Mi ​szép, ha nem ez? 74 csillagozás

Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Igazi meglepetés ez a kötet. Szónoklatok lejegyzett gyűjteménye. A szónok pedig nem más, mint Kurt Vonnegut, kora legkeresettebb, legnépszerűbb, legviccesebb diplomaosztója.

A gazdag amerikai és angol egyetemek ősi és szép hagyománya, hogy a végzősöket életre szólóan emlékezetes tanévzáró ünnepélyen búcsúztatják. Ex-miniszterelnökök, ENSZ-főtitkárok, jeles színészek köszöntik a véndiákokat. Pénz nem számít.

Vonnegut esetében maga a tananyag elevenedett meg és szólt a mikrofonokból. Diákok, tanárok és szülők olyan útravalót kaptak tőle, amely csakugyan felejthetetlen maradt. Most mi is megismerkedhetünk a 20. század egyik leghatásosabb tanítójának szépséges, tanulságos, egyszerre komoly és alpári, gyengéd, mégis kegyetlenül őszinte előadásaival. Az életmű eddig ismeretlen tájai várják Vonnegut hazai rajongóit.

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vonnegut-életműkiadás Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2015
188 oldal · ISBN: 9789632275895 · Fordította: Szántó György Tibor
>!
Helikon, Budapest, 2015
190 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276212 · Fordította: Szántó György Tibor

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Bertrand Russell


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Ha az Éden a folyónál c. kötetnél át is rohant rajtam a futó gondolat, hogy biztos ki kellett-é ezt adni (ha nem rohant volna át, elvetni sem tudtam volna), itt ez fel sem merült. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy ezek a beszédek, amikor Vonnegut közönség előtt osztja az észt, ez az ő igazi műfaja. Kellő tömörséggel láthatjuk itt univerzumának kvintesszenciáját: sorjáznak a megszokott vesszőparipák, mint amilyen a vonneguti „nagy család” eszméje, vagy a kiállás a szocializmus gondolata mellett*, amit következetesen a krisztusi boldogságmondatok analógiájaként értelmez, valamint a republikánus gonoszság szarkasztikus ostorozása – mindez azonban pont olyan terjedelemben, ahogy azt kell és illik. De még ennél is látványosabb, mennyire imádja Vonnegut a közönséget – már az érett regényekből is kitűnik, hogy ha nincs, hát teremt magának egyet, csak hogy legyen kinek kibeszélni a szövegből. Amikor pedig a közönség valóban kézzelfogható, hát megeszi őket reggelire: viccet mesél, vallomást tesz, összezavar és megvilágít, hol patetikus, hol provokatív (mert mindkettőt megengedheti magának), megszavaztatja őket, és ha kell, a ruhaujjból virágcsokrot varázsol elő nekik. (http://moly.hu/karcok/676789) Ő a Keserű Bohóc, a Nagy Bölcs Lakli, Mark Twain XX. századi reinkarnációja… ami felelősség. És egyben lehetőség, amire rá is játszik. Ha az előző kötetre azt mondam, hogy „jól esett”, hát ez meg kifejezetten gyönyörködtetett, így minden ütemtévesztéssel, ismétléssel, illetve a szerkesztés hibáival együtt jár az öt csillag. Vonnegutnak meg tündököljön az örök fényesség olyasformán, ahogy ő tündökölt itt nekünk. Mert mi szép, ha nem ez?

* A pályának ezen a térfelén fura látni, hogy valaki büszként nevezi szocialistának magát – itthon ez nagyjából a pedofília megvallásával egyenértékű lenne. Pedig azért ne feledjük, ennek a gondolatnak olyan képviselői és olyan eszméi voltak, amiknek az érvényességét a történelem nem erodálhatta, legfeljebb bizonyos hordozóit. Lásd a Vonnegut által gyakran idézett Eugene Debs mondatot: http://moly.hu/idezetek/562169

18 hozzászólás
Chöpp >!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

A sok-sok ismétlés és bohóckodás ellenére én továbbra is nagyon szeretem Vonnegut írásait. Ha rajta múlt volna, ő EZT biztosan nem adta volna ki. Az utolsó levél vénséges varánuszát elképzeltem és azóta is ezen az önironikus képen röhincsélek.

Kkatja P>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Szép volt, jó volt olvasni újra Vonnegut megszólalásait, jó fej ürge volt mindig is szerettem a szarkasztikus humorát. Számos könyvét olvastam már, így sokkal szembetűnőbb volt a sok ismétlés, de aki még csak most barátkozik vele, annak biztosan sokkal teljesebb és örömteli élményt nyújt majd.

„Egyetlen szabály van, amit tudok, gyerekek: >Az isten verje meg, kedvesnek kell lennetek!<”
„Így megy ez!”

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Igazából élveztem, mégiscsak Vonnegut, de azért erősen bőrlehúzás szaga van ennek az összeállításnak. Az író -főleg- egyetemen tartott beszédeit gyűjtötték nekünk össze.

Beszélek inkább másról.
Ez Kurtre pont nem igaz ebben a formában, de eszembe jutott, hogy milyen csótány dolog már, hogy az írók nagyobb része szenved az életében, nincs megfizetve és megbecsülve a munkája. Majd miután jobb létre szenderül, hirtelen rájönnek, hogy milyen értékes, és a „nagy pénzeket” mások teszik zsebre helyettük. Kiadják a kiadatlan történeteket, leveleiket, előadásaikat, ugye…
Így megy ez.

Persze mi, mezei olvasók ennek is örülünk, hiszen újabb gondolatokkal gazdagodhatunk mélyen tisztelt írónktól. Talán ő is örül valahol, mert valaki örül annak, amit félkómában firkantott le, majd felejtett a fiók mélyén.
Mi szép, ha nem ez?

NannyOgg>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Amit az Éden a folyónállal* kapcsolatban mondtam, kiegészítésre szorul, ilyenképpen: tudjátok, nem bánom, ha kutakodtok Vonnegut nem publikált hagyatékában addig, amíg ilyeneket húztok elő. Persze ez így hülyeség, mert semmit nem kellett sehonnan előhúzni, csak szépen átültetni a hallott-látott (mikor hogy) szöveget annak a bizonyos 26 betűnek, tíz számnak és nyolc központozási jelnek a horizontális soraivá, amivel kedvünkre meditálhatunk. (És ezt a rendszert még Szántó György Tibornak sem sikerült most megerőszakolnia olyan látványosan. Lehet, hogy fárad.) Ennél mondjuk van neki sokkal több beszéde, remélem, majd azokról is lehúzzák a bőrt, mert én bekajálom.
Egyébként a címadó beszéd (Agnes Scott College, 1999), illetve a saját poénjain röhögcsélő Vonnegut megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch… Nekem nagy kedvencem. Elviseltem volna a saját diplomaosztómon** akár.

*most alkottam egy szörnyet, tudom
**amin ugyan nem vettem részt, de ha Vonnegut beszélt volna, minden mást sutba dobtam volna

>!
Helikon, Budapest, 2015
190 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276212 · Fordította: Szántó György Tibor
Morpheus>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Azt hittem, Vonnegut előásott limlomjai és kacatjai között fogunk turkálni, és itt-ott talán találunk valami szépet. De nem így lett, mert tele van jó gondolatokkal és jó volt olvasni az ismétlések ellenére is, és újra megjelenhetett a mester előttünk, ha csak amúgy töredékesen… Találkozunk a Tralfamadoron.

bagie P>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Egyetlen szabály van, amit tudok gyerekek: "Az isten verje meg, kedvesnek kell lennetek!”"

Ugyan az a véleményem, hogy ennek a kötetnek nem lett volna szabad megjelennie (ahogyan mások is megírták, és magában a könyv előszavában is jelezve van: ezek elhangzott beszédek írott változatai, nem nyomtatásra szánt szövegek)… de azért érezhető benne / mögötte A Mester, Vonnegut – még A hamisítványban is :)

Szerettem olvasni, de minden beszéd után maradt bennem valami hiányérzet – ehhez kellett volna a hangja, a mimikája, a mozdulata is Vonnegutnak.
Örülök, hogy a polcomon van, és a -szinte teljes- magyarul (is) megjelent Vonnegut életmű között van – semmiért nem adnám senkinek :)

Mi szép, ha nem ez?

1 hozzászólás
HA86>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Hogy a Vonnegut által kedvelt, és a nagyközönség előtt tartott beszédeiben gyakran visszatérő fordulattal éljek, „tegye fel a kezét, aki…”
…a diplomaosztóján nem örült volna egy olyan diplomaosztó beszédnek, amit nem ctrl c/ctrl v-vel írtak, és nem a szokásos „most kezdődik a nagybetűs Élet, itt az alkalom, hogy végre kamatoztassátok a nálunk szerzett tudásotokat”-sémára épül, hanem tényleg ütős és szívhez szóló.
És most tegye fel a kezét az, aki nem örült volna még jobban, ha ez a sosem-létező ütős és szívhez szóló beszéd egy olyan ember szájából hangzik el, akit igen nagyra becsül.
Mondjuk Kurt Vonnegutéból, akiről a rajongói jól tudják, hogy nem csak írónak volt kiváló, hanem szónoknak is!
Ez a kis kötet, amit a halála után szerkesztettek, néhány diplomaosztó és nemdiplomaosztó beszédét tartalmazza, egy diákoknak szóló levelét, valamint egy neki tulajdonított beszédet, amit valójában egy Mary Schmich nevű nő írt*.
Vonnegut, ha belelendült, kacskaringós utakat járt be a szónoklataiban, logikátlanul repdesett témáról témára, mintha legalábbis nem tudta volna, hogy a kevesebb néha több. De hát kit érdekel a logika hiánya és a csapongás, ha az üzenet szívből jön és szívhez szól(ó): Vonnegut bőségesen ontotta hallgatóinak a bizarr tanácsokat – „fogyasszanak sok korpát, mert a rostban gazdag étrend nagyon fontos” vagy épp „döbbenjenek rá, hogy nem csak négy évszakunk van, hanem hat” –, bátran hangot adott a véleményének politikai kérdésekben, szívesen szórakoztatta a közönségét személyes történetekkel, és nem mellesleg áradt minden mondatából az életigenlés és emberszeretet.
Így hát azt gyanítom, bármit mondott is, az emberek figyeltek rá. Ami pedig engem illet, még kedvenc Vonnegut-tanácsot is választottam. Így hangzik: „Egyetlen szabály van, amit tudok, gyerekek: Az isten verje meg, kedvesnek kell lennetek.”

* ami, kellemetlen!, színvonalát tekintve lepipálja az összes Vonnegut-beszédet…

Cukormalac>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

A VONNEGUT-BLAMÁZS

Meg kell mondjam, nagy szívességet tett a Helikon azzal, hogy ráncfelvarrva, esetenként új fordítással és egységes köntösben bocsátja közre a fantasztikus Vonnegut Mester műveit, állítólag mindenféle mazsolázgatás nélkül. (Remélem is, mivel egy-két művét még szeretném beszerezni a hiányzók közül.) Olyannyira nem válogatnak, hogy még ezt az egyébként 2013-as, Dan Wakefield nevű egykori haver által összegereblyézett kötetet is megjelentették magyarul. Igaz, alaposan eltér az eredetitől: a doktori disszertációkkal felérő utószók mesterének, Szántó György Tibornak előszavától kezdve egy valódinak hitt, de teljes mértékben kamu beszéden át Vonnegut egy leveléig minden van itt, ami a rajongó olvasó igényeit csak kielégítheti.

Mindez leheletnyi visszatetszést is kelthet akár, ha pedig jobban elmélyedünk a könyvben, rájöhetünk, hogy ezeket a passzusokat ha nem is teljes egészében, de olvashattuk már régebben is: A hazátlan ember című válogatásban a legtöbbjük kivonata szerepel, s erre azért valamennyire illett volna kitérni… Arról nem is beszélve, hogy persze a beszédek tipikus Vonnegut-szövegek (leszámítva persze A hamisítványt), de hogy esetenként szó szerint is hasonlítanak egyes passzusok, azt még a legnagyobbak esetében is nehéz megemészteni. Ennek ellenére azonban nem volt szükségtelen a magyar kiadás (az amerikai fanok joggal érezhették bőrlenyúzásnak, sírban forgatásnak), igaz, az oldalnyi rajzokkal és fejezetcímekkel nagyon spórolósra vették a dolgot.

>!
Helikon, Budapest, 2015
190 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276212 · Fordította: Szántó György Tibor
imma P>!
Kurt Vonnegut: Mi szép, ha nem ez?

Elhangzik az előszóban, hogy Vonnegut nem hagyta volna, hogy ez így megjelenjen. Egyet tudok érteni. Ezzel a hagyatékkal kivételesen nem az a baj, hogy befejezetlen, kidolgozatlan és magánügy, mint a fiókturkászok legtöbb leleménye, hanem hogy nem papírra szánták. Ezek beszédek, amikben ismétli önmagát, és ami akkor és ott megállhatta a helyét, de nem az örökkévalóságnak szánta őket. Plusz egy beszéd, amit nem is ő írt. Plusz 4 oldal füveskönyv. Plusz minden beszéd elé 3 helykitöltő oldal. Plusz 40 oldal előszó, ami engem szinte teljesen hidegen hagyott.
Nagyjából ez az összes bajom a könyvvel.
Egyébként szép…


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

És ne hagyják abba az olvasást. Jó érzés kézbe venni egy könyvet. Érezni a súlyát. A lapok kedvesen vonakodnak, mikor érzékeny ujjbegyükkel fordítanának egyet. Agyunk tekintélyes részének az a dolga, hogy eldöntse, jó-e vagy rossz nekünk az, amit a kezünk megérint. Nem kell lángelmének lenni ahhoz, hogy tudatában legyünk: a könyv jó számunkra.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
2 hozzászólás
Kuszma P>!

Talán önök is olvasták Arthur C. Clark idevágó regényét. A gyermekkor vége a tudományos-fantasztikus irodalom csekély számú remekműveinek egyike. A többi remekművet magam írtam.

49. oldal

5 hozzászólás
Kuszma P>!

Amikor hazatértem a második világháborúból, a német frontról Indianapolisba, az egyik bácsikám ezt mondta: „Az áldóját, most már úgy festesz, mint egy igazi férfi.” Meg tudtam volna fojtani. Ha megfojtottam volna, ő lett volna az első német, akit megöltem.

55. oldal

3 hozzászólás
Kuszma P>!

A betűk böngészésénél nincs a földön alaposabb és hatékonyabb meditáció. Messze felülmúlja a hegytetőn gubbasztó hindu bármely álmát. Miért? Mert az írástudó az emberi történelem legbölcsebb és legérdekesebb elméivel együtt gondolkodik. Ezért az írástudó, még ha csupán közepes tehetségű koponya is, angyalok gondolataival szárnyal. Ugyan, mi volna szentebb, mint ez?

57. oldal

2 hozzászólás
Kuszma P>!

Elnézésüket kérem a bolygó iszonyatos állapotáért. De a bolygó örökösen iszonyatos állapotban volt. „Régi szép napok” soha nem léteztek. Csak sima napok léteztek. Szoktam is mondogatni az unokáimnak: „Ne nézzetek így rám! Én is csak az imént érkeztem!”

156. oldal

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Mellesleg, ha netán valaki az iránt érdeklődne, hogy maguk liberálisok-e, vagy konzervatívok, tanácsolom, hogy így válaszoljanak: „Figyeljen, seggfej! Az Agnes Scott Egyetemen szereztem diplomát. Decatur városában, Georgia Államban. Irányítószám: 30030. Azon a helyen arra tanítottak, hogy gondolkodjak önállóan. Kíváncsi, hogy liberális vagyok-e, vagy konzervatív? Mindkettő. És egyik sem. Most pedig keressen egy tengerszemet, és ugorjon bele. Vagy keressen egy fát. Arra meg másszon föl.”

70-71. oldal

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Amennyiben valaki még nem kötelezte volna el magát, segítek a döntésben.
El akarják venni a stukkeremet? Lelkesen pártolják embriók mészárlását? Örülnek, hogy homoszexuálisok megházasodhatnak, sőt, hogy az esküvő utáni bulin merőkanalat és gyümölcsfacsarót kapnak ajándékba? Aggódnak, mi lesz a szegényekkel? Akkor önök: liberálisok.
Ha viszont elítélik az ilyen undorítóan beteges dolgokat, és síkra szállnak a gazdagokért, akkor konzervatívok.
Pofonegyszerű.
Kérem, hogy a liberálisok tartsák fel a kezüket. Ami a homoszexualitást illeti, ha szívesen megsértenék a szüleiket, de nincs merszük nyíltan vállalni melegségüket, annyit legalább tehetnek ellenük, hogy művésznek állnak. Néhány perc múlva megtanítom magukat írni.

114. oldal

5 hozzászólás
Morpheus>!

Az emberi lény a hatalomtól seggrészeg csimpánz lesz.

102. oldal

5 hozzászólás
Morpheus>!

Amíg léteznek alsóbb néposztályok, közéjük tartozom. Amíg léteznek született bűnözők, magam is az vagyok. Amíg egyetlen lelket is fogva tartanak, én sem vagyok szabad.

71. oldal

Morpheus>!

6. „Jó kis bolygó a Föld. Ha nem vagyunk ilyen rohadtul gyarlók és lusták, akár meg is menthettük volna.”

188. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Moore: Noir
Brian MacArthur (szerk.): A XX. század nagy beszédei
Dale Carnegie: Sikerkalauz 3.
Jaroslav Hašek: Szerencsétlen kandúrhistória
Jaroslav Hašek: Švejk különös történetei a háború előtt
Clarice Lispector: Minden történet
Ambrose Bierce: Ördögi kislexikon
Christopher Moore: Mocskos meló
Mark Twain: A titokzatos idegen – Sátán három könyve
Mark Twain: A titokzatos idegen