Adijan ​and Her Genie 1 csillagozás

A könyv nagyon lassan indul be és az első fele eléggé nyomasztó:
Adijan, a szegény küldönc hatalmas álmokat dédelget: egyszer befolyásos kereskedő lesz, aki egy hatalmas palotában éli majd gazdag életét feleségével, Shalimarral meg a befogadott árváikkal. Az álmok megvalósítása elé azonban nagy akadályokat görget Adijan iszákossága: ügyletei kétesek, borgőzös mámorban pedig vagy csak halmozza az adósságait vagy egy cellában tér magához. Felesége, az egyszerű, ámde bűbájos Shalimar ennek ellenére végtelenül szereti.
Vagy mégsem?
A történet ott vesz fordulópontot, mikor Adijan nem tudja tovább nyugtatni hitelezőit, és egy igen szerencsétlen küldönci munka után üresen találja kis albérletét. Felesége felkutatása közben döbben rá, hogy sógora, Hadim il-Padur el akarja szakítani őket egymástól.
Mekkora szava lehet egy alkoholista, földönfutó küldöncnek egy gazdag kereskedő szava ellen? Mekkora szava lehet egy olyan férfivel szemben, aki azt állítja, hogy csak meg akarja védeni húgát egy iszákos bántalmazótól, a húgát, akinek elméje egyszerű, mint egy gyermeké, így nem tud rendesen dönteni a sorsáról? Kinek hisznek? Elég-e egyáltalán az igazság?
Adijan tisztában van vele, hogy az igazság ott van, ahol a pénz, a küldönci fizetségét azonban nem úgy kapja meg, ahogy azt szerette volna: egy ütött-kopott nyaklánc lesz minden vagyona egy benne lakó arrogáns dzsinnel, aki még a kívánságait sem képes teljesíteni.
Adijan azonban képtelen lemondani szerelméről, akár a világot is felforgatná érte. Képes érte akár az álmait is sutba dobni?

Igen fontos témákat feszeget a könyv:
– előkerül az alkoholizmus, mint probléma (elég reálisan jelenik meg, hogy Adijan hangoztatja, hogy bármikor le tudná tenni a szeszt, ha akarná – ennek ellenére szinte sosem képes ellenállni a csábításnak, pedig a bukását többször is ennek köszönheti)

– előkerül a korrupció, mint probléma (Meddig lehet elmenni a pénzzel? Mennyire részegít meg a hatalom?)

– előkerül a szabad akarat kérdése (Honnantól számít valaki „alkalmatlannak”, hogy irányítsa a saját életét? Kinek van beleszólása mások életébe? Milyen jogon?)

– előkerülnek erkölcsi témák (gazdagok és szegények közti kölcsönös undor, majd egymás bőrébe bújás, megtapasztalás, hogy mi a jó, mi a rossz, van-e ilyen egyáltalán)

– előkerül a szerelem, mint fogalom (Mi a szerelem? Elég a szó? Vagy kellenek hozzá nagy tettek? Honnan tudod, hogy valaki tényleg szeret?)

Összességében ez egy jól összerakott könyv.
Az egész könyv hangulata negatív, a dialógusok mégis folyamatos reménysugarakat csepegtetnek, így a katarzis elviselhető. A személyes kudarc élménye az ember vállára ül, valahogy mégis ellensúlyozni tudja ezt a könyv. Vannak hibák persze a történetben (főleg a vége volt túl meseszerű a „jóságos és igazságos király” utalgatással). A nyelvezete nem mondanám, hogy könnyű, Zobeide szóhasználata különösen igényli az agytekervényeket, de csak egyszer kell megszokni, utána nem vészes. Tetszett az arab világ hangulata: tapintható, szagolható és ízlelhető volt.
Tetszett, hogy központi szerepet kapott egy szellemileg kicsit sérült személy is, aki ennek ellenére bájos, és igenis képes dönteni/érezni magáról (ez elég fontos üzenete a könyvnek, bár elég kemény vitákat is alakíthatna – persze nem ezen a szinten, mert itt egyértelmű, hogy szó sincs súlyos szellemi fogyatékosságról).

Ajánlom.