Egy ​űrállomás-takarító naplója 78 csillagozás

L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Az életem unalmas és kiszámítható volt a BB65XQ űrállomáson. Aztán megérkezett Lydia, és én egyik hajmeresztő kalandból kerültem a másikba. Polgárháború a Xendonon, egy őrült csempész barátsága, és vágy egy nyugalmas, békés életre.
A nevem Max, ez pedig a kezedben a naplóm.

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Magánkiadás, Budapest, 2018
138 oldal · ISBN: 9786150013008
>!
Colorcom Media, Budapest, 2017
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155665394

Kapcsolódó zóna

!

Egy űrállomás-takarító naplója

7 tag · 42 karc · Utolsó karc: 2017. december 24., 00:30 · Bővebben


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Max · Felp · Klemol · Lydia · Rox · Draman · Tria


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Szöszmösz_Gorkie P>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

„Megittam hát az italom, majd kisétáltam az ajtón, miközben több tucatnyi tekintetet éreztem a hátamban… és legalább ennyi képzeletbeli kést.”

Nem éppen erre számítottam a történettel kapcsolatban, nagyon meglepett ez a könyv. Valamiért azt gondoltam, hogy az egész egy űrállomáson játszódik majd, ehelyett folyamatosan újabb és újabb helyszíneket jártam be a szereplőkkel. Rövidsége ellenére rengeteg dolog történik benne. Kizárt, hogy unatkozzon az olvasó. Ha épp nem harcba, menekülésbe keveredünk, akkor a párbeszédeken lehet nevetni.

Bővebben:
https://olvasokorut.blogspot.hu/2017/07/l-j-wesley-egy-…

2 hozzászólás
CsakSimánDorka P>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Tudom, nem szép dolog előítéletesnek lenni, de valahogy mindig is távol állt tőlem a sci-fi, ezért nem gondoltam volna, hogy ennyire le tud kötni. Jó, azt hozzá kell tenni, hogy nem az a tömény és száraz sci-fi. Igazából azon kívül, hogy a nagyon távoli jövőben és az űrben játszódik, különböző földönkívüli fajok találhatóak benne nem sok egyéb sci-fi vonatkozása van. Nem voltak benne unalmas leírások arról, hogy miként működnek az űrállomások, vagy egyéb tudományos dolgokról. Helyette nagyon lényegre törő és humoros.
Így nem egy nyers és unalmas történetet kaptam, hanem olyat, ami folyton pörög valami miatt. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a humorral fűszerezett más világokba repítő történeteket!

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/05/l-j-wesley-e…

Interjú az íróval:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/05/l-j-wesley-i…

Deziréé>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Ajándékba kaptam meg a könyvet és az ajándékozó teljes mértékben telibe találta vele a szívem, mert tudtam, hogy nekem tetszeni fog ez a könyv és igazam lett. Hasonlót eddig még nem olvastam, de ennek a könyvnek most jött el az ideje, hogy megismerjem és milyen jó is volt. Nagyon jó volt.
Voltak benne olyan részek, ahol csak néztem, hogy jaj ne már ez nem történhet meg, és úúú de izgi szavakkal illettem a történetet olvasás közben.
Azért ez a befejezés nagy hatással volt rám. Nem tudom mi lesz velem, hogy így lett vége. Dobtam egy hasast az tuti. spoiler

1 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a kötet. Mondjuk nem is tudtam, hogy mire számítsak, azt hittem, hogy végig arról fog szólni a kötet, hogy milyen egy űrállomáson takarítónak lenni. De a főszereplőnk még a történet elején otthagyja a munkáját, hogy izgalmasabb kalandokba kezdjen. A fél csillag levonást a vége miatt kapta…. Végig összeszokott, megfontolt csapatként dolgoztak együtt a szereplők, de valahogy nekem a lezárás összecsapottnak és elhamarkodottnak tűnik…. A lehető legtávolabb áll a happy endtől, kicsit morbid a vége…

2 hozzászólás
Gothic01>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Az ütős cím már akkor megfogott, amikor először futottam bele a könyvbe, de mint ahogy azt a pontok is tükrözik, nálam ez a kis regény most nagyon nem talált be… Ellentmondásosan fog hangzani, amit leírni készülök, de valahogy egyszerre zajlott le követhetetlenül sok, adrenalint okádóan pörgős esemény és egyszerre hatott monotonnak a történet.
Az ismerkedési folyamat körülbelül úgy zajlott a művel, mint amikor legutóbb íjászatra adtam a fejemet, célzás közben biztosra vettem, hogy jól fog elsülni a vállalkozás, miközben szállt a nyíl, még akkor is elégedett voltam, mert határozottan jó irányba tartott, de végül éppen csak súrolta a táblát és sikeresen levadásztam a legközelebbi vakondtúrást. És mindkét esetben nagyon sajnáltam, hogy úgy zárult le a dolog, ahogy. Olvasás közben többször is elgondolkoztam rajta, mi áll a leginkább annak az útjában, hogy igazán élvezzem a sztorit és arra jutottam, a fő mumus az írásmód. Hébe-hóba örültem volna egy többszörösen összetett mondatnak is, de igazából nem is a mondatok hossza zavart, hanem egyrészt a szóismétlések, másrészt, hogy egy több idegen fajt is magába foglaló, sci-fis világfelépítéshez híven számtalan adat be van dobva a képbe, rengeteg kifejezetten egyedi és érdekes ötlet fogadott az oldalakon, mégsem lettek ezek a részletek rendesen kibontva. Lehet, hogy ezért a regény hossza is a ludas, mert lássuk be, az Egy űrállomás-takarító naplója nem az a mű, amit kézbe véve le lehet szerelni egy betörőt, de érdemes lett volna hozzácsapni azt az esetlegesen plusz 100-150 oldalt, hogy a kép kerek legyen, mert a futólag megemlített elemekben igenis volt potenciál. Nem lehetett volna ilyen gyorsan végigolvasni a kötetet, de engem érdekelt volna bővebb bemutatás a felbukkanó fantasztikus lényekről, kitalált tárgyakról, a bolygók élővilágáról, hogy mi folyik alapjáraton az univerzumban a történet idején vagy akár arról, hogyan lehetséges az, hogy a főszereplő, Max a maga 150 évével csak középkorúnak számítson vagy, hogy hogyan lehet még életben ennyi idősen, mert 200 éves ázsiai néni ide vagy oda, a többségünk nem éli meg ezt a kort. Száz szónak is egy a vége, el tudtam volna viselni több leírást, több… bemutatást, mert bár azért a különleges penészfajért és a Föld pusztulásának a kigondolásáért csillagos ötös jár az írónak, ezzel a felületes bemutatással kissé összecsapott benyomás ébredt bennem. Olyan nesze neked, fogd meg jól alapon. Ugyanezt éreztem a karakterábrázolásnál, a főbb jellemvonások a legtöbb szereplőnél persze kirajzolódtak, de nem lettek alaposabban kidolgozva, igazán mélyen magát Maxet se lehetett megismerni, pedig ő volt a napló vezetője. Maga a cselekmény helyenként iszonyatosan rohant, a konfliktusok varázsütésre megoldódtak, máshol meg azt vettem észre, konkrétan minden csak áll egy helyben, mert ugyanazt olvasom látszólag mindenféle lényegesebb ok nélkül újra és újra, amit korábban már megtudtam/megláttam ha a szereplők nyolcszor nem mentek el inni, akkor egyszer sem és ilyenkor eléggé, nem is tudom…unatkoztam. Az ilyen ismétlésekkel eltöltött időt, avagy oldalakat máshogyan is fel lehetett volna használni.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2017/07/l-j-wesley-e…

14 hozzászólás
Laura_Bakos P>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Én nagyon imádtam a könyvet. Először azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni, mert nem az én műfajom, de aztán pozitív csalódás ért. Tényleg olyan volt, mint egy napló.
Jó volt, hogy az író leírta, hogy milyen lények is találkozik Max, és pontosan micsodák is azok, mert nem igazán tudtam volna beazonosítani őket.
Fix az, hogy egyikkel se találkoznék egy sötét sikátorban.
https://krvilagakonyvek.blogspot.hu/2017/05/l-j-wesley-…

Popovicsp87 P>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Ha őszinte akarok lenni, el nem tudtam képzelni, hogy miről is szólhat egy űrállomás-takarító naplója. Valahogy úgy képzeltem el, hogy menet közben ismerhetünk meg idegen fajokat és a velük kapcsolatos gondokat. Kicsit kézikönyv szerűnek gondoltam.
Idegen fajokból nem volt hiány, bár egyik sem volt annyira emlékezetes, hogy megjegyezzem az alakjukat, vagy a tulajdonságaikat. Ez igaz Max társaira is, nyugodtan lehetett volna bármelyik ember.
A kötet könnyű és tényleg naplószerű. Max kalandjai érdekesek, de túl rövidek, nem éreztem igazán semminek a súlyát. A polgárháborús rész nem igazán kötött le, a csempészes oldalak már annál inkább. Ezek érdekesebbek voltak, jó volt Max és Felp között a dinamika és mindig volt benne egy „még egy utolsót” érzés.
Könnyen olvasható, olyan könyv, ami nem dob fel társadalmi problémát, nincs telepakolva technikával.
A leíró részeket kicsit hiányoltam, szívesen megismertem volna a világ működését, akkor a fajokat is jobban el tudtam volna helyezni.
Igazi feel good könyv, amikor nem vágysz semmi tömörebbre.

>!
Magánkiadás, Budapest, 2018
138 oldal · ISBN: 9786150013008
2 hozzászólás
B_Petra>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

A marketing hatalom. A címe miatt olvastam el, mert először is szeretem a sci-fit és másodszor ilyen típusú párosítást még nem láttam. Itt nem a borító a ludas, ami amúgy nagyon gáz, vagy vicces, hanem a cím a figyelemfelkeltő, és engem így be is vonzott.
Amúgy a tartalmat tekintve, elszórakoztatott.
Naplót is régen olvastam. Nem nagyon szeretem.
Egy délutáni film helyett olvastam.
UI. Csak ideirom, nem birom ki, …na de a vege? Nincs meg a vege.

1 hozzászólás
Black_Dawn>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Nagyon tetszett ez a könyv. Sodró lendületű, egy perc megállás nincs benne! Egymást érik a bonyodalmak, események és kalandok.
Először a borító és a címe fogott meg. Az valahogy nagyon betalált! Az írónak egyértelműen van érzéke hozzá, hogy mivel lehet megfogni az embert, és hogyan kell „eye-catching” reklámot csinálni. Valószínűleg azért is, mert számítógépes játékokat is tervez az írás mellett és azokhoz is kell frappáns kis ikon, egy-egy találó jelmondat.
Maga a könyv nagyon szórakoztató. Tele van jó beszólásokkal. Érezni rajta, hogy ezek nem keservesen megszült, erőltetett humorizálgatások, hanem őszinte zsigerből jövő „jó dumák”.
L. J. Wesley „csípőből tüzel” ilyen téren. Nem kell hosszasan keresgélnie a szavakat, ha frappáns, jópofa választ akar adni valamire, vagy akár csak közbeszúrni egy-egy megjegyzést.
Én olvastam volna még hosszabban is ezt a könyvet, kicsit még jobban kifejtve a sztorit és a szereplők egymás közötti viszonyát. De mivel ez egy naplószerű regény, így ez igazából nem is lett volna indokolt… ez csak az én személyes véleményem, azaz ilyen érzést keltett bennem a könyv olvasás közben.
Sok híres könyv jutott eszembe az "Egy űrállomás-takarító naplója”-ról.
– Például J. L. Bourne „Day by Day Armageddon” című regénye. Az is ilyen naplószerű, csak az nem sci-fi, hanem zombihorror. Hangvétele és pörgőssége miatt is emlékeztetett rá.
– E. E. Doc Smith-től a „Triplanetary”, a Lensman sorozat első része. Annak is ilyen sodró a tempója, hogy egymást érik benne az események és az izgalmak, meg talán a világ is, amelyben játszódik.
– Vagy akár említhetném Harry Harrison világhírű klasszikusát, a „A Rozsdamentes Acélpatkány”-t. Csempészés, bűnözés, menekülés, ügyeskedés, jó szövegek, humoros beszólások stb…
Ami ennyi híres jó könyvre emlékeztet és mégis egyéni… Lehet az a könyv rossz? Szerintem nem!

Készítettem egy interjút L. J. Wesley-vel, és mindenkit biztosíthatok afelől, hogy ő nemcsak ebben a könyvben, de a való életben is legalább ugyanolyan vicces és szimpatikus ember!
Itt látható az interjú:
https://moly.hu/karcok/1069420

Lang_Tünde IP>!
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Már régóta szemeztem ezzel a sci-fi paródiával. Jelentkeztem az utazókönyvre, végül – még mielőtt rám került volna a sor – megvettem. És nem bántam meg.
A sztorihoz passzol a naplójelleg, a naplóhoz pedig a rövid, lényegre törő bejegyzések és a közvetlen hangnem. A történet fordulatos, a tempó feszes, ezeknek köszönhetően a könyv olvastatja magát. A humor ellenére érezni a sorok között megbúvó feszültséget, ami egy-egy drámai eseményben felszínre is tör. Bevallom, ahogyan közeledtem az utolsó oldalakhoz, egyre inkább olyan befejezést vártam, amilyennel zárult a kötet. Hatalmas piros pont érte! Ahogyan a szerelmi szál alakulásáért is.
Akad rajta csiszolnivaló, de összességében elégedetten tettem le a könyvet.
Bővebben a blogon: http://tclang.blog.hu/2017/09/27/ezt_olvastam_l_j_wesle…


Népszerű idézetek

KrenczNóra I>!

– Lydia, én különleges vagyok? – Öt napja érkeztünk meg az AA00AA-ra, és azóta csak ez a kérdés járt a fejemben.
– Mi van?
– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?

28. oldal, 1. bekezdés

Kapcsolódó szócikkek: Lydia · Max
2 hozzászólás
Tünde_JLT I>!

Szánalmas kis csehó volt. A talajt több évtizedes kosz borította, de ezt ügyesen álcázták, mert nem volt világítás.

60. oldal

Lang_Tünde IP>!

– (…) de én ismerek egy srácot, aki tud segíteni ebben.
– Mégis honnan ismersz te ilyen embert?
– Szegről-végről rokonom.
– Rokonod?
– Hááát… olyasmi. Volt némi afférom a feleségével.

CsakSimánDorka P>!

Szerencsére a szülés bonyodalommentes volt. Tria éjszaka felkeltett, behoztam a kórházba, és nem sokkal az újév kezdete után, világra jött a kislány. Miután megszületett, okoztam egy kis riadalmat. A doki ugyanis ráütött a gyerek fenekére, én meg azonnal fegyvert rántottam. Mint kiderült, nem bántani akarta, de láttam rajta, hogy nagyon megrémült.

Kapcsolódó szócikkek: Tria
mgbrown I>!

– Mi a neved?
– T…t…Trom, hölgyem
– Hölgy… Nem hiszem, hogy valaha ért volna az a vád, hogy hölgy vagyok.
– Elnézést, nem akartam megsérteni.

44. oldal

Laura_Bakos P>!

… Ember vagy, igaz?
– Igen.
– Még soha nem találkoztam senkivel a fajtánkból.
– Soha? Az hogy lehet? Tudom, hogy nem vagyunk túl sokan, de azért én már legalább öt-hat emberrel találkoztam életem során.
– Könnyű annak, akinek volt élete.

estherlamm P>!

Megittam hát az italom, majd kisétáltam az ajtón, miközben több tucatnyi tekintetet éreztem a hátamban… és legalább ennyi képzeletbeli kést.

78. oldal

Laura_Bakos P>!

– Rox-al összeakaszkodtál már?
– Nem, és igazából, nem is nagyon szeretnék. Tetszenek így a csontjaim, egyben,törés nélkül.

Kapcsolódó szócikkek: Rox
estherlamm P>!

– Ráérsz hálálkodni, most futni kéne.
– Futni?
– Aha. Tudják, hogy behatoló van az épületben. A kábító cuccok mégsem tartottak ki.
– Az meg hogy lehet?
– Vagy harminc éve vettem őket, biztos lejártak. Mondom futás!

73. oldal

CsakSimánDorka P>!

Annyira hiányzott ez, mint mókusnak az erdőtűz. Ez megint egy földi mondás egyébként. Amikor még a BB65XQ-n voltam, igyekeztem sok ilyet megtanulni. Arról sajnos nem voltak adatok, hogy milyen lény volt a mókus, de egy erdőtűz nyilván egyik állatnak sem jön jól.


Hasonló könyvek címkék alapján

Martin Kay: Titkok útvesztője
J. Goldenlane: Napnak fénye
Kertész Erzsi: A hógömb fogságában
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
James Dashner: Tűzpróba
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Estelle Brightmore: 13. napon
Scott Westerfeld: Behemót
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok