Macskabölcső 548 csillagozás

Kurt Vonnegut: Macskabölcső Kurt Vonnegut: Macskabölcső Kurt Vonnegut: Macskabölcső Kurt Vonnegut: Macskabölcső Kurt Vonnegut: Macskabölcső

„Ebben ​a könyvben egyetlen szó sem igaz” – így kezdődik Kurt Vonnegut számtalan kiadásban és nyelven megjelent, nevezetes regénye. Viszont minden egyes szavát elhisszük – tehetnénk hozzá.
A zárt szerkezetű, feszes ritmusú történet fatális véletlenek szükségszerűen egymásra következő sorozata. Felix Hoenikker otromba különc, ám zseniális tudós, aki játékos kedvében feltalálja a földi életet pillanatok alatt kioltó szuperjeget. A veszedelmes anyag szilánkjait a torzszülött, ám a maguk módján szintén zseniális Hoenikker-gyerekek juttatják el a távoli San Lorenzo szigetére.
A sziget államformája a totális diktatúra, vallása az emberek tökéletes testvériségét meghirdető, sőt megvalósító bokononizmus. A vallás gyakorlására a hívek talpainak összeérintésével kerülhet sor, de az egyéb hittételekkel is részletesen megismerkedhetünk. A szuperjég pusztító erejének Bokonon próféta teremtő tanaival is szembesülnie kell.
E találkozás „naplója” a különös, egyszerre mulatságos… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1963

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vonnegut-életműkiadás

>!
Helikon, Budapest, 2017
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274089 · Fordította: Borbás Mária, Orbán Ottó
>!
Helikon, Budapest, 2015
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274089 · Fordította: Borbás Mária, Orbán Ottó
>!
Helikon, Budapest, 2013
300 oldal · ISBN: 9789632274089 · Fordította: Borbás Mária, Orbán Ottó

3 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Felix Hoenikker


Kedvencelte 108

Most olvassa 40

Várólistára tette 287

Kívánságlistára tette 176

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

AfterEight>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Szeretem Kurt Vonnegut könyveit. Annyi bájjal önt nyakon a sz@-al bennünket :)
Mosolyogva olvassuk, csak a lelkünk riadozik. Mert sajnos rémületesen sok bennük
az igazság.

"Aki pedig fel nem foghatja, minő hasznos lehet a hazugságra alapozott vallás,
ezt a könyvet sem fogja megérteni."

Először az jutott eszembe a politikusoknak ajánlanám olvasásra, de, már kívülről fúják:

"Monanzo Papa hű de nagy gonosz,
de rossz Papa nélkül a kedvem volna rossz,
mert az ő nagy rosszasága nélkül,
ugyan már mondd,
hogy nézhetnék jónak
a vén bűnös Bokonont"

Persze mindenki elhiszi, hogy valami céllal van ott ahol van. Mi mást hihetnénk?
És valaki a feje alá rakja az emberi ostobaság krónikáját.

"Vajon, tűnődtem, ez az emberi hiábavalóság ragacsos hálója, amit kiakasztottak
száradni a holdtalan éjszakába?"

Hol itt a bölcső? Hol itt a macska?

Ha politikus vagy, már tudsz mindent. Ha ember, olvassad el.Majd csináld a Boko-marut.

„ – Aki így tesz, csakugyan jobb szemmel nézi a többi embert is, meg a világot is.”

spoiler

3 hozzászólás
Molymacska P>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Magy elhatározás volt, hogy belevágtam ebbe a könyvbe. Igazából nem is akartam elolvasni, hiszen első Vonnegut könyvnek nem ezt szántam, mégis erre esett a választásom. Talán a szellős sorok miatt, vagy a szerző miatt nem tudom. De érdemes volt elolvasnom.
A könyv története onnan indul, hogy a főszereplő elkezd kutatni az atombomba napjáról. Találkozik az atombomba alkotójának három gyerekével, a három teljesen más személyiséggel rendelkező szereplővel, majd együtt megismerik Bolivar városát és a bokonizmus vallását.
Ami érdekes volt, hogy az értékelésekben azt olvastam, a könyv elejét sokan vidámnak, nevetségesnek, könnyednek tartották. Én pedig nem értettem, miért gondolják ezt, hiszen a könyv eleje az atombomba és a pusztítás témáját járja körbe (ha nem is úgy, mint egy dokumentumfilm, inkább az emberek érzésein keresztül). Számomra már az atombomba, mint egy szó egyszerűen akkora súlyt hordoz, amitől lélegeznem is nehéz. Atombomba. Pusztulás. Értelmetlen halál. Hogy lehet bármi könnyed, ami ekkora súlyt cipel?
A történet első felében láthatjuk a tudósokat, érezhetjük a munkájuk súlyát. Elképesztő, milyen apróságokról (a történet szempontjából lényegtelen dolgokról) ír Vonnegut, miközben mekkora tragédiákról, emberi sorsokról ír, melyeket nehéz feldolgozni egy átlagos személynek (nekem). Az, hogy van olyan személy, aki úgy éli le az életét, hogy nem tudja,mi az, amit diktálnak neki, csak papírra veti. Hogy nem érti a világ megváltoztatását, vagy akár elpusztítását, mégis ő is közrejátszik benne. A tudósok, akiket csak a tudomány érdekel, a fejlődés, a kíváncsiság, és az nem, mi lesz a munkájukkal, hány ember hal bele, mire használják majd. Ilyen szempontból érdekes Frank karaktere, mivel ő tökéletesen bemutatja azt a szertelenséget, melytől ő lesz a legbutább, mégis legértelmesebb szereplő: kíváncsi, de közben nem lát át semmin. Érdekli a tudomány, de fejletlen szocializáció terén. Mintha nem értené a világot, az embereket, ezért kíváncsisága a tudomány felé fordul, a logikus irányba, amit talán megérthet.
A történet második fele már intenzíven a bokonizmussal foglalkozik: egy diktatúrában egy vallás kialakulásával, amely a maga módján őszintébb bárminél. Megdöbbentett, hogy a vallás alapja, hogy bármi, amit a könyvben olvasol hazugság. Hogy hirdeti a szeretetet, az összekapcsolódást, a csoportos létet. Hogy egyszerű, érthető, a legbutább, legszegényebb ember számára is, de közben mégis őszinte, nem akar más lenni, mint ami.
Ha az első részre azt mondtam, hogy nehéz volt olvasni, akkor a második részt könnyebb volt, mégis másabb. Míg az első rész olyan problémával foglalkozott, mint a tudomány és az atombomba, addig a szigeten lévő helyzet sokkal könnyedebb témának tűnik. Ahogy a vallás és a diktatúra megismerését láthatjuk, mégis nehéz, hiszen az ember belegondol, hogy ő mit tenne abban a helyzetben, abban a lehetetlen, sokszor pedig tehetetlen helyzetben, ahol nincs igazán döntési joga. Valami elképesztően nyomasztó volt, félelmet keltő, borzalmas.
A könyv érdekessége, hogy apró részegységekből áll. Ezek miniatűr novelláknak is lehet nevezni, hiszen a részegységek (nagyjából) önállóan is olvashatóak, van csattanójuk, értelmezhetőek a történet nélkül is (természetesen igazi értelmét a könyv részeként érti meg az ember). Ezek az apró „novellák” füzérként adják ki a könyvet. Ha valaki lassabban olvas, vagy csak kevés ideje van olvasni, mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, hiszen tökéletes metróskönyvként is olvasható (még a téma komorsága ellenére is).
Az a kiadás, amit olvastam, nagyon érdekes volt, hiszen hatalmas margókon néha meg-meg jelent egy-egy illusztráció. Érdekes volt, ahogyan megpróbáltak hozzá illő illusztrációkkal színesíteni a könyvet. Néhol tényleg megvolt a vonzó zsenialitása, máskor inkább csak egyszerű, és értelmetlen illusztrációk voltak a margókon.
A könyv mély benyomást hagyott maga után. Könnyű volt a szöveget olvasni, értelmezni viszont nagyon nehéz. Egyszerűen túlságosan nyomott volt, erős, megfojtott a könyv. Mégis amiről szólt, zseniális. Nagyon ajánlom a könyvet, és csak reménykedni tudok, hogy minden Vonnegut könyv legalább ilyen jó legyen.

2 hozzászólás
ppeva P>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Az elején azt hiszi az ember, hogy laza, vicces, abszurd valamit olvas, valami nagyon könnyű műfajút.
Annál nagyobbat üt a vége.
Zseniális. Akkor is, ha fáj, és csak bámulsz ki utána magadból.

„Mit remélhet a Földön az emberiség számára a gondolkodó ember az elmúlt évmilliók tapasztalatai alapján?”
A Tizennegyedik Könyvet hamar el lehet olvasni. Egy szóból és egy pontból áll.
Így hangzik:
„Semmit.”

VERDI>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Vonnegut épít és eláraszt, felkelt vagy lefáraszt, de kellenek a szavai, mint az angyal szárnyai, az ördög szarvai. Elmond, elmesél, megrémít, rábeszél, Ő éppen arról beszél, hogy ne legyél hülye, és ő pont azért hallgat, hogy te ne legyél süket, hisz fület mutat ha hallod, és szemet hallat ha látsz, ő el visz egy világba ahonnan majd csak kitalálsz.
Vonnegut a testnek a máj, néha elemészt. De néha táplál, és ehhez kell az ész.
Vonnegut egy kibaszott nagy varázsló, ha nem lenne, nem lenne szellemem, ha ő nem lenne akkor lenne igazán seggfejem.

Minden hatalom csak az életemmel játszik, mind egy tóban élünk amely fölött a hatalom pecázik, kifognak, megnyúznak, és eltörnek habár, az életedet tetted le az adó és a kormány asztalán.
Rímek kellenek, és olvasó hadak, kellenek a Vonneguti szavak, mint testnek a kenyér, mint kézfejnek a tenyér, mint vérnek az erek, mint a gondolat emésztéséhez a neuroni belek, vagy a meleg enyhítésére a hideg szelek, kell mint kezemben az erek, kellenek mint decemberben a hideg telek, mint szememben a víz, kell mint a szó a számban az IGAZ az íz, Kell Ő mint sírásnak a fájdalom, vagy az öröm, a meccsekhez a kedv és a söröm, vagy mint íróknak a kéz, vagy mint indiánnak az irokéz, vagy az életnek az íze, sója, kell, és én vagyok, leszek, Vonnegut olvasója!!

Ő az író ki erjed a tej saván, és lesz az író finom étel a könyvek terülj asztalán. A hit kell mert nélküle üres ez az egész, aki hisz csak abból lesz igazi tengerész, csak ő foghat nagyot, akkorát amekkorát saját maga sem bír el, és kell melléd aki segít ilyenkor, és aki elvisel. Na ilyen ez a könyv, a hülyeség ellen tanít, egyenesbe hozza a szemed ha bekancsalít. A hazugságra alapított hatalom és hit, nem ér semmit, csak éget és elpusztít mindenkit, az egész politika olyan mint a szuperjég, amely ha az ajkadhoz ér befagyaszt mert a politika hideggé tesz befalaz, és minden szavad általad fagy, és még ébren s almodban sem hagy.

Vonnegut szavai Kellenek mint keledező csecsemő szemébe a nappali fények, kellenek mint mikor a szemei nemcsak adnak hanem kérnek. Kellenek mikor az ember hiába vár, kellenek mikor semmi nincs csak a hiány.

Vonnegut szavai tanítanak, alakítanak, formálnak, és nem akarja hogy elhülyűj, ha nem olvasol csak barom leszek és együgyű.
Az ember legnagyobb baja az agya, és csak akkor lesz jó neki,
ha életét, diktatúra, nyomor, éhség, gyűlölet, pusztítás,- nélkül élheti.

„Ebben a könyvben egy szó sem igaz” K. V.
Jaj mekkorát hazudtál fomáztál mesterem, nyugodj békében, akik meg téged basztattak míg éltél, azok bekaphatják.

Az a könyvben a jó hogy a diktatúrát, a hazugságra alapozott vallást, a hatalmat, az előretörést, és az egészt irányító emberi eszme nagy marhasága keveredik Voneguti humorral ami nem fekete, hanem világos mint a nap, amibe ösztöneivel belemart a nap.
Szevasz.

6 hozzászólás
SteelCurtain>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

A zsenit tulajdonképpen csak csodálni volna szabad, nem pedig értékelni. Úgyhogy innentől kezdve a soraim szentségtörésnek minősülnek. Vagy talán le se írjam, hogy mennyire lenyűgöz Vonnegut kiapadhatatlan fantáziája, s az a magától értetődő természetesség, ahogyan agymenéseit összekapcsolja az emberiség létkérdéseivel? Alighanem fölösleges. Gyanítom, hogy Bokonon erre is írt már valami csattanós választ.

NannyOgg P>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Ez a könyv volt az én vin-ditem. Mint annyian mások, én is sokáig úgy voltam bokononista, hogy nem tudtam róla.

Már tudok róla.

Viszont Bokonon helyett én a próféta szócsövének csüggök minden szaván, nem is igazából azokon, amik az atombomba atyjának családjáról, a szuperjégről meg a kampóról szólnak, hanem azokon, amikről az atombomba atyjának családja, a szuperjég és a kampó története szól.

Azt hiszem, Vonnegut az én karaszomban van. Valaki igazán megpróbálhatná átvenni a helyét az irodalomban, egyszerűen túl sokat vesztünk minden egyes könyvvel, amit már nem ír meg.

>!
Maecenas, Budapest, 2005
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632031199 · Fordította: Borbás Mária, Orbán Ottó
Stendhal>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Nem nagyon tudom, hogy nyúlt majdnem két hétre, egy laza esti olvasmány olvasási ideje, de ez van. Hogy ez mi is volt? Hát sok minden. Ahogy a címkékből kiderül volt benne humor, apokalipszis, némi science fiction és még több szatíra. Jó volt ez.
Aki a könyvtári példányt előttem olvasta, valóságos hithű bokononista lehetett. Minden egyes sort, mely Bokonon valamely tanítására vonatkozott, vagy azt idézte módszeresen aláhúzta ceruzával. (Később persze megpróbálta a nyomait eltüntetni, de ez hazugság. – bokononistához méltó.) Minden esetre, így kiemelve olvashattam a lényeget. :)
Amúgy pedig, ahogy a fülszöveg is említi „Ebben a könyvben egyetlen szó sem igaz” – viszont minden egyes szavát elhisszük. Miért? Mert rólunk szól. Emberekről.
Úgyhogy innen nézve annyira nem is vicces.

janetonic>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Nem az első Vonnegut, amit olvastam, de valahogy nem tudunk egymásra találni. Pedig élveztem az olvasást, hamar végére is értem, akartam tudni, hogy mi fog történni. De a gondolatok nem mentek mélyre, és így két héttel az olvasás után máris sokat kopott – nem nagyon viszek belőle semmit magammal.

4 hozzászólás
The_General>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Kurt Vonnegut a valaha élt legnagyobb humanista író. Annyira embertelen.

1 hozzászólás
Habók P>!
Kurt Vonnegut: Macskabölcső

Hát ez szörnyű. És jó. Vagyis szörnyen jó. Atombombáról, a világ pusztulásáról, az emberek felelőtlenségéről, mások kihasználásáról, totális hazugságokról, világ végéről ír úgy, hogy borzongva nevettem rajta – amíg olvastam. Mert most már nem.


Népszerű idézetek

legrin P>!

Nézd a törpét, nézd csak, nézd csak, hogy feszít, hogy él!
Tudja, olyan nagy az ember, amekkorát gondol és remél.

Százhuszonöt, A tasmánok

1 hozzászólás
Almost_Zed>!

– Mondja, doktor úr, hogy hal meg az az ember, akitől megvonják az irodalom vigasztalását?
– Vagy szívrothadásban – mondta –, vagy az idegrendszer elsorvadásában.
– Egyik sem lehet kellemes – véltem.
– Nem – mondta idősebb Castle. – Az isten szerelmére, csak írjatok tovább, gyerekek!

csobi P>!

– Maga? – Csak bámultam. – Maga is bokononista?
Egykedvű pillantást vetett rám. – Maga is. Csak még nem jött rá.

123. oldal (Miért durvult el McCabe lelke)

6 hozzászólás
Carmilla >!

– Hol tartottam?
– A bubópestisnél. Hogy a talajgyalu elakadt a hullákban.
– Ja igen. Na, szóval egy álmatlan éjszakán én is fennmaradtam, míg apa dolgozott. Alig találtunk élő beteget, akivel kezdhettünk valamit. Sorra minden ágyban halottak feküdtek.
– És apa erre elröhögte magát – folytatta Castle. – Nem tudta abbahagyni. Kiment az éjszakába, egy szál zseblámpával. És röhögött. Végigjártatta a zseblámpa fényét a felhalmozott hullákon. Fejemre tette a kezét, és tudja-e, mit mondott nekem az a bámulatos ember? – kérdezte Castle.
– Nem én.
– „Fiam – szólt hozzám apám –, egyszer ez mind a tiéd lesz.”

3 hozzászólás
janx>!

(…) az Isten megáldja meleg és habos lelkét (…)

NannyOgg P>!

"Kezdetben teremté Isten a földet, és rátekintett kozmikus magányában.
És mondá az Úr: »Alkossunk élőlényt sárból, hadd lássa a sár, mit cselekedtünk.« És az Úr megalkotta valamennyi élőlényt, amely most mozog, és egyike volt ezeknek az ember. A sár csak ember formájában képes beszélni. Az Úr odahajolt, mikor a sár ember formájában felült, körülnézett és beszélt. Az ember pislogott. »Mi a célja mindezeknek?« – kérdezte udvariasan.
»Mindennek célja kell hogy legyen?« – kérdé az Úr.
»Hát persze« – felelte az ember.
»Akkor reád bízom, találj ki valami célt ennek az egésznek« – mondá az Úr. És odébbállt."

255-256. oldal, A vasszűz meg a várbörtön (Maecenas, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Az ember teremtése · teremtés
Maya>!

– Szerintem az érettség az, ha az ember ismeri önnön korlátait.

140. oldal (Miért nem lehet Frank köztársasági elnök?)

1 hozzászólás
Dora>!

Az orrán át beszélt, mint W.C. Fields, és olyan volt az orra, mint a mezőgazdasági kiállítás díjnyertes szamócája.

30. oldal

ella_>!

„Mit remélhet a Földön az emberiség számára a gondolkodó ember az elmúlt évmilliók tapasztalatai alapján?”
A Tizenegyedik Könyvet hamar el lehet olvasni. Egy szóból és egy pontból áll.
Így hangzik:
„Semmit.”

168. oldal (Maecenes, 2011)

Sisyll>!

Jut ezen a világon mindenkinek szerelem, csak meg kell keresni.

24. oldal

4 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Sánta sors
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
Karel Čapek: Krakatit
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik
Gustave Flaubert: Bouvard és Pecuchet
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája