48. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján
51. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak könyv a molyok értékelése alapján

Anne ​gyermekei a háborúban (Anne 8.) 194 csillagozás

L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Anne gyermekei már majdnem felnőttek, kivéve a vidám, szeleburdi és nyakigláb Rillát. Ő még csak tizenöt éves, és bálokról, hódításokról, udvarlókról ábrándozik. De élete első báljának a napja egyben az első világháború kitörésének is a napja. Hiába tölt oly emlékezetes pillanatokat a Négy Szél-beli világítótoronyban rendezett táncmulatságon, Rillára négy év felhőtlen vigalom helyett szenvedés, bánat, kötelességek hosszú sora vár. Anne legkisebb lánya azonban méltó anyjához: bátran, hősiesen, erős szívvel áll helyt. Teszi, ami a háború sújtotta világban talán a legnehezebb, tisztességgel éli mindennapjait, segít, ahol tud. Nevelgeti a kis Jimset, a hadiárvát, szervezi a helyi ifjúsági Vöröskeresztet, főz, varr, köt, sőt még egy esküvőt is nyélbe üt. És mindeközben, szinte észrevétlenül felnőtté érik, aki képes arra, hogy a romokban heverő régi világ helyébe újat építsen.

Eredeti megjelenés éve: 1921

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450513 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Európa, Budapest, 1998
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630763869 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin · Illusztrálta: Lacza Márta

Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Anne Shirley · Gilbert Blythe · Walter Blythe · Jem Blythe · Una Meredith · Rilla Blythe · Jims Anderson · Kenneth Ford · Susan Baker


Kedvencelte 48

Most olvassa 2

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 121

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

A sorozat utolsó része is hozta a megszokott Montgomery-Anne formát, igaz, ebben a részben aztán tényleg nagyon kevés Anne (még kevesebb Gilbert) volt, a fő szerepet Anne lánya, Rilla kapta, mellé még a két fiú jött nagyobb szereppel. Az ő jellemfejlődésük azonban nem olyan nagy mértékű, mint Rilláé, aki a tizenéves csitriből válik felnőtt nővé, hála egy befogadott háborús csecsemőnek. Jem a bátor, azonnal bevonulni kész, de a háború igazi fogalmával tisztában nem lévő fiatalt testesíti meg, Walter pedig egy ritkább esetet: a háborútól, a sebesülés lehetőségétől félő, „gyávának” titulált fiatalt. Már a háború kitörésénél tudtam, hogy spoiler. A végén még meg is könnyeztem, vajon Montgomery-ékhez Kanadába is eljutott Hacsikó története, s onnan merítette Jem és Hétfő jelentetét?

Összességében a sorozat „nem Anne-es” darabjai közül szerintem az egyik legjobb, kevesebb benne a pletyka. De természetesen a legjobb rész kétségkívül az első, azt a dobogós helyről semmi sem tudja eltávolítani.

Izolda P>!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

A boldog embereknek nincsenek történetei. Dehogynem! 7 kötetnyi remény, szeretet, élet. Tanulás, szeretet, elmúlás, hibák, megbocsátás, életöröm, kedves, elnéző szeretet. És a 8. alatt megszakad a szívem. 360 oldal, aminek a 90%-át végigbőgtem volna ha egy részét nem vonaton olvasom, úgy 20%-át így is sikerült… boldog, hétköznapi emberek, akik csak egyszerűen a hétköznapjaikat akartak élni. Milliók és hihetetlen, hogy milliók a csatatéren, és az otthon rettegők. Borzalmas. Belegondolni.
Ó, Walter! És ó, Bruce és Hétfő! És szegény halványuló Anne! Fél négy van, még van 30 oldal, de egyelőre csak sírni tudok. Kedvencet avattam. Tessék végigolvasni. Mindet. És aztán elgondolkozni a háborúról, meg arról, hogy mi a fontos.

sssajt>!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Ez a sorozat legütősebb darabja. Már nem gyereklányoknak való könnyű kis romantikus finomság. Fiatal hölgyeknek való, jellemformáló, éltető darab. Embereknek való, jellemformáló, éltető darab.
Ebből a világból annyira hiányzik nekem az a tartás, az az erő, ami abban megvolt. Most pedig arra vagyok kíváncsi, hogy hogy veszhetett ez el, mi történt, hogy húsz évvel a háború borzalmai után még nagyobb borzalmakat húztunk a fejünkre és hogy azóta sem tért vissza a józanság, az egyszerű szeretet. Mitől lett ennyire pökhendi, mindenen és mindenkin átgázoló, egoista a világ?
Teljesen elfogult Tutsek Anna rajongó vagyok, de ennek a korszaknak az ábrázolásában bizony Tutsek : Montgomery – 0 : 1. Cilikével is együtt nyögtem a háború borzalmait, de mi volt az ehhez képest! Nincs ebben sem több borzalom, egyszerűen „csak” mintha komolyabban vette volna LMM. Itt nem arról van szó, hogy jajj, szegény szeleburdi kamaszlány, épp csak férjez ment, máris behívták az urát, mi lesz most a háztartással, jajj… A szeleburdi kamaszlányok nem maradnak minden körülmények között javíthatatlanul-kacagtatóan szelesek, nem megy el mellettük a világ, és a világ sem csak annyiban változik egy háború során, hogy nehezebb összehozni egy tisztes polgári házhoz illő uzsonnát. (Azért persze továbbra is szeretem ám Cilikét. :) )
Ez a könyv sírós, de nem romantikus-nyifogós, hanem elgondolkodtató, megrázó, felrázó. Vagy csak így sikerült olvasnom – a lényeget tekintve éppenséggel mindegy. Bár sikerülne mindenkinek így olvasni. Bár olvasnák sokan…

8 hozzászólás
vighagika>!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Nos, ez volt tehát az utolsó kötet. Ezzel vége a sorozatnak, amitől egyszerre akarok sírni és megállás nélkül mosolyogni. Fantasztikus, amit L. M. Montgomery adott nekem az Anne-könyvekkel. Sosem feledem a szereplőket, még akkor is, ha leginkább az első részek karakterei kerültek közel a szívemhez.
Itt már nagyrészt jelen sem voltak, ami igazán elszomorított, amellett, hogy ráadásul ez volt a leglehúzóbb történet az összes közül. A háború, ami mindenben jelen volt, átvette az irányítást, és ez szörnyűségeket eredményezett. Sajnos én nagyon nehezen viselem az ehhez hasonló mély érzelmű könyveket, elég gyenge a lelkivilágom hozzájuk.

Trixi>!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

A sorozat záró kötete egyben a legkomorabb is. L.M.M, láthatóan érti a gyermekek lelkivilágát, szereti a természetet és az egyedi karaktereket. Aztán jött a háború. Nyilván nem kerülhette ki, de a sorozat többi részéhez képest, kilóg. A háború elérte a Blythe családot is. A fiúk sorra vonulnak be – mi meg izgulunk értük. Anne helyett Rilla kerül a történet középpontjába, aki eleinte egy felelőtlen, szeleburdi, cél nélküli, csak bulizni akaró, hiú kislányka. A háborús évek ahogy telnek, úgy változik ő is. Anne támasza lesz. Anne Mrs. Blythe-ként olyan távolinak tűnik – újra Anne-ként vagy Anne-lányként szeretnék rá gondolni, arra, aki a sorozat elején volt, a csacsogós kis vörösre. E könyvből a kedvencem egyértelműen Hétfő volt. Az imádni való, drága, öreg, hűséges kutyus. Megríkatott. Nagyon-nagyon remélem, hogy a Morgan féle csecsemőgondozási kézikönyv nem létezett a valóságban! :D Mert különben……szegény gyerekek, akiket ez alapján neveltek :O .

theodora P>!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Néhány humorosabb epizód is megszakítja az eseményeket, de kétségkívül ez a legkomolyabb és legkomorabb kötet a sorozatból. Amit nagyon fájlaltam, hogy Marilláról egy mondat szól, és az is a legrosszabb eseményről – Dora és Davy szintén eltűntek a történetből. Montgomery teljes gőzzel csak a gleni családokra, szereplőkre fókuszált.
Ettől függetlenül tetszett ez a kötet, több ponton majdnem meg is ríkatott – a befejezés elég rövid, de tovább tudom gondolni mi lehet Rilla és a többiek jövője…
Egy utazás végére értem ismét, nagyon örülök hogy megismerkedtem ezzel a sorozattal, amit a Netflix adaptációnak köszönhetek. Sajnálom, hogy nem gyerekként olvastam, amikor a bölcsessége még többet adott volna, de szép volt ez így is. Legalább tudom majd mit ajánljak :)

Belle_Maundrell >!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Kicsit olyan érzésem van, mint a Harry Potternél, mintha ez a sorozat is az olvasóival együtt nőtt volna fel. Azért én szívesebben olvasok a Zöldmanzárdos- vagy az Álomház Anne-jéről, mint erről a szomorú anyáról, aki már csak halovány árnyéka annak a szeleburdi lánynak, de nagyon szeretem az egész sorozatot úgy egyben. Ez volt a leglehangolóbb rész az összes közül – persze nyilvánvaló volt, hogy az lesz –, mert ugyan korábban is voltak szomorú pillanatok, mint Matthew és a kis Joy halála, de mégis több volt a napsütés a felhőnél. Nem bántam volna, ha a befejező kötet idillibb lesz, de ez van, ezt kell szeretni. És az is jó lett volna, ha nem olyan spoileresek a fejezetcímek, én ugyanis időközben megnéztem a tartalomjegyzéket.
Egyébként nem lett volna rossz egy könyv e között és a Szivárvány-völgy között, picit fura volt, hogy hirtelen eltelt vagy tíz év, és azóta is szívfájdalmam, hogy Marilla időközben bekövetkezett haláláról csak egy futó megjegyzés erejéig értesülünk. Azért ő igazán többet érdemelt ennél. Meg jó lett volna hallani az ikrekről is.
Nagyon jól átjött, hogy milyen nehéz lehetett a nőknek az első világháború idején, bár kicsit idegesített, hogy mindent elhittek, és ahogy mindenkinek átmosta az agyát a hazafias lelkesedés meg a propaganda. Oké, hogy hazaszeretet meg hősiesség, de csak néztem, amikor Walter halála után (ez nem spoiler, az írónéni már rég lelőtte) Anne minimális tiltakozással elengedte Shirley-t is. Susan valószínűleg úgy utálna, mint a pacifista bácsit. Egyedül Walter hozzáállását tudtam megérteni, nagyon megszerettem ebben a részben és borzasztóan sajnáltam. Jemnek viszont adtam volna egy kijózanító taslit, hogy térjen már észhez, amikor annyira lelkesedett a bevonulása előtt. Decemberben már kiakadtam A tóparti ház értékelésemben, hogy hogyan lehetett mindenki ennyire agymosott, és miért lelkesedtek úgy, mintha a susnyásba mennének számháborúzni, de újra és újra felmerül bennem a háborús könyvek olvasásakor.
Rilla is belopta magát a szívembe, nagyon sokat változott ez alatt a négy év alatt, és édes volt, ahogy a kis Jimsszel törődött.
A sok bánat mellett azért szívmelengető és vidám pillanatok is akadtak, a skizofrén macskán már önmagában jót röhögtem. Nekünk is volt ilyen, James Henrik (eredetileg csak James, de hasonlított VIII. Henrikre, mert hatalmas volt, kövér, vörös és morcos, szóval kiegészítettem a nevét), aki csak a mamát szerette igazán, meg néha engem, mert délutánonként megetettem. De @Luna_Iceshard félt tőle, mert mindig morgott és csúnyán nézett. :D
És ha már állatok: szegény drága Hétfőt úgy széjjelszeretgettem volna, annyira édes és szívszorító volt, ahogy évekig várta a gazdáját. Olyan volt a kis drágaság, mint Hacsi. Egyértelműen az volt az érzelmi csúcspont, amikor végre újra találkozott Jemmel.
Mrs. Pitman igazi színfolt volt, nagyon bírtam, kár, hogy nem kapott több szerepet.
Örülök, hogy végre be tudtam fejezni ezt a szívemcsücske könyvsorozatot, (bár még van egy hiányzó rész, amit a könyvtárból kölcsönöztem ki), sokat változott a kezdetek óta, de ugyanolyan jól esett a lelkemnek, és ha Anne háttérbe is szorult, de Rilla is méltó utóda lett. Azért szomorú belegondolni, hogy ugyanezek az emberek, akik itt fiatalok voltak, később még egy háborút átéltek. Remélem, a Blythe gyerekeknek csak lányaik lettek.

6 hozzászólás
martonka77 >!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Az első néhány rész után ez volt a kedvencem a sorozatban.
Izgalmas volt, romantikus is a maga módján, könnyű volt olvasni.
Érdekes volt betekinteni, hogy Európán kívül hogyan élték meg az I. világháborút az emberek.
Rillát nagyon megszerettem, tényleg egy érett, gondoskodó, okos nővé vált az évek folyamán.
A kedvencem mégis Hétfő volt. Hallottam már ilyen hűséges, kitartó kutyákról, de ő valahogy nagyon a szívemhez nőtt.

ptagi P>!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Hát vége…
Mindig azt gondoltam, hogy én nagyon nem szeretem a háborús időkben játszódó könyveket, mert rettentően unalmas az itt harcolnak, ott harcolnak, nyernek, vesztenek, jajmilesz, minemlesz. Most viszont ezzel a tüneményes családdal, sőt egy egész kisvárossal* együtt tudtam izgulni, sírni és örülni, várni, reménykedni. Bár most kifejezetten zavart, hogy már a fejezetcímek elvették időnként a meglepetés varázsát.
Felnőttek mind. Kicsit az az érzésem, mint amikor spoiler, hogy alig ismerek rá a valaha volt gyerekekre, a szeleburdiból méltóságteljessé vált Anne-re.
Feltehetően a legtöbb sorozat utolsó kötetének értékelésében benne van, de hadd írjam le én is, újra: szívesen olvasnám tovább.

* tudja valaki, miért úgy emlegetik, hogy A Glen? Miért kell oda a névelő?!

1 hozzászólás
encus625 P>!
L. M. Montgomery: Anne gyermekei a háborúban

Vége a sorozatnak, pedig olvasnám tovább… Ez volt a legszomorúbb rész az összes körül, teljesen rányomta a háború a bélyegét a hangulatra. Ugyanakkor Rilla is kapott egy könyvet, gyerekből hamar felnőtt lett a 4 év alatt. Walter sorsa sajnos már nyílt titok volt, mert az írónő már korábban elárulta. Talán jobb is volt így.
Voltak azért itt is vicces pillanatok (pl. a mozi), de bőven akadt torokszorító is.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2009
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450513 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lahara IP>!

Walter ránézett, és különös, látomásszerű jóslatainak egyike hagyta el a száját:
– Mielőtt ennek a háborúnak vége lesz – mondta, vagy talán más mondta az ő szájával –, Kanadában minden nő, férfi és kisgyermek megérzi majd, te is, Mary, a szíved legmélyéig. Vérkönnyeket fogtok sírni miatta. A Patkányfogó eljött, s addig fújja, amíg a világ minden sarkában meg nem hallják rettenetes és ellenállhatatlan muzsikáját. Évekbe telik, míg ez a haláltánc abbamarad… hosszú évekbe, Mary. És azokban az években több millió szív hasad majd meg.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Walter Blythe
ptagi P>!

Magától a haláltól, azt hiszem, nem félek… engem a halált megelőző félelem rettent vissza… egy szempillantás alatt meghalni, túlesni rajta nem is volna olyan kibírhatatlan, de hogy hosszan haldokoljak…!

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · halálfélelem · haldoklás
Szivecskedo P>!

– Apropó, ma reggel találtam egy ősz szálat… a legelsőt! – panaszkodott Mrs. Blythe.
– Én már egy ideje észrevettem azt a szálat, doktorné kedves, de nem szóltam róla. Azt gondoltam, hogy „enélkül is van szegénynek elég baja”. De most, hogy önnek is feltűnt, hadd emlékeztessem rá, hogy az ősz haj tiszteletre méltó.
– Biztosan öregszem, Gilbert – nevetett Mrs. Blythe egy kissé szomorkásan. – Egyre gyakrabban mondogatják, hogy olyan fiatalos vagyok. Ilyesmit soha nem mondanak, amíg az ember tényleg fiatal. De nem izgatom magam az ezüstszál miatt. A vörös színt úgysem szerettem soha.

190. oldal könyvmolyképzős kiadás

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe
Liliane>!

A test egyenletesen és lassan nő, de a lélek ugrásszerűen. Teljesen kifejlődhet akár egy óra alatt is.

poggi IP>!

– Szép kis világ ez, amikor egy becsületes asszony néhány percre sem teheti ki a lábát a konyhából anélkül, hogy egy lazacos konzervbe szorult fejű sátánfajzat ne tombolna benne.

9. fejezet - A Doki balesetet szenved

kisbeka>!

Egy fekete-sárga villám húzott el az állomásfőnök mellett. Hétfő merev? Hétfő reumás? Hétfő öreg? Szó sincs róla! Hétfő újból kölyökkutya volt, akinek teljesen elment az esze a boldogságtól.
Rávetette magát a magas katonára, de az elragadtatástól az ugatás a torkán akadt. Aztán levetette magát a földre, és az üdvözlés örömmámorában hempergett. Megpróbált felmászni a katona lábán, de visszacsúszott, és olyan eksztázisban csúszott-mászott, ami szinte szétszaggatta szegény kis testét. A katona bakancsát nyaldosta, és amikor a hadnagy végre nevetve, de könnyes szemmel felhalászta a földről, Hétfő a katonakabátra hajtotta a fejét, és megnyalta a katona napbarnította nyakát, közben pedig ugatás és sírás közti furcsa hangokat hallatott.
Az állomásfőnök is ismerte Hétfő történetét. Most már tudta ki a hazatért katona. Hétfő hosszú várakozása véget ért. Jem Blythe hazajött.

Kapcsolódó szócikkek: Jem Blythe
Lahara IP>!

Ma este, amikor Jimset lefektettem, felnézett rám és komolvan azt kérdezte: »Miért nem jöhet vissza a tegnap, Willa?«

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jims Anderson · Rilla Blythe
ptagi P>!

Ne vágyódj arra, hogy elszálljon az ifjúságod! Anélkül is hamar véget ér.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság
Lahara IP>!

Egy utas szállt csak le a vicinálisról, magas fiatalember, akinek kifakult egyenruháján hadnagyi rangjelzés volt, s aki alig észrevehetően bicegett. Az arca bronzbarnára sült, és homlokába hulló vöröses fürtjei között már ősz szálak csillogtak. Az új állomásfőnök érdeklődő pillantást vetett rá. Hozzászokott, hogy a vonatok ontják a katonaruhás hazatérőket, akik közül néhányat lelkes tömeg fogad, másokat – akik nem üzenik meg előre az érkezésüket – viszont senki sem vár, mint ezt a fiatalembert sem. De ennek a katonának a tartásában és vonásaiban volt valami, ami felkeltette a figyelmét, és a szokásosnál nagyobb kíváncsisággal tűnődött el azon, vajon ki lehet.
Egy fekete-sárga villám húzott el az állomásfőnök mellett. Hétfő merev? Hétfő reumás? Hétfő öreg? Szó sincs róla! Hétfő újból kölyökkutya volt, akinek teljesen elment az esze a boldogságtól.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jem Blythe

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Laczkó Márta: Nádasdy Orsika
Kate Douglas Wiggin: Becky sorsa
Szalay Lenke: Mogyoró / Mogyoró kinövi a kabátját
Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt
Fekete István: Tüskevár
Jean Webster: Erre csak Patty képes
Rachel Renée Russell: Szülinap
Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Astrid Lindgren: Britta kiönti szívét