak a sztorizgatásban. Néha kicsit sok volt, de többnyire élveztem.
Rae (hajdani Cuki) túlesett egy komoly mélyrepülésen biztos kamaszodott, de a végére szerencsére magára talált, és ismét megszerettem. spoiler
Pat új barátai, Suzanne és David Kirk szimpatikusak voltak, imádtam az első beszélgetésüket, én is elgondolkoztam azon, hogy mik azok az egyszerű dolgok, amik boldoggá tesznek. Kár, hogy ők sem kaptak sok szerepet. spoiler
A macskákat is muszáj kiemelnem, annyira édesek voltak, imádtam őket, főleg Kandúr uraságot és Merészkét. Szeretem, ha egy könyvben értékelik bársonytalpú barátainkat, és az írónéni nagyon ráérzett az ízére.
A tájleírások továbbra is csodálatosan szépek, néha már-már túlzottan is, de én sosem mondanék nemet egy Montgomery-féle erdő vagy bájos ház leírására. Persze néha kicsit cukormázas meg giccses, de azért imáádom.
Gondolkoztam a négy csillagon, de van a végén egy olyan húzás, amin nem tudtam túltenni magam. spoiler Enélkül is ugyanúgy megkaphatta volna ezt a befejezést, csak sokkal kevesebb keserűséggel. De legalább Pat szívügyei kedvező fordulatot vettek. Nem mintha nem lett volna egyértelmű az első pillanattól.
Azért többnyire szép emlékeim maradnak róla, még ha Pat ki is akasztott, a vége meg fájt (részben). El tudtam volna viselni még egy-két boldogságos fejezetet.
Hiába, tudtam én, hogy Anne lekörözhetetlen.

>!
SoulShine P
L. M. Montgomery: Pat úrnő

Mint minden regénye az írónőnek, szolid, de frappáns humorával,élethű táj és szereplő ábrázolásával olvasás közben elrepít térben és időben , jelen esetben Ezüst erdőbe. Teljesen kizökkent a mindennapok nehézségeből abba a világba amikor még igazi értékek tették tartalmassá,boldoggá az életet.Judy az éleslátásával, kitalált/ valós történeteivel most is a kedvenc szereplőmmé vált .

2 hozzászólás
>!
Asteria
L. M. Montgomery: Pat úrnő

Mivel emlékeztem hogy az Ezüst Erdő úrnője végén nem voltam maradéktalanul elégedett, és Pat sem volt szimpatikus egyáltalán (tudom hogy ez nem jó indok egy könyv lehúzására, de hát már egy kötetnyi Anne után is tudjuk, hogy a Montgomery-hősnőknek szent kötelessége bemászni a bőröd alá, mély vágyakozó sóhajokat kicsikarva egy békebelibb élet után, ahol fess fiatalemberek vannak minden bokorban, meg sokkal tágabb tere a képzeletnek), eléggé sokáig vártam ennek az elolvasásával. Hála Istennek kimondhatom, hogy rosszul tettem, ez a kötet abszolút pozitív csalódás volt. És bár a könyv nagy része anekdotázás volt, minimál cselekménnyel, ez sem volt probléma, mit várunk egy olyan szerplő életében aki alig mozdul otthonról, maximum a szomszédba jár bandázni. A könyv végén amúgy kicsit drasztikusnak éreztem a nagy megoldást Pat életének problémáira, de belegondolva, ilyen mértékű függés esetén csak valami drasztikus működhet.

>!
Phaige P
L. M. Montgomery: Pat úrnő

A könyv hangulata csillagos ötös. Tillytuck és a macskák külön kiemelném :)
De Pat egyre idegesítőbb.

>!
AnitaZoé P
L. M. Montgomery: Pat úrnő

Hohó, de jó is volt visszatérni az Ezüst Erdőbe! Végigsétálni a meseszép tájakon, végigkövetni az évszakok változását, hallgatni Judy és Tillytuck egymásra licitáló történeteit. Persze csak szimbolikusan szólva. :)
Szívesen eltöltenék egy kis időt itt.
Érdekes volt, hogy a technológia kissé megugrott ebben az időben. Telefon, autó, mosógép. Még újdonság, de jelen van.
Pat – akiben nem lehet nem felismerni Anne-t – egy kedves, kissé infantilis, de annál szeretetreméltóbb lány. Kissé lassan esnek neki le a dolgok, na. Én kedveltem őt.
Montgomery nem a fiatalon házasodás pártolója a könyveiben. spoiler
Cukiból Rae lesz. Kislányból lázadó kamasz, majd feleség. Kíváncsi vagyok, hogy a 10 gyerekből mi lesz. :D Bár Winnie-nek is 5 van már a végén.
Sidre nem haragszom. Csúnya dolog volt, amit tett, de úgyis elég büntetés lesz neki a további évek. De komolyan azért viselkedett olyan kedvesen Patt-tel, hogy utána mélyebbet üssön? Azért ez gáz…
Judy, drága. Biztos vagyok benne, hogy tudta, hogy mi lesz a vége. Tudtam, hogy ő volt a ludas a cikkben, nem is volt kérdés. Tillytuckot is bírtam. spoiler Ketten együtt meg igazán szórakozttatóak lehettek.
Hilary keveset szerepelt benne, de így is megkedveltem. Nem kicsit kitartó srác. Reméltem, hogy visszatér még mielőtt spoiler
A vége, a spoiler szomorú és fájdalmas, de az kellett, hogy Pat tiszta szívvel lépni tudjon. Hisz az Ezüst erdő volt az első számú szerelme.
A lezárás egyértelmű már az előző rész óta, de izgalmas volt kivárni. Annyira ismerem már Montgomeryt, hogy tudom, mindig ilyen befejezést ír, de jót tett a lelkemnek olvasni.
May képét megnézném az utolsó fejezet után. kár, hogy nem kaptunk még egy pár oldalt.
Én még egy tíz év múlva fejezetet szívesen olvastam volna. Kiből mi lett, kivel mi van.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Szelén P

Úgy veszem észre, az ember mindig vagy túl fiatal, vagy túl öreg azokhoz a dolgokhoz, amiket szívesen csinál az életben.

75. oldal

>!
Saoirse

– Soroljuk fel mindhárman a legtüneményesebb dolgokat – javasolta Suzanne. – Azokat, amik a legnagyobb örömet okozzák. Gondolkodás nélkül, ahogy az eszünkbe jut! Mindegy, mi az. Úgy szeretem a naplemente előtti, sötét, gazdag árnyakat… az aranyos rózsabogarat, amikor az ablakon koppan… egy falat házi sütésű kenyeret… hideg téli estén egy meleg vizes palackot… nedves, mohlepte köveket a patakban… egy öreg fenyő csúcsán játszó szél dalát. Most ön következik, Pat.
– Azt, ahogy egy macska behúzza a mancsát a mellkasa alá… fagyos téli reggelen az égre bodorodó kék füstöt… ahogy a kis Mary unkahúgom a szemét összehúzva nevet… az öreg mezők álmodozását a holdfényben… száraz levelek zörgését a talpam alatt novemberben az Ezüst Erdőben… egy kisbaba lábujjait… a tiszta ruha illatát, amikor leveszem a szárítókötélről…
– David?
– A jég hidegét – kezdte lassan David. – Alphonso szemét… az eső illatát perzselő szárazság után… a vizet éjszaka…a fellobbanó lángot… a téli éjszaka a különös, sötét fehérséget… egy lány patakbarna szemét.

148-149. oldal, A második év - 4. fejezet

13 hozzászólás
>!
Bogas P

– Tudod, Pat, semmi sem olyan ijesztő a valóságban, mint a képzeletben.

A hatodik év

>!
Belle_Maundrell 

– Időpocsékolás korán ágyba bújni egy holdfényes estén!

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pat Gardiner
>!
Eli 

– Minél magasabbra mászik a majom, annál több látszik a fenekéből – idézte Judy.

218. oldal

>!
Erzsebeth P

– De a való életben gyakran befejezetlenek a dolgok – erősködött Pat, aki Davidtől vette a gondolatot.
– Eggyel több ok, amiért a könyvekben jó kell, hogy legyen a vége – mondta zsémbesen Horace bácsi.

185. oldal

>!
Saoirse

Cuki lustán figyelte Kandúr uraságot, aki olyan öreg volt, hogy Sid szerint elfelejtett meghalni.

10. oldal - Az első év

Kapcsolódó szócikkek: Rachel Gardiner (Cuki)
>!
Belle_Maundrell 

Az embernek néha magányra is szüksége van az életben.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

– (…) A tündéreknek galambvirágot ültetünk, a táncoló árnyékoknak pipacsot, a nevetéshez körömvirágot.

372. oldal

Kapcsolódó szócikkek: galambvirág · körömvirág · pipacs · virág
>!
vgabi P

Az Ezüst Erdő farmon több száz fa nőtt, kicsi és nagy, és mindegyik Pat személyes jó barátja volt.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Pat Gardiner

Hasonló könyvek címkék alapján

Szegedy Ila: Jutkából Judit lesz
Altay Margit: Erzsébet férjhez megy
Alena Santarová: Kata, Katrin, Katinka
Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök
Elza Wildhagen: A kis makrancos házassága
Karin Michaelis: Bibi
Elizabeth Lenhard: A megdöbbentő eltűnés
Rick Riordan: Athéné jele
Gaby Schuster: A császár menyasszonya
Holly Smale: A lány, aki mindig mindent félreért