Smaragdváros Óz földjének a legszebb tündérországnak a fővárosa. Békés, jószívű, kedves és boldog nép lakja e földet, nincs köztük gonosz, önző vagy erőszakos természetű. Uralkodójuk, a szépséges Ozma bűbájos hatalommal bír, s e hatalmának, no meg a birodalom körül elterülő sivatagnak köszönhetően a varázslatos országnak nem kell ellenséges támadástól tartania. Ám egy napon a kőtörők gonosz királya méregbe gurul s aljas tervet forral: ha a földön nem lehet megközelíteni a tündérországot, van más út is – a föld alatt! És a félelmetes sereg megindul, Smaragdvároson pedig csak a csoda segíthet…
Óz Smaragdvárosa (Óz 6.) 29 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1910
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 2
Kedvencelte 3
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 16
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Dorka és Toto kalandjai egy nagy (fordítási) ugrással rögtön a hatodik (befejezőnek szánt) résznél folytatódnak, ami (szomorú vagy sem) szinte semmit nem von le az értékéből.
Néhány szereplő ugyan elég hirtelen módon, megmagyarázatlanul keveredik így bele a történetbe, de ez sem furcsább, mint a szomszédos országok népei, akiket sorra látogatunk és igyekszünk megismerni. Miközben az ádáz ellenség már kifundálta a módját, hogyan foszthatná ki, foglalhatná el és rohanhatná le nagyobb és egyesített gonosz sereggel is észrevétlenül, és a védelmi erőket kikerülve a Smaragdvárost
Egy ideig párhuzamosan halad a történet a jók lelki- és a gonoszok lelkivilágáról.
Az emberfelnőtt csodákkal szembeni hitetlensége is megtörik a gyermek lelkesedésén.
A különleges lények tábora tovább bővül, izgalmas figurákkal ismerkedhetünk meg olvasás közben.
Hasznos életvezetési stratégiákat, tanácsokat gyűjtöttem be könyvünkből, mely mostanára a lapjaira hullik széjjel.
Kár, hogy Óz világa ennyire elfelejtődik, és magyar nyelven csak néhány kaland olvasható. Műfordítók, hajrá!!!
Ez egy kerek történet, mert kezdődik az elejétől, tulajdonképpen az Oz, a nagy varázsló végétől, mivel összefoglalja, hogy mi történt az előző kötetekben (amiket én nem olvastam). A végét pedig lezárja, lekerekíti, minthogy vége a történetnek (vagyis vége lett volna, ahogy olvastam itt egy értékelésben, de közkívánatra folytatódott a sorozat).
Közben pedig mindenféle mesés kalandok történnek, egy helyütt Alíz Csodaországban-ízt hagy az olvasó szájában a történet, számomra egy kicsit túl mesés volt és egyszerű, és nekem Ozma egy kicsit az idegeimre ment. Kedvencem Emmi néni volt, aki mindent megkommentált. :D
Magyarországon ezt az Óz-kötetet adták ki másodikként, pedig valójában ez a 6. rész. L. Frank Baum ezzel a kötettel tényleg le akarta zárni az Óz-sorozatot. Eredetileg csak egy részt tervezett, majd a gyerekek követelésére mégis folytatásokat írt a könyvhöz. Ennek a könyvnek a végén utalt arra, hogy ez a befejező rész, több nem lesz, mert Dorka és az ózbeliek elvágták magukat a külvilágtól. Végül akkora sikere lett a sorozatnak, hogy az írónak folytatnia kellett, és 14 kötetre bővült, az író halála után pedig többen is folytatták az Óz-történeteket.
Gyerekkoromban szerettem ezt a könyvet, mert bár sok ismeretlen szereplő volt benne, tetszett a különféle népek és országok bemutatása. Nem tudom, mi volt az oka annak, hogy az Óz, a nagy varázsló után pont a 6. részt adták ki, de pozitívum, hogy az előszóban a szerkesztő leírta, mi történt az Óz, a nagy varázsló befejezése után. Most, hogy olvastam a 2. és a 3. részt, már világossá vált minden, amit Tipről, Mombiról, Ozmáról és a Varázsövről írtak. Az is érdekes, hogy a 4. és az 5. kötet eseményeiről nem tesz említést. A fordítás egy kicsit más, mások a nevek, de mindenkit fel lehetett ismerni. Csak Nyergelj Gergely és Toprongy nem szerepelt eddig a magyarul kiadott kötetekben.
Maga a történet két szálon fut. Az egyik szálon Durrbele tábornok járja be a világot, hogy a kőtörpök királyának gonosz szövetségeseket szerezzen Óz birodalmának elfoglalásához, a másik szálon Dorka és barátai, valamint Emmi néni és Henrik bácsi barangol, és találkozik különféle népekkel a birodalomban. Időnként az író belecsempészett egy kis tanító jelleget is a történetbe, pl. amikor Sopánfalván vagy Nyuszifejérváron járnak Dorkáék.
Tetszett Durrbele útja is a hóbortáktól az égremorgókon át a fantazmagórokig. Talán régen pont azért szerettem ezt a részt, mert sokféle szereplő volt, sokféle ország, nép, és mindegyik valamilyen különleges tulajdonsággal bírt, mint a kelegótyák, akik szétestek, vagy a kalácsfalviak,ahol pilótakekszbő volt a talicska kereke.
Jó volt egy kicsit nosztalgiázni, felidézni az emlékeket. Sajnálom, hogy magyarul ilyen hiányosan jelent meg ez a sorozat.
Népszerű idézetek
– Tényleg a „ha” teszi sopánfalvivá az embert? – kérdezte [Dorka].
– Önmagában nem – komolyodott el a Varázsló. – A „ha” még segít is. De az indokolatlan félelem, a semmiségekért való aggodalom, az idegeskedés és a „ha” együttesen bárkiből egykettőre sopánfalvit csinál.
140. oldal (Sopánfalván)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nyulász Péter: Helka 88% ·
Összehasonlítás - J. M. Barrie: Pán Péter 82% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás - Tea Stilton: A sivatag hercegnője 90% ·
Összehasonlítás - Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság 87% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: A kapitány és a szirének földje 90% ·
Összehasonlítás - Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek 88% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda 88% ·
Összehasonlítás - Tina Markus: Pircsi és a zombizűr ·
Összehasonlítás - Ecsédi Orsolya: Banyavész 93% ·
Összehasonlítás