Oz, ​a nagy varázsló (Óz 1.) 436 csillagozás

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Valahol messze, a zölden tündöklő Smaragdvárosban él és uralkodik Óz, a Nagy Varázsló. Úgy hírlik, hogy fényes palotájában a legkülönbözőbb kincsek garmadáját gyűjtötte egybe, köcsögszámra áll ott a bátorság és az ész, egész gyűjteménye van emberi szívekből, s varázshatalma akkora, hogy a világban sodródó Dorka is tőle kér tanácsot, hogyan juthatna vissza Kansasba. Óz palotája felé igyekszik hát mindenki, aki csodás segítségre vágyik. Oda tart a vándorúton összesereglett társaság: Dorka, a Madárijesztő, a Bádog Favágó, a Gyáva Oroszlán, no meg Totó, a játékos kiskutya is.
Különös és mulatságos mesevilág hőseit vonultatja fel előttünk. L. Frank Baum híres meseregénye, mely már több mint fél évszázada gyönyörködteti az olvasót, s melyből a világszerte nagy sikert aratott film is készült. A harmadik kiadásban megjelent könyvet Zsoldos Vera rajzai díszítik.
(1985)

Óz, a csodák csodája címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1900

Tagok ajánlása: 8 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klasszikusok fiataloknak Ciceró

>!
Ciceró, Miskolc, 2019
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634321019 · Fordította: Szőllősy Klára · Illusztrálta: Buzay István
>!
Ciceró, Budapest, 2019
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634321019 · Fordította: Szőllősy Klára
>!
Kossuth, Budapest, 2015
ISBN: 9789630983594 · Felolvasta: Mácsai Pál

13 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Dorothy Gale · Bádog Favágó · Madárijesztő · Gyáva Oroszlán · Óz · szélhámos

Helyszínek népszerűség szerint

Smaragdváros · Kansas


Kedvencelte 39

Most olvassa 8

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

pannik>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Oz, a nagy varázsló és a hozzá igyekvők meséje, nem is igazán mese, inkább az életünk elfuserált gondolatainak (legfőképpen magunkról) tükre meseelemekkel színezve.
Nagy kedvencem lett ez az írás, mert rengeteg dolgot találtam benne ami kifejezetten elgondolkodtatott. L. Frank Baum egyszerű megfogalmazásai, de nagyon ötletes szereplőválasztása és a végtelen bölcsesség amit beletölt mögöttes tartalomként teszi ezt a mesét zseniálissá.
Mert itt mindenki valójában egy átlagos ember vágyait, nehézségeit, félelmeit, elégedetlenségeit játssza el, mutatja meg tűélesen. Itt mindenki valami olyasmire vágyik ami vagy teljes egészében vagy részben megvan, vagy fejleszthető vagy csak ki kell hozni.
Kiskutya – figyelemre vágyik, azt szeretné, hogy megértsék amit mond (de annyira elmerül az önsajnálatban és önzésben, hogy észre sem venné ha figyelnének rá)
Madárijesztő – arra vágyik, hogy okosabb legyen, hogy legyen esze, legyenek gondolatai, ötletei, észt szeretne a fejébe (a legtöbb jó gondolata, ötlete neki van, de végtelenül kishitű, beskatulyázza magát, megerősítés kell, olyan barátok akik észreveszik mi rejlik benne)
Bádogember – szívre vágyik, érzésekre, szerelemre, szeretetre, egy érző szívre (óriás szíve van, vannak érzései, de nem tudja valahogy másként képzeli az érzéseket)
Oroszlán – bátorságra vágyik, arra, hogy ne féljen, ne remegjen ha valami történik és ki tudjon állni másokért (tud bátor lenni, nagyon is, csak egy kis biztatás kell, illetve ő is másként képzeli az igazi bátorságot, nem tudja, hogy a bátrak is félnek)
Dorka – hazavágyik a szeretteihez, a családjához
Na és Oz, a nagy varázsló, akinek mindene megvan, nagy palotája, alattvalói, mindenki csodálata az övé a varázstudománya miatt, ő vajon mire vágyik? Egyszerű, hétköznapi dolgokra, és nem minden arany ami fénylik, meg a látszat csal mondások igazak rá de nagyon.
A mese a fantázia legszínesebb világában szövődött, átitatja a valóság és határozottan felnőtt olvasmány is. Mert tanít, és felvilágosít, tanítja, hogy ne legyünk kishitűek, vegyük észre az értékeinket, keressünk olyan társakat akik értékelik azt, amink van, amit tudunk és ne olyanokat akik hiányolnak valamit, amit nem tudunk, vagy lekicsinylik azt amink van. A pohár félig tele vagy félig üres, mindkét állítás igaz de az élet könnyebb és jobb ha a félig tele álláspontot választjuk.
Sokat lehetne még írni róla, mert egész diploma munka alapja lehetne ez a kis könyv, de a benne rejtő üzeneteket azt hiszem mindenkinek magának kell megfejtenie. Nekem sokat adott, és ráadásul néha még vicces is volt, nevettem rajta, olyan frappáns részletek vannak benne amik megmosolyogtatnak. Máskor meg egészen megkapó, mély a tartalom.
Az egyetlen dolog ami kicsit zavart, az a kiskutya negatív szerepe. Ilyen kis idegesítő, rosszindulatú, nyafogó, elégedetlenkedő, önző, az emberekre nem figyelő kutyát el sem tudok képzelni. Baumnak vagy nem volt kutyája vagy teljesen félre ismerte (vagy egyáltalán nem ismerte) a kutyákat, Toto-t inkább el tudnám képzelni macskának, vagy menyétnek de nem kutyának. (Vagy talán éppen azért választotta a kutya karaktert, mert a kutyák nem ilyenek és ez az egy a kivétel, aki más de olyan akar lenni mint a többi? Hm erre eddig nem gondoltam) Minden más a helyén van benne és kerek az egész történet.

>!
Móra, Budapest, 1985
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631140091 · Fordította: Szőllősy Klára · Illusztrálta: Zsoldos Vera
gabiica P>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Bár szerintem tényleg egész jól megírt, kalandos mese ez, de engem valahogy nem nyűgözött le.
Természetesen magát az alaptörténetet ismertem, de valahogy sosem tűnt fel, mennyire zavar Dorka naivsága. Ezúttal azonban, a mese első olvasása során nagyon is kitűnt, mennyire butuska, számomra ezáltal nem hozta a jó főszereplőt.

Szerintem nagyon fantáziadús a történet, lényegében az alap irodalmi tudás és ismeret része, azt mondom, mindenki olvassa el egyszer, de azt már nem tudom mondani, hogy mindenki szeretni fogja.

Igazából szerettem, hogy mindenkinek volt valami hibája, ezáltal a mese is felhívja a figyelmet arra, hogy senki sem tökéletes. De a végéhez vezető utat hosszúnak találtam, nem biztos, hogy az igazi célközönséget, a gyerekeket teljesen leköti – bár nem tapasztalatból beszélek. Kalandos és mesés, de nekem nem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet.

AniTiger P>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

(2014)
3 csillag – életem első és lehetséges, hogy utolsó hangjátékát hallgattam meg.
A sztorit ismertem, igazából „meló mellé jó lett volna hallgatni” – alapon álltam neki, de alig bírták az idegeim. Életem leghosszabb másfél órája hónapokra elosztva. Még vasalni sem lehet közben, mert összerázkódtam ahányszor meghallottam az átkötő zenét… De hős vagyok és befejeztem.
Persze a sztori sem éppen a kedvencem én a Dorka vs. Alice párbajon Alice mögött sorakoztam fel mindig is, de alapműveltség az Óz történetek ismerete. Mindenki buta, gyáva, gonosz, állat és az a ..$.#.Đ.@.. Totó a nyafka szövegével. Hörrrr Öreg vagyok már ehhez, ez háton fekvő kisbabáknak való, akiknek igazán nincs jobb dolguk, mint háton fekve hallgatni… (Mondjuk inkább megveszem a HP hangoskönyvet majd az utódoknak…)

19 hozzászólás
h_orsi>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Kiskorom egyik meghatározó meséje ez.
Igazából nem akarok arról nyilatkozni, hogy mennyire volt hatással az életemre a történet, mert nem akarok hazudni. Viszont azt el tudom mondani, hogy miként tetszett most. Amikor több év után egyedül, önállóan és békésen olvastam ezt a történetet:
– Amit annyi mesekönyvből hiányolok néha itt megvalósult: Szép, igényes képeket kaptunk.
– Nem tudnám újraolvasni. Sorry, de nekem ez egy kicsit fura volt. Leginkább a Kubla kános élményeimhez tudnám hasonlítani. Az író biztos jól szórakozott a megírása közben…
– Néhol azért megijesztett. Az alap ötlet jó, hogy a különböző személyiségű és hovatartozású lények barátságot kötnek, de nekem egy kicsit túl álomittasak voltak :'D
– Kedvenc részem, amikor kiderült, hogy ki is Oz, a nagy varázsló.

Összességében szerintem ez egy nagyon furcsa mese, de örök érvényű dolgokat is sikerült megfogalmaznia.

Gelso>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Ez a könyv nekem igazi pozitív csalódás. Kislány koromban nem olvastam, sőt, nagy ívben kerültem – a mikor a tv-ben adták, akkor is elkapcsoltam – vmiféle viszolygással teli félelem lett rajtam úrrá.
Nem is olyan régen pillantott rám egy antikvárium polcáról, hát hazahoztam, most pedig elolvastam, ill. felolvastam a gyerekeknek.
Nagyon tetszett, és nagy kár, hogy nem előbb tettem.
Szép a fordítás is – biztosan ez is hozzátett ehhez az élményhez.
Úgy gondolom, tök mókás dolog lehetett a mumpicok földjén élni, milyen fájdalmasan szomorú és kiszolgáltatott a porcelán csecsebecsék közt, és milyen biztonságos, kiszámítható Smaragdvárosban. Szép és kerek történet a mesén belül a Madárijesztőé, vagy a Bádog Favágóé (idegen volt hozzászokni ehhez az elnevezéshez a Bádogembert ismerve), talán az ő története a legszebb. És olyan kedvesen egyszerű és gyermeki dolog volt Dorothy viselkedése: önzetlenül segíteni mindenkin, akivel útja során találkozik… meg a kis csapaton belüli szerepelosztás – mindenki abban segít, amiben tud – szó, ill. felszólítás, kérés, egyéb nógatás nélkül. Az is érdekes volt, hogy szinte egyszerűen eljutottak Smaragdvárosba, de onnan sokkalta bonyolultabb volt a hazatérés, mint gondoltam volna – azt hittem, végeztek és kész – de az igazi kalandok még csak azután kezdődtek. A feladat, amit viszont teljesíteni kellett szegény Dorothynak, nem gyerekszívnek és léleknek való – megölni, már magában bonyodalmat jelent, főleg egy szimpla, egyszerű, hétköznapi kislánynak – nem egy tündérmeséből származó, varázseszközökkel felszerelt legkisebb szegénylegényről van szó – és örültem, hogy a gonosz Nyugati Boszorkány kiiktatása is inkább az észről, mint az erőfitogtatásról szólt…az én természetemhez túl harsányak voltak a Szárnyas Majmok is – de mindent összevéve, tetszett ez a mese, és azt hiszem, még újra fogom olvasni.

…csak azt nem értem, hogy mért tartott ennyire hosszú és főleg lehetetlen dolognak Kansasba hazaérni…na, és az is felmerült bennem, hogy mi alapján fektettek annyi reményt a szélhámos Ózba? Valahogy ez nem jön össze nekem – vagy talán ez egy tanulság a gyerekeknek, hogy ne bízzanak meg olyan simán bárkiben? Milyen simán és gyorsan kereket oldott…

(én mégis azt gondolom, hogy álom volt ez csupán)
A rajzok pedig ismét visszavittek a gyerekkoromba… Zsoldos Vera rajzai.

5 hozzászólás
wzsuzsanna P>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Gyerekkoromban ez a mese valahogy kimaradt az életemből, csak a különböző filmes feldolgozásaihoz volt szerencsém, és valamiért azok sem lettek a kedvenceim (Dorothy-t kifejezetten nem csipáztam, lehet, hogy ezért is tetszett annyira Danielle Paige feldolgozása:)). Úgyhogy gondoltam, most pótolok. Az mindenképpen pozitív csalódás volt számomra, hogy nem egy habos-babos mesét kaptam, hanem néha igazán félelmetes és kalandos történetet, egész korrekt mondanivalóval. Ugyanakkor maradt is némi hiányérzetem, azt meg végképp sajnálom, hogy nem elérhető az összes rész magyar nyelven.

KBCsilla P>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

1. olvasás
Annyira szeretem ezt a könyvet, éppen kapóra jött, hogy a kezeim közé került egy érdekesen álmatlan éjszakán…
(Tudom, nem publikus, és senkit nem is érdekel, de imádott Édesapámat anno 12 éve a 65. születésnapján az olvasás előtti október 31-én temettük el, és valahogy nem tudtam aludni…)
Visszatérve…
Azért szeretem ezt a történetet, mert amellett, hogy bájosan aranyos és kedves a történet, ritmusos és dallamos. Bájosak a szereplők, olyan igazi, régi gyerekeknek való mese, amit még a mi szüleink meséltek.
Nekem legalábbis, sokszor.
„Mindig a sárga úton, jön velem sok barátom, mindig a sárga úton, száz csoda felé …”

2. olvasás
Most ugyan kihívás miatt került a kezembe, de még mindig szeretem minden sorát.
Annyi érdekes emberi jellemvonás került most újra elém, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy az ismerőseim közül kinek lenne hasonló tulajdonságokra Óztól. Dúdolgatok közben magamban újra…

5 hozzászólás
Deidra_Nicthea I>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Ahhoz képest, hogy a négy olvasmányom közül spoiler ez volt a leg… hát hogy is mondjam… legmundénabb, valahogy ez volt a leggagyibb is mind közül.

Sose rajongtam kifejezetten az Ozért, nem érzem úgy, hogy ez változott volna.

Nagyon érdekes, hogy az egész könyv teli van teljesen logikus dolgokkal (mittomén, a Madárijesztő parázik a gyufától, a Bádogember berozsdáll, ha nekilát hüppögni, stb.), mellette full random jönnek a vattafákok (pl. spoiler, amik egyértelműen a sztori könnyű lezárását segítik elő, no meg így együtt a kettő a „hitelességet” is biztosítja, mert hát ha az egyik fele igaz és racionális, akkor már miért ne lehetne a másik fele is az? De valahogy az én szememben pont ettől lesz gagyi. Értem én az iróniát is, hogy a Szalmabábunk igazából Szókratész, a Bádogmanus túltolja az empatát, sajna az Oroszlánnak nem fut ki eléggé a története, de tuti, hogy egy nietzschés hatalomakarós figura lesz belőle, aztán így együtt hárman úgy kapnak valamit, hogy közben semmit, mert már amúgy is pancsikoltak a platóni kardinális erényekben, de nahhhh, ez is annyira béna.

Az Alice úgy ahogy van, tök nonszensz spoiler, a Pán Pétertől csak simán gőzöl a vízforraló a koponyámban, ezt meg így olvasom, és ób+, juss már haza végre!

Azért örülök, hogy kivégeztem őket. Egyelőre ennyi elég is volt egy időre. :D

jeszan P>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Gyermekkorom kedves filmes élménye, Doroty társaival a sárgaköves úton, az óriási hologramfejes varázsló, a különleges varázslényekkel teli birodalom. A könyv is hasonló élményekkel gazdagított, de felnőtt fejjel persze másképp érzékeljük ezt a fantasztikus világot. Barátság, bizalom, összetartás, „soha ne add fel” kitartás, örök érvényű tanítások.Totó örök kedvenc marad.

Sister>!
L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Abból indultam ki, hogy a Judy Garland főszereplésével készült filmet régóta szeretem, már kislánykorom óta. Azt reméltem, hogy a könyv bizonyos szempontból felér hozzá, de sajnos csalódnom kellett… Sokkal keszekuszább és zavarosabb – egy csomó epizód ki is maradt az adaptációból. Voltak egészen durva és erőszakos jelenetek, amiket nem is igazán tudtam mire vélni, pláne, hogy egy gyerekeknek íródott könyvről beszélünk.

Nem gondolom, hogy valaha újra fogom olvasni, ahhoz egyszer is elég volt, viszont meghozta a kedvem egy újranézéshez, ami kifejezetten jólesett a lelkemnek. A magam részéről inkább a filmre szavazok.


Népszerű idézetek

Batus>!

Amíg szerelmes voltam, én voltam a legboldogabb ember ezen a földön; de akinek nincs szíve, nem lehet szerelmes. Ezért elhatároztam, hogy szívet kérek Oztól, és ha megkapom, visszamegyek, és feleségül veszem a lányt.

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Életveszélyes_és_Tilos>!

Így hát Dorka elmondta neki, hogy Kansas milyen kopár és szürke, meg hogy a forgószél hogyan röpítette őt ide ebbe a furcsa országba, Oz birodalmába.
A Madárijesztő figyelmesen hallgatta, s a végén megjegyezte:
– Nem értem, miért akarod itt hagyni ezt a gyönyörű országot, és miért kívánkozol vissza abba a szürke, kopár Kansasba.
– Csak azért nem érted, mert nincs eszed – felelte Dorka. – Akármilyen sivár és szürke a hazánk, mi hús-vér emberek szívesebben élünk ott, mint a világ legszebb országában. Mindenütt jó, de a legjobb otthon.

Kapcsolódó szócikkek: Kansas
>!

A Boszorkány nem vérzett ott, ahol Totó megharapta, mert olyan gonosz volt, hogy már a vére is beszáradt.

12. fejezet

Szelén>!

Nincs olyan élőlény, amelyik ne félne, ha veszélybe kerül. Az igazi bátorság éppen az, hogy akkor is kiálld a veszélyt, ha félsz tőle; márpedig ezzel a fajta bátorsággal te bőségesen el vagy látva.

96. oldal - 15. A félelmetes Oz leleplezése (Móra, 1976)

Qwerf>!

Ugye, nem veszed zokon, hogy leszedem a fejedet…

16. A nagy szélhámos varázsereje

Kiara P>!

– […] A tudást a tapasztalat hozza meg, és minél tovább járkálsz a földön, annál több tapasztalatra teszel szert.

15. fejezet (120. oldal - Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: tapasztalat · tudás
Batus>!

Mert a civilizált országokban, tudomásom szerint, nincs többé boszorkány, se tündér, se varázsló. De Oz birodalmába még nem jutott el a civilizáció, mi el vagyunk vágva a világ többi részétől. Ezért nálunk még ma is vannak varázslók és boszorkányok.

Életveszélyes_és_Tilos>!

– Én azért mégis inkább eszet kérek Oztól, és nem szívet – elmélkedett a Madárijesztő. – Mert az esztelen nem tudná, mit kezdjen a szívével, még ha volna is neki.

Kiara P>!

– Ezt a kislányt nem bánthatjuk – magyarázta nekik –, mert a Jó hatalmában áll, az pedig erősebb, mint a Gonosz hatalma.

12. fejezet (94. oldal - Ciceró, 2010)


A sorozat következő kötete

Óz sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Cressida Cowell: A Nukkalave pikkelye
Nyulász Péter: Helka
Ecsédi Orsolya: Banyavész
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka
Tuutikki Tolonen: Mumusdadus színre lép
David Safier: Happy Family – Szörnyen boldog család
Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Prunella Bat: A varázslatok órája
Roald Dahl: Boszorkányok