Egy ​űrállomás-takarító naplója 66 csillagozás

L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Az életem unalmas és kiszámítható volt a BB65XQ űrállomáson. Aztán megérkezett Lydia, és én egyik hajmeresztő kalandból kerültem a másikba. Polgárháború a Xendonon, egy őrült csempész barátsága, és vágy egy nyugalmas, békés életre.
A nevem Max, ez pedig a kezedben a naplóm.

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Magánkiadás, Budapest, 2018
138 oldal · ISBN: 9786150013008
>!
Colorcom Media, Budapest, 2017
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155665394

Kapcsolódó zóna

!

Egy űrállomás-takarító naplója

9 tag · 42 karc · Utolsó karc: 2017. december 24., 00:30 · Bővebben


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Lydia · Max · Felp · Klemol · Draman · Rox · Tria


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

„Megittam hát az italom, majd kisétáltam az ajtón, miközben több tucatnyi tekintetet éreztem a hátamban… és legalább ennyi képzeletbeli kést.”

Nem éppen erre számítottam a történettel kapcsolatban, nagyon meglepett ez a könyv. Valamiért azt gondoltam, hogy az egész egy űrállomáson játszódik majd, ehelyett folyamatosan újabb és újabb helyszíneket jártam be a szereplőkkel. Rövidsége ellenére rengeteg dolog történik benne. Kizárt, hogy unatkozzon az olvasó. Ha épp nem harcba, menekülésbe keveredünk, akkor a párbeszédeken lehet nevetni.

Bővebben:
https://olvasokorut.blogspot.hu/2017/07/l-j-wesley-egy-…

2 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Tudom, nem szép dolog előítéletesnek lenni, de valahogy mindig is távol állt tőlem a sci-fi, ezért nem gondoltam volna, hogy ennyire le tud kötni. Jó, azt hozzá kell tenni, hogy nem az a tömény és száraz sci-fi. Igazából azon kívül, hogy a nagyon távoli jövőben és az űrben játszódik, különböző földönkívüli fajok találhatóak benne nem sok egyéb sci-fi vonatkozása van. Nem voltak benne unalmas leírások arról, hogy miként működnek az űrállomások, vagy egyéb tudományos dolgokról. Helyette nagyon lényegre törő és humoros.
Így nem egy nyers és unalmas történetet kaptam, hanem olyat, ami folyton pörög valami miatt. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a humorral fűszerezett más világokba repítő történeteket!

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/05/l-j-wesley-e…

Interjú az íróval:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/05/l-j-wesley-i…

>!
Deziréé
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Ajándékba kaptam meg a könyvet és az ajándékozó teljes mértékben telibe találta vele a szívem, mert tudtam, hogy nekem tetszeni fog ez a könyv és igazam lett. Hasonlót eddig még nem olvastam, de ennek a könyvnek most jött el az ideje, hogy megismerjem és milyen jó is volt. Nagyon jó volt.
Voltak benne olyan részek, ahol csak néztem, hogy jaj ne már ez nem történhet meg, és úúú de izgi szavakkal illettem a történetet olvasás közben.
Azért ez a befejezés nagy hatással volt rám. Nem tudom mi lesz velem, hogy így lett vége. Dobtam egy hasast az tuti. spoiler

1 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a kötet. Mondjuk nem is tudtam, hogy mire számítsak, azt hittem, hogy végig arról fog szólni a kötet, hogy milyen egy űrállomáson takarítónak lenni. De a főszereplőnk még a történet elején otthagyja a munkáját, hogy izgalmasabb kalandokba kezdjen. A fél csillag levonást a vége miatt kapta…. Végig összeszokott, megfontolt csapatként dolgoztak együtt a szereplők, de valahogy nekem a lezárás összecsapottnak és elhamarkodottnak tűnik…. A lehető legtávolabb áll a happy endtől, kicsit morbid a vége…

2 hozzászólás
>!
Gothic01
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Az ütős cím már akkor megfogott, amikor először futottam bele a könyvbe, de mint ahogy azt a pontok is tükrözik, nálam ez a kis regény most nagyon nem talált be… Ellentmondásosan fog hangzani, amit leírni készülök, de valahogy egyszerre zajlott le követhetetlenül sok, adrenalint okádóan pörgős esemény és egyszerre hatott monotonnak a történet.
Az ismerkedési folyamat körülbelül úgy zajlott a művel, mint amikor legutóbb íjászatra adtam a fejemet, célzás közben biztosra vettem, hogy jól fog elsülni a vállalkozás, miközben szállt a nyíl, még akkor is elégedett voltam, mert határozottan jó irányba tartott, de végül éppen csak súrolta a táblát és sikeresen levadásztam a legközelebbi vakondtúrást. És mindkét esetben nagyon sajnáltam, hogy úgy zárult le a dolog, ahogy. Olvasás közben többször is elgondolkoztam rajta, mi áll a leginkább annak az útjában, hogy igazán élvezzem a sztorit és arra jutottam, a fő mumus az írásmód. Hébe-hóba örültem volna egy többszörösen összetett mondatnak is, de igazából nem is a mondatok hossza zavart, hanem egyrészt a szóismétlések, másrészt, hogy egy több idegen fajt is magába foglaló, sci-fis világfelépítéshez híven számtalan adat be van dobva a képbe, rengeteg kifejezetten egyedi és érdekes ötlet fogadott az oldalakon, mégsem lettek ezek a részletek rendesen kibontva. Lehet, hogy ezért a regény hossza is a ludas, mert lássuk be, az Egy űrállomás-takarító naplója nem az a mű, amit kézbe véve le lehet szerelni egy betörőt, de érdemes lett volna hozzácsapni azt az esetlegesen plusz 100-150 oldalt, hogy a kép kerek legyen, mert a futólag megemlített elemekben igenis volt potenciál. Nem lehetett volna ilyen gyorsan végigolvasni a kötetet, de engem érdekelt volna bővebb bemutatás a felbukkanó fantasztikus lényekről, kitalált tárgyakról, a bolygók élővilágáról, hogy mi folyik alapjáraton az univerzumban a történet idején vagy akár arról, hogyan lehetséges az, hogy a főszereplő, Max a maga 150 évével csak középkorúnak számítson vagy, hogy hogyan lehet még életben ennyi idősen, mert 200 éves ázsiai néni ide vagy oda, a többségünk nem éli meg ezt a kort. Száz szónak is egy a vége, el tudtam volna viselni több leírást, több… bemutatást, mert bár azért a különleges penészfajért és a Föld pusztulásának a kigondolásáért csillagos ötös jár az írónak, ezzel a felületes bemutatással kissé összecsapott benyomás ébredt bennem. Olyan nesze neked, fogd meg jól alapon. Ugyanezt éreztem a karakterábrázolásnál, a főbb jellemvonások a legtöbb szereplőnél persze kirajzolódtak, de nem lettek alaposabban kidolgozva, igazán mélyen magát Maxet se lehetett megismerni, pedig ő volt a napló vezetője. Maga a cselekmény helyenként iszonyatosan rohant, a konfliktusok varázsütésre megoldódtak, máshol meg azt vettem észre, konkrétan minden csak áll egy helyben, mert ugyanazt olvasom látszólag mindenféle lényegesebb ok nélkül újra és újra, amit korábban már megtudtam/megláttam ha a szereplők nyolcszor nem mentek el inni, akkor egyszer sem és ilyenkor eléggé, nem is tudom…unatkoztam. Az ilyen ismétlésekkel eltöltött időt, avagy oldalakat máshogyan is fel lehetett volna használni.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2017/07/l-j-wesley-e…

14 hozzászólás
>!
Laura_Bakos
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Én nagyon imádtam a könyvet. Először azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni, mert nem az én műfajom, de aztán pozitív csalódás ért. Tényleg olyan volt, mint egy napló.
Jó volt, hogy az író leírta, hogy milyen lények is találkozik Max, és pontosan micsodák is azok, mert nem igazán tudtam volna beazonosítani őket.
Fix az, hogy egyikkel se találkoznék egy sötét sikátorban.
https://krvilagakonyvek.blogspot.hu/2017/05/l-j-wesley-…

>!
B_Petra
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

A marketing hatalom. A címe miatt olvastam el, mert először is szeretem a sci-fit és másodszor ilyen típusú párosítást még nem láttam. Itt nem a borító a ludas, ami amúgy nagyon gáz, vagy vicces, hanem a cím a figyelemfelkeltő, és engem így be is vonzott.
Amúgy a tartalmat tekintve, elszórakoztatott.
Naplót is régen olvastam. Nem nagyon szeretem.
Egy délutáni film helyett olvastam.
UI. Csak ideirom, nem birom ki, …na de a vege? Nincs meg a vege.

1 hozzászólás
>!
Black_Dawn
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Nagyon tetszett ez a könyv. Sodró lendületű, egy perc megállás nincs benne! Egymást érik a bonyodalmak, események és kalandok.
Először a borító és a címe fogott meg. Az valahogy nagyon betalált! Az írónak egyértelműen van érzéke hozzá, hogy mivel lehet megfogni az embert, és hogyan kell „eye-catching” reklámot csinálni. Valószínűleg azért is, mert számítógépes játékokat is tervez az írás mellett és azokhoz is kell frappáns kis ikon, egy-egy találó jelmondat.
Maga a könyv nagyon szórakoztató. Tele van jó beszólásokkal. Érezni rajta, hogy ezek nem keservesen megszült, erőltetett humorizálgatások, hanem őszinte zsigerből jövő „jó dumák”.
L. J. Wesley „csípőből tüzel” ilyen téren. Nem kell hosszasan keresgélnie a szavakat, ha frappáns, jópofa választ akar adni valamire, vagy akár csak közbeszúrni egy-egy megjegyzést.
Én olvastam volna még hosszabban is ezt a könyvet, kicsit még jobban kifejtve a sztorit és a szereplők egymás közötti viszonyát. De mivel ez egy naplószerű regény, így ez igazából nem is lett volna indokolt… ez csak az én személyes véleményem, azaz ilyen érzést keltett bennem a könyv olvasás közben.
Sok híres könyv jutott eszembe az "Egy űrállomás-takarító naplója”-ról.
– Például J. L. Bourne „Day by Day Armageddon” című regénye. Az is ilyen naplószerű, csak az nem sci-fi, hanem zombihorror. Hangvétele és pörgőssége miatt is emlékeztetett rá.
– E. E. Doc Smith-től a „Triplanetary”, a Lensman sorozat első része. Annak is ilyen sodró a tempója, hogy egymást érik benne az események és az izgalmak, meg talán a világ is, amelyben játszódik.
– Vagy akár említhetném Harry Harrison világhírű klasszikusát, a „A Rozsdamentes Acélpatkány”-t. Csempészés, bűnözés, menekülés, ügyeskedés, jó szövegek, humoros beszólások stb…
Ami ennyi híres jó könyvre emlékeztet és mégis egyéni… Lehet az a könyv rossz? Szerintem nem!

Készítettem egy interjút L. J. Wesley-vel, és mindenkit biztosíthatok afelől, hogy ő nemcsak ebben a könyvben, de a való életben is legalább ugyanolyan vicces és szimpatikus ember!
Itt látható az interjú:
https://moly.hu/karcok/1069420

>!
sztinus P
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Az eleje nagyon tetszett, tisztára Marsi volt. A háborús vonal nem jött be, úgyhogy sajnos nem izgatott az egész vègkifejlet. De nekem nehèz jó sci-fit adni, úgyhogy félig az én hibàm;)

>!
Lang_Tünde IP
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Már régóta szemeztem ezzel a sci-fi paródiával. Jelentkeztem az utazókönyvre, végül – még mielőtt rám került volna a sor – megvettem. És nem bántam meg.
A sztorihoz passzol a naplójelleg, a naplóhoz pedig a rövid, lényegre törő bejegyzések és a közvetlen hangnem. A történet fordulatos, a tempó feszes, ezeknek köszönhetően a könyv olvastatja magát. A humor ellenére érezni a sorok között megbúvó feszültséget, ami egy-egy drámai eseményben felszínre is tör. Bevallom, ahogyan közeledtem az utolsó oldalakhoz, egyre inkább olyan befejezést vártam, amilyennel zárult a kötet. Hatalmas piros pont érte! Ahogyan a szerelmi szál alakulásáért is.
Akad rajta csiszolnivaló, de összességében elégedetten tettem le a könyvet.
Bővebben a blogon: http://tclang.blog.hu/2017/09/27/ezt_olvastam_l_j_wesle…


Népszerű idézetek

>!
KrenczNóra I

– Lydia, én különleges vagyok? – Öt napja érkeztünk meg az AA00AA-ra, és azóta csak ez a kérdés járt a fejemben.
– Mi van?
– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?

28. oldal, 1. bekezdés

Kapcsolódó szócikkek: Lydia · Max
2 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P

Szerencsére a szülés bonyodalommentes volt. Tria éjszaka felkeltett, behoztam a kórházba, és nem sokkal az újév kezdete után, világra jött a kislány. Miután megszületett, okoztam egy kis riadalmat. A doki ugyanis ráütött a gyerek fenekére, én meg azonnal fegyvert rántottam. Mint kiderült, nem bántani akarta, de láttam rajta, hogy nagyon megrémült.

Kapcsolódó szócikkek: Tria
>!
Tünde_JLT I

Szánalmas kis csehó volt. A talajt több évtizedes kosz borította, de ezt ügyesen álcázták, mert nem volt világítás.

60. oldal

>!
Laura_Bakos

… Ember vagy, igaz?
– Igen.
– Még soha nem találkoztam senkivel a fajtánkból.
– Soha? Az hogy lehet? Tudom, hogy nem vagyunk túl sokan, de azért én már legalább öt-hat emberrel találkoztam életem során.
– Könnyű annak, akinek volt élete.

>!
Lang_Tünde IP

– (…) de én ismerek egy srácot, aki tud segíteni ebben.
– Mégis honnan ismersz te ilyen embert?
– Szegről-végről rokonom.
– Rokonod?
– Hááát… olyasmi. Volt némi afférom a feleségével.

>!
mgbrown I

– Mi a neved?
– T…t…Trom, hölgyem
– Hölgy… Nem hiszem, hogy valaha ért volna az a vád, hogy hölgy vagyok.
– Elnézést, nem akartam megsérteni.

44. oldal

>!
baranyeszter P

Megittam hát az italom, majd kisétáltam az ajtón, miközben több tucatnyi tekintetet éreztem a hátamban… és legalább ennyi képzeletbeli kést.

78. oldal

>!
Laura_Bakos

– Rox-al összeakaszkodtál már?
– Nem, és igazából, nem is nagyon szeretnék. Tetszenek így a csontjaim, egyben,törés nélkül.

Kapcsolódó szócikkek: Rox
>!
CsakSimánDorka P

– Ez meg mi? – kérdeztem Felptől.
– Hát. Az a helyzet komám, hogy eléggé lőnek ránk.
– Lőnek? Mi a jó nyavalyáért lőnek?
– Csempész vagyok, rémlik? Kéne nekik az áru.
– Megmondtam, hogy ne rángass bele semmibe, rémlik. A francba.
– Jól van na. Segítenél azért? Beizzítottam a fegyvereket.
(…)
– Na mi van komám? Szedd már le őket.
– Könnyű azt mondani okostojás. Inkább próbáld elkerülni a lövéseiket.
– Szerinted mégis mit csinálok?
– Engem zaklatsz. Csináld a dolgod, és hagyd, hogy én is csináljam az enyémet!

Kapcsolódó szócikkek: Felp
4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Napnak fénye
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Paul Davids – Hollace Davids: A Birodalom királynője
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Estelle Brightmore: 13. napon
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Vivien Holloway: Mesterkulcs
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője