Egy ​űrállomás-takarító naplója 15 csillagozás

L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, ha felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez tartozol. De ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl izgalmas. Max élete ebben az egyhangú, de nyugodt mederben folyik egészen addig, míg meg nem ismeri Lydiát. A lánynak köszönhetően belekeveredik a Xendonon dúló polgárháborúba, ami több fájdalmat okoz, mint azt valaha is képzelte volna. A békés élet és a kalandok közt egyensúlyozva nehéz döntéseket kell meghoznia, melyek akár az életébe is kerülhetnek.

>!
Colorcom Media, Budapest, 2017
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155665394

Kapcsolódó zóna

!

Egy űrállomás-takarító naplója

6 tag · 22 karc · Utolsó karc: 2017. június 18., 19:20 · Bővebben


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Laura_Bakos 
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Én nagyon imádtam a könyvet. Először azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni, mert nem az én műfajom, de aztán pozitív csalódás ért. Tényleg olyan volt, mint egy napló.
Jó volt, hogy az író leírta, hogy milyen lények is találkozik Max, és pontosan micsodák is azok, mert nem igazán tudtam volna beazonosítani őket.
Fix az, hogy egyikkel se találkoznék egy sötét sikátorban.
https://krvilagakonyvek.blogspot.hu/2017/05/l-j-wesley-…

>!
KrenczNóra IP
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

A könyv címe remek választás. Annyira egyedi és szokatlan, hogy magára vonja a figyelmet. A felmosórongyot tartó űrsétálóról nem is beszélve.
Pedig a történet legnagyobb részében a főszereplő már nem is takarító…
Valójában nem tudtan mit várjak a könyvtől, amikor elkezdtem. Imádtam a címét és reméltem, hogy a tartalommal is ugyanígy lesz.
Max egy kedves, cinikus humorral megáldott karakter, akit nagyon kedveltem.
A sztori háttere, azaz az emberek sorsa a Föld pusztulása után, jól fel volt építve.
Kb. a regény közepe táján merült fel bennem először, hogy elbírnék kicsit több mélységet, konfliktust, komolyságot. A bonyodalmak túl hamar megoldódnak, a szereplők szinte varázsütésre kikeverednek a csávából. Jó, nyilván ez azért van, mert egy naplóbejegyzés, vagyis utólag, az élmények leülepedése után íródott.
A vége….nos…innen üzenném az írónak (persze egy cinkos kacsintás mellett), hogy egye meg a penész. ;) Nem erre számítottam. Gondolom a könyv megjelenése óta ezt már sok embertől hallotta, úgyhogy most beállok a sorba. Konkrétan bámultam az utolsó üres lapot, és azon filóztam, milyen jelzőkkel illessem….mármint a lapot. :)
Olvasás közben rábukkantam pár elütésre. Ájnye! ;)
Összességében tetszett. Remek kikapcsolódást nyújtott, de örültem volna, ha picit hosszabb.

>!
baranyeszter
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Tetszett a könyv.

A cselekmény izgalmas volt, a szereplők szimpatikusak, a történet rövidségéből fakadó korlátok között is elég jól megismerhetők. Nem bántam volna azt sem, ha hosszabb a regény, még jobban részletezve a történteket. Jókat nevettem, örültem, hogy nem akarja magát halálosan komolyan venni az író, pedig ahogy haladt a sztori, egyre egységesebbé vált a történet és a mesélő stílusa, lett volna bőven lehetőség „vérkomollyá” válni.

Legtöbb helyen a nyelvezet is tetszett, jól egyensúlyozott az irodalmiság és hétköznapiság határán. Ennél többet nem is várhattam ilyen kis rövid könyvecskétől.

Négy gépelési hibát találtam, az jó arány ennyi oldalon. Tetszett a szerkesztés. Nagy szívfájdalmam, amikor az oldalszámozás más betűtípus, mint maga a szöveg, de itt a címek betűtípusát vitték tovább az oldalszámozáson, úgyhogy megvolt a harmónia. :) Köszönet a gondolkodó szerkesztőnek, van normális margó a könyvben, így nem kell szétfeszíteni, hogy olvasható legyen, és a lapszéleket sem takarja el az ember ujja. Egyetlen bánatom az aprócska betűk használata. Legalább valami kerekebb betűtípust jobban élveztem volna, ezek helyett az apró keskenyek helyett.

Nem vagyok a műfaj szakértője, tehát esetleges műfaji jegyek hiányossága, nem megfelelősége engem nem zavart.

Az előzmény novellát ajánlom valóban előzetesen elolvasni!

Várom a folytatást.

3 hozzászólás
>!
Ajándék_Szabó
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Roppantul szimpatikus volt ez a regény már, amikor megpillantottam és utána az ajánlók csak megerősítettek benne, hogy el kell olvasnom ezt a történetet. Valószínűleg pont ezért túl sokat vártam tőle. Az elvárásaimhoz képest nem volt olyan nagy durranás… pontosabban mondva elég pasis regény tele csata és harcjelenetekkel. Nekem pedig ezek a dolgok, amiket általában átunatkozom. Ráadásul óriás mérges pókok… na neeeem… gondolhatott volna az ilyen gyengébb idegzetű olvasókra is… :D Ettől függetlenül nagyon sok olyan dolog volt benne, amivel még nem találkoztam. Egészen a 98. oldalig faltam a történetet, nagyon tetszettek az egyedi gondolatok, a sci-fi-s találmányok, maga az ötlet, hogy valaki egy izgalmas helyen halálra unja magát, aztán egy fordulattal belecsöppen egy gigászi méretű forradalomba is. Az is tetszett, hogy nem kíméli túl a szereplőit, simán kinyírja a legszimpatikusabbakat is. Szóval nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, aki eléri a kilincset és egy kis izgalomra vágyik, mert szerintem nincs benne semmi korhatáros dolog, akár még az ifjúság kezébe is odaadnám. Egyedül a vége bosszant… nem a nyitott vég, nem az, hogy nem tudom meg mi lett végül a sorsa a szereplőknek, hanem az az idióta Dom, aki annyira ostoba, mint a raklap. :D Na mindegy! :P

>!
Riika
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Összességében tetszett a könyv. Volt pár apró hiba a helyesírásban, de azt hiszem, ennyi belefér, nagyon igényes kiadásról van szó, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szerző első könyve. Ez néhol ugyan érződik rajta, de látok benne fantáziát.

Az alapötlet nagyon jó, és a főszereplő is szimpatikus. A mű legnagyobb hátránya a rövidsége. Nagyon gyorsan pörögnek az események, néha nincs is ideje felfogni az olvasónak, hogy mi miért is történik, és máris vége a jelentnek. Főleg, ha valaki egy nap alatt végez vele, mint én is. Viszont pont a pörgőssége miatt nagyon olvastatja magát. Azért én mégis csak sajnálom, hogy nem lett hosszabb, egy kicsit több részlettel gazdagítva. Főleg a mellékszezreplők személyiségét szerettem volna jobban megismerni spoiler

Na meg a vége, ez mi már? =D Remélem, hogy lesz folytatása, mert spoiler

4 hozzászólás
>!
Hollótoll
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Éredeti értékelés:
http://tollestinta.blogspot.hu/2017/04/csillagkozi-kala…

Az íróval való találkozás:
Ő volt az ötödik író, akivel szóba elegyedtem a találkozó folyamán. Addigra már én is, ő is eléggé feloldódtunk, semelyikünk nem volt ideges. Igazán kellemes, vicces személyiségnek tűnt, aki közvetlen, és sugárzott belőle a jókedv.
Igazából tőle nem kaptam volna könyvet, csak kikunyiztam, mert Emilly és én is nagyon kíváncsiak voltunk rá. Mondjuk a kunyizás abból állt, hogy mekegtem-makogtam és nem mertem kinyögni, mit szeretnék. Ő pedig megszánt, levette a pultról az alkotását és a kezembe nyomta, miközben mosolygott. Még mindig bűntudatom van, ami nem vettem inkább meg, mert érdemes lett volna ennyivel is támogatni egy ilyen kedves embert.

A könyv bemutatása:
Egy majd' 140 oldalas műről van szó, így érthető, hogy pár óra alatt a végére jár az ember. Maga a szerkezete is hozzásegít a könnyen olvashatósághoz, hiszen naplóregény. De nem olyan, ami csak úgy tesz, mintha az lenne, közben pedig terjengős leírásokkal és terjedelmes monológokkal van tele. Nem. Ebben a környezet szinte teljesen az olvasókra van bízva, az író elmondása szerint is, a legnagyobb tájleírás is maximum „jé egy hegy” szinten van. (Még azt se tudjuk, végül is milyen nyelven beszélnek vajon?) Tehát a könyv jócskán szabadságot ad a fantáziánknak, ami be kell valljam, igazi élmény volt. Hol kisebb, hol nagyobb ugrásokat tesz az időben, van mikor csak egy nap van, mikor fél év is eltelik két bejegyzés között.

Vélemény:
Élvezetes volt az olvasása, a különböző apróbb kalandok nagyon tetszettek, és ha csak kulcsszavakkal kéne megemlítenem a kedvenceimet, hogy ne spoilerezzem le, akkor a következőket mondanám: penész, microchip, koporsó és HT11NN. Majd ha elolvassátok, ti is megtudjátok és remélem ti is jót mosolyogtok, nevettek rajtuk. Érdeme még, hogy képes volt meglepetéseket is okozni nekem, és nem ragaszkodott a klisékhez sem. Nem részletezném nagyon tovább, de biztos hülyének néztek az emberek a buszon és a metrón, amikor hangosan felnevettem, vagy egyoldalú beszélgetést kezdtem a könyvel egy-egy rész kapcsán. Sajnos, mint sejthető volt, nem volt hajlandó válaszolni. Én megpróbáltam.
A sok jó mellett azonban meg szeretnék említeni néhány negatívumot is. Van pár elírás, ami szerintem észre lehetett volna venni nyomtatás előtt. Például van, mikor valaki megszólal és utána rögtön, kötőjel nélkül jön egy gondolat, vagy valami egyéb, amit nem a szereplő mond. Az utolsó fejezetben pedig, E/1-ből valamiért átvált külső szemszögre, amit nem találok indokoltnak. Ez azért még természetesen nem válóok, de zavaró. Azt csak zárójelbe jegyezném, meg, hogy szívesen olvastam volna több kalandot a polgárháborúról és a csapatról is. A drága író megmondta, hogy nyitott a vége, és én elhittem neki, de erre nem számítottam. Mikor láttam a „vége” feliratot, teljesen lefagytam aztán magam elé tartottam a könyvet és hangos… „*******”-ekket kiabáltam, mert nem hittem el, hogy képes így befejeződni. Kétségek között hagyott és még azt se írta, fapapucs. Persze a fejemben teljes a happy end, főhősünk boldog, a csapat boldog (már amennyire ez lehetséges) és mindenki öregségben hal meg.
Ettől eltekintve egy élmény volt, és ha valaha kisebb utazásra megyek, ezt a könyvet fogom választani és biztos ami tuti, viszek magammal egy flakon SZAVO-t is.

Kiknek ajánlom:
Korosztálytól függetlenül mindenki kézbe veheti, minimális képzelőerő azért szükségeltetik. Aki bonyolult, szövedékes történetre, kiforrott világra vágyik, az rossz helyen kopogtat. Könnyed szórakozást kedvelők előnyben, derülni rajta ér, megosztani a véleményt szintúgy.

Kedvenc részlet:
„ – Hogy a fenébe tudná egy darabka penész terrorizálni őket?
– Nem sima penész. A Bompor bolygón van egy penészfajta, aminek olyan összetett és kiterjedt neurológiai hálója van, hogy képesek kommunikációs hálózatként működni. A bomporiak ezt persze kihasználták, hisz' ingyen volt, meg minden. Gondozták a penészt, növesztgették. Arra nem számítottak, hogy egyszer csak ellenük fordul. Szóval kapj fel egy penészölő izét és húzzunk!"


Népszerű idézetek

>!
NagyDorka

Szerencsére a szülés bonyodalommentes volt. Tria éjszaka felkeltett, behoztam a kórházba, és nem sokkal az újév kezdete után, világra jött a kislány. Miután megszületett, okoztam egy kis riadalmat. A doki ugyanis ráütött a gyerek fenekére, én meg azonnal fegyvert rántottam. Mint kiderült, nem bántani akarta, de láttam rajta, hogy nagyon megrémült.

>!
KrenczNóra IP

– Lydia, én különleges vagyok?- Öt napja érkeztünk meg az AA00AA-ra, és azóta csak ez a kérdés járt a fejemben.
– Mi van?
– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?

28. oldal, 1. bekezdés

2 hozzászólás
>!
baranyeszter

Megittam hát az italom, majd kisétáltam az ajtón, miközben több tucatnyi tekintetet éreztem a hátamban… és legalább ennyi képzeletbeli kést.

78. oldal

>!
Laura_Bakos 

… Ember vagy, igaz?
– Igen.
– Még soha nem találkoztam senkivel a fajtánkból.
– Soha? Az hogy lehet? Tudom, hogy nem vagyunk túl sokan, de azért én már legalább öt-hat emberrel találkoztam életem során.
– Könnyű annak, akinek volt élete.

>!
Laura_Bakos 

„Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem lehet unatkozni. Ez persze lehet, hogy igaz, ha felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez tartozol. Viszont ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl izgalmas."

>!
BlueDeath IP

Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem lehet unatkozni.

(első mondat)

>!
baranyeszter

– Ráérsz hálálkodni, most futni kéne.
– Futni?
– Aha. Tudják, hogy behatoló van az épületben. A kábító cuccok mégsem tartottak ki.
– Az meg hogy lehet?
– Vagy harminc éve vettem őket, biztos lejártak. Mondom futás!

73. oldal

>!
baranyeszter

Egy perc ordítás után egyszer csak elhallgatott és rám nézett. Színtiszta gyűlöletet láttam rajta. Persze érthető, az előbb lőttem le, de akkor is, nem hittem volna, hogy egy pillantás így ki tud fejezni egy érzést.

77. oldal

>!
gabriellaeld I

Életem első kalandja, első küldetése, első értelmesnek tűnő időszala súlyos kudarccal zárult. Hát kell ez nekem?

53. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Kürti András: A csodálatos mukátor / A Mittalon-ügy
Dévényi Tibor: Gamma kommandó
Stanley Steel: Turmix 3 – Fájdalmak
Izing Róbert: Támadás az űrből!
Lovas Lajos: N
Mark Willson: A boldogság kék szörnyetege
Dörnyei Kálmán: A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai
Aszlányi Károly: Özöngáz