A ​tűzpróba (Emily 1.) 88% 167 csillagozás

Ez valami hihetetlenül cuki volt, megvan az Anne-érzés, Emily Starr (nem Murray!) nagyon aranyos, álmodozó kislány, a helyszín pedig – ahogy megszoktuk – varázslatos.
spoiler

Nekem csalódás volt ez a könyv. Megkaptam a L. M. Montgomery- féle, csodálatos, mesélő, leíró regényt, és a Prince edwards- szigeti hangulatot, viszont nagyjából ennyi is. A történet konkrétan 2/3 Váratlan utazás 1/3 Anne. Nem szimplán hasonlóságok vannak, hanem neveket kicserélve ugyanazt a két történetet kapkjuk meg összegyúrva. Nem fogom elolvasni a többi Emily- könyvet, elment tőle a kedvem :(.

Megnyugodtam, hogy nem nőttem még ki Montgomery történeteiből, A padlásszoba kis hercegnője ugyanis megingatott (tudom, azt Burnett írta, de elég hasonszőrű olvasmányok).

Nagyon szeretem az írónő műveit, nyári estékre tökéletesek, és már régóta ért ennek a sorozatnak az újraolvasása is. Hatalmas álmom teljesülne, ha a Prince Edward szigeten élhetnék, mert beleszerettem ugyanúgy Emily mint régebben Anne vagy épp a többiek szemszögéből. Szeretem Emily álmodozó, kicsit forrófejű karakterét, és bár a Murray család viselkedése hagy nem is kevés kivetni valót mégis őket is kedvelem. Jó olvasni Teddyről, Perryről és Ilséről, imádom a macskás jeleneteket. Jó kis sorozat ez.

Aranyos történet és gyorsan olvastatja magát. Sajnáltam elég sokszor Emilyt főleg, amikor ő csak őszinte akart lenni és ezzel került még nagyobb bajba :D Próbálta nem kimutatni az érzéseit, nehogy hisztisnek tartsák és pont emiatt hitték komornak.
Sajnáltam, amikor az édesapja elhunyt.
Sajnáltam amikor nem kellett senkinek és csak sorshúzás alapján voltak képesek eldönteni, hogy kihez menjen.
Sajnáltam amikor el kellett válnia Max-tól és sajnáltam amikor ott kellett hagynia az ifjonti álmait.
Aztán, amikor végre elkezdett beilleszkedni, lettek barátai és végre New Moon is valamiféle otthont kezdett jelenteni számára onnantól fogva Emily képes volt arra, hogy igazán megszeressen mindenkit és elfogadja, hogy számára már itt van a család és az otthon még akkor is, ha ő Starr és nem Murray :D
A legnagyobb segítsége Laura néni és Jimmy kuzin volt. Őket kedveltem én is a legjobban.
Aztán jött Ilse és Teddy, akikkel megtalálta a közös hangot még akkor is, ha néha összekaptak!
Az édesapjának írt levelek meghatóak voltak, de én mégis kevésbé szerettem azokat olvasni, mint magát a történetet.

Megismerjük Emilyt, aki árván marad, és sorshúzással döntik el, melyik családtaghoz kerüljön. Ez sokáig mély sebeket hagy a lelkén, de új barátai és az írás szeretete sokat jelent számára.

Nagy Váratlan utazás és Anne rajongó vagyok, így kíváncsi voltam erre a kötetre is. Nem volt rossz, olvasmányos, könnyen lehet vele haladni. Viszont a sztori 80 %-ban Váratlan utazás: árva kislány a rokonokhoz kerül, ahol szépen lassan beszokik a családba és a tágabb közösségbe. Van itt is szigorú nagynéni, akiről majd bizonyára kiderül, hogy arany szíve van, és van jóságos is, pont, mint a filmben. Emily pedig ugyanolyan makacs és önfejű, mint Sarah. Kíváncsi vagyok, vajon a folytatás is hasonló lesz-e.

Egészen kicsi voltam még, amikor Montgomery könyve a kezembe került- Anne története. Folyamatosan szereztem meg a sorozat részeit, akkoriban (na jó, most is) drága mulatságnak számított egy könyv megvásárlása, ráadásul lövésem sem volt, hogy ez sorozat. (nem volt internet, ahonnan kiguglizhattam volna)

Ennek köszönhetően sok-sok éven át kísért a történet, vele együtt nőttem fel, és a mai napig szívesen veszem a kezembe az éppen aktuális, rám is vonatkoztatható részeket. ;) (amúgy vagy milliószor olvastam a sorozatot újra, és újra)

Emily történetét is megkaptam régen, de valamiért csak a második részt. :) így őt nem ismertem meg kellően anno, nem gyermekként nőtt a szívemhez, de jó úton halad felé…:)

Imádom Montgomery stílusát, az egész világot, amit megteremtett, egy egészen távoli helyen, Kanadában. Szeretem, ahogyan leírja a tájakat, ahogyan fogalmaz, a különleges elnevezéseket. Mindig megnyugszom tőle, szebbnek látom a világot, élvezem a nyugalmat, amit árasztanak a könyvei.

Mintha minden eddig olvasott Montgomery-könyv csupán a vázlata lenne ennek. Nem tudom, milyen sorrendben születtek, de mintha az írónő csupán felkészült volna a többivel ennek a megírására. Benne van minden szokásos, árva kislány, álmodozás, ősök, barátság… De minden sokkal jobban a helyén van, és a szívemnek annyira kedves tündérvilág sejtetése egészen fantasztikusan szép. Egy konkrét, tündéreket megjelenítő fantasy nem tudott volna ennyit adni, mint Emily álomvilága, az elnevezett fákkal, Szélasszonnyal, és a cicákkal, akik biztosan beszélgetnek a kislánnyal, aki tündérekkel fogócskázik és még a füle is hegyes. Imádom. És a neve… Emily Byrd Starr. Madár is, csillag is. :) Sose nőj fel kicsi Emily.

ó. a problémám a dologgal: a fülszöveg. miért kell „elkényeztetett” nek titulálni szegény Emilyt? nekem ez rögtön valami kevéssé szimpatikus, sótlan valakit sejtet holott ő minden csak nem az. mintha egy Ruth vagy egy Elizabeth néni írta volna azt a fülszöveget.

Kevésbé ragadott magával, mint ahogy vártam. Ennek ellenére bájos és szerethető történet.
Bírtam, hogy Emily egy nagyszájú, szemtelen kislány. Hetty néni és Olivia Elizabeth néni és Laura közben a maga módszerével próbálja a helyes útra terelni a zabolátlan kiscsikónkat.
Emily helyesírása – vagy annak a hiánya – nem volt zavaró, nem Fülig Jimmy vagy Török Szultán szint, szerencsére. :)
Várom, hogyan alakul a kislány sorsa. Nagy fordulatokra nem számítok, de nem is azért olvasom.