Időomlás ​/ Timequake 82% 40 csillagozás

Ez egy személyes hangvételű könyv. De hát Vonnegut, úgyhogy ez nem meglepő.
Remek könyv, sok humorral, keserűséggel, tanulsággal. De hát Vonnegut, úgyhogy ez nem meglepő.
A történet már-már poénból szerepel a könyvben, nem is igazán szerepel, de azért néha szóba jön. De hát ez Vonnegut, úgyhogy ez nem meglepő.
Benne van kedvenc sci-fi írónk, Kilgore Trout. Az ő jelenetei mindig nagyon erősek, ahogy a karakter stílusa is. De hát ez Vonnegut, úgyhogy ez nem meglepő.

Keserű, bölcs, humoros, fájó, mosolyogtató, az érzelmek minden spektruma megtalálható a könyvben, tele idézni való mondatokkal, tele olyan dolgokkal, amiket úgy elmesélnél valakinek, vagy inkább elolvastatnád vele.
Mi szép, ha nem ez?

De hát ez Vonnegut, úgyhogy így megy ez.

Ez most nekem egyáltalán / nem teljesen jött át.
Benne van Vonnegut mesteri írásmódja, benne van az emberszeretet, a humanizmus, de nekem ez valahogy nem akart eggyé összeállni… ennek ellenére sok-sok során, gondolatán elgondolkodtam, és velem maradnak ezek a gondolatok. Angolul kezdtem el, ami alapból is kihívás nekem – de muszáj voltam átváltani magyarra, mert nem tudtam, hogy a lazán kötődő vagy nem összefüggő fejezeteket csak nem értem angolul vagy tényleg nincs összefüggés… (vagy csak nem értem :)) Azért ez a kötet is a majdnem teljes magyar nyelvű Vonnegut gyűjteményem ugyanolyan becses darabja marad, mint az összes kedvencem :)

Az első könyvem Vonneguttól, először nem is egészen értettem, mi történik. És még mindig nem igazán, de ez mindegy is. Szórakoztat, elgondolkodtat, néha vitáznék vele, de sajnos legtöbbször egyetértek vele (csak ő meg is tudja fogalmazni azt, ami nekem nem sikerült).

Hókuszpókusz után a második legütősebb (nem olvastam még sokat tőle). Gyógyít, világít, nyugtat, nevetett, elfogadtat.

Időomlás, újrajátszás zseniális ötlet (régóta vártam valami hasonlóra), kíváncsi voltam mi lesz ebből. Olvasom és nem az amit vártam. Majd március közepén, mikor a hó miatt a szobámban ragadok dejá vu… olvasok és csingiling! csingiling! … csingiling!

A könyvben annyi különféle érzelem van, és legalább ugyanennyit ki is tud hozni az emberből. Nem csak pozitív értelemben mondom ezt, sokszor kifejezetten kellemetlen volt már olvasni, néha elveszettnek is éreztem magam, de még ezekkel együtt is jár az 5 csillag. Nem könnyű olvasmány, és nem is ajánlanám mindenkinek (talán magamnak sem), de remek szellemi és érzelmi kaland volt, az kétségtelen.

Olvasmányos, elgondolkodtató, vicces. Az első Vonnegut, amit olvastam.

Nem volt annyira jó, mint a Macskabölcső, bár lehet, hogy ezt is az angollal kellett volna kezdenem. Így viszont abba csak bele-bele lapoztam a magyar olvasása közben, és után. Pedig akad a könyvben jó (vicces, érdekes stb.) rész dögivel, csak valahogy az egészből hiányzott valami.