Eléggé csinoska volt ez a könyv?
Nagyon nehezen haladtam ezzel az olvasmánnyal és ennek több oka is volt, ami nekem is köszönhető, de főképp a regénynek, amely annyira szerteágazóra és lassú lefolyásúra sikeredett, hogy nehezen emésztettem meg.
Egy pszicho thrillernél alapból elvárom azt, hogy az események láncolata eléggé pörgős és érzelem dús legyen, itt azonban a regény egyes helyeken nagyon megakadt, ráadásul úgy érzem, hogy a 436 oldal ehhez kevés is volt, mivel a regény nagyon sok szálat nem vart el magában, ami megnehezítette azt is, hogy a végére teljesen el tudjam engedni. Amikor elkezdtem olvasni először nagyon tetszett, hogy egy olyan karakter szemszögén keresztül követjük végig az eseményeket, aki gyakorlatilag megjárta a Poklok Poklát és mi ezt premier plánban nézhettük végig, igaz nem E/1-ben, pedig talán úgy még hátborzongatóra sikeredett volna, de azért néhol így is kivert a víz. Aztán kiderült, hogy több szemszög is szerepet kapott, méghozzá vele együtt összesen 5, ami nagyon bátor dolog egy könyvben, hiszen úgy megírni egy pszihothrillert, hogy sehol sem essen ki egyik szereplő szájából sem olyan mondat, ami idő előtt lelőné a “poént”, vagy éppen arra figyelni, hogy az események ne kalandozzanak el túlságosan és mindenki inkább hozzátegyen az ügyhöz és ne csak az időnket vesztegesse az nem kis munka. Viszont itt le kell azt írnom, hogy bár ötletes megoldásnak tűnhet az öt szemszög, igazából csak annyit tett hozzá a történethez, hogy elmesléte mi is történik valójában. Én nem értettem miért kellett szétbontani nevekre, akkor talán több értelmelett volna, ha mondjuk tényleg egyesszám első személyben íródott volna, mivel így is úgy is az “író mesélte el nekünk a story-t” és alapból kiderült volna, hogy éppen kinél áll a történet. Szóval ilyen téren ez a rész nagyon felesleges volt, viszont a több szemszög okos húzás, bár bonyolultabb, hiszen a cselekményt tovább színesítette és jobban meg is kuszálta néhol, ami nekem kiváltképpen tetszett.
A nyomozás rész kellően ijesztőre és megfontolta sikeredett?
volna, hogy akkor most itt teljesen más irányt vet az egész regény és megszopatjuk az olvasót. Ráadásul a cselekmény túlságosan kiszámíthatóra sikeredett, a rejtett titkok, sosem voltak valami rejtélyesek, főleg ha az anya, vagy az apa nézőpontjából látva az egészet mindig odatették a végére, hogy “És még mennyi mindent nem tudnak…” Szóval engem egyáltalán nem lepett meg, ha kiesett egy csúnya csontváz a szekrényből akárkinél. Ráadásul oké, hogy a nyomozási részt a végén a könyv lezárta, de sok mindenben nyitott könyv maradt, ami szerintem a történetnek nagyon nem tett jót, hiszen akkor minek írták bele? Csak sorkitöltésnek? Néha úgy éreztem és azért, hogy izgalmassá tegyék a történetet.
És ha már a szereplőknél tartunk.
A véleményemet tovább olvashatod a blogomon:
https://mertolvasnimindigjo.com/csinos-kis-tancoslanyok/