Anne ​válaszúton (Anne 3.) 95% 408 csillagozás

Azt hiszem, rosszabb vagyok, mint Philippa – ha angolul kezdek el egy könyvet, és már megjelent/megjelenés előtt áll magyarul, elgondolkodom, hogy jobb lenne-e úgy; ha pedig magyarul, az angol lehetőség tűnik csábítónak.

Ezt a sorozatot rengetegszer olvastam, valószínűleg korábban is zavartak a kisebb hibák, és sajnos most is egy-egy kis tűszúrás volt mindegyik. Magyartalan mondat, elgépelés, Mrs. Allen Mrs. Annává válása egyik mondatról a másikra, elmaradt tördelés, plusz kötőjel, ami azt sejteti, hogy párbeszéd veszi kezdetét, pedig nem, vagy éppen ennek hiánya; de a legfurább a kifelejtett mondat volt.

"– Úgy értem, nem mondasz csúnya szavakat, nem kerülsz iskolát vasárnap, és nem mondasz valótlanságokat, hogy az elkövetett bűneidet palástold?
//– Nem én. Nem éri meg – szögezte le Davy.// ->nálam ez eltűnt, és bár Anne válaszából következtetni lehet arra, mi Davy reakciója, de azért mégis…
– Nos, akkor, Davy, egyszerűen mondd meg Istennek, hogy megbántad, és kérd, hogy bocsásson meg neked!"

Szegény példányom… Ráadásul kíváncsi vagyok, a 2006-os miért 267 oldal, a 2011-es pedig 280. Remélem csak a betűmérettel, meg esetleg a tördelésekkel variálgattak, nem pedig bekezdések tűntek el az enyémből. pánik
A kiadó oldalán pedig 300 oldalt írnak… Remek. Eddig csak az Emilyt terveztem úgy elolvasni, hogy megkeresem az állítólagos kimaradt jeleneteket, de ezek szerint lehet Anne-nel is hasonlóan fogok tenni.

Anne kezd felnőni, így ez a kötet kicsit komolyabb hangú volt, mint az előzőek. Nagyon tetszett, ahogy bemutatta a felnőtté válás útját, a tépelődést, az az átmeneti állapotot, ami erre az időszakra jellemző.
Tetszett az is, hogy nem csak Avonlea-ben játszódott a történet és az is, hogy kicsit komolyabb témákat is boncolgatott. Mivel ez alapvetően egy lányregény, nagyon szépen tanít. Az is jó volt, hogy a komor hangulatú részeket feldobta Davey csintalansága. Nagyon szeretem azt a kis rosszcsontot. Anne elég vak az érzelmeket illetően, nem is értem, hogy egy ilyen föld fölött lebegő lélek, hogy lehet ilyen lehetetlen. A barátnőit nagyon szerettem, főleg Philt.

Nagy meglepetések értek ismét ebben a kötetben. Főként az, hogy mennyi leánykérés történik benne – és némelyik mennyire halálosan humoros, kész voltam, mikó' hát Anne-t megkérdik, hogy há' elfogadnák-é :-D Plusz ott van Patty háza (ha jól emlékszem, a filmben Anne Diana nagynénjénél? rokonánál? lakik), plusz a barátok, macskák, no meg Roy Gardner és persze a Gilbert-vonal kiteljesedése. A legmegdöbbentőbb a Ruby-val kapcsolatos fejezetek voltak, ez nagy kár, hogy kimaradt a filmből (legalábbis úgy emlékszem, továbbra is vannak homályos részek, hogy valami volt-e vagy sem)… szerintem nagyon jó volt a kötetben egy ilyen szomorú rész is, hogy ne legyen az egész túl virágos-rózsaszínes-fodros… Anne sokáig csetlik-botlik, mire leesik neki (még szerencsére időben), hogy mi is az igazi szerelem és vicces, hogy mindenki más már látta rajta, csak ő nem tudta :-D spoiler

Igazán különleges egy rész volt ez is, nagyon szerettem. A fél csillag levonás Avonlea távolléte miatt van. Olyan keserédes figyelni, ahogy a kedves kis szereplőkből felnőttek lesznek. Szerelembe esnek, megázasodnak, gyerekeik lesznek. Imádtam a három macskát is, nagyon jópofa volt. Kellemes volt olvasni a részeket arról, hogy a négy egyetemista lány milyen szép otthont talált magának. Örültem a végkifejletnek is. A következő rész még megvan, de az ötödiket kb. lehetetlen befeszerezni, így nem tudom mire érek a végére.

Anne kezd felnőni… már egyetemre jár, udvarolnak neki. Szerettem olvasni ennek a nagyon kedves, összetartó lányközösségnek az egyetemi kalandjait, üde, időtlen történet.
Ebben a könyvben inkább Anne körül történnek dolgok, kevésbé ő irányít. Nekem hiányzott Avonlea és az ottani szereplők, Marilla bölcsesége, az ikrek csínyei (bár azért szerepeltek ők is). Gilbert pedig tökéletes, mint mindig, mikor végre a tettek mezejére lép.

Még mindig bűbájos és szeretnivaló, igazi és egyáltalán nem elavult. Még most, száz év múlva is tudunk azonosulni a szereplőkkel, át tudjuk érezni fájdalmukat, örömüket. Persze megmosolyogtató a kelengyekészítés gondolata, vagy arra várni, hogy szívünk választottja végre „nyilatkozzon”, de a szokásokat leszámítva az emberek mit sem változtak. És igaz, hogy szinte minden a lánykérés körül forog, de legalább nem olyan visszataszító módon, mint Jane Austen regényeiben. Annyira kedvesen, romantikusan ír LMM erről a témáról, hogy szinte kedvem támadt férjhez menni. :)

Anne-ből sosem lehet kinőni, Anne-t sosem lehet megunni….
Bár ez a rész nem kapcsolódik közvetlenül Avonlea-hez, de azért Anne itt is Anne. Bájos, kalandos, néhol szomorú, néhol vicces.
Ő is meghozza a maga döntéseit, majd belátja tévedéseit!
Potyogtattam a könnyeimet a végén… Gilbert <3
Jóleső érzéssel fejeztem be ennek a kötetnek az olvasását!

Ez az a sorozat, amit legszívesebben azonnal végigolvasnék, de valamiért mégis elhúzom. Egy kicsit mindig nehéz ráhangolódnom az olvasására, de aztán már alig tudom letenni. Végre Gilbert is többet szerepelt, Davy pedig még mindig az egyik kedvenc szereplőm.

Anne lénye varázslatos, vonzza a fura karaktereket, akiknek a hóbortjaihoz kellő humorérzékkel áll hozzá (csak így lehet). :D . Bár én eleinte Phil-től a falra másztam, nekem sok volt, de nem vagyunk egyformák Anne-el. Ő szerette Phil-t, én nem igazán :D :D :D

Á, esküvők és lánykérések egymás hátán, és Anne buta döntése (amit persze a végén jóvá tesz, de akkor is!), nagy kedvencem ez a kötet is. Igaz, szörnyű, ahogy meg akarták ölni a macskát és a kétszer felakasztott kutya esete is, utálok ilyesmiről olvasni, de nem róhatom fel hatalmas bűnnek, hiszen akkoriban ez volt a módi, és még ezek ellenére is csodálatos könyv ez. Davy még mindig nagyon aranyos, Gilbert álompasi, Phil meg igazán szórakoztató.