Mesterlövész 276 csillagozás

Kurt Vonnegut: Mesterlövész Kurt Vonnegut: Mesterlövész Kurt Vonnegut: Mesterlövész

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fegyvert s „vitézt” énekel a groteszknek, a sandán és sután emberinek ez az örökké megújulásra kész krónikása. Balfácán hőseinek sorát gyarapítja új regényének főszereplője és elbeszélője – Rudy Waltz, a „semlegesnemű patikus”, aki tizenkét esztendős korában önhibáján kívül kétszeres gyilkossá lett, és azóta „Mesterlövész” néven ismeretes ohiói szülővárosában. Családjának nem ő az első és egyetlen torz csudabogara: apja, a félreismert festőzseni, egy másik, ugyancsak félreismert festő inspiráló társaságában töltötte ifjú éveit: Adolf Hitlernek hívták ezt a sorstársat. Rudy bátyja pedig, a világegyetem legmélyebb basszus hangjának tulajdonosa, feleségek gyűjtésében tett szert honi hírnévre. Van továbbá a könyvben titokzatos körülmények között elveszített fejű házitanító, új jégkorszak, háztáji neutronbomba-robbanás, és még sok egyéb, ami csak ennek a szertelen fantáziájú és mesteri tollú írónak a kiapadhatalan ötlettárából kikerül…

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek · Vonnegut-életműkiadás Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2017
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276755 · Fordította: Borbás Mária
>!
Helikon, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9789634790129 · Fordította: Borbás Mária
>!
Maecenas, Budapest, 2003
300 oldal · ISBN: 9632030796 · Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa

1 további kiadás


Enciklopédia 14

Helyszínek népszerűség szerint

Haiti · Linz


Kedvencelte 28

Most olvassa 7

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

pwz I>!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

Ha netán még nem tudtad volna, hogy a kisemberek történeteit hogyan lehet mesterien a világtörténelem színpadára, annak is a „szélére” csempészni, de mindezt mégis abszolút látható és érthető formában, akkor még nem olvastál Vonnegut könyvet! :D
Helyén van minden: az amerikai német bevándorlók – meg az olaszok is –, az Osztrák-Magyar Monarchia, Hitler mint jó barát, a most még inkább rivaldafényben levő amerikai fegyverviselési engedély, az abszolút idézőjeles „Mesterlövész”, a semlegesnemű ember és még megannyi önmagában nem biztos, hogy megálló állítás, vagy élethelyzet, de itt, Kurt Vonnegut művében minden a helyére kerül!

>!
Európa, Budapest, 1986
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740176 · Fordította: Borbás Mária
5 hozzászólás
gyuszi64>!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

2020/179. otthoni polc

Tipikus Vonnegut.
Csetlő-botló hősök, blazírt cselekményvezetés, élményt adó és nem hosszú regény. A jámbor prófétánk most talán kevésbé fajsúlyos kérdéseket boncolgat, ámbár ki tudja…

Jó kis könyv, de a recepteket bizony kihagytam. (És találtam némi tartalmi átfedéseket a mester más műveivel.)

sskkaa I>!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

Kibeb*szottul jó regény á la Kurt Vonnegut, író, kultikus figura:
Szedj össze néhány elcseszett karaktert, legyen köztük legalább egy náci is, némi fekete humor sem árt, persze csak ízlés szerint, Vonnegut módra, és persze valami mélyebb mondani való…. adj neki címet: Mesterlövész
…és folytatódhat a Sötét középkor
……………………………

4 hozzászólás
Tíci>!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

Tavaly sok év után újra olvastam Vonnegutot és akkor megfogadtam, hogy minden évben fogok olvasni tőle egy-egy könyvet. Mert olyan jól esett a lelkemnek, mint sok idő után egyetlen könyv se. Nos, ezzel megint ugyanúgy jártam. Tud(ott) ez az ember mást írni, nem csak zseniálisat?
A sztori, a háttér, a főszereplő, a receptek, a színdarabként megírt jelenetek, a narratíva… minden zseniális benne, de komolyan. És akkor még nem is említettem a humorát, ami megint annyira jól időzített, hogy azt gondolom, minden mondata megkomponált, kidolgozott, rengeteg idő lehetett ezt így kitalálni és megírni. De közben meg olyan érzés, mintha ülnék együtt Rudyval egy sör mellett, és ott mesélné el az életét, olyan könnyedén peregnek a mondatok. Már megint kedvenc szerzőt avatok. És ez nem is olyan magas százalékos. Jövőre a Börleszket fogom, alig várom!
A fordításra ráférne egy kis frissítés, mert néha angolul szerepel a drugstore, vannak szemöldökfelhúzós megoldások, de a „vibrátoros fotel” esetén sem a masszírozós szék ugrott be elsőként. :D

M_Titi >!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

Ha még sosem olvastál Vonnegutot, akkor érdemes ezzel kezdeni. Nem hiába tartotta az író is ezt a legjobb művének. Vicces,de végtelenül szomorú és kritikus írás, ami nem hagyja, hogy ne gondolkodj el az emberi léten, a társadalom milyenségén. Persze, mint mindig most is rengeteg bölcsesség került az oldalakra. Szívből ajánlom mindenkinek.

Thorpapa>!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

mit tudnék mondani? nagyon szeretem, mikor nem kell csalódnom egy könyvben, és itt most nem is csalódtam, mondjuk pozitívan igen:) hogy lehet ilyen $@!% megoldani, hogy csomó szereplőt úgy bemutat, hogy még a könyv végén is emlékszel rá, hogy ki kicsoda, mert mindegyiknek van egy kis defektje:) végig úgy éreztem magam mintha én is ott lennék Midland cityben, és közelről ismerném a szereplőket. ez is letehetetlen, és a receptek benne… az beszarás. sokszor olyan érzésem volt, mintha egy régebbi King könyvet olvasnék:) tetszik, hogy eddig mindegyik Vonnegut könyvben (ez nekem a 3.) picit nyomi a főszereplő, és a többiek sem százasok. végre nem az a túljátszott mindenkitökéletesamerikai szereplőkkel olvashatok amerikában játszódó történetet. úgyhogy csillagos 5:)

8 hozzászólás
Leoni I>!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

Hajaj…most kellene írnom valami meggyőzőt, hogy miért érdemes Vonnegutot olvasni… Írhatok akármit, nem fogja megközelíteni a valóságot. Ilyen eszement szereplőválogatást, ilyen szerethetően töketlen figurákat, ilyen súlyosan hendikepes történetindítást, mint itt, még nem láttam. :))) Kedvenc!

15 hozzászólás
and_rea>!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

„A még-meg-nem-születetteknek, a differenciálatlan semmi összes foszlányának: vigyázz, ha jön az élet!”
Mert egyszer kinyílik egy kukucskálónyílás, és van a cselekmény, majd van az utószó, majd újra csak a differenciálatlan semmi. Közte pedig jó sok véletlen.

Eltiron>!
Kurt Vonnegut: Mesterlövész

Ez golden, Vonnegut legjobb korszakából. Széppróza a javából, a főhős fura, mégis szimpatikus fickó, a randomban beszúrt receptek és drámai jelenetek folyamatosan meghökkentővé és még érdekesebbé teszik az amúgy sem mindennapi történetet.
Bár a legnagyobb kedvenceim közé nem fér be, mégis mindenkinek erősen ajánlom az olvasását, nem mindennapi regény.


Népszerű idézetek

Elti>!

Fú, ha nem esik – Szókratész
Nem esik, ha fú – Jean-Paul Sartre
Súbidúbidú – Frank Sinatra

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Frank Sinatra
7 hozzászólás
Elti>!

A még-meg-nem-születetteknek, a differenciálatlan semmi összes foszlányának: vigyázz, ha jön az élet!

(első mondat)

Frank_Spielmann I>!

Be akartam bújni az ágyamba, és a fejemre húzni a takarót. Ez volt a tervem. Nagyjából még ma is ez a tervem.

14

2 hozzászólás
Elti>!

Két hét múlva tehát visszament, s egy professzor visszaadta a mappáját, mondván, hogy a munkája nevetséges. Volt ott még egy rongyos fiatalember, annak is mély megvetéssel adták vissza a mappáját.
Adolf Hitlernek hívták. Linzben született, Ausztriában.
Apám annyira megharagudott a professzorra, hogy menten bosszút állt. A professzor szeme láttára megkérte Hitlert, mutassa meg egypár munkáját. Találomra kiválasztott egy képet, közölte, hogy zseniális munka, s azon helyt meg is vásárolta Hitlertől, annyi pénzért, amennyit a professzor valószínűleg egy hónap alatt sem keresett meg.
Hitler alig egy órával azelőtt adta el a kabátját, hogy vehessen valami kis ennivalót, habár közeledett a tél. Valószínű, hogy apám nélkül Hitler 1910-ben elpusztult volna éhen vagy tüdőgyulladásban.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Linz
1 hozzászólás
Tiger205>!

Apámat olyan szívesen fogadták Bécsben – hisz mindenki tudta róla, hogy rongyos géniusznak álcázott amerikai milliomos –, hogy kis híján négy évig eldáridózgatott. Amikor 1914 augusztusában kitört az első világháború, apám azt hitte, a jelmezbálból jelmezes kirándulás lesz, és a társaság kivonul a zöldbe. Oly boldog volt, oly naiv, annyira el volt gyönyörödve magától, hogy megkérte befolyásos barátait: neveztessék ki a magyar testőrséghez, ahol a tiszti uniformishoz párducbőr kacagány tartozott.
Apám ugyanis imádta a párducbőrt.
Ekkor magához hívatta az Osztrák-Magyar Monarchiába akkreditált amerikai nagykövet, a clevelandi Henry Clowes, apám szüleinek ismerőse. Apám huszonkét esztendős volt. Clowes tudatta vele, hogy ha idegen hadsereg kötelékébe lép, elveszíti amerikai állampolgárságát, közölte továbbá: informálódott apámról, és tudomására jutott, hogy nem festő, aminek állítja magát; hogy úgy veri el a pénzt, mint holmi részeg matróz, s ő már meg is írta apám szüleinek, miszerint a fiuk tökéletesen elveszítette a realitásérzékét, legfőbb ideje tehát, hogy hazarendeljék, és becsületes munkára fogják.
– Mi lesz, ha megtagadom? – kérdezte apám.
– A szülei ez esetben megvonják az apanázsát – mondta Clowes. Apám tehát hazatért.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1914 · Bécs · Henry Clowes
6 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Egyszer felvonulást rendezhetnénk, nagy táblákkal, hogy: EGYSZER KIPRÓBÁLTUK A SZEXET, HÜLYESÉGNEK TARTOTTUK, SZEX NÉLKÜL TÍZ ÉV – ISTENI ÉRZÉS, EGYSZER ÉLETEDBEN GONDOLJ MÁSRA IS, NE CSAK A SZEXRE!

19

9 hozzászólás
Tiger205>!

Most pedig elmagyarázom ennek a könyvnek a főbb szimbólumait.
Van benne egy gömb alakú, lebecsült, üres művészeti központ: ez az én fejem, küszöbönálló hatvanadik születésnapom előtt.
Van benne egy neutronbomba-robbanás lakott területen; ez annak a sok embernek az eltűnése, akiket szerettem Indianapolisban, mikor elindultam írói pályámon. Indianapolis megvan, de az emberek eltűntek.
Haiti – New York, ahol most élek.
A történetet elbeszélő semlegesnemű patikus: hanyatló szexualitásom. A gyerekkorában elkövetett bűn mindaz a komiszság, amit életem során elkövettem.

csillagka P>!

Élete vége felé harcos lett és szúrósan szellemes, amolyan mucsai Voltaire, cinikus, szkeptikus és így tovább.

1 hozzászólás
Jasi>!

Akit nem látok, az nincs is.

129. oldal /Európa Zsebkönyvek , 1986-os kiadás/

Almost_Zed>!

Bernard Ketchum mesélt nekünk Platón egyik dialógusáról, amelyben egy öregembertől megkérdik: milyen érzés, ha valakit már nem izgat a szex. Amire az öregember azt feleli, olyan, mintha végre megengednék, hogy leszálljon egy vadlóról.

167-168. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Fülemüle
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Paullina Simons: A bronzlovas
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Joseph Heller: A 22-es csapdája
William Saroyan: Emberi történet
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?