Forgószél (Emily 4.) 89% 89 csillagozás

Ahogy haladunk a történetben, egyre jobban szeretem. Emily sosem hagyta magát, mindig kiállt magáért, és ahogyan egyre inkább telnek az évek, sikerül is érvényt szereznie magának. Tudom, hogy kell egy kis izgalom, de mindenki tudja, hogy a végén úgyis spoiler választja.

Örülök, hogy Emily végül New Moonban maradt, mert így még olvashatok erről a csodálatos tájról a következő részben is.

Az ég óvjon a pletykás, rosszindulatú emberektől, akikből ennyi van ebben a kötetben. Nem csoda, hogy Emily kiakad sokszor. Kedvenc részem Perry lánykérése, és bár tudom, merre visz az ő útja végül, mégis sajnáltam. A kutyás jeleneten jókat nevettem, illetve jók voltak Emily törekvései, ahogy sosem adja fel az írást, bármi is legyen rá a visszajelzés.

Emily – aki maga a forgószél – fenekestül felforgatja azoknak az életét, akik a közelébe kerülnek. De most az ő életében is a feje tetejére áll minden. Mivel ő egy igazi macska, így a végén úgyis a talpára érkezik. :)
Örülök, hogy kezdenek felnőni a szereplők. Annak pláne, hogy Ruth nénit is sikerült egy kicsit a maga képére formálnia.
A fordító sajnos sokszor használ olyan szavakat, amik nem illenek ebbe a korba.
Nagy meglepetést nem fog okozni a vége, de ettől még várom a „nagyjelenetet”. :)

Nem tudok értékelést írni. Egyszerűen nem tudok. Szerettem olvasni, de nem tudnék most bármi olyat írni, hogy jó volt vagy mi nem tetszett benne. Beszéljenek helyettem a csillagok!

Nagyon tetszett nekem ez a könyv. Minden megvan benne: kalandok, humor, szerelem, …. Alig kezdtem el az első kötetet, amikor már kedvenc sorozataim közé tartozott az egész Emily sorozat, mindegyik kötetet imádtam és szerintem ez eddig a legjobb. L. M. Montgomery regényei egyszerűen fantasztikusak (a szó legjobbik értelmében).

Ez most megint egy jó rész volt, ezt a színvonalat várom Montgomerytől. :-)

Én még mindig nem tudok egészen megbarátkozni Emily-vel. Nem tudom, mi az, ami valahogy minden szereplőjét kicsit távol tartja tőlem. Egyszer sikerült rendesen beleélnem magam, úgy, hogy nem voltam tudatában annak, hogy olvasok, csak sodort a történet. Több ilyen kellene. De lehet, hogy egyszerűen a körülmények nem megfelelők. Kezdenek hiányozni a belefeledkezős olvasások. Amikor nem kell síró gyerekért szaladni, vagy nézni az órát, hogy menjek aludni.
Ja, és Emily gőgössége különösen nem tetszik.

Végre olyan képet raktak a borítóra, amilyennek én mindig is képzeltem Emilyt. Nagyon jó volt ez a könyv is, Ilsét is egyre inkább kedvelem, biztos nagyon jó színésznő lesz!

Na itt már egészen megszerettem Emily-t :) Magabiztos, független, mégis érző szívű fiatal nő lett belőle a könyv végére. A kalandok is sokkal érdekesebbek voltak, mint az előző részekben, és végre nem minden fekete-fehér! Ez már az igazi Montgomery-stílus. Remélem, a befejezés is legalább ilyen jó lesz!
(A fordítás viszont rettenetesen pongyola, főleg az elején. Ilyen szavak, hogy: haver, hülyeség, tuti, kaja – mit keresnek ebben a könyvben? És a Haven-t mennyországnak fordítani… khm…)