Napi ​felhő 8 csillagozás

Ki nem állhatom a Pitagorasz-tételt. Sosem értettem, hogy lehet az, hogy a-hoz b-t hozzáadva nem kapjuk meg c-t, amikor négyzetre emelve az egész képlet működik. Aztán szülő lettem, és megvilágosodtam. Kitaláltam hozzá egy szöveges feladatot: ha c a gyermek, a ás b a szülők, úgy már értettem az egészet. A gyermek mindig sokkal több, mint a szüleinek az összessége.

115. oldal

AKI KÜLÖNLEGES
#vers

Manapság a gyerekeket kóddal szokás ellátni,
miből lesz a cserebogár, nem szeretjük kivárni.
Aki kilóg vagy lemarad, nem szeretjük bevárni,
ráér hátul, egymagában körmét tövig lerágni.

Hiperaktív izeg-mozog, le nem ül egy percre,
úgy kóvályog össze-vissza, mint egy spicces lepke,
csak miközben parancsszóra ültetjük a székre,
olykor-olykor túl nagy sebet karcolunk lelkére.

ADHD-s nem csaj ugrál, figyelni sem képes,
miért nem hozott magával a méhből egy térképet?
Találjon már rá az útra, épp úgy, mint a többi,
egyszerű a magyarázat, szemét majd kiböki.

Autista? Kérem szépen, ugyan nézzen már rám!
Ne motyogjon! Mint mond, uram? Vagy ez csak egy reklám?
Minek fogja be a fülét, ez már nagyon ciki!
Miért nincs bennük adó-vevő, szociális wifi?

Azt várja a társadalom: ne különbözz, sodródj,
hogyha kicsit szűkös a sor, az utamból kotródj!
Átlagosnak lenni menő, az a biztonságos,
nem nézi már senki azt, hogy mi az igazságos.

Szeretném, ha életünkkel jó utat mutatnánk,
hibáinktól félelmünkben soha el nem bújnánk.
Megtanulnánk tévedni és okulni belőle,
múlhatatlan bátorsággal a jövőre nézve.

Kiskőrös, 2018. november 18.

109-110. oldal

Szerettem volna valamit felírni a táblára, de elfogyott a kréta.
– Megkérhetlek, hogy hozzál krétát a portáról?
Felhő csak nézett rám elkerekedő szemmel, de nem mozdult. Azon gondolkodtam, hogy akkor elkezdjek-e beszélni a segítőkészségről, vagy csak tegyem fel még egyszer a kérdést. De aztán meghallottam egyetemi tanáraim hangját a fejemben, hogy az ilyen típusú kérdésekre a szó szerinti értelmezés alapján a válasz: igen. Megkérhetem. Csakhogy a lényeg nem ez, hanem az, hogy ő aztán hoz-e.
Szerencsémre Felhő igen hamar kisegített, hogy még egyszer ne kövessem el ezt a kommunikációs hibát:
– Anikó néni, miért nem azt mondod, amit szeretnél? Hogy menj el a portára egy krétáért!

78-79. oldal

Az alábbi közmondást igyekeztünk értelmezni: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
– Szerintetek mit jelent ez? – kérdeztem a Felhőktől.
– Szerintem ez azt jelenti, hogy mondjuk jön egy lány, én meg azt mondom neki: mutasd csak előbb a genetikádat!

43-45. oldal

A képekről beszélgetés a csoportjaimban a leggyakoribb feladattípus. Így esett, hogy a képen látható virágcsokor kapcsán az oviban megkérdeztem, hogy kik szoktak virágot kapni. Felmerült anya, mama, a lányok és a legvégén a medvék. Erre aztán felkaptam a fejem:
– A medvék kaphatnak virágot?
– A szerelmes medvék – söpörte félre kételkedésemet a Felhő.

138. oldal

– És hol tartotok most történelemből? – kérdeztem.
Jó darabig nem érkezett válasz. Erősen gondolkodott, majd a bele szemben ülő csoporttársához szólt először:
– Hogy is van angolul az, hogy nyár?
– Summer – vágta rá azonnal.
Így már mosolyogva újra felém fordult:
– Ja tényleg, a suméroknál tartunk!
Az uralkodó nevére pedig az alábbi módon asszociált:
– Tudom, tudom, valami Gil játékai (Gilgames)!

93. oldal

Gondolatban már a boltban kerestem a megfelelő színű hajfestéket, hogy szemtelen ősz hajszálaimat jómodorra tanítsam. Ildomos lenne – legfeljebb – annyi évesnek látszani, mint amennyi vagyok. Auti gyógypedagógusként fontos a vizuális támogatás.

66. oldal

Címkékbe kapaszkodunk, mert azok segítenek tájékozódni. Így teszünk akkor is, ha fogyatékossággal élő emberekről van szó. Ha az „autista” zseni, a Down-szindrómás kedves, a parasportoló pedig egy emberfeletti akarattal rendelkező hős, akkor nem kell saját véleményt formálnom, nem kell megkeresnem magamban a saját válaszaimat a kérdésekre. És legfőképpen nem kell meglátnom az embert a címke mögött.

107. oldal

Ismernünk kell a határainkat és azt, hogy mit tehetünk meg azokon belül. Néha elég csak annyi, hogy hallatjuk a hangunkat, és nem félünk beszélni a valódi problémákról.

59. oldal

Az ősi mondás szerint a tudás hatalom. Az elmúlt évszázad csavart egyet ezen az igazságon, és az információt tette hatalommá, melyet felelőtlenül nevezünk tudásnak. Ha információnk van valakiről vagy egy helyzetről, azt mondjuk: „tudunk róla”. A közösségi felületeken ellenőrzés nélkül osztunk meg híreket. Sokszor csak jó néhány perc után vesszük észre, hogy peregnek a szemünk előtt, és észrevétlenül formálódik az életszemléletünk. A rajtunk átáramlott információkból állítjuk fel a világképünket. Tudni vélünk valamit, holott csak a leülepedett hírmorzsákat szedegetjük, és még mielőtt elkezdenénk kritikusan gondolkodni, újabb információözön zúdul ránk, mi pedig a túlélsre koncentrálunk.

24. oldal