The ​Villain (Boston Belles 2.) 85% 24 csillagozás

Egyes írók rendszeresen megújulnak. Mások – mint például Leigh – a jól bevált alapreceptjüket használják fel újra és újra. Épp annyit változtatnak, amennyit kell.
Én ebben a könyvben sem csalódtam. Cillian ridegsége és hűvössége NAGYON sokáig kitartott. Érzelemmentesen és durván őszintén osztogatta a sértéseit, de nem volt olyan alpári, mint az öccse. Mindig egyenletes pulzusa akkor emelkedett meg kicsit, amikor világossá vált számára, hogy utódra lesz szüksége, különben a vezérigazgatóként elért sikereit más fogja megörökölni. Persy-nek sem nem volt más választása, olyan szorult helyzetbe került, amiből csak egy kiutat látott: spoiler.
Szerettem a könyvet, mert végig ébren tartotta a figyelmemet. Leigh szokásos humorát és csípős megjegyzéseit most is élveztem. A sötét titok Cillian múltjában és egy „speciális” kisfiú sorsa érintett meg leginkább. Utóbbi volt a könyv legmegrázóbb része. spoiler Nekem a romantikus szálból hiányzott valami, de nem volt benne semmi zavaró.

A történetre összességében nem mondanám, hogy eldobtam az agyam tőle vagy lerágtam volna a körmön, de élvezhető olvasmány volt. Egészen jó olvasmány sikerült ebből a koncepcióból kikerekíteni az írónőnek. A karakterek, Persy és Cillian főleg nem lopták be magukat a szívembe, de jól passzoltak az eseménysorozathoz.
Persy ízlése a férfiak terén hagy némi kívánnivalót szerintem. Ami viszont tetszett a karakterében az az volt, hogy bár nagyon sokáig csak egy naiv nőnek tűnt, akivel jól elbánt a „kedves” férje, mégis tudott meglepetéseket okozni. Ahhoz is azért bátorság kellett, hogy odaállítson Cillianhoz segítséget kérni. spoiler Örülök, hogy a könyv vége felé azért kicsit érettebbnek tűnt, és abszolút megérdemelte azt, hogy tiszteljék. Ami mondjuk alapjáraton is megjárna normál esetben. Cillian egy rideg, mindenre elszánt igazgató, aki nem nyugszik, ameddig minden terv szerint nem halad. Nem meglepő, hogy nem tetszett neki az új helyzet, hogy gyereket kellene vállalnia, mivel ez az ő tervei között nem szerepelt. Érthetően nem repesett az örömtől és csak üzletként fogta fel. Nem mintha lettek volna érzései saját elmondása alapján is… Mikor kiderült a múltja, akkor azért eléggé értelmet nyert a viselkedése, de ez sem tudta szimpatikussá tenni számomra annak ellenére, hogy ott azért megsajnáltam.
A könyvből ami összességében hiányzott és a kettejük kapcsolatából, az a romantika volt úgy nagyjából 80%-ban. Nem értem, hogy Persy hogyan tudott ezzel egy ideig elboldogulni, mert én valószínűleg hülyét kaptam volna.

Úgy látom az írónő gyengéje az elrendezett/eltervezett házasság. Én imádom, ha jól megvan írva :D
Cillian nem könnyű eset, sokszor az agyamra ment. Persephonét aranyos, őt hamar megszerettem. A többi részét is elolvasom.

Határozottan jobban tetszett, mint az első rész. Nem kevesebb, mint 8 évet ugrottunk előre az előző történethez képest. Persze ebben a könyvben is voltak vissza tekintések a múltba, de a történet fő része jóval később játszódott. Meglepő módon igen csak megkedveltem Cilliant. Jó főszereplő volt, Persephonéval együtt. De ezekkel a nevekkel meg mindig nem békültem ki. Szörnyűek. Ami megegyezett az előző résszel, hogy teljesen kiszámítható volt. De ez amúgy nem volt zavaró, mert már maga az alaptörténet is érdekesebb volt, mint az előző részben. A karakterek, valószínűleg a koruknál fogva is, érettebbek voltak. Nem volt annyi trágár beszéd, és elcsépelt poénok. Eddig (nagy meglepetésemre) Cilliant a kedvencem a Fitzpatrickok közül. És őszintén szólva nem különösebben izgat sem a Fitzpatrick hugica, sem a Penrose nővér története. Mert amennyire az első rész után kíváncsi voltam Cillian történetére, annyira nem érdekel a fennmaradt két fiú barát sorsa. Az első két részben egyáltalán nem keltették fel az érdeklődésemet. De reméljük, a továbbiakban is kellemes csalódás ér majd.

L. J. Shen annyira elképesztő new adult történeteket ír, nagyon szeretem a stílusát. Van benne valami megfoghatalanul egyedi, amitől nem tudom letenni a könyveit, muszáj végigolvasnom egyhuzamban.

Persephonénak segítségre van szüksége, Cilliannek pedig egy feleségre, így érdekházasságot kötnek, azzal a szigorú kikötéssel, hogy valódi szerelemről szó sem lehet közöttük.

Kill egy igazi hidegvérű seggfej, akinek van egy sötét titka, ami ilyenné tette. Persy egy igazán belevaló női karakter, aki elsőre csendes, alkalmazkodó típusnak tűnik, de az igazán fontos dolgokért foggal-körömmel kiáll és harcol.

Az összes szereplő húsvér ember, akik nem tökéletesek, nem gonoszak, hanem emberek, akik néha hibáznak és rossz döntéseket hoznak. Ezt én nagyon szerettem, ajánlom. :)

Nem mondom hogy rossz könyv volt, de az előző azért jobb volt. Killt csak nagyon nehezen tudtam megkedvelni, mert nagyon bosszantó volt és szerintem nem bánt jól Persy-vel. Őt egyébként nagyon bírtam, sajnáltam is hogy Cillian így viselkedett vele. De azért Cillian mégis megváltozott a végére, az epilógusban meg már szinte teljesen kedveltem is.
Szóval nem volt annyira jó, de azért élveztem. Muszáj tovább olvasnom!