Forgószél (Emily 4.) 89% 99 csillagozás

Ahogy haladunk a történetben, egyre jobban szeretem. Emily sosem hagyta magát, mindig kiállt magáért, és ahogyan egyre inkább telnek az évek, sikerül is érvényt szereznie magának. Tudom, hogy kell egy kis izgalom, de mindenki tudja, hogy a végén úgyis spoiler választja.

Örülök, hogy Emily végül New Moonban maradt, mert így még olvashatok erről a csodálatos tájról a következő részben is.

Itt mutatkozik csak meg igazán, milyen értelmetlen, hogy magyarul megfelezték és két külön regényként adták ki a második részt (tehát magyarul a harmadikat és a negyediket). A Bagolykacajban is látványos volt Emily változása, de hát az csak egy fél könyv, szóval a csúcspont ebben jön el, és ekkor látszik igazán, mennyit fejlődött érzelmileg és irodalmilag is. Örömmel láttam, hogy az egykor elveszett és magányos kislány milyen érett és magabiztos lett, egyre közelebb kerül az álmai megvalósításához és soha nem adja fel. Sokban hasonlít Anne-re, aki örökké az 1. számú kedvenc Montgomery-hősnőm lesz, de nagyon bírtam Emilyben a csípős nyelvét, és hogy néha ő is gonoszkodott, nem próbálta jó útra téríteni azokat, akik cseszegették.

A New Moon-beliek és Teddy szerepelhettek volna egy kicsit többet, de Ruth néni végleg belopta magát a szívembe, pedig először kimondottan utáltam. Nagyon menő az öreglány, amikor beveti magát. :D
Dean Priest viszont nem hiányzott, örülök, hogy Emily is kezd rájönni, hogy nem ő a legfőbb lelki támasza. spoiler

Az atmoszféra szokás szerint fantasztikus, mint az írónő minden könyvében. Imádom a csodálatos leírásait és azt a bűbájos, varázslatos hangulatot, ami mindig belengi nála a természetet. Nagyon szívesen barangolnék Emilyvel a New Moon körüli vidéken. viszont a fordításban feltűnt néhány fura, oda nem illő szó, nem is beszélve a 2009-es kiadásban található elírásokról.

Kíváncsi vagyok, milyen lesz így a befejező rész, hogy a baráti társaság szétszéledt. Mindenesetre én támogatom Emily döntését, amit a végén hozott, nehéz lenne őt egy nagyvárosban elképzelni. Szerintem Blair Waterből is el fogja írni, hogy hírnevet szerezzen az írásaival. Ha mást nem, hát a Murray-nézést mindig bevethetné, hogy meggyőzze a kiadókat.

Az ég óvjon a pletykás, rosszindulatú emberektől, akikből ennyi van ebben a kötetben. Nem csoda, hogy Emily kiakad sokszor. Kedvenc részem Perry lánykérése, és bár tudom, merre visz az ő útja végül, mégis sajnáltam. A kutyás jeleneten jókat nevettem, illetve jók voltak Emily törekvései, ahogy sosem adja fel az írást, bármi is legyen rá a visszajelzés.

Emily – aki maga a forgószél – fenekestül felforgatja azoknak az életét, akik a közelébe kerülnek. De most az ő életében is a feje tetejére áll minden. Mivel ő egy igazi macska, így a végén úgyis a talpára érkezik. :)
Örülök, hogy kezdenek felnőni a szereplők. Annak pláne, hogy Ruth nénit is sikerült egy kicsit a maga képére formálnia.
A fordító sajnos sokszor használ olyan szavakat, amik nem illenek ebbe a korba.
Nagy meglepetést nem fog okozni a vége, de ettől még várom a „nagyjelenetet”. :)

Emily története kötetről kötetre egyre jobban tetszik. Talán most először merült fel bennem, vajon mennyit meríthetett Lucy M. Montgomery a saját életéből az Emily történetek írásakor?

Dean nem sokat szerepelt, Teddy talán többet, de még mindig olyan semmilyen számomra. Ilsét továbbra sem kedvelem, szerintem borzasztó felelőtlen, igazi vadóc, akit a hirtelensége vezérel és bele se gondol a következményekbe, ráadásul nem úgy érzem, mint aki hisz Emily ambícióiban – ahogy Dean sem spoiler.
Ruth nénit viszont nagyon megszerettem. :)
Folytatom is az utolsó kötettel, lássuk elkapja-e Emily a hullócsillagot! :)

Nem tudok értékelést írni. Egyszerűen nem tudok. Szerettem olvasni, de nem tudnék most bármi olyat írni, hogy jó volt vagy mi nem tetszett benne. Beszéljenek helyettem a csillagok!

Nagyon tetszett nekem ez a könyv. Minden megvan benne: kalandok, humor, szerelem, …. Alig kezdtem el az első kötetet, amikor már kedvenc sorozataim közé tartozott az egész Emily sorozat, mindegyik kötetet imádtam és szerintem ez eddig a legjobb. L. M. Montgomery regényei egyszerűen fantasztikusak (a szó legjobbik értelmében).

Ez most megint egy jó rész volt, ezt a színvonalat várom Montgomerytől. :-)

Én még mindig nem tudok egészen megbarátkozni Emily-vel. Nem tudom, mi az, ami valahogy minden szereplőjét kicsit távol tartja tőlem. Egyszer sikerült rendesen beleélnem magam, úgy, hogy nem voltam tudatában annak, hogy olvasok, csak sodort a történet. Több ilyen kellene. De lehet, hogy egyszerűen a körülmények nem megfelelők. Kezdenek hiányozni a belefeledkezős olvasások. Amikor nem kell síró gyerekért szaladni, vagy nézni az órát, hogy menjek aludni.
Ja, és Emily gőgössége különösen nem tetszik.