Anne ​of Avonlea (Anne 2.) 92% 38 csillagozás

Egy szelet csokitorta ez a könyv, az a bizonyos a meggyel a tetején, amit először nem hiszel el, hogy tényleg az, csak amikor a cukrász kiveszi az üveg mögül és a tányérodra rakja, de azután is újra és újra elbizonytalanodsz, és azt várod, hogy na de a következő falatban biztos lesz valami illuzióromboló, mondjuk egy kis csomó vaj a krémben, amit nem kevertek el jól, vagy valami furcsa mellékíze a tejszínhabnak, amivel a meggy oda van ragasztva. De nem, ez tényleg pont olyan, mint amire vágytál, édesítőszer- és konfliktusmentes, hogy megáll a világ, miközben eszed, és a háttér zsúfolt cukrászdáról vadvirágos mezőre vált, mint a reklámokban, és még miután elfogyott az egész szelet és a morzsákat is felnyalogattad a tányérról, még akkor is mosolyogsz és egy kis ideig nem is érdekel, hogy a cukrászdából kilépve rögtön belédütközik egy figyelmetlen járókelő és különben is szemerkél az eső.

Megszerettem ezt a történetet, most hogy befejeztem, már jön is a következő rész. Imádom hallgatni útközben, házimunka közben, bármikor!
Az első rész óta Anne már igazi kis hölgy, egy ambícózus, tiszta szív, segítőkész, büszke tinédzser. Életében kalandokban nincs hiány, és mindig talál valakit, akinek segítségére siethet. Olyan értékeket képvisel, amit csodálok és szívesen érzek magaménak én is.
Már nagyon várom, hogy a romantikus szál is kibontakozzon végre, de ez – nem meghazudtolva a 20. század eleji szokásokat – várat magára kicsit. ;-)

Jó volt, de még mindig a régi sorozat mellett teszem le a voksom.
Rácsodálkoztam az eltérésekre, a sorozatból nem ismert szereplőkre, történetszálakra.
Hangoskönyvben hallgattam és olyan szép lírai hangon olvasta fel a narrátor, hogy még az unalmasabb részeket is élveztem.
Anne még így is kedvenc, az ő személyisége ennek a sorozatnak a lelke. (És Marilla, Gilbert is persze)
spoiler

Annyira jó egy ilyen világba visszacsöppenni! Egy olyan világba, ami kedves, valóságos és mégis varázslatos (mert azok a leírások utánozhatatlanok).
Amiért fél csillagot levontam a második résztől, az az, hogy mégsem az igazi, sokak által ismert Anne-történet ez már. Hiszen a szeleburdi kislány felnőtt és ehhez mérten a regény hangulata is megváltozott. Nekem még mindig nehéz elhinni, hogy ebben a korban 16 évesen már felnőttnek számított az ember, amikor én itt vagyok 20 évesen és még mindig gyereknek érzem magam néha.
Ettől viszont a könyv értéke nem lett kisebb. Csodás hangulata volt, lélekmelengető új és régi karaktereker hozott. Itt nem lehet senkit nem szeretni. Az ikrek imádnivalóak, Ms. Lavendar tündérmesébe illő szereplő, Mr. Harrison pedig remek fogadott apának, akkor is, ha Matthew-t nem pótolhatja senki.
Kicsit talán többet olvastam volna még a Fiatalok Szervezetéről, és Anne tanári kalandjairól, de így is teljes egész volt a történet.
Viszont, mivel Gilbert Blythe-ból sosem elég, őt nagyon hiányoltam, kevés szerep jutott neki. (Bár azért az a kevés jelentős volt, de akkor is.)
Most egy kicsit pihentetem a sorozatot, mert néha észrevettem magamon, hogy nem köt le annyira, az angollal pedig lassabban haladok, mint szeretnék, de biztosan hamar visszatérek Anne-hez. :)

Sok évvel későbbi újraolvasás után: véleményem szerint a sorozat második része nincs annyira jó, mint az első Anne könyv, de ettől még marad az örökös kedvencek listáján. Gilbert alig szerepel ebben a részben, azonban Davy és Dora örökbefogadása és az ő karaktereik igazán szórakoztatóak. Bár Anne már nem kislány, de pozitív életszemlélete és életigenlése még mindig a régi. Mai szemmel nézve furcsa, hogy 17 évesen már általános iskolában tanítónőként dolgozott, és egykori iskolatársai is a tanítványai közé tartoztak. Nekem meg jólesik időnként elmerülni ebben a kicsit naív világban, amit Montgomery teremtett. Anne pozitív életszemlélete és az apró dolgok – mint pl. a természet szépségei – iránti rajongása még mindig bájossá teszi számomra ezt a történetet.

Kedvenc idézet ebből a részből:
„After all”, Anne had said to Marilla once, „ I believe the nicest and sweetest days are not those on which anything very splendid or wonderful or exciting happens but just those that bring simple little pleasures, following one another softly, like pearls slipping off a string."

Bájos, nagyon szerethető, sokkal többet ad, mint a film. Ott sok történet, karatker össze van mosva (egyébként okosan, hogy beleférjen 4 egészestés filmbe), akik itt sok kedves történetet élnek meg. Mr. Harrison méltó apapótlék Matthew halála után. Davy tüneményes és mulatságos kis kölyök. Miss Lavender sorsa hozza az igazi romantikát ebben a részben. Anne és Gilbert kapcsolata sokkal valósághűbb és szívet melengetőbb. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a filmsorozatot.

Ezt a részt valahogy sose szerettem. Lehet, hogy azért, mert mikor először olvastam a sorozatot, ez kimaradt, mert nem volt meg (és akkor még nem jártam könyvtárba), és az első után a harmadikkal folytattam rögtön.
Ettől függetlenül megint jó volt hazamenni Avonlea-ba. Eredetiben persze más, jobb is talán kicsit, a tájleírásoktól és a rengeteg virágtól most is oda vagyok meg vissza. A más regényekre kikacsintásoktól meg aztán pláne! (http://moly.hu/karcok/275941)
Tudom, kisebbségben vagyok ezzel, de Paul Irving kifejezetten idegesít.
Nem is tudok sok mindent írni erről, cserébe elkezdtem a harmadik részt, arra vártam a sorozat újraolvasásának kezdete óta. :-)

Ennél a kötetnél már eltért a sorozat a megírt történettől, de nem olyan nagy baj ez, hiszen a kvázi kihagyott részek mintha a Váratlan utazásban feltűntek volna.
Szerettem az új szereplőket. Miss Lavender és Mr. Harrison az új kedvenceim. De Davy borzasztóan idegesített régen és még most is.
Érdekes látni, ahogy Anne már Avonlea szerves részét képezi és elkezd felnőni. Bár azért nem viszi túlzásba, hiszen olykor-olykor visszaköszön még az a csacska lány, akit az első kötetben megszerettünk.

Több, mint egy évnyi kihagyás után végre befejeztem! Nem a könyv hibája a halogatás, egyszerűen csak a kisfiam babakocsiban altatása mellett kezdtem el hallgatni, közben pedig megnőtt a gyermek és nem hallgattam tovább. :D

Az első részhez hasonlóan szívmelengető történet, talán az első kicsit gördülékenyebb volt, de Anne személyisége még mindig mosolyt csal az arcomra. Több ilyen emberre lenne szükség a világban!

Kicsit gyengébb, mint az első könyv, de még mindig kedvencem a teljes sorozat. Kikapcsol, megnyugtat, elvarázsol és elrepít egy távoli szigetre. Imádom.