Időomlás 166 csillagozás

Kurt Vonnegut: Időomlás Kurt Vonnegut: Időomlás

Milyen lehet, ha az egész világnak végig kell élnie élete egy időszakát még egyszer, anélkül, hogy tudna róla? Sőt, nem is ez első kérdésünk, hanem az, hogy ennek mi értelme van. Vagy inkább: Mi értelme van, hogy egy nem sci-fi író ennyire nyilvánvalóan sci-fi témát dolgoz fel? Talán annyi, hogy nem sci-fi a téma, hanem csak egy felettébb humoros és tehetséges ember érdekes problémafelvetése. Az „Időomlás” egy összegző regény, megjelennek benne Vonnegut alakjai, és öregkorukra kénytelenek ők is visszanézni életüket. Az eredmény szinte könnyfakasztóan kedves, humoros és filozofikus egyszerre. A könyv enyhén melankolikus hangvétele ellenére rendkívül szórakoztató és humoros, persze a maga módján. Hihetetlen Vonnegut atmoszféra teremtő képessége. Gyakorlatilag az első mondat után már egy másik, de mégis ugyanebben a világban érezzük magunkat. Annak ellenére, hogy az alaphelyzet fantasztikus, mégsem kételkedünk az író által teremtett világ hitelességében.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Maecenas, Budapest, 2003
308 oldal · ISBN: 9632030923 · Fordította: Borbás Mária
>!
Maecenas / Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
308 oldal · ISBN: 9635486901 · Fordította: Borbás Mária
>!
Maecenas, Budapest
190 oldal · ISBN: 9789632032214 · Fordította: Borbás Mária

Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Kilgore Trout · fizikus

Helyszínek népszerűség szerint

Csernobil


Kedvencelte 19

Most olvassa 9

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Kösz Kurt!
Kár, hogy hiába fáradtál. Az emberiség puszta fantasztikumnak véli az időomlást, sosem fogja felfedezni, hogy folyamatosan részleges időomlásban él. Állandóan újra éljük azt a múltat, amit az emberiség, ez nagy, összetett gyerek már százszor-ezerszer maga mögött hagyott. És eddig még sose sikerült úgy eljönni a játszótérről, hogy ne veszekedésbe, verekedésbe torkollott volna a békésnek induló játék. Persze csak részleges ez az időomlás, mert mindvégig használhatjuk a szabad akaratunkat, s használjuk is. Senki sem mondhatja, hogy szolgaian másoljuk a múltat. Tegnap azzal kezdődött a nagy csihi-puhi, hogy megráncigáltuk az egyik kislány copfját, ma viszont a szomszéd fiút rúgtuk térden. Mi ez, ha nem a szabad akarat fényes megnyilvánulása? Igaz, eddig még mindig kék-zöld foltokkal másztunk ki a homokozóból, de legalább színes az életünk. Egyébként is, tehetünk mi erről? Amikor olyan zsúfolt az a hely! Akkor is, amikor csak ketten játszunk benne. Hát nem arra való a szabad akarat, hogy eldöntsük, kibe kötünk bele?
Kösz Kurt!
Egyszer talán felnövünk és megértjük mondandódat. Ha addig szét nem verjük a játszóteret.
És bohóc sincs már, aki mondaná, hogy van másik…

Kkatja P>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Hát igen Vonnegut bácsi még 74 évesen is sziporkázik, bár már nem annyira fényesen, mint anno, de nem róhatjuk fel neki, hisz legtöbb ember (már ha megéli) ebben a korban örül, hogy nézheti a meccset és nem zavarják köreit idegen elemek. :)
Sok ismétlés teli a könyv, „Csingiling” Kilgore Trout megint meg(próbálja) ment(en)i a világot (de melyiket és minek?) .
Kedves, morbid visszakacsintgatás a saját életére, a történelemre és érdekessége, hogy 1997-ben írta, ahonnan azt a tíz évet visszarepteti olvasóit, hogy újból megismételhessenek mindent változatlanul (borzasztó maga a tudat is, hogy ugyanazt végigéljük – kivéve, ha Nietzsche bölcs gondolata szerint élnénk, miszerint, úgy kell[ene] élnünk, hogy ha megismételhetnénk semmit sem változtatnánk rajta. (nem pontos idézet!) és mit ad Isten, Vonnegut e könyve után még épp 10 évet élt előre, amit remélem a legnagyobb szeretetben és boldogságban töltött el, szép kiterjedt családja körében, mert megérdemli, mint mi mindannyian! :)
…és megkóstolnám Kurt Magasztos Malátaserét, az tuti! :))
https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc1/…

and_rea>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Kétség kívül, az emberiségnek a legnagyobb büntetés az lenne, ha át kellene élnie egy 10 éves idõomlást. Csingiling.
Furcsa keverék ez a könyv: önéletrajzi visszatekintés, de a nem túl távoli jövõbõl, abból a bizonyos 2001-es tengerparti kagylósütésbõl, ahol még Vonnegut szerencsére élhetett; fiktív meg élõ szereplõkkel; meg filozófikus is ez a könyv, meg társadalomkritikus, meg scifis, a szokásos fekete humorral, ami talán kevesebb volt, mint a korai mūveiben.. Nem is tudom, de így a könyv végére egy olyan érzés maradt meg bennem, hogy idõomlás ide vagy oda, az életben az a legfontosabb, hogy észrevegyük, ha valami igazán jó, olyankor akár fel is kiálthatunk örömünkben, hogy 'ha ez nem szép, akkor ugyan micsoda?'

gb_>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Az öreg Vonnegut 97'-ben már szinte nem is regényt ír, hanem összefércel egy alaptörténetet, csakhogy teret kapjanak visszaemlékezései- ezt be is vallja, nehéz szülés volt az Időomlás. Felmenői mind meghaltak, egyedül ő maradt, most pedig újrajátssza életének kedvesebb-szomorúbb pontjait, összegzi legfontosabb mondanivalóit. Vén szivar, de csak mondja a megszokott kis stílusában, közben azért megjegyzi, alkalmasint elment az esze :). Nincs ezzel semmi gond. Halálával az az érzésem, hogy a világ megint rosszabb hely lett, mert bizony kellenek a magafajta írók, hogy ha megoldást nem is tudnak kínálni, legalább maradjanak meg a lelkiismeretünknek.

Frank_Spielmann I>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Vonneguttól tényleg el kell olvasni mindent. Még a legrosszabb könyve is sokkal jobb, mint másoké. (De ezzel nem azt mondom, hogy ez a legrosszabb.)

Daniel_Cserhalmi IP>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

A karantén alatt elfogyott az olvasnivalóm, ezért úgy döntöttem, újraolvasok valami korábbit. Vonnegut elég nagy hatást gyakorolt az életemre, elolvastam tőle szinte mindent, így nehéz elfogultság nélkül írni a könyvről. A regény szót talán ne használjuk erre. Ez ugyanis egy pocsék regény, viszont egy nagyon jó könyv. Persze, akik végigrágták magukat korábban az életművön, kevés újdonságot találnak benne. Van benne valami történet-szerű, meg életrajzi elemek, sőt, leginkább olyan, mintha egy végtelen egyetemi beszédet hallgatnánk/olvasnánk. Mégis, benne van Vonnegut esszenciája. Tele van bölcsességgel, egy csomó helyen vicces, visszaköszönnek a korábbi könyvet, eszmék, szóval amolyan best of jellegű az egész. Mások szerint önismétlés. Számomra nem. Én mindig örömmel olvasom, és amikor becsukom a könyvet, mosollyal az arcomon gondolok Vonnegutra.

Eltiron>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Kissé szigorúan adok 3.5 csillagot, de ez nekem már nem igazán jött be, az író ismétli a régi ötleteit és az egészet átlengi egy kis unalmas, kiábrándult hangulat. Viszont amit Vonnegut tud, azt ebben a könyvében is tudja, tehát kevesebb pontot nem tudok adni rá :)

csobi P>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Be kell lássam, hogy nekem Kilgore Trout nem haverom, sem itt, sem pedig egy reggeli mellett nem jöttünk ki igazán, sőt még a fiával sem voltam kibékülve Galápagoson. Néha túl kill, néha túl gore a humora az én ízlésemhez. Inkább vagyok bokononista egy börleszkben.

krlany IP>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Tőle mindent muszáj elolvasni, mert a legzsengébb is remekmű a másokéhoz képest. Persze megvan a maga világa. Ez a könyve nem könnyű olvasmány a sok csapongás miatt, de zseniális gondolatok tárháza.
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2009/02/05/Idoomlas/
és még némi adalék tőlem:
http://sorkultura.freeblog.hu/archives/2011/01/10/Kurt_…

Leilaa>!
Kurt Vonnegut: Időomlás

Amellett, hogy belegabalyodott az időbe, és volt egy rájátszás, messze megelőzi korán. Ismét csak azt mondhatom, hogy tipikus Vonnegut, bár ez nem lesz egy kedvenc darab.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

A nő magyar volt. Ahogy a régi mondás tartja: „Ha magyar a barátod, nincs szükséged ellenségre.”

10

21 hozzászólás
krlany IP>!

A való életben, akárcsak az operában, az áriák csak rontanak az amúgy is reménytelen helyzeten.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · opera
Frank_Spielmann I>!

Aki igazán meg akarja bántani a szüleit, de nincs benne annyi mersz, hogy homoszexuális legyen, az a legkevesebb, ha művészetekbe ártja magát.

10

22 hozzászólás
Sli P>!

„Lőjön már le valaki, amíg boldog vagyok!”

233. oldal (Magyar Könyvklub / Maecenas, 1998)

Gregöria_Hill>!

Hadd jegyezzem meg, hogy Kilgore Trout meg én sohasem használunk pontosvesszőt. A pontosvessző semmire se jó, semmire sem utal. A pontosvessző – transzvesztita hermafrodita.

Kapcsolódó szócikkek: Kilgore Trout · pontosvessző
11 hozzászólás
danaida>!

Függetlenül attól, mi műveli a Teremtést, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a zsiráf és az orrszarvú röhejes.

4 hozzászólás
krlany IP>!

A tudomány még soha senkit fel nem vidított. Az emberi állapot igazsága egyszerűen túl borzalmas.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tudomány
Dóra_Kiss>!

Amikor a dolgok igazán jól mennek, mondta, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról beszélt, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk, mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, de ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban. Alex bácsikám biztatott, hogy az efféle jeles alkalmakkor kurjantsuk el magunkat: « Ha ez nem kellemes, akkor ugyan micsoda? »

danaida>!

Egy művészetinek szánt alkotást figyelembe venni társadalmi tevékenység. Vagy megéri a fáradságot, vagy nem. Hogy miért, azt nem kell utólag magyarázni. Semmit sem kell magyarázni.
Méltán tisztelt empirista vagy, kedves Bátyám. Ha igazán szeretnéd tudni, hogy a képalkotásod, a te szavaiddal szólva, »művészet-e, vagy sem?«, nyilvános helyen kell a képeidet kiállítani, aztán majd kiderül, szívesen nézik-e őket idegen emberek. Ennek a játéknak ez a szabálya.
(…)
"Azok, akik kedvelnek bizonyos festményeket – folytattam – vagy nyomatokat, vagy akármit, szinte mindig szeretnének valamit a művészről is tudni. A helyzet itt is inkább társadalmi, semmint tudományos. Minden műalkotás egy párbeszéd egyik fele két emberi lény között, és sokat számít, ha tudjuk, ki beszél hozzánk. Úgy hírlik-e, hogy komoly, hogy vallásos, hogy szenved, hogy érzéki, hogy lázad, hogy őszinte, hogy viccel?
Úgyszólván nincs általános tiszteletnek örvendő festmény, amelynek az alkotójáról a tudomásunk zéró. Még azoknak az életéről is van némi dunsztunk, akik a franciaországi Lascaux alatti barlangrajzokat készítették.
Merem állítani, hogy semmiféle kép nem kelthet komoly figyelmet, ha a szemlélő gondolataiban nem kapcsolódik egy bizonyos fajta emberi lényhez. Ha nem vagy hajlandó képeidért learatni a dicsőséget, és elmondani, miért reméled, hogy mások vizsgálatra méltónak találják őket, akkor vége a meccsnek.
A képek az emberi mivoltuk és nem a képmivoltuk miatt híresek."

8 hozzászólás
danaida>!

No mármost úgy tűnik, hogy a könyvek abban a formában, amit annyira szeret Alex bácsikám meg én – sarokvason nyíló, lelakatolatlan skatulyák, megpakolva tintafoltos lapokkal –, kihalófélben vannak. Unokáim olvasása többnyire abból áll, hogy videoképernyőre vetített szavakat betűznek.
Kérem, kérem, kérem, várjanak egy percet!
Feltalálásuk idején a könyvek kiváltképpen praktikus szerkentyűk voltak a nyelv raktározására vagy közvetítésére, jóllehet erdőn, mezőn és állatokban talált, alig módosított szubsztanciákból fabrikálták őket, mint Silicon Valley legújabb csodáit. Ám hála a véletlennek, nem pedig agyafúrt számításnak, a könyvek, a súlyuk meg a szövetük miatt, és a fogdosás iránti szelíden jelképes ellenállásuk miatt, kezünket és szemünket, továbbá elménket és lelkünket olyan szellemi kalandra késztetik, amiről ha az unokáim nem tudnának, felettébb sajnálatos volna.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Felhőatlasz
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
David Mitchell: Csontórák
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Joseph Heller: Képzeljétek el
Erlend Loe: Doppler
Douglas Coupland: X generáció
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Christopher Moore: Lestrapált lelkek