Mesterlövész 87% 299 csillagozás

Ha netán még nem tudtad volna, hogy a kisemberek történeteit hogyan lehet mesterien a világtörténelem színpadára, annak is a „szélére” csempészni, de mindezt mégis abszolút látható és érthető formában, akkor még nem olvastál Vonnegut könyvet! :D
Helyén van minden: az amerikai német bevándorlók – meg az olaszok is –, az Osztrák-Magyar Monarchia, Hitler mint jó barát, a most még inkább rivaldafényben levő amerikai fegyverviselési engedély, az abszolút idézőjeles „Mesterlövész”, a semlegesnemű ember és még megannyi önmagában nem biztos, hogy megálló állítás, vagy élethelyzet, de itt, Kurt Vonnegut művében minden a helyére kerül!

Tanulság: mindent el kell olvasni Vonneguttól.

2020/179. otthoni polc

Tipikus Vonnegut.
Csetlő-botló hősök, blazírt cselekményvezetés, élményt adó és nem hosszú regény. A jámbor prófétánk most talán kevésbé fajsúlyos kérdéseket boncolgat, ámbár ki tudja…

Jó kis könyv, de a recepteket bizony kihagytam. (És találtam némi tartalmi átfedéseket a mester más műveivel.)

Tipikus Vonnegut. De hát melyik könyve nem az?
De ez a kötet azt hiszem az erősebb fősodorba tartozik.
Sok visszaköszönő szereplő más regényekből, még Dwayne Hoover és kedves felesége is megjelenik, akiről megtudhatjuk, hogy spoiler.

Szóval, egyértelműen az író top művei közé sorolható, itt is mindent megvillant, amiért szeretjük a történeteit, talán még halmozottan is. Akad sok sokk faktor itt is, helyenként nekem Palahniukot is eszembe juttatta.

Ha még sosem olvastál Vonnegutot, akkor érdemes ezzel kezdeni. Nem hiába tartotta az író is ezt a legjobb művének. Vicces,de végtelenül szomorú és kritikus írás, ami nem hagyja, hogy ne gondolkodj el az emberi léten, a társadalom milyenségén. Persze, mint mindig most is rengeteg bölcsesség került az oldalakra. Szívből ajánlom mindenkinek.

Tavaly sok év után újra olvastam Vonnegutot és akkor megfogadtam, hogy minden évben fogok olvasni tőle egy-egy könyvet. Mert olyan jól esett a lelkemnek, mint sok idő után egyetlen könyv se. Nos, ezzel megint ugyanúgy jártam. Tud(ott) ez az ember mást írni, nem csak zseniálisat?
A sztori, a háttér, a főszereplő, a receptek, a színdarabként megírt jelenetek, a narratíva… minden zseniális benne, de komolyan. És akkor még nem is említettem a humorát, ami megint annyira jól időzített, hogy azt gondolom, minden mondata megkomponált, kidolgozott, rengeteg idő lehetett ezt így kitalálni és megírni. De közben meg olyan érzés, mintha ülnék együtt Rudyval egy sör mellett, és ott mesélné el az életét, olyan könnyedén peregnek a mondatok. Már megint kedvenc szerzőt avatok. És ez nem is olyan magas százalékos. Jövőre a Börleszket fogom, alig várom!
A fordításra ráférne egy kis frissítés, mert néha angolul szerepel a drugstore, vannak szemöldökfelhúzós megoldások, de a „vibrátoros fotel” esetén sem a masszírozós szék ugrott be elsőként. :D

Kibeb*szottul jó regény á la Kurt Vonnegut, író, kultikus figura:
Szedj össze néhány elcseszett karaktert, legyen köztük legalább egy náci is, némi fekete humor sem árt, persze csak ízlés szerint, Vonnegut módra, és persze valami mélyebb mondani való…. adj neki címet: Mesterlövész
…és folytatódhat a Sötét középkor
……………………………

mit tudnék mondani? nagyon szeretem, mikor nem kell csalódnom egy könyvben, és itt most nem is csalódtam, mondjuk pozitívan igen:) hogy lehet ilyen $@!% megoldani, hogy csomó szereplőt úgy bemutat, hogy még a könyv végén is emlékszel rá, hogy ki kicsoda, mert mindegyiknek van egy kis defektje:) végig úgy éreztem magam mintha én is ott lennék Midland cityben, és közelről ismerném a szereplőket. ez is letehetetlen, és a receptek benne… az beszarás. sokszor olyan érzésem volt, mintha egy régebbi King könyvet olvasnék:) tetszik, hogy eddig mindegyik Vonnegut könyvben (ez nekem a 3.) picit nyomi a főszereplő, és a többiek sem százasok. végre nem az a túljátszott mindenkitökéletesamerikai szereplőkkel olvashatok amerikában játszódó történetet. úgyhogy csillagos 5:)

Hajaj…most kellene írnom valami meggyőzőt, hogy miért érdemes Vonnegutot olvasni… Írhatok akármit, nem fogja megközelíteni a valóságot. Ilyen eszement szereplőválogatást, ilyen szerethetően töketlen figurákat, ilyen súlyosan hendikepes történetindítást, mint itt, még nem láttam. :))) Kedvenc!

„A még-meg-nem-születetteknek, a differenciálatlan semmi összes foszlányának: vigyázz, ha jön az élet!”
Mert egyszer kinyílik egy kukucskálónyílás, és van a cselekmény, majd van az utószó, majd újra csak a differenciálatlan semmi. Közte pedig jó sok véletlen.