Vagány (Vágyak iskolája 2.) 91% 207 csillagozás

Nagyon-nagyon vegyes érzésekkel zártam ezt a könyvet. Rettenetesen vágytam rá. A „Ruckus” felvezette a „Vakmerő” előspoilerezte, így amióta tudtam, hogy létezik, kellett nekem. Mára, ez múlt idővé vált. Körülbelül a feléig erősen gondolkodtam azon, hogy melyik történetet olvasom. Iszonyú áthallásos az „Álmaim őrzője” és a „Lucas – (Preston fiúk I.)” című könyvekkel, de nem kezdtem el kinyomozni, hogy melyik volt előbb és vajon ki másolt, mert ennél sokkal súlyosabb másolás is van a történetben. Rá kellett jönnöm, hogy bár Luna és Knight jó szereplők (ha csak ezt a sorozatot olvasod fel sem tűnik), de nincs saját személyiségük. Knight = Dean; és Luna= Rosie. Mindent leképeznek (persze kicsit másként, de a hátrányos helyzettől a szenvedélybetegségig gyakorlatilag kicsiben újraolvastam a Ruckus-t. Ráadásul, azt a tapasztalatot is le kellett vonnom, hogy Shen könyveinek felépítése minden regényében ugyanaz: Dráma, dráma, dráma, pici boldogság, jó nagy sz.rcunami, majd megoldás és happy end. Ami miatt mégis megmarad ez a könyv bennem az az, hogy Rosie megint össze tudta törni a szívem. És innét mondanám, hogy a könyv vége egyáltalán nincs rendben. Dean életébe kár is volt belepiszkálni, és korai is volt. Ezzel nekem az írőnő mindkét könyv (a Ruckus és a Vagány) értékét rontotta. Ezen túl, érdekel még Vaugh története, bár ezek után tartok tőle hogy Vicious 2 érkezik, de hálaistennek (kivételesen hálaistennek) még nincs meg a harmadik rész. Most egy darabig csak fantasyt szeretnék látni.

Igen, így van. Még mindig itt vagyok és még mindig sorra falom az L. J. Shen könyveket, mert úgy érzem, hogy az ő történeteit egyszerűen nem lehet megunni. :)
Sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, a Vakmerő, ami ugyebár Daria és Penn kapcsolatáról szólt, ám úgy érzem valamiért, az igazi áttörést nálam majd a Vadító fogja elhozni…
Brutális egy sztori és csak azok olvassák el, akinél már sorra került a Ruckus/Bajkeverő vagyis Dean és Rosie sztorija, mert telis-tele van visszautalásokkal, nem mellesleg pedig, erős és megrázó spoilerekkel!
Néhány utalás egyébként a hamarosan megjelenő A néma, tehát a harmadik Sinners of Saint kötetre is lelő pár poént. Ez van, ha két különböző kiadó, egymással párhuzamosan ad ki ugyanattól a szerzőtől összefüggő sorozatokat.
Luna és Knight párosa már ismerős volt a Vakmerő lapjairól, de akkor csupán annyit tudtunk meg róluk, hogy ragaszkodnak egymáshoz, valami összeköti őket és nyílt titok mindenki előtt, hogy ők ketten összetartoznak.
Ebben a kötetben aztán részletesen láthattuk, hogy mi is az a számtalan ok, indok, amiért ők ketten képtelenek arra, hogy túllépjenek a másikon.
Totális ellentétek, hiszen Luna csendes, nem beszél egyáltalán!, Knight pedig nagyszájú, ráadásul mindenki úgy tudja, hogy óriási nőcsábász, akárcsak anno az apja, Dean.
Aztán persze ahogy haladunk előre, úgy derülnek ki az egyre gázosabb dolgok arról, hogy mi is zajlik Knight családjában, hiszen egy olyan elkerülhetetlen tragédia van készülőben, amire tulajdonképpen már maga Rosie felkészített bennünket a Bajkeverőben…:( Erről nem is írok többet.
Legtöbbször gyerekesek, bosszúszomjasak, az önpusztítást és önámítást mesterfokon űzik, közveszélyesek, „csakazértis” bántják azt, akit egyébként állítólag a világon a legjobban szeretnek.
Mondhatnánk és legyinthetnénk erre, lévén kamaszok, még alakulóban a személyiségük, ám az írónő sokszor olyan szavakat ad a szájukba, hogy felmerül a kérdés: akkor mégis miért ilyenek? Néha túlságosan felnőttek, máskor meg túl tinik.
Kiknek ajánlom? Az írónó zászlós rajongóinak, azoknak akik szeretik/szerették a Sinners of Saint sorozatot, valamint azoknak, akik imádják a fülledt erotikával kevert drámai regényeket. Papírzsepit előkészíteni, sírásra fel!

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2021/12/konyvkritik…

A könyv elejét nagyon megszenvedtem! Luna és Knight pont azokat a hibákat követte el, amiket utálok az ehhez hasonló könyvekben!
Utána szépen felhozták magukat és tetszett is a történetük! De ha legközelebb olvasnám tuti, h kihagyom az elejét! Igazából fogalmam sincs, h melyiküket sajnáltam jobban! Olyan kis hülyék és makacsak voltak, csak magukat bántották azzal, h nem volt köztük kommunikáció!
Nagyon tetszett Rosie és Dean fejezete! Nagyon megsirattam a könyv végét!
Az epilógust szerettem, örültem a fejleményeknek! Mert tényleg nagyon szerethetőek lettek Lunáék!

Az amit legjobban szerettem ebben a részben az az volt, hogy mindenki így vagy úgy, de jelen volt a történetben. Luna-t gyerekként is kedveltem, ez itt sem volt másként. Jo volt belelátni a gondolataiba, hogy mégis miert lett ő ilyen különleges.
Knight-nak neha nem ártott volna egy egy nyakleves, hogy észhez térjen. Na de azert valljuk be: tiszta apja ez a fiú… és nem, egyáltalán nem számít a vér, itt a bizonyíték. Attól függetlenül, hogy biológiailag semmi köze Dean-hez es Rosie-hoz ők a szülei, mert szülőként viselkednek.
Sok könnyet hullajtottam mire elolvastam ezt a könyvet. Az utolsó fogalmam sincs hany oldal, pedig szo szerint megviselt. Volt, hogy hangosan felzokogtam..,(nem. Egy cseppet sem szégyellem) Rosie és Dean… igen ők a legfőbb oka, hogy nem tudtam nem sírni. Rosie és Knight…nem, nincsenek rá szavaim.
Szerettem…kedvenc lett ez a rész.

Luna és Knight története ❤
Kicsi kora óta nem beszél Luna, mióta édesanyja elhagyta. Knight mindig is a védelmező szerepét töltötte be az életében, sülve-főve együtt voltak. Igazából mindketten szerelmesek egymásba, mégis visszatartja őket mindig valami attól, hogy összejöjjenek. Többször is félreértelmeznek egy-egy szituációt és aztán hirtelen haraggal hoznak egy rossz döntést. Knight egyre keményebben nyúl az italhoz, mivel halálosan beteg édesanyja miatt nehezen birkózik meg a helyzettel. Párszor amúgy fejbe tudtam volna csapkodni, hogy térjen már észhez, mert Luna-val gonoszkodott és szándékosan próbált fájdalmat okozni neki. Luna elsőként Knight felé nyílik meg annyira, hogy a jelenlétében elkezd beszélni. Elkerül otthonról egy távoli egyetemre, kiszakad a megszokott környezetéből, ahol mindig védelmezték és megoldották a felmerült problémáit. Talpraesett, komoly lány tért haza onnan. A szívem szakadt meg Rosie-ért és minden hátramaradt szerettéért. Sírás nélkül nem lehet olvasni ezeket a részeket. Rosie-nak végül sok szerepe van abban, hogy Luna és Knight egymásra talál.
A két szerelmes története egy érzelmi hullámvasút, volt itt minden, szenvedély, barátság, szerelem, fájdalom, szomorúság. Cselekményekben gazdag, romantikus regény.

Magam sem tudom pontosan mit is érzek a könyvvel kapcsolatban, szerettem is meg nem is. Nagyon hasonlított az egész Dean és Rosie történetére.
Szerettem, hogy mindenki így vagy úgy, de részt vett a könyvben.
Knight és Luna között nem mindennapi erős kötelék alakult ki, már gyerekkorukban. Már itt mindenki tudhatta az ég egymásnak szánta őket. Végig viharos volt az életük, de ennek ellenére is mindig ott álltak egymás mellett.
spoiler
off

Szívesen fogadom zsepiszponzorok támogatását.

Erre és Vaughn könyvére voltam/vagyok a
legkíváncsibb, mivel Rosie & Dean gyermekéről, Knight-ról szól, Luna pedig már az apja részében nagyon felkeltette az érdeklődésemet a rejtélyességével.
Daria és Penn történeténél felfokozott érzelmeket emlegettem, na hát ez rész szabályosan cunamiként csapott a lelkemre.
Tetszett, hogy a történet elején Luna és Knight kiskori énje között olyan nem mindennapi kötelék alakult ki, hogy már akkor érezni lehetett, milyen erős kapocs tartja össze a pici lelküket.
Luna egy igazi csoda, ahogy próbált jól cselekedni, ésszerűen gondolkodni, ami többször rosszul sült el, de tanult belőle és a fejlődés és tapasztalatok hatására végül egy gyönyörű nyitott, jószívű lánnyá vált.
Kinght tipikus Dean. Pimasz, mocskos, humoros, de belül egy összetört, érző lélek, aki sikeres abban, hogyan kell elfojtani az érzelmeket és drogokkal, alkohollal tompítani a fájdalmat.
Ők ketten együtt annyi érzelmet fojtottak el, hogy már a szívem szakadt meg. Közben Knight ahogy Lunaval törődött, az meg egyenesen könnyfakasztó volt. Bár Rosie közbenjárásával, de végül sikerült egymásra találniuk.
spoiler
spoiler

Bizonyos sebek begyógyítására csak a szeretet képes.

Aki egy kis ideje is követi a könyves munkásságom tudhatja, hogy imádom a Shen könyveket, azon belül is a sorozatokat. Nagyjából egy üdvrivalgáshoz volt hasonlítható, amit leműveltem, amikor megtudtam, hogy a kedvenc kiadóm magyarul is megjelenteti az All Saints High sorozatot, ami tulajdonképpen a Sinner of Saint sorozat spin-offja, azon belül is az ő gyerekeik története. Olvasás előtt számítottam egyfajta történetre az írónőtől, viszont ő a legbetegebb álmaimat is túlszárnyalta, és még napokkal a könyv elolvasása után is nehéz szavakba öntenem az érzelmeimet. Viszont egyben száz százalékig biztos vagyok, minden sorát imádtam.

Luna és Knight már egészen pici baba koruktól kezdve elválaszthatatlan barátok voltak. Igaz, hogy mindkettejük múltja rejt pár fájdalmas sebet, ők mégis szerető, boldog családban nőhettek fel. Viszont sajnos nincs az a mérhetetlen mennyiségű szeretet, ami egy sértett lelket bármikor is be tudna gyógyítani, vagy mégis? Luna egy gyerekkori veszteség hatására elnémult és sajnos tudjuk, hogyha csak kicsit különbözik valaki a többiektől, akkor azt milyen rossz szemmel képes nézni a társadalom. Lunának viszont óriási szerencséje is van a szerencsétlensége közepén, ugyanis legjobb barátja, Knight, sose hagyja, hogy bárki is bántsa őt. Őszintén ki merne szembe menni a suli legmenőbb srácával? Pontosan, senki! Viszont Knight nagyképű, önbizalomtól túltengő külseje is csak csupán egy jól felépített álca, ami egy megtört kisfiút rejt valójában.

Nem is tudnám pontosan megmondani, hogy melyik főszereplőért fájt jobban szívem, viszont egy biztos, egyikőjük sem érdemelte meg azt a sorsot, amit az élet szánt nekik. Luna és Knight közös történetén keresztül egy fájdalmakkal, érzelmekkel és megannyi kalanddal átszőtt utazáson vehetünk részt, ami garantáltan össze fogja törni az olvasók szívét. Azt hinné az ember, hogyha már két ember felnőtté válásáról olvas, akkor azt tiniknek is ajánlott, viszont én szeretném kihangsúlyozni, hogy csakis erősebb idegzetű olvasóknak ajánlom elsősorban ezt a történetet, ugyanis jó pár ponton képes megviselni az olvasót. Ha szeretnél egy izgalmas, valós érzésekkel megbolondított romantikus, de egyben fájdalmas történetet olvasni, akkor ettől a regénytől keresve sem találhatnál zseniálisabbat. Lehet, hogy néhol ki fogsz akadni, máshol a könnyeidet fogod törölgetni, viszont biztos vagyok benne, hogy marandó, örök élmény lesz számodra.

Nos, mivel végérvényesen sikerült kisírnom a lelkemet és nem találtam egy terapeutát, így úgy gondoltam, hogy most már megtudom írni a véleményemet, talán.

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy erre a könyvre voltam a legkíváncsibb. Hmm nem is tudom miért. Ja, igen, mivel Rosie & Dean gyerekéről szól Knight-ról. Knight már az előző részben nagyon felkelette az érdeklődésemet, ennek ellenére, azonban Luna már az apjáról szóló könyvben egy igazi rejtély volt számomra, és annyira kíváncsi voltam rá, hogy majd bele őrültem (na jó, nem)

Szó, mi szó, én számítottam mindenre, ami ebben a könyvben megtörténhet, de ennek ellenére ez a könyv megfogott, megrángatott, földhöz csapott és még agyon is taposott. Annyi sok érzelem megjelenik ebben a könyvben, hogy nagyon sokszor nem tudtam, mégis mi a fenét kezdjek magammal.
Annyira tetszett, hogy a történet elején még a kiskori Luna-ról & Knight-ról lehetett olvasni, és görbüljek meg, de már 10 éves korukban érezni lehetett a köztük lévő kapcsolatot. A szeretet, amit egymást iránt éreztek, és azt, hogy akár tüzűn átmennének a másik miatt.
Luna egy igazi csoda, amit én is láttam. Mindig próbált jól cselekedni és a feje szerint gondolkodni, de nagyon sokszor bezárta a szívét egy bazi nagy kalitkába, aminek a kulcsát eldobta. Néha mérges voltam rá, hogy miért viselkedik így Knight-al, mikor szerencsétlen fiú mindig is nyílt lapokkal játszott/játszik. Ohhh, Kinght…. a francért vagy olyan, mint apád, és ezáltal el is csavartad a fejemet. Pimasz, mocskos, humoros, széttört és szerelmes. A világot kiöleltem volna belőled csak, hogy az egyszer boldog legyél.

Imádtam Knight törődését Luna iránt, azonban ez egy bizonyos ponton megtört nála és a szívem szakadt meg miatta. Annyi érzelmet elfojtott ez a két ember, hogy szavakat nem találok rá, pedig annnnnnyira jók lennének együtt, mondogattam magamban. De valahogy MINDIG fájdalmat okoztak egymásnak.

Nevettem, mert Knight átkozott humorral van megáldva. Sírtam, mert a szívem szakadt meg, mikor Luna nem bírta beszédre bírni magát.
A végét kicsit soknak éreztem, kicsit gyorsan. Nem így csináltam volna, de nem is ez miatt vontam le fél csillagot.
Mikor becsuktam a könyvet, ott tartottam, hogy fogom és tűzbe vetem ezt a könyvet, mert amit ez nekem okozott az BORZALMAS! 1 éve nem sírtam ennyit egy könyvön, és az is a Ruckus volt…. milyen meglepő.

spoiler
spoiler
off

Nehéz szavakat találni. Rosie rendesen megterhelte a lelkemet és a könnycsatornáimat.
Luna és Knight kettőse szintén nagyon erős. Most azonban Luna volt számomra a domináns.
A történet kicsit kevés volt, de ennyi érzelmi sokk mellett ez nem rontott annyit az összképen.