Egy ​űrállomás-takarító naplója 34 csillagozás

L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Az ember azt hinné, hogy egy űrállomáson nem unalmas az élet. Ez igaz lehet, ha felelősségteljes a munkaköröd, esetleg egy erre járó űrhajó legénységéhez tartozol. De ha a takarító és karbantartó személyzet tagja vagy… az nem túl izgalmas. Max élete ebben az egyhangú, de nyugodt mederben folyik egészen addig, míg meg nem ismeri Lydiát. A lánynak köszönhetően belekeveredik a Xendonon dúló polgárháborúba, ami több fájdalmat okoz, mint azt valaha is képzelte volna. A békés élet és a kalandok közt egyensúlyozva nehéz döntéseket kell meghoznia, melyek akár az életébe is kerülhetnek.

>!
Colorcom Media, Budapest, 2017
138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155665394

Kapcsolódó zóna

!

Egy űrállomás-takarító naplója

8 tag · 33 karc · Utolsó karc: 2017. szeptember 25., 19:36 · Bővebben


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Felp · Klemol · Lydia · Max · Draman · Rox · Tria


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Gorkie P
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

„Megittam hát az italom, majd kisétáltam az ajtón, miközben több tucatnyi tekintetet éreztem a hátamban… és legalább ennyi képzeletbeli kést.”

Nem éppen erre számítottam a történettel kapcsolatban, nagyon meglepett ez a könyv. Valamiért azt gondoltam, hogy az egész egy űrállomáson játszódik majd, ehelyett folyamatosan újabb és újabb helyszíneket jártam be a szereplőkkel. Rövidsége ellenére rengeteg dolog történik benne. Kizárt, hogy unatkozzon az olvasó. Ha épp nem harcba, menekülésbe keveredünk, akkor a párbeszédeken lehet nevetni.

Bővebben:
https://olvasokorut.blogspot.hu/2017/07/l-j-wesley-egy-…

2 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Tudom, nem szép dolog előítéletesnek lenni, de valahogy mindig is távol állt tőlem a sci-fi, ezért nem gondoltam volna, hogy ennyire le tud kötni. Jó, azt hozzá kell tenni, hogy nem az a tömény és száraz sci-fi. Igazából azon kívül, hogy a nagyon távoli jövőben és az űrben játszódik, különböző földönkívüli fajok találhatóak benne nem sok egyéb sci-fi vonatkozása van. Nem voltak benne unalmas leírások arról, hogy miként működnek az űrállomások, vagy egyéb tudományos dolgokról. Helyette nagyon lényegre törő és humoros.
Így nem egy nyers és unalmas történetet kaptam, hanem olyat, ami folyton pörög valami miatt. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a humorral fűszerezett más világokba repítő történeteket!

Bővebben:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/05/l-j-wesley-e…

Interjú az íróval:
http://dorkaanyaolvas.blogspot.com/2017/05/l-j-wesley-i…

>!
Ferger_Jolcsi P
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a kötet. Mondjuk nem is tudtam, hogy mire számítsak, azt hittem, hogy végig arról fog szólni a kötet, hogy milyen egy űrállomáson takarítónak lenni. De a főszereplőnk még a történet elején otthagyja a munkáját, hogy izgalmasabb kalandokba kezdjen. A fél csillag levonást a vége miatt kapta…. Végig összeszokott, megfontolt csapatként dolgoztak együtt a szereplők, de valahogy nekem a lezárás összecsapottnak és elhamarkodottnak tűnik…. A lehető legtávolabb áll a happy endtől, kicsit morbid a vége…

2 hozzászólás
>!
Laura_Bakos
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Én nagyon imádtam a könyvet. Először azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni, mert nem az én műfajom, de aztán pozitív csalódás ért. Tényleg olyan volt, mint egy napló.
Jó volt, hogy az író leírta, hogy milyen lények is találkozik Max, és pontosan micsodák is azok, mert nem igazán tudtam volna beazonosítani őket.
Fix az, hogy egyikkel se találkoznék egy sötét sikátorban.
https://krvilagakonyvek.blogspot.hu/2017/05/l-j-wesley-…

>!
Gothic01
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Az ütős cím már akkor megfogott, amikor először futottam bele a könyvbe, de mint ahogy azt a pontok is tükrözik, nálam ez a kis regény most nagyon nem talált be… Ellentmondásosan fog hangzani, amit leírni készülök, de valahogy egyszerre zajlott le követhetetlenül sok, adrenalint okádóan pörgős esemény és egyszerre hatott monotonnak a történet.
Az ismerkedési folyamat körülbelül úgy zajlott a művel, mint amikor legutóbb íjászatra adtam a fejemet, célzás közben biztosra vettem, hogy jól fog elsülni a vállalkozás, miközben szállt az íj, még akkor is elégedett voltam, mert határozottan jó irányba tartott, de végül éppen csak súrolta a táblát és sikeresen levadásztam a legközelebbi vakondtúrást. És mindkét esetben nagyon sajnáltam, hogy úgy zárult le a dolog, ahogy. Olvasás közben többször is elgondolkoztam rajta, mi áll a leginkább annak az útjában, hogy igazán élvezzem a sztorit és arra jutottam, a fő mumus az írásmód. Hébe-hóba örültem volna egy többszörösen összetett mondatnak is, de igazából nem is a mondatok hossza zavart, hanem egyrészt a szóismétlések, másrészt, hogy egy több idegen fajt is magába foglaló, sci-fis világfelépítéshez híven számtalan adat be van dobva a képbe, rengeteg kifejezetten egyedi és érdekes ötlet fogadott az oldalakon, mégsem lettek ezek a részletek rendesen kibontva. Lehet, hogy ezért a regény hossza is a ludas, mert lássuk be, az Egy űrállomás-takarító naplója nem az a mű, amit kézbe véve le lehet szerelni egy betörőt, de érdemes lett volna hozzácsapni azt az esetlegesen plusz 100-150 oldalt, hogy a kép kerek legyen, mert a futólag megemlített elemekben igenis volt potenciál. Nem lehetett volna ilyen gyorsan végigolvasni a kötetet, de engem érdekelt volna bővebb bemutatás a felbukkanó fantasztikus lényekről, kitalált tárgyakról, a bolygók élővilágáról, hogy mi folyik alapjáraton az univerzumban a történet idején vagy akár arról, hogyan lehetséges az, hogy a főszereplő, Max a maga 150 évével csak középkorúnak számítson vagy, hogy hogyan lehet még életben ennyi idősen, mert 200 éves ázsiai néni ide vagy oda, a többségünk nem éli meg ezt a kort. Száz szónak is egy a vége, el tudtam volna viselni több leírást, több… bemutatást, mert bár azért a különleges penészfajért és a Föld pusztulásának a kigondolásáért csillagos ötös jár az írónak, ezzel a felületes bemutatással kissé összecsapott benyomás ébredt bennem. Olyan nesze neked, fogd meg jól alapon. Ugyanezt éreztem a karakterábrázolásnál, a főbb jellemvonások a legtöbb szereplőnél persze kirajzolódtak, de nem lettek alaposabban kidolgozva, igazán mélyen magát Maxet se lehetett megismerni, pedig ő volt a napló vezetője. Maga a cselekmény helyenként iszonyatosan rohant, a konfliktusok varázsütésre megoldódtak, máshol meg azt vettem észre, konkrétan minden csak áll egy helyben, mert ugyanazt olvasom látszólag mindenféle lényegesebb ok nélkül újra és újra, amit korábban már megtudtam/megláttam ha a szereplők nyolcszor nem mentek el inni, akkor egyszer sem és ilyenkor eléggé, nem is tudom…unatkoztam. Az ilyen ismétlésekkel eltöltött időt, avagy oldalakat máshogyan is fel lehetett volna használni.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2017/07/l-j-wesley-e…

14 hozzászólás
>!
M_Annie_99 
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Ez a könyv amilyen gyorsan szembejött velem, olyan gyorsan fel is került a 2017-ben olvasott regényeim listájára – nem tehetek róla, egyszerűen nem bírtam ellenállni természetesen az éjszaka közepén egy ennyire ígéretesnek tűnő sci-finek.
Megmondom őszintén, mindennemű elvárás nélkül fogtam bele az olvasásba, egyedül arra voltam iszonyúan kíváncsi, hogy Andy Weir – A Marsi c. könyve után milyen lesz újból naplóregényt forgatni a kezeim közt.

„Nem tudom, hogy valaha kézbe veszi-e bárki ezt a naplót, elvégre csak azért készítem, hogy kevésbé unatkozzak, de biztos ami biztos alapon bemutatkozom. A nevem Max.”

Igazság szerint én nem gondoltam volna, hogy már az előzménnyel ilyen szépen belevágunk a lecsóba, ritkán találkozom ilyen gyönyörű in medias res kezdéssel – ezért minden elismerésem az íróé, garantáltan felcsigázza az olvasó érdeklődését.
Persze a történet ezután az elejétől kezdődik, nem kell attól tartani, hogy valamit nem tudunk meg, a cselekmények szépen egymásra vannak építve, s kellő gyorsasággal követik egymást – ami számomra azért nagy szó, mert eleinte tartottam attól, hogy túlzsúfolt lesz ez a vékonyka kötet, vagy éppen ennek az ellenkezője fog bekövetkezni, és unatkozni fogok olvasás közben.

„ – Nyugi, van egy ötletem… bár lehet, hogy nem fog tetszeni.
– Ahhoz már kezdek hozzászokni.”

A rengeteg akciódús jelenet közben egész jól megismertük a szereplőinket is, akadt köztük egy-két érdekesebb is, de pont ez tette egyedivé a könyvet akik közül egyértelműen Max került a legközelebb hozzám, hiszen elég sok tulajdonságban hasonlítunk, és még a gondolkodásmódunk sem tér el túl sokban egymástól.

„ A trágyában gázolásnak is megvan a határa.”

Ha már a karaktereknél tartunk, Felp mellett nem mehetek el szó nélkül: ő volt tipikusan az a férfi, akit amennyire unszimpatikusnak találtam, legalább annyira megkedveltem a végkifejlethez közeledve, a jellemfejlődésének köszönhetően.

„ – Fordítsd meg a hajót!
– De a Zambara ebben az irányban van!
– Hajó nélkül hogy akarsz odajutni? Fordulj meg, hogy lőni tudjak!
– Jaaa… oké. Forduláááááás.”

Összességében arra a következtetésre jutottam, hogy szeretem a naplóregényeket, mert valamilyen oknál fogva sokkal közvetlenebbnek érzem az elmesélést – itt az most csak a ráadás volt, hogy egy olyan űrutazásra kalauzolt el minket az író, méghozzá nem is akárhogyan ami felejthetetlen emlékként fog bennünk tovább élni.

http://laplaputan.blogspot.com/2017/07/ertekeles-l-j-we…

>!
penzesliz
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

A történetben megismerhetjük Max-et, mint űrállomás takarítót, de hamarosan gyökerestül megváltozik az élete, és olyan dolgokban lesz része, mint még sose…

A könyvet Könyvfesztivál utolsó napján személyesen az írótól szereztem be, és komolyan mondom jobban élveztem, mint az Obszidiánt. (Laci lekörözted J. L. Armentroutot:D)
Sci-fi kategóriában ez volt a harmadik könyv, amit olvastam, így igazából teljesen nem vagyok otthon benne, hogy mi-mi, de a képzeletemre bíztam mindent, valamint első Colorcomos könyvem, de nem az utolsó!

Ez a könyv még naplóregény is, és olyan ember életét, mutatja be, akinél soha nem tudhatod, hogy mi történik, mert mindig csinál valamit. Igaz az eleje elég becsapós volt, de hamar pörögni kezdtek az események, és nem tudtam, hogy merre kapkodjam a fejemet.
Az alábbi linken tovább tudod olvasni az értékelésem: http://mindenamikonyvek.blogspot.hu/2017/07/l-j-wesley-…

>!
Lang_Tünde IP
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Már régóta szemeztem ezzel a sci-fi paródiával. Jelentkeztem az utazókönyvre, végül – még mielőtt rám került volna a sor – megvettem. És nem bántam meg.
A sztorihoz passzol a naplójelleg, a naplóhoz pedig a rövid, lényegre törő bejegyzések és a közvetlen hangnem. A történet fordulatos, a tempó feszes, ezeknek köszönhetően a könyv olvastatja magát. A humor ellenére érezni a sorok között megbúvó feszültséget, ami egy-egy drámai eseményben felszínre is tör. Bevallom, ahogyan közeledtem az utolsó oldalakhoz, egyre inkább olyan befejezést vártam, amilyennel zárult a kötet. Hatalmas piros pont érte! Ahogyan a szerelmi szál alakulásáért is.
Akad rajta csiszolnivaló, de összességében elégedetten tettem le a könyvet.
Bővebben a blogon: http://tclang.blog.hu/2017/09/27/ezt_olvastam_l_j_wesle…

>!
fekiyeti79 P
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Kezdeném azzal, hogy két problémám volt a könyvvel.
Az egyik: Igaz, hogy napló, és ahogy Max visszaemlékezett az elmúlt napra, napokra stb, úgy kerültek bele az érzései illetve a történtek, de néha hiányoltam a részleteket. Sok helyen érdekelt volna az esemény(ek) leírása, ehelyett csak annyit kaptam, hogy megtörtént és kész --> új bejegyzés.
A másik: a vége!! (Ezt spoiler elkerülése végett nem részletezem)
Viszont mindezek ellenére nagyon tetszett! Picit rövidre sikeredett, de rengeteg minden történik Max-szel, úgyhogy nem unatkoztam egy percig sem! Összességében remek, szórakoztató, humoros kalandokban volt részem! :) Felp pedig mindent visz! ;) :D
Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a sci-fit, és azoknak is, akik csak most ismerkednek vele!

>!
Ferger_Annamária I
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

Eleinte rövidnek éreztem a kis naplóbejegyzéseket, úgy éreztem, sokkal részletesebb is lehetne, de egy idő után megszoktam, és rájöttem, hogy ha valaki tényleg naplót ír, ott csak röviden, nagy vonalakban írja le, hogy mi történt vele aznap. A regényben folyamatosan pörögtek az események, tetszett, hogy Max takarítóból kész harcossá változik a végére. Szívesebben ismerkedtem volna még ezzel a világgal, úgy érzem túl keveset tudtunk meg.
Az író tökéletesen tudta, hogy hol kell abbahagynia a könyvet, de én nem aggódom Maxért. Ő igazi túlélő. Várom a folytatást. :)


Népszerű idézetek

>!
KrenczNóra IP

– Lydia, én különleges vagyok?- Öt napja érkeztünk meg az AA00AA-ra, és azóta csak ez a kérdés járt a fejemben.
– Mi van?
– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?

28. oldal, 1. bekezdés

Kapcsolódó szócikkek: Lydia
2 hozzászólás
>!
CsakSimánDorka P

Szerencsére a szülés bonyodalommentes volt. Tria éjszaka felkeltett, behoztam a kórházba, és nem sokkal az újév kezdete után, világra jött a kislány. Miután megszületett, okoztam egy kis riadalmat. A doki ugyanis ráütött a gyerek fenekére, én meg azonnal fegyvert rántottam. Mint kiderült, nem bántani akarta, de láttam rajta, hogy nagyon megrémült.

Kapcsolódó szócikkek: Tria
>!
Tünde_JLT IP

Szánalmas kis csehó volt. A talajt több évtizedes kosz borította, de ezt ügyesen álcázták, mert nem volt világítás.

60. oldal

>!
baranyeszter

Megittam hát az italom, majd kisétáltam az ajtón, miközben több tucatnyi tekintetet éreztem a hátamban… és legalább ennyi képzeletbeli kést.

78. oldal

>!
Laura_Bakos

… Ember vagy, igaz?
– Igen.
– Még soha nem találkoztam senkivel a fajtánkból.
– Soha? Az hogy lehet? Tudom, hogy nem vagyunk túl sokan, de azért én már legalább öt-hat emberrel találkoztam életem során.
– Könnyű annak, akinek volt élete.

>!
Laura_Bakos

– Rox-al összeakaszkodtál már?
– Nem, és igazából, nem is nagyon szeretnék. Tetszenek így a csontjaim, egyben,törés nélkül.

Kapcsolódó szócikkek: Rox
>!
CsakSimánDorka P

– Ez meg mi? – kérdeztem Felptől.
– Hát. Az a helyzet komám, hogy eléggé lőnek ránk.
– Lőnek? Mi a jó nyavalyáért lőnek?
– Csempész vagyok, rémlik? Kéne nekik az áru.
– Megmondtam, hogy ne rángass bele semmibe, rémlik. A francba.
– Jól van na. Segítenél azért? Beizzítottam a fegyvereket.
(…)
– Na mi van komám? Szedd már le őket.
– Könnyű azt mondani okostojás. Inkább próbáld elkerülni a lövéseiket.
– Szerinted mégis mit csinálok?
– Engem zaklatsz. Csináld a dolgod, és hagyd, hogy én is csináljam az enyémet!

Kapcsolódó szócikkek: Felp
4 hozzászólás
>!
Lang_Tünde IP

– (…) de én ismerek egy srácot, aki tud segíteni ebben.
– Mégis honnan ismersz te ilyen embert?
– Szegről-végről rokonom.
– Rokonod?
– Hááát… olyasmi. Volt némi afférom a feleségével.

>!
mgbrown IP

– Mi a neved?
– T…t…Trom, hölgyem
– Hölgy… Nem hiszem, hogy valaha ért volna az a vád, hogy hölgy vagyok.
– Elnézést, nem akartam megsérteni.

44. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stanley Steel: Turmix 3 – Fájdalmak
Stanisław Lem: Csillagnapló
K. B. Rottring – Stanley Steel: A jeti visszatér
Stanisław Lem: A világűr csavargója
Mark Haddon: Bumm!
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Kürti András: A csodálatos mukátor / A Mittalon-ügy