Milyen lehet, ha az egész világnak végig kell élnie élete egy időszakát még egyszer, anélkül, hogy tudna róla? Sőt, nem is ez első kérdésünk, hanem az, hogy ennek mi értelme van. Vagy inkább: Mi értelme van, hogy egy nem sci-fi író ennyire nyilvánvalóan sci-fi témát dolgoz fel? Talán annyi, hogy nem sci-fi a téma, hanem csak egy felettébb humoros és tehetséges ember érdekes problémafelvetése. Az „Időomlás” egy összegző regény, megjelennek benne Vonnegut alakjai, és öregkorukra kénytelenek ők is visszanézni életüket. Az eredmény szinte könnyfakasztóan kedves, humoros és filozofikus egyszerre. A könyv enyhén melankolikus hangvétele ellenére rendkívül szórakoztató és humoros, persze a maga módján. Hihetetlen Vonnegut atmoszféra teremtő képessége. Gyakorlatilag az első mondat után már egy másik, de mégis ugyanebben a világban érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy az alaphelyzet fantasztikus, mégsem kételkedünk az író által teremtett világ hitelességében.
Időomlás 166 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1997
Enciklopédia 14
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 19
Most olvassa 9
Várólistára tette 56
Kívánságlistára tette 32
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Kösz Kurt!
Kár, hogy hiába fáradtál. Az emberiség puszta fantasztikumnak véli az időomlást, sosem fogja felfedezni, hogy folyamatosan részleges időomlásban él. Állandóan újra éljük azt a múltat, amit az emberiség, ez nagy, összetett gyerek már százszor-ezerszer maga mögött hagyott. És eddig még sose sikerült úgy eljönni a játszótérről, hogy ne veszekedésbe, verekedésbe torkollott volna a békésnek induló játék. Persze csak részleges ez az időomlás, mert mindvégig használhatjuk a szabad akaratunkat, s használjuk is. Senki sem mondhatja, hogy szolgaian másoljuk a múltat. Tegnap azzal kezdődött a nagy csihi-puhi, hogy megráncigáltuk az egyik kislány copfját, ma viszont a szomszéd fiút rúgtuk térden. Mi ez, ha nem a szabad akarat fényes megnyilvánulása? Igaz, eddig még mindig kék-zöld foltokkal másztunk ki a homokozóból, de legalább színes az életünk. Egyébként is, tehetünk mi erről? Amikor olyan zsúfolt az a hely! Akkor is, amikor csak ketten játszunk benne. Hát nem arra való a szabad akarat, hogy eldöntsük, kibe kötünk bele?
Kösz Kurt!
Egyszer talán felnövünk és megértjük mondandódat. Ha addig szét nem verjük a játszóteret.
És bohóc sincs már, aki mondaná, hogy van másik…
Hát igen Vonnegut bácsi még 74 évesen is sziporkázik, bár már nem annyira fényesen, mint anno, de nem róhatjuk fel neki, hisz legtöbb ember (már ha megéli) ebben a korban örül, hogy nézheti a meccset és nem zavarják köreit idegen elemek. :)
Sok ismétlés teli a könyv, „Csingiling” Kilgore Trout megint meg(próbálja) ment(en)i a világot (de melyiket és minek?) .
Kedves, morbid visszakacsintgatás a saját életére, a történelemre és érdekessége, hogy 1997-ben írta, ahonnan azt a tíz évet visszarepteti olvasóit, hogy újból megismételhessenek mindent változatlanul (borzasztó maga a tudat is, hogy ugyanazt végigéljük – kivéve, ha Nietzsche bölcs gondolata szerint élnénk, miszerint, úgy kell[ene] élnünk, hogy ha megismételhetnénk semmit sem változtatnánk rajta. (nem pontos idézet!) és mit ad Isten, Vonnegut e könyve után még épp 10 évet élt előre, amit remélem a legnagyobb szeretetben és boldogságban töltött el, szép kiterjedt családja körében, mert megérdemli, mint mi mindannyian! :)
…és megkóstolnám Kurt Magasztos Malátaserét, az tuti! :))
https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc1/…
Kétség kívül, az emberiségnek a legnagyobb büntetés az lenne, ha át kellene élnie egy 10 éves idõomlást. Csingiling.
Furcsa keverék ez a könyv: önéletrajzi visszatekintés, de a nem túl távoli jövõbõl, abból a bizonyos 2001-es tengerparti kagylósütésbõl, ahol még Vonnegut szerencsére élhetett; fiktív meg élõ szereplõkkel; meg filozófikus is ez a könyv, meg társadalomkritikus, meg scifis, a szokásos fekete humorral, ami talán kevesebb volt, mint a korai mūveiben.. Nem is tudom, de így a könyv végére egy olyan érzés maradt meg bennem, hogy idõomlás ide vagy oda, az életben az a legfontosabb, hogy észrevegyük, ha valami igazán jó, olyankor akár fel is kiálthatunk örömünkben, hogy 'ha ez nem szép, akkor ugyan micsoda?'
Az öreg Vonnegut 97'-ben már szinte nem is regényt ír, hanem összefércel egy alaptörténetet, csakhogy teret kapjanak visszaemlékezései- ezt be is vallja, nehéz szülés volt az Időomlás. Felmenői mind meghaltak, egyedül ő maradt, most pedig újrajátssza életének kedvesebb-szomorúbb pontjait, összegzi legfontosabb mondanivalóit. Vén szivar, de csak mondja a megszokott kis stílusában, közben azért megjegyzi, alkalmasint elment az esze :). Nincs ezzel semmi gond. Halálával az az érzésem, hogy a világ megint rosszabb hely lett, mert bizony kellenek a magafajta írók, hogy ha megoldást nem is tudnak kínálni, legalább maradjanak meg a lelkiismeretünknek.
Vonneguttól tényleg el kell olvasni mindent. Még a legrosszabb könyve is sokkal jobb, mint másoké. (De ezzel nem azt mondom, hogy ez a legrosszabb.)
A karantén alatt elfogyott az olvasnivalóm, ezért úgy döntöttem, újraolvasok valami korábbit. Vonnegut elég nagy hatást gyakorolt az életemre, elolvastam tőle szinte mindent, így nehéz elfogultság nélkül írni a könyvről. A regény szót talán ne használjuk erre. Ez ugyanis egy pocsék regény, viszont egy nagyon jó könyv. Persze, akik végigrágták magukat korábban az életművön, kevés újdonságot találnak benne. Van benne valami történet-szerű, meg életrajzi elemek, sőt, leginkább olyan, mintha egy végtelen egyetemi beszédet hallgatnánk/olvasnánk. Mégis, benne van Vonnegut esszenciája. Tele van bölcsességgel, egy csomó helyen vicces, visszaköszönnek a korábbi könyvet, eszmék, szóval amolyan best of jellegű az egész. Mások szerint önismétlés. Számomra nem. Én mindig örömmel olvasom, és amikor becsukom a könyvet, mosollyal az arcomon gondolok Vonnegutra.
Tőle mindent muszáj elolvasni, mert a legzsengébb is remekmű a másokéhoz képest. Persze megvan a maga világa. Ez a könyve nem könnyű olvasmány a sok csapongás miatt, de zseniális gondolatok tárháza.
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2009/02/05/Idoomlas/
és még némi adalék tőlem:
http://sorkultura.freeblog.hu/archives/2011/01/10/Kurt_…
Népszerű idézetek
A nő magyar volt. Ahogy a régi mondás tartja: „Ha magyar a barátod, nincs szükséged ellenségre.”
10
Aki igazán meg akarja bántani a szüleit, de nincs benne annyi mersz, hogy homoszexuális legyen, az a legkevesebb, ha művészetekbe ártja magát.
10
Hadd jegyezzem meg, hogy Kilgore Trout meg én sohasem használunk pontosvesszőt. A pontosvessző semmire se jó, semmire sem utal. A pontosvessző – transzvesztita hermafrodita.
Függetlenül attól, mi műveli a Teremtést, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a zsiráf és az orrszarvú röhejes.
Amikor a dolgok igazán jól mennek, mondta, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról beszélt, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk, mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, de ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban. Alex bácsikám biztatott, hogy az efféle jeles alkalmakkor kurjantsuk el magunkat: « Ha ez nem kellemes, akkor ugyan micsoda? »
Egy művészetinek szánt alkotást figyelembe venni társadalmi tevékenység. Vagy megéri a fáradságot, vagy nem. Hogy miért, azt nem kell utólag magyarázni. Semmit sem kell magyarázni.
Méltán tisztelt empirista vagy, kedves Bátyám. Ha igazán szeretnéd tudni, hogy a képalkotásod, a te szavaiddal szólva, »művészet-e, vagy sem?«, nyilvános helyen kell a képeidet kiállítani, aztán majd kiderül, szívesen nézik-e őket idegen emberek. Ennek a játéknak ez a szabálya.
(…)
"Azok, akik kedvelnek bizonyos festményeket – folytattam – vagy nyomatokat, vagy akármit, szinte mindig szeretnének valamit a művészről is tudni. A helyzet itt is inkább társadalmi, semmint tudományos. Minden műalkotás egy párbeszéd egyik fele két emberi lény között, és sokat számít, ha tudjuk, ki beszél hozzánk. Úgy hírlik-e, hogy komoly, hogy vallásos, hogy szenved, hogy érzéki, hogy lázad, hogy őszinte, hogy viccel?
Úgyszólván nincs általános tiszteletnek örvendő festmény, amelynek az alkotójáról a tudomásunk zéró. Még azoknak az életéről is van némi dunsztunk, akik a franciaországi Lascaux alatti barlangrajzokat készítették.
Merem állítani, hogy semmiféle kép nem kelthet komoly figyelmet, ha a szemlélő gondolataiban nem kapcsolódik egy bizonyos fajta emberi lényhez. Ha nem vagy hajlandó képeidért learatni a dicsőséget, és elmondani, miért reméled, hogy mások vizsgálatra méltónak találják őket, akkor vége a meccsnek.
A képek az emberi mivoltuk és nem a képmivoltuk miatt híresek."
No mármost úgy tűnik, hogy a könyvek abban a formában, amit annyira szeret Alex bácsikám meg én – sarokvason nyíló, lelakatolatlan skatulyák, megpakolva tintafoltos lapokkal –, kihalófélben vannak. Unokáim olvasása többnyire abból áll, hogy videoképernyőre vetített szavakat betűznek.
Kérem, kérem, kérem, várjanak egy percet!
Feltalálásuk idején a könyvek kiváltképpen praktikus szerkentyűk voltak a nyelv raktározására vagy közvetítésére, jóllehet erdőn, mezőn és állatokban talált, alig módosított szubsztanciákból fabrikálták őket, mint Silicon Valley legújabb csodáit. Ám hála a véletlennek, nem pedig agyafúrt számításnak, a könyvek, a súlyuk meg a szövetük miatt, és a fogdosás iránti szelíden jelképes ellenállásuk miatt, kezünket és szemünket, továbbá elménket és lelkünket olyan szellemi kalandra késztetik, amiről ha az unokáim nem tudnának, felettébb sajnálatos volna.
Ezt a könyvet itt említik
- Lee Stringer – Kurt Vonnegut: Fedél nélkül New Yorkban / Beszélgetések az írásról
- Peter James: Meg kell halnod
Hasonló könyvek címkék alapján
- David Mitchell: Felhőatlasz 85% ·
Összehasonlítás - Timur Vermes: Nézd, ki van itt 83% ·
Összehasonlítás - Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek ·
Összehasonlítás - David Mitchell: Csontórák 84% ·
Összehasonlítás - Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia 90% ·
Összehasonlítás - Joseph Heller: Képzeljétek el 82% ·
Összehasonlítás - Erlend Loe: Doppler 86% ·
Összehasonlítás - Douglas Coupland: X generáció 83% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea 89% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Lestrapált lelkek 84% ·
Összehasonlítás