49. legjobb gyermek- és ifjúsági irodalom könyv a molyok értékelése alapján

Anne ​gyermekei a háborúban (Anne 8.) 167 csillagozás

L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Anne gyermekei már majdnem felnőttek, kivéve a vidám, szeleburdi és nyakigláb Rillát. Ő még csak tizenöt éves, és bálokról, hódításokról, udvarlókról ábrándozik. De élete első báljának a napja egyben az első világháború kitörésének is a napja. Hiába tölt oly emlékezetes pillanatokat a Négy Szél-beli világítótoronyban rendezett táncmulatságon, Rillára négy év felhőtlen vigalom helyett szenvedés, bánat, kötelességek hosszú sora vár. Anne legkisebb lánya azonban méltó anyjához: bátran, hősiesen, erős szívvel áll helyt. Teszi, ami a háború sújtotta világban talán a legnehezebb, tisztességgel éli mindennapjait, segít, ahol tud. Nevelgeti a kis Jimset, a hadiárvát, szervezi a helyi ifjúsági Vöröskeresztet, főz, varr, köt, sőt még egy esküvőt is nyélbe üt. És mindeközben, szinte észrevétlenül felnőtté érik, aki képes arra, hogy a romokban heverő régi világ helyébe újat építsen.

Eredeti megjelenés éve: 1921

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450513 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Európa, Budapest, 1998
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630763869 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin · Illusztrálta: Lacza Márta

Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Anne Shirley · Gilbert Blythe · Walter Blythe · Jem Blythe · Una Meredith · Rilla Blythe · Jims Anderson · Kenneth Ford · Susan Baker


Kedvencelte 46

Most olvassa 2

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Izolda P
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

A boldog embereknek nincsenek történetei. Dehogynem! 7 kötetnyi remény, szeretet, élet. Tanulás, szeretet, elmúlás, hibák, megbocsátás, életöröm, kedves, elnéző szeretet. És a 8. alatt megszakad a szívem. 360 oldal, aminek a 90%-át végigbőgtem volna ha egy részét nem vonaton olvasom, úgy 20%-át így is sikerült… boldog, hétköznapi emberek, akik csak egyszerűen a hétköznapjaikat akartak élni. Milliók és hihetetlen, hogy milliók a csatatéren, és az otthon rettegők. Borzalmas. Belegondolni.
Ó, Walter! És ó, Bruce és Hétfő! És szegény halványuló Anne! Fél négy van, még van 30 oldal, de egyelőre csak sírni tudok. Kedvencet avattam. Tessék végigolvasni. Mindet. És aztán elgondolkozni a háborúról, meg arról, hogy mi a fontos.

>!
sssajt
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Ez a sorozat legütősebb darabja. Már nem gyereklányoknak való könnyű kis romantikus finomság. Fiatal hölgyeknek való, jellemformáló, éltető darab. Embereknek való, jellemformáló, éltető darab.
Ebből a világból annyira hiányzik nekem az a tartás, az az erő, ami abban megvolt. Most pedig arra vagyok kíváncsi, hogy hogy veszhetett ez el, mi történt, hogy húsz évvel a háború borzalmai után még nagyobb borzalmakat húztunk a fejünkre és hogy azóta sem tért vissza a józanság, az egyszerű szeretet. Mitől lett ennyire pökhendi, mindenen és mindenkin átgázoló, egoista a világ?
Teljesen elfogult Tutsek Anna rajongó vagyok, de ennek a korszaknak az ábrázolásában bizony Tutsek : Montgomery – 0 : 1. Cilikével is együtt nyögtem a háború borzalmait, de mi volt az ehhez képest! Nincs ebben sem több borzalom, egyszerűen „csak” mintha komolyabban vette volna LMM. Itt nem arról van szó, hogy jajj, szegény szeleburdi kamaszlány, épp csak férjez ment, máris behívták az urát, mi lesz most a háztartással, jajj… A szeleburdi kamaszlányok nem maradnak minden körülmények között javíthatatlanul-kacagtatóan szelesek, nem megy el mellettük a világ, és a világ sem csak annyiban változik egy háború során, hogy nehezebb összehozni egy tisztes polgári házhoz illő uzsonnát. (Azért persze továbbra is szeretem ám Cilikét. :) )
Ez a könyv sírós, de nem romantikus-nyifogós, hanem elgondolkodtató, megrázó, felrázó. Vagy csak így sikerült olvasnom – a lényeget tekintve éppenséggel mindegy. Bár sikerülne mindenkinek így olvasni. Bár olvasnák sokan…

8 hozzászólás
>!
vighagika
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Nos, ez volt tehát az utolsó kötet. Ezzel vége a sorozatnak, amitől egyszerre akarok sírni és megállás nélkül mosolyogni. Fantasztikus, amit L. M. Montgomery adott nekem az Anne-könyvekkel. Sosem feledem a szereplőket, még akkor is, ha leginkább az első részek karakterei kerültek közel a szívemhez.
Itt már nagyrészt jelen sem voltak, ami igazán elszomorított, amellett, hogy ráadásul ez volt a leglehúzóbb történet az összes közül. A háború, ami mindenben jelen volt, átvette az irányítást, és ez szörnyűségeket eredményezett. Sajnos én nagyon nehezen viselem az ehhez hasonló mély érzelmű könyveket, elég gyenge a lelkivilágom hozzájuk.

>!
Trixi 
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

A sorozat záró kötete egyben a legkomorabb is. L.M.M, láthatóan érti a gyermekek lelkivilágát, szereti a természetet és az egyedi karaktereket. Aztán jött a háború. Nyilván nem kerülhette ki, de a sorozat többi részéhez képest, kilóg. A háború elérte a Blythe családot is. A fiúk sorra vonulnak be – mi meg izgulunk értük. Anne helyett Rilla kerül a történet középpontjába, aki eleinte egy felelőtlen, szeleburdi, cél nélküli, csak bulizni akaró, hiú kislányka. A háborús évek ahogy telnek, úgy változik ő is. Anne támasza lesz. Anne Mrs. Blythe-ként olyan távolinak tűnik – újra Anne-ként vagy Anne-lányként szeretnék rá gondolni, arra, aki a sorozat elején volt, a csacsogós kis vörösre. E könyvből a kedvencem egyértelműen Hétfő volt. Az imádni való, drága, öreg, hűséges kutyus. Megríkatott. Nagyon-nagyon remélem, hogy a Morgan féle csecsemőgondozási kézikönyv nem létezett a valóságban! :D Mert különben……szegény gyerekek, akiket ez alapján neveltek :O .

>!
ptagi P
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Hát vége…
Mindig azt gondoltam, hogy én nagyon nem szeretem a háborús időkben játszódó könyveket, mert rettentően unalmas az itt harcolnak, ott harcolnak, nyernek, vesztenek, jajmilesz, minemlesz. Most viszont ezzel a tüneményes családdal, sőt egy egész kisvárossal* együtt tudtam izgulni, sírni és örülni, várni, reménykedni. Bár most kifejezetten zavart, hogy már a fejezetcímek elvették időnként a meglepetés varázsát.
Felnőttek mind. Kicsit az az érzésem, mint amikor spoiler, hogy alig ismerek rá a valaha volt gyerekekre, a szeleburdiból méltóságteljessé vált Anne-re.
Feltehetően a legtöbb sorozat utolsó kötetének értékelésében benne van, de hadd írjam le én is, újra: szívesen olvasnám tovább.

* tudja valaki, miért úgy emlegetik, hogy A Glen? Miért kell oda a névelő?!

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Kicsit olyan érzésem van, mint a Harry Potternél, mintha ez a sorozat is az olvasóival együtt nőtt volna fel. Azért én szívesebben olvasok a Zöldmanzárdos- vagy az Álomház Anne-jéről, mint erről a szomorú anyáról, aki már csak halovány árnyéka annak a szeleburdi lánynak, de nagyon szeretem az egész sorozatot úgy egyben. Ez volt a leglehangolóbb rész az összes közül – persze nyilvánvaló volt, hogy az lesz –, mert ugyan korábban is voltak szomorú pillanatok, mint Matthew és a kis Joy halála, de mégis több volt a napsütés a felhőnél. Nem bántam volna, ha a befejező kötet idillibb lesz, de ez van, ezt kell szeretni. És az is jó lett volna, ha nem olyan spoileresek a fejezetcímek, én ugyanis időközben megnéztem a tartalomjegyzéket.
Egyébként nem lett volna rossz egy könyv e között és a Szivárvány-völgy között, picit fura volt, hogy hirtelen eltelt vagy tíz év, és azóta is szívfájdalmam, hogy Marilla időközben bekövetkezett haláláról csak egy futó megjegyzés erejéig értesülünk. Azért ő igazán többet érdemelt ennél. Meg jó lett volna hallani az ikrekről is.
Nagyon jól átjött, hogy milyen nehéz lehetett a nőknek az első világháború idején, bár kicsit idegesített, hogy mindent elhittek, és ahogy mindenkinek átmosta az agyát a hazafias lelkesedés meg a propaganda. Oké, hogy hazaszeretet meg hősiesség, de csak néztem, amikor Walter halála után (ez nem spoiler, az írónéni már rég lelőtte) Anne minimális tiltakozással elengedte Shirley-t is. Susan valószínűleg úgy utálna, mint a pacifista bácsit. Egyedül Walter hozzáállását tudtam megérteni, nagyon megszerettem ebben a részben és borzasztóan sajnáltam. Jemnek viszont adtam volna egy kijózanító taslit, hogy térjen már észhez, amikor annyira lelkesedett a bevonulása előtt. Decemberben már kiakadtam A tóparti ház értékelésemben, hogy hogyan lehetett mindenki ennyire agymosott, és miért lelkesedtek úgy, mintha a susnyásba mennének számháborúzni, de újra és újra felmerül bennem a háborús könyvek olvasásakor.
Rilla is belopta magát a szívembe, nagyon sokat változott ez alatt a négy év alatt, és édes volt, ahogy a kis Jimsszel törődött.
A sok bánat mellett azért szívmelengető és vidám pillanatok is akadtak, a skizofrén macskán már önmagában jót röhögtem. Nekünk is volt ilyen, James Henrik (eredetileg csak James, de hasonlított VIII. Henrikre, mert hatalmas volt, kövér, vörös és morcos, szóval kiegészítettem a nevét), aki csak a mamát szerette igazán, meg néha engem, mert délutánonként megetettem. De @Luna_Iceshard félt tőle, mert mindig morgott és csúnyán nézett. :D
És ha már állatok: szegény drága Hétfőt úgy széjjelszeretgettem volna, annyira édes és szívszorító volt, ahogy évekig várta a gazdáját. Olyan volt a kis drágaság, mint Hacsi. Egyértelműen az volt az érzelmi csúcspont, amikor végre újra találkozott Jemmel.
Mrs. Pitman igazi színfolt volt, nagyon bírtam, kár, hogy nem kapott több szerepet.
Örülök, hogy végre be tudtam fejezni ezt a szívemcsücske könyvsorozatot, (bár még van egy hiányzó rész, amit a könyvtárból kölcsönöztem ki), sokat változott a kezdetek óta, de ugyanolyan jól esett a lelkemnek, és ha Anne háttérbe is szorult, de Rilla is méltó utóda lett. Azért szomorú belegondolni, hogy ugyanezek az emberek, akik itt fiatalok voltak, később még egy háborút átéltek. Remélem, a Blythe gyerekeknek csak lányaik lettek.

6 hozzászólás
>!
encus625 P
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Vége a sorozatnak, pedig olvasnám tovább… Ez volt a legszomorúbb rész az összes körül, teljesen rányomta a háború a bélyegét a hangulatra. Ugyanakkor Rilla is kapott egy könyvet, gyerekből hamar felnőtt lett a 4 év alatt. Walter sorsa sajnos már nyílt titok volt, mert az írónő már korábban elárulta. Talán jobb is volt így.
Voltak azért itt is vicces pillanatok (pl. a mozi), de bőven akadt torokszorító is.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450513 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
2 hozzászólás
>!
brena
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

A megjelenése évében olvastam,erre konkrétan emlékszem.
Ekkor már totál Anne függő voltam,és nem kis tini…:)

8 hozzászólás
>!
rafaelo0824
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Ezen nem is tudom hányszor sírtam el magam, hiába itt már semmi sem békés és nyugalmas, ennyi kötet alatt szívemhez nőtt Anne családja és a barátaik, borzalmas volt olvasni, mi mindent tett tönkre a háború. Rillát nagyon kedveltem már az elejétől fogva, végére igazán csodálatra méltóvá érett. Ez a könyv tele van bátor és önzetlen karakterekkel, olyanokkal, akik már kivesztek ebből a világból. El nem tudom képzelni, és nem is akarom soha átélni, mit tennének a mai emberek ezekben a helyzetekben, elég már arra gondolni, hogy talán az írónő is azt gondolta, egyszer bőven elég volt mindezt átélni, az emberiség csak nem követi el még egyszer ezt a hibát. Megsirattam Hétfőt, Waltert, Jemet és mindazt az ártatlanságot, ami itt elveszett. Egyszerűen tökéletes ez a sorozat!

>!
ÁrnyékVirág
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

És eljött a pillanat, amikor elbúcsúzom Anne-től. És persze a családjától, ebben a kötetben főként a szeleburdi, kedves Rillától, aki ennek a kötetnek az igazi főszereplője.
Az előző részekhez képest ez egy sokkal szomorúbb, nyomasztóbb rész, hiszen Jem és Walter, a Meredith fiúk, később pedig a kis Shirley is bevonulnak katonának. Én nem tudom hibáztatni őket azért, mert egy nagy kalandnak vették ezt az egész „háborúsdit”. Ne felejtsük el, hogy még szinte gyerekek, és a két világháború még előttük áll, fogalmuk sem volt, hogy mire vállalkoznak. Kivéve Waltert, aki a különös érzékenységével másképp élte át már a készülődést is.
A sorozat végén még egy gondolat fogalmazódott meg bennem: az írónő Rillát teszi meg főhősnek, nem Nan-t vagy Di-t. Rilla meg is fogalmazza egyszer, hogy a nővéreivel ellentétben benne egy csepp ambíció nem szorult, nem szeretne egyetemre menni, jobban vonzza az anyaság és a háziasszonyi szerep. Anne maga is a családot válaszotta, pedig az első néhány kötet mind arról szólt, hogy milyen kiválóan végzi a tanulmányait is. De talán nem is kell elvárni másfajta női szerep középpontba állítását egy 1921-ben írt regénytől…


Népszerű idézetek

>!
ptagi P

Magától a haláltól, azt hiszem, nem félek… engem a halált megelőző félelem rettent vissza… egy szempillantás alatt meghalni, túlesni rajta nem is volna olyan kibírhatatlan, de hogy hosszan haldokoljak…!

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · halálfélelem · haldoklás
>!
Lahara ISP

Walter ránézett, és különös, látomásszerű jóslatainak egyike hagyta el a száját:
– Mielőtt ennek a háborúnak vége lesz – mondta, vagy talán más mondta az ő szájával –, Kanadában minden nő, férfi és kisgyermek megérzi majd, te is, Mary, a szíved legmélyéig. Vérkönnyeket fogtok sírni miatta. A Patkányfogó eljött, s addig fújja, amíg a világ minden sarkában meg nem hallják rettenetes és ellenállhatatlan muzsikáját. Évekbe telik, míg ez a haláltánc abbamarad… hosszú évekbe, Mary. És azokban az években több millió szív hasad majd meg.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Walter Blythe
>!
Liliane

A test egyenletesen és lassan nő, de a lélek ugrásszerűen. Teljesen kifejlődhet akár egy óra alatt is.

>!
Szivecskedo P

– Apropó, ma reggel találtam egy ősz szálat… a legelsőt! – panaszkodott Mrs. Blythe.
– Én már egy ideje észrevettem azt a szálat, doktorné kedves, de nem szóltam róla. Azt gondoltam, hogy „enélkül is van szegénynek elég baja”. De most, hogy önnek is feltűnt, hadd emlékeztessem rá, hogy az ősz haj tiszteletre méltó.
– Biztosan öregszem, Gilbert – nevetett Mrs. Blythe egy kissé szomorkásan. – Egyre gyakrabban mondogatják, hogy olyan fiatalos vagyok. Ilyesmit soha nem mondanak, amíg az ember tényleg fiatal. De nem izgatom magam az ezüstszál miatt. A vörös színt úgysem szerettem soha.

190. oldal könyvmolyképzős kiadás

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe
>!
kisbeka

Egy fekete-sárga villám húzott el az állomásfőnök mellett. Hétfő merev? Hétfő reumás? Hétfő öreg? Szó sincs róla! Hétfő újból kölyökkutya volt, akinek teljesen elment az esze a boldogságtól.
Rávetette magát a magas katonára, de az elragadtatástól az ugatás a torkán akadt. Aztán levetette magát a földre, és az üdvözlés örömmámorában hempergett. Megpróbált felmászni a katona lábán, de visszacsúszott, és olyan eksztázisban csúszott-mászott, ami szinte szétszaggatta szegény kis testét. A katona bakancsát nyaldosta, és amikor a hadnagy végre nevetve, de könnyes szemmel felhalászta a földről, Hétfő a katonakabátra hajtotta a fejét, és megnyalta a katona napbarnította nyakát, közben pedig ugatás és sírás közti furcsa hangokat hallatott.
Az állomásfőnök is ismerte Hétfő történetét. Most már tudta ki a hazatért katona. Hétfő hosszú várakozása véget ért. Jem Blythe hazajött.

Kapcsolódó szócikkek: Jem Blythe
>!
poggi IP

– Szép kis világ ez, amikor egy becsületes asszony néhány percre sem teheti ki a lábát a konyhából anélkül, hogy egy lazacos konzervbe szorult fejű sátánfajzat ne tombolna benne.

9. fejezet - A Doki balesetet szenved

>!
Lahara ISP

Ma este, amikor Jimset lefektettem, felnézett rám és komolvan azt kérdezte: »Miért nem jöhet vissza a tegnap, Willa?«

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jims Anderson · Rilla Blythe
>!
ptagi P

Ne vágyódj arra, hogy elszálljon az ifjúságod! Anélkül is hamar véget ér.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság
>!
rilla_my_rilla

Ma este Susan kivételével mindannyian próbaúton voltunk papa új autómobiljával. Nagyszerűen sikerült, bár a végén dicstelenül az árokba ragadtunk, mivel egy zord idős hölgy, név szerint a felső-gleni Miss Elizabeth Carr – bárhogy dudáltunk – nem volt hajlandó úgy irányítani a lovát, hogy elmehessünk mellette. Papa nagyon dühös volt, de én szívem szerint inkább Miss Elizabeth pártját fogtam. Ha én vénkisasszony lennék, aki a saját öreg lovacskámat hajtom, szabadon engedve szárnyaló vénkisasszonyos képzeletemet, én sem mozdítottam volna a gyeplőt, akárhogy bőgeti egy lármás kocsi mögöttem a dudáját. Ugyanolyan csökönyösen ültem volna a bakon, mint ő, és csak annyit mondtam volna: » Tessék, ott az árok, ha olyan nagy mehetnékje van.«

276. oldal, 27. fejezet - Várakozás (Könyvmolyképző Kiadó, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Susan Baker

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
Jean Webster: Nyakigláb Apó
Eleanor H. Porter: Az élet játéka
Erich Kästner: Emil és a detektívek / A két Lotti
Clara Nast: Csöpike, a pajkos kisleány
Altay Margit: Az ötösfogat
Constantin Chiriţă: A fehérruhás lány vára
Fekete István: Téli berek
Kate Douglas Wiggin: Becky sorsa
Marie Colmont: Hópacsirta