Nagyon régóta a várólistámon van ez a könyv, mégis mikor végre a kezembe vettem, a szokásosnál sokkal lassabban haladtam vele. Le kell szögeznem, hogy az alapötlet rettenetesen jó, és nagyon izgatta a fantáziámat, mert hát egy történet egy illuzionistáról rengeteg rejtélyt, titkot és meglepetést ígér, és azt hiszem az írónő nem is okozott csalódást e tekintetben.
Jayson ’Jay’ Fileds egy illuzionista. Ő és Matilda akkor találkoznak, mikor egy nap besétál a lány apjának ügyvédi irodájába, ahol Matilda titkárnőként dolgozik. Jay szeretné felbérelni Matilda édesapját egy rágalmazási ügyben, ami során a srác be akarja perelni a Daily Post nevű újságot, miután az egyik újságírónő lehozott egy cikket arról, hogy Jay egyik bűvész trükkje után a kiválasztott részvevő még aznap este szívrohamban meghalt. A cikkben Jay-t nevezi meg felelősnek a tragédiáért, továbbá a előkapart néhány nem túl kecsegtető részletet Jay múltjával kapcsolatban is. Mr. Huges elutasítja Jay megkeresését, viszont a találkozó meglepő fordulattal ér véget, ugyanis mint kiderül az Amerikából Dublinba visszaköltözött férfi éppen albérletet keres, Matildá-ék házában pedig pont van egy kiadó szoba. Miután Jay beköltözik a Huges házba, Matilda és a Jay között elindul egy hideg-meleg játék, tele szexuális frusztrációval és évődéssel. Végül Matilda édesapja mégis elvállalja Jay ügyét, azonban senki sem sejti, hogy Jay olyan titkokat őriz, amely megrengeti majd a falakat, amelyek körül veszik őket.
Az alaptörténet szerintem nagyon jó volt, tetszett ahogy az írónő csűrte csavarta a szálakat, és tetszett, hogy Jay olyan volt mint egy mesteri bábjátékos. Ő az egyetlen, aki felülről látja az összes szereplőt és a zsinórokon irányítja őket.
És akkor mégis mi volt, ami nem tetszett? Volt valami, ami zavart a könyvben, de nem igazán tudott körvonalazódni bennem, hogy pontosan mi volt az. Olvasás közben végig olyan érzésem volt, mint amikor tudod, hogy elfelejtettél valami apróságot és egyszerűen nem jut eszedbe hogy mi az, és hiába tudod, hogy biztos nem volt fontos, mégis az agyad leghátuljában ott kaparászik. Azt hiszem, hogy valami hiányzott a könyvből, és maga az írási stílus sem igazán nyűgözött le. Ezt alátámasztandó, hogy jóformán egy idézetet sem tudtam kiemelni ebből a könyvből, ami miatt elég nagy csalódottságot érzek. Nem nehéz összerakni, hogy azoknál a könyveknél, amelyeknél sok idézetet töltök fel, azt jelenti, hogy annyi emlékezetes pillanatot tudtam elkapni, ami meg tudott nevettetni, meg tudta melengetni a szívemet vagy éppen megfájdította azt. Ebben a könyvben nem igazán találtam ilyen pillanatokat, és jobban belegondolva talán ez volt az a bizonyos dolog, ami hiányzott, ami zavart a könyvben. Hogy az egész olyan langyos maradt, annak ellenére, hogy az alapötlet kiemelkedően jó volt.
Jó lett volna, ha az írónő kicsit nagyobb hangsúlyt fektet az illuzionizmusra és több trükköt mutat be, és míg Jay szerintem egy nagyon sokrétű és komplex karakter volt, addig Matilda-t egyáltalán nem éreztem kidolgozottnak, és közel sem tudtam azonosulni a gondolatival és a személyiségével, habár a szarkazmusa tetszett.
Összességében az alapötlet nagyon jó volt (szerintem teljes mértékben mozifilm alapanyag), a borító szerintem nagyon ütős, és ha eltekintek az apró hibáktól, mindenképpen ajánlom, mert egy kis átdolgozással úgy gondolom, hogy lehetett volna 5 csillagos is ez a könyv.
