A kreativitás divatos fogalommá vált napjaink neveléstudományában. Az alkotóképesség kapcsolata a személyiség más összetevőivel önmagában is izgalmas pszichológiai kérdés. A gyakorló pedagógusok számára azonban akkor válik igazán érdekessé egy róla szóló tanulmány, ha segítséget ad a mindennapi oktató-nevelő munka friss szellemű tervezéséhez – ahogy Kürti Jarmila könyve is teszi.
Kreativitásfejlesztés kisiskoláskorban 0 csillagozás
Enciklopédia 12
Kívánságlistára tette 1
Népszerű idézetek
A társadalmi környezet játékban való visszatükrözése, a jelenségek utánzása feltétlenül szükséges a gyerek fejlődéséhez; segíti társadalmi beilleszkedését, fejleszti alkalmazkodóképességét, ismeretei és különféle készségei formálását fejleszti.
135. oldal, A játék, a tanulás és a munka az alkotó jellegű tanulási eljárások fejlesztésében (Tankönyvkiadó, 1989)
A divergens gondolkodásmód lényege új formák teremtésének a képességében van, abban, hogy olyan elemeket kapcsolna össze, amelyeket rendszerint egymástól függetlennek vagy össze nem illőnek tartunk. Ez – ha úgy tetszik – az alkotóképesség, a képzelet, a fantázia.
57. oldal, A kreativitásról általában (Tankönyvkiadó, 1989)
A játék a gyermek számára sokkal érdekesebb, mint az őt körülvevő valóság; elsősorban azért, mert a játékot maga a gyermek alkotja, és ez neki teljes biztonságot ad.
134. oldal, A játék, a tanulás és a munka az alkotó jellegű tanulási eljárások fejlesztésében (Tankönyvkiadó, 1989)
Az alkotó személyiség jellegzetes vonásai között említik, hogy magas szabadságigénnyel rendelkezik, általában a függetlenségre törekszik, kritikus, önálló, kezdeményező, bátor. A kreatív ember gondolkodásának fő vonása a sokféle kapcsolat keresése, az ún. divergens gondolkodási mód. A divergens (szétágazó) gondolkodás ellentéte a konvergens (egyfelé irányuló) gondolkodás.
56. oldal, A kreativitásról általában (Tankönyvkiadó, 1989)
[…] Ha a kisgyermek válasz helyett elutasítást kap, idővel leszokik a kérdezésről, és ez a kíváncsiság elakadását vonhatja maga után. Ha otthon és az iskolában sok „maradj csendben”, „hallgass már”, „megint arról kérdezel, ami nem ide tartozik” jellegű helyreigazítást kap, fejlődése a későbbiekben nem az alkotó erők kibontakozása felé, hanem az utánzás, a tények passzív elismerése, a bemagolás irányába tolódik el.
72. oldal, A megismerés vágya és az alkotó gondolkodás fejlesztése (Tankönyvkiadó, 1989)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mészáros Aranka (szerk.): Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága ·
Összehasonlítás - Rudolf Steiner: Bevezetés az antropozófiába ·
Összehasonlítás - Szvatkó Anna (szerk.): Billenések ·
Összehasonlítás - Paul Matthews: Énekeld meg a teremtést! – Az írásművészet felszabadítása ·
Összehasonlítás - Kállai Ernő – Kovács László (szerk.): Megismerés és elfogadás ·
Összehasonlítás - Vidákovich Tibor: Diagnosztikus pedagógiai értékelés ·
Összehasonlítás - Rudolf Steiner: A szellemi erők működése az idős és a fiatal nemzedékben ·
Összehasonlítás - Andrásfalvy Bertalan: Hagyomány és jövendő ·
Összehasonlítás - Ranschburg Jenő: Eltévedt gyerekek ·
Összehasonlítás - Hegedűs Judit: A javítóintézet világa ·
Összehasonlítás