A ​Mesélő Lány (A Mesélő Lány 1.) 90% 80 csillagozás

Mi mást is mondhatnék, mint hogy szeretem Montgomery összes művét, legalábbis amiket olvastam eddig. Ezzel a történettel sem vagyok másképp. Eleinte furcsa volt olvasni, mivel a Váratlan utazás című sorozatot hamarabb láttam (már vagy ezerszer), mint az alapjául szolgáló könyvet olvastam volna. De hamar megszoktam, hogy vannak akik nincsenek, vannak akik újak, és nem mindenkinek az a neve, mint a tv sorozatban. Mikor ezen túllendültem, nagyon élvezetes volt, főleg, mert sok-sok jelenetet felismertem a filmekből. Remélem hamarosan olvashatom és birtokolhatom a folytatását.

Eleinte furcsa volt a könyv, mert a szereplők részben megegyeznek a Váratlan utazás szereplőivel, de kicsit mégis mások. Máshogy néznek ki, és a rokoni szálak is másképp szövődnek. Ez először nehézzé tette az olvasást, mert belezavarodtam kicsit.

Súlytalanabb történet, mint az Anne vagy az Emily, de mégis nagyon tetszett. Kedves, bájos és ötletes. Az elbeszélő, Beverly King már felnőtt férfiként emlékszik vissza gyerekkori kalandjaira Carlisle-ban. Ez a történet gerince, amelyet a Mesélő Lány – Sara Stanley – változatos történetei tarkítanak. Olyan, mint egy aranyló gyűrű, amelyben itt-ott ékkövek fénylenek. Tetszett, no. :-)

Mesés történet egy mesés szépségű szigeten. Egy nyár és Beverly emlékei gyerekkoráról. Egy rég letűnt csodás világban. Szeretem azokat a könyveket, melyek valamit megmutatnak elődeink életéből – ez ilyen volt. Belepillanthattunk egy gondtalan gyermekkorba, hogyan tudták feltalálni és elszórakoztatni egymást a gyerekek, ha már elvégezték teendőiket, egy technika mentes világban. Mondhatom, nagyon tetszett, amit olvastam. Mindenkinek kívánnák egy kis ízelítőt ebből a lehetőségből is. Gyönyörű vidék, friss levegő és kalandok tömkelege.

Régen az egyik kedvenc sorozatom a Váratlan utazás volt. Igazi családi programként mindig leültünk nézni szombat esténként (vagy amikor adták). A sorozat egyes részeit akkor ki is adták könyvben, bár akkor még nem tudtam, hogy az nem az eredeti.
Ez viszont az eredeti, ami alapján – nagy vonalakban – a film készült. Jó régóta megvolt már ez a könyv, de csak most olvastam el, miután véletlenül egy részt elkaptam a tévében, és eszembe jutott. Eleinte azt hittem, biztos nehéz lesz elvonatkoztatni majd a sorozattól, hiszen itt sok minden másképpen van: pl. Felix nem Felicity és Cecily testvére, hanem unokatestvér, Sara Stanley nem szőke, hanem barna, Clemmie Ray-t Sara Raynek hívják stb. De nem volt nehéz, szinte azonnal sikerült ide bevonódni és a sorozatot erre az időre elfelejteni. Talán azért, mert már túl régen láttam.
A könyv egy nyár történetét meséli el, és kisebb részekből áll össze, miközben Sara Stanley, azaz a Meséló Lány különféle történetekkel szórakoztatja a gyerekeket. Sok olyan részlet volt a könyvben, amit felismertem, hogy szerepelt a sorozatban is (pl. Peter Craig nem tudta eldönteni, metodista vagy presbiteriánus legyen, a kék láda stb.). Érdekes, hogy a sorozatban nem tűnt fel, itt viszont igen, hogy mennyire meghatározó volt a vallás, pontosabban a vallás szerves része volt a mindennapi életnek. Sokszor megjelent benne, hogy a gyerekek imádkoztak ezért vagy azért, prédikálóversenyt tartottak, vagy keresztény játékokat játszottak. Itt ezek nem valamilyen tanító célzattal jelentek meg, hanem egyszerűen hozzátartozott az élethez a keresztény hit. És érdekes volt mindezt a gyerekek szemén át látni.
Kíváncsi vagyok a folytatásra is, mindenképpen el fogom olvasni azt is. És újra meghozta a kedvemet ahhoz ez a könyv, hogy megnézzem a Váratlan utazást.

OMG… Hogy ez mekkora csalódás lett…

Én a Vártlan utazáson nőttem fel, sokszor újranéztem. Hallom a szereplők hangját, szeretem a jellemüket, rajongok azért a világért, ha lehetőségem lenne biztos elköltöznék a Prince Edward szigetre… a fülembe cseng, amikor a film elején mondja a komoly férfihang, hogy LMM regénye alapján készítette… és akkor most írjak a könyvről is.

Dagályos. Nem kicsit. A szereplők ugyanazok a kedves, szeretni való gyerekek, akikkel felnőttem. És mégis, azon kevés könyvek egyike, ahol azt merem állítani, hogy a filmsorozat sokkal, de sokkal jobban visszaadja azt a hangulatot, azt a varázslatos világot, amit LMM a körülményes leírásokban próbál megeleveníteni, inkább kevesebb, mint több sikerrel…

Nagy várakozással kezdtem az olvasást a molyos értékelések alapján. Bár a Váratlan utazást nem néztem, ezért teljesen új volt a történet. Igaz, nagyon bájos, kellemes olvasmány volt, de valami hiányzott, nem tudom mi, de éreztem, hogy számomra nem teljes. A fiatalok aranyosak voltak, a táj elbűvölő, de…

Ez is nagyon aranyos. Montgomeryvel mindig rámjön az erdő mellé költözhetnék. Azért Anna egy hajszállal érdekesebb mint a Mesélő Lány. Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a sorozattól, az nem lett nagy kedvenc, előbb kellett volna olvasni. Az Annák viszont filmen is zseniálisak. Azért majd begyűjtöm a Váratlan utazásokat és az Emilyket is egyszer. És el kell menni Kanadába!

Annyira jól esett elmerülni ebben a bájos történetben! Lényegében ez a könyv Beverly vallomásai a gyermekkoráról, arról az időszakról, amelyet Carlisle-ban töltött testvérével.
A kedvenc szereplőim Cecily és Peter lett.
Most, így egy nappal a könyv befejezése után is úgy érzem, hogy vissza akarok térni abba a környezetbe, amit a könyv nyújtott az olvasás során. Kíváncsi vagyok, mi történt a szereplőkkel. Nem tudom, erre a kérdésemre Az arany út választ ad e, de sajnos az nincs meg a könyvtárnak :(

A L. M. Montgomery világ.. minden könyvét imádom. Főleg 12 éves kor körüli lányoknak ajánlom, de utána is szívmelengető újraolvasni.
–
2012. VI. 16. Újraolvastam. Igen, szívmelengető :) Bár az elején nehezen rázódtam bele, nem volt olyan jó, mint az Anne-kötetek, aztán a vizsgaidőszakban időm sem igen volt.. de most vizsgaidőszak után igazán üdítő volt :) A végét a gödöllői kertben fekve olvastam, ami most olyan, mint egy virágos rét, igazán kellemes volt. És úgy megörültem, hogy bár a könyv már nyár végi-ősz elejei hangulatot árasztott, rá kellett jönnöm, itt még csak most kezdődik a nyár! Van még időm élvezni a finom napsugarat és lebarnulni :)

Nagyon kedves és nagyon szerethető könyv, tele (szintén) kedves és szerethető szereplőkkel, és rengeteg történettel. Bár az elbeszélő Bev többször is kitér arra a könyv során, hogy a Mesélő lány történetei önmagukban csupán csupasz vázak, és a mesélés során telnek meg élettel, színekkel, olyannyira, hogy bárki, aki hallgatja, teljesen a hatása alá kerül – legyen akár felnőtt vagy gyerek, fél, kacag, könnyezik, meghatódik, teljesen beleéli magát, és lenyűgözi a Mesélő lány metamorfózisa minden egyes történetmondás során, aki hol a görög Aranykorba repíti őket vissza, hol pedig „kígyóvá” változik mesélés közben. Nos, el tudom képzelni a Mesélő lány tehetségét, de azért örülök annak, hogy olvasva is fantasztikus történeteket kaptam ettől a könyvtől. Én előbb voltam Váratlan utazás-rajongó, mintsem tudtam volna, hogy azok nem is Montgomery nevéhez fűződnek, és imádtam azokat a könyveket is, valamint a sorozatot is, így nehéz volt elvonatkoztatnom tőle. Amikor a szereplőkről olvastam, akik ezek szerint kinézetre, és a családi-rokoni viszonyok tekintetében sem teljesen egyeznek meg azokkal, néha akaratlanul is a sorozatbeli színészeket láttam magam előtt, de így is nagyon jó élmény volt.
Olyan csodálatos és egyszerű ez a gyermekkor, amit bemutat a könyv, ahol bár a gyerekek gyerekek, minden csintalanságukkal, civakodásukkal és olykor borzasztó ötleteikkel, utólag vagy felnőtt szemmel vicces félelmeikkel, mégis minden a helyén van és még rosszcsontságukban is annyira bűbájosak, és olyan szép a lelkük, hogy mindet elfogadnám :D Montgomery gyönyörű írásmódja, szóképei, a lapokon átsütő bölcsessége és finom humora pedig csak hab a tortán a jó történet mellé. :) Imádtam, mint minden eddigi könyvét.