Broken ​Knight (All Saints High 2.) 92% 23 csillagozás

Miért L. J. Shen az egyik legkedveltebb írónőm?
EZÉRT!

Számomra ez volt a legfájdalmasabb és a legérzelmesebb rész mindközül. Sinners of Saint és All Saints High sorozatot együttvéve.
Sokáig féken tudtam tartani a könnyeimet, de az utolsó három órát – szünet nékül – végigbőgtem, miközben ezt hajtogattam magamban: „Nem hiszem el, hogy megtette!”
Jacob Morgan – mint Knight – észbontóan jó alakítást nyújtott! A srác sértett és gyötrődő szíve, a szemem láttára tört darabokra. Szerintem Luna fejlődött a legnagyobbat Leigh összes női karakterei közül.
Kétségkívül kedvenc! ♥

Nem tudom, hogy szavakkal ki tudnám-e fejezni, mit érzek a Broken Knight elolvasása után. A nagy részét végigsírtam, de reménytelve fejeztem be, azt érezve, hogy minden megy tovább és életünk piciny darabjai idővel helyre állnak, addig pedig minden időnket ki kell használni, élni, mert az örökké sosincs megígérve.
Knight hű a címéhez. Összetört, arra vár, hogy valaki megjavítsa. Elrejtőzik, miközben bünteti magát a Luna iránt érzett szerelme miatt. Nehéz nézni az önpusztítását, ahogy egy gondoskodó lélek megtörik a viszonzatlan szerelem és a veszteség súlya alatt. Az olvasók átlátnak majd a hibáin és a fájdalmán, mert ő mindössze egy tinédzser, aki nem tudja hogyan kezelje az intenzív érzések kavalkádját. Életének egyetlen támasza pedig mindig visszaviszi Lunához. Az ő örökkéjéhez. Ahhoz, aki tökéletes az összetört szívének.
Luna Rexroth aprócska és csendes, ettől lesz hatalmas. A regény előrehaladtával nemcsak, hogy nem lesz többé gyenge, vagy védelmet igénylő, de ő lesz az, aki másokat véd és ápol. Óriási a fejlődése a regény alatt, talán a legnagyobb, amit eddig Shen alkotott, mert nem csak róla, de a kapcsolatbeli egyenlőségről is szól. Beleszerettem abba, hogy a végén ő lett a családja sziklája és a szeretet megtestesítője, ami aztán mindenkit körüllengett, amire mindenkinek szüksége volt.
Nem egy könnyen emészhető kötet. A nyitóoldalaktól kezdve Leigh lassan apró darabokra szaggatta a szívemet. Csak sírtam és sírtam, de felelőtlenség lenne azt mondani, hogy ez a könyv a szomorúságról szól. A remény és a gyógyulás története is egyben. Arról szól, hogy a viharos tiniéveken keresztül két törött lélek hogyan találja meg mindig, újra és újra az egymáshoz vezető utat. Egy olyan történet, amely megmutatja, az élet megy tovább, akkor is ha nem szeretnénk, ezért kell minden pillanatot kihasználnunk, mert egyszer nekünk is véget ér. Ez egyike azoknak a könyveknek, amelyeket oda kell nyomni valaki kezébe és azt mondani: Olvasd el! Nem fogod megbánni.
A Broken Knight szívfájdító, de emellett gyönyörű és romantikus. Emlékeztet arra, hogy tartalmasan kell élni az életünket. Emlékeztet arra, hogy szorítsuk magunkhoz a szeretteinket és szeressük a hibáikat úgy, ahogy ők szeretik a mieinket. Mert ha mindezt megtesszük, akkor megbánás nélkül, békével hagyhatjuk őket itt, ha eljön az idő.

Bizonyos sebek begyógyítására csak a szeretet képes.

Aki egy kis ideje is követi a könyves munkásságom tudhatja, hogy imádom a Shen könyveket, azon belül is a sorozatokat. Nagyjából egy üdvrivalgáshoz volt hasonlítható, amit leműveltem, amikor megtudtam, hogy a kedvenc kiadóm magyarul is megjelenteti az All Saints High sorozatot, ami tulajdonképpen a Sinner of Saint sorozat spin-offja, azon belül is az ő gyerekeik története. Olvasás előtt számítottam egyfajta történetre az írónőtől, viszont ő a legbetegebb álmaimat is túlszárnyalta, és még napokkal a könyv elolvasása után is nehéz szavakba öntenem az érzelmeimet. Viszont egyben száz százalékig biztos vagyok, minden sorát imádtam.

Luna és Knight már egészen pici baba koruktól kezdve elválaszthatatlan barátok voltak. Igaz, hogy mindkettejük múltja rejt pár fájdalmas sebet, ők mégis szerető, boldog családban nőhettek fel. Viszont sajnos nincs az a mérhetetlen mennyiségű szeretet, ami egy sértett lelket bármikor is be tudna gyógyítani, vagy mégis? Luna egy gyerekkori veszteség hatására elnémult és sajnos tudjuk, hogyha csak kicsit különbözik valaki a többiektől, akkor azt milyen rossz szemmel képes nézni a társadalom. Lunának viszont óriási szerencséje is van a szerencsétlensége közepén, ugyanis legjobb barátja, Knight, sose hagyja, hogy bárki is bántsa őt. Őszintén ki merne szembe menni a suli legmenőbb srácával? Pontosan, senki! Viszont Knight nagyképű, önbizalomtól túltengő külseje is csak csupán egy jól felépített álca, ami egy megtört kisfiút rejt valójában.

Nem is tudnám pontosan megmondani, hogy melyik főszereplőért fájt jobban szívem, viszont egy biztos, egyikőjük sem érdemelte meg azt a sorsot, amit az élet szánt nekik. Luna és Knight közös történetén keresztül egy fájdalmakkal, érzelmekkel és megannyi kalanddal átszőtt utazáson vehetünk részt, ami garantáltan össze fogja törni az olvasók szívét. Azt hinné az ember, hogyha már két ember felnőtté válásáról olvas, akkor azt tiniknek is ajánlott, viszont én szeretném kihangsúlyozni, hogy csakis erősebb idegzetű olvasóknak ajánlom elsősorban ezt a történetet, ugyanis jó pár ponton képes megviselni az olvasót. Ha szeretnél egy izgalmas, valós érzésekkel megbolondított romantikus, de egyben fájdalmas történetet olvasni, akkor ettől a regénytől keresve sem találhatnál zseniálisabbat. Lehet, hogy néhol ki fogsz akadni, máshol a könnyeidet fogod törölgetni, viszont biztos vagyok benne, hogy marandó, örök élmény lesz számodra.

Hivatalos: ez a könyv összetörte a szívemet. Az előző rész sem volt egy sétagalopp, viszont Knight és Luna, illetve a HotHoles családtagjainak élete olyan sokszor kezdett el lejtmenetben menni, amit nem lehetett sírás nélkül olvasni. Még a felhőtlen pillanatokat is könnyekkel a szememben éltem át velük együtt, aztán jött egy szó, egy emlék, és újra folytak a könnyeim. Fáj – komolyan fájdalmat okozott az, ami ebben a könyvben történt.
Ha Penn és Daria kapcsolata néha toxikus volt, akkor ne is beszéljünk Knightról és Lunáról, egyszerűen tegyük a párosukat a szó definíciójához. Amit ez a két fiatal az esetek többségében tett, mondott, esetleg csak gondolt, az kikezdte az érzéseimet, és mindig volt egy pont, amikor utálni kezdtem őket ezért. Aztán ez nyilván megváltozott, főleg, amikor Knight olyan meglepetéseket okozott, amikre egyáltalán gondolni sem mertem vagy tudtam. Bár kijelenteni nem fogom, hogy szeretem őket, de kellett ez a sok szenvedés számukra, így végül ezen a göröngyös úton én is megkedvelhettem a párosukat.
Colék, Rexrothék, Followhillék és Spencerék együtt megjárták a poklot, és engem is vittek magukkal. A legváratlanabb helyzetekben is tudtak humorosak és segítőkészek lenni (ezért óriási köszönet jár az írónőnek, enélkül valószínűleg depresszióba estem volna), holott többször voltak padlón, illetve nem egyszer tűnt kilátástalannak a helyzetük. Komolyan, méltó folytatása a Sinners of Saintnek. Kicsit még annál is sötétebb, ami azért nem semmi.
Dean-t és Rosie-t emelném ki – aki majd elolvassa a könyvet, megérti miért. ♥

The sun will shine tomorrow, my love. I know.

Ugyanaz a stílus, semmi változás. Kivéve a szemszög. MostLuna és Knight története következett. Nagyon örültem, hogy ennyire más problémákkal szenved ez a páros, szóval az írási stíluson kívül semmi hasonlóság nem volt a két rész között. A másik karakterekből is épp hogy csak kaptunk egy picit.
Knight-et nem tudtam hova tegyem, annyira zavarosak voltak a gondolatai, de szerintem még ő sem tudta, mit akar az élettől, szóval ez pont emiatt volt ilyen. Luna meg nagyon kemény. Bírtam a csajt!

Laza romantikus erotikus. Nekem tetszett!

Na ez a könyv úgy megsiratott!! Rosie és Dean története után, na meg Trent és Edie sztorija után egyértelműen el kellett olvasnom. És OMG, hát nem bántam meg. Knight és Luna elképesztő története belopta magát a szívembe és ott is marad. Ez a sztori kedvenc lett!

„Maybe sometines we make people monsters in our heads because we can't understand them."

Sokat vártam Knight és Luna történetétől, főként azután, hogy milyen izgalmasan voltak ábrázolva a Pretty Recklessben. Szeretem, ha egy könyv a childhood friends to loverst veszi alapul, és ez a rész itt is rendben volt. Knight és Luna egész életükben legjobb barátok votak, hála szüleik barátságának – mert Luna ezen kívül nem szocializálódott, mert néma volt és félénk. Amivel nyilvánvalóan semmi baj nincs, ami sokkal inkább idegesített, az Knight viselkedése volt. Lehetetlen volt kedvelni őt.
Az egész a kapcsolatuk különböző tragédiák formálta hullámairól szólt, de nem tudok emlékezni egy pontra sem, ahol őszintén törődtem volna, mi lesz velük. Luna fejlődése tetszett, mert az önakaratából néma lánynak nem kellett sok, hogy kitörjön gyávasága és babusgatása burkából, csak egy esély, hogy kizárólag önmagára kényszerüljön támaszkodni. És hamar megérkezett, mert már beszélt is, és elkezdett lelkileg felépülni. Az pedig, hogy az utolsó fejezetekben már konfrontálódott is, csak hab volt a tortán. De azért az nem tapsra történt, hogy felszólalt Knight szemét bánásmódja ellen.
Dixie-t kedveltem az ő fura személyében, mindenesetre inkább volt ő a szülő, mint Dean. spoiler
Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a sorozatot, és velem marad majd, mert sajátos volt, de egyéb könyv az írótól nem érdekel.