„Csupán egy személynek származott nyilvánvalóan előnye Drezda pusztulásából. Én vagyok az a személy. Tetemenként legalább öt dollárt kerestem, ha a mai honoráriumot is beleszámítom.”
„Látniuk kellett volna a uzsiráfot a tűzvész után. (Én láttam.)”
Ebben az önéletrajzi kötetében Kurt Vonnegut, a fekete humorú humanista mindenről és mindenkiről leszedi a keresztvizet – elsősorban saját magáról. Ő, az örök kétkedő sokszor az elérzékenyülésig ellágyul, ha kisebb vagy nagyobb családjáról van szó – az utóbbin természetesen a világmindenség értendő, amelynek sorsa mindenekfelett aggasztja. Előadásainak, önéletrajzi írásainak, interjúinak, barátok és rokonok írásainak kaleidoszkópszerűen tarka és változatos válogatása ez a könyv – egy szenzációsan érdekes író és ember szemérmes és egyben gátlástalan kitárulkozása.
Halálnál is rosszabb 57 csillagozás
Eredeti mű: Kurt Vonnegut: Fates Worse Than Death
Eredeti megjelenés éve: 1982
Enciklopédia 10
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Most olvassa 7
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 37
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Majdnem egy lapon lehet emlegetni a Virágvasárnappal, de csak majdnem, mert a vége felé kicsit leül. Ettől függetlenül az a helyzet, hogy elmondhatnám megint, hogy nekem titkon Vonnegut magyarázós-sztorizós non-fictionjei a kedvenceim, és hogy ha 1000 oldal lenne kötetenként, az sem lenne elég, de ezt az összes hasonló könyvénél elmondom, úgyhogy most nem teszem. Olvassátok. Tanuljatok. Rajongjatok.
Eddig harminchét csillagozás, és egy darab szöveges értékelés, az is mindössze egy mondat. Nem csodálkozom.
Vonnegut annyira szórakoztató, hogy nincs mit rajta cifrázni.
Annyira jóstílusú, derűs és szellemes, hogy néha azt sem tudtam, tulajdonképpen miről is van szó, csak mosolyogtam magamban: lyukat beszélt a hasamba a legkülönfélébb témákban, és ez kedvemre való volt.
Érdekes gondolatok egy érdekes világról, ez jutott eszembe, miután befejeztem a könyvet. Megismerhettem Vonnegut szűkebb-bővebb családtagjainak életét (és egyesek halálát), terveiket, vágyaikat, betegségeiket (elmebaj!), Vonnegut sajátos gondolatait, aggodalmait a világ múltjáról és hövőjéről, a vallásról (úgyáltalában), Istenről, Jézusról, az építészetről, a halálról, író(kor)társairól. Az elmúlt két nap minden szabad pillanatát a könyvvel a kezemben töltöttem, mégsem mondhatom, hogy új kedvenccel bővült a listám. Kissé csapongónak tűnt az egész, ismétlések is akadnak benne szépszámmal, ami azért egy icipicit ront a könyv élvezeti értékén.
Nem jutok szóhoz. Sosem hittem volna, hogy életrajzi könyvet fogok falni. Vonnegut a gyengém, minden egyes könyve elolvasása után így érzem. Ahhoz képes, hog az első kiadás ’91-es, olyan, mintha csak tegnap vetette volna papírra. Minden könyvében úgy érzem, előre látta, hogy milyen elcseszett tőársadalmunk lesz. Annyira szórakoztató az iróniája. Ráadásul kedvet csinált a többi köteteihez is, amiket eddig még nem vettem kézbe. A függelékét és a borítóért pedig külön *. Imádom a Helikon által újra kiadott könyveit, szenzációsak a borítótervek.
Népszerű idézetek
Ha az embernek nincs már vesztenivalója, akkor szabadon gondolhat bármit, mert a többség gondolatainak szajkózásától már semmilyen előnyre nem számíthat. Az Eredetiség szülőanyja a Reménytelenség.
Mert nagy megnyugvás, ha időnként kilépünk saját tudatunkból. A televízió és társai ellenére mindig szeretni fogják a könyvet azok, akik fáradtságos munkával eljutottak oda, hogy könnyedén olvasnak.
293. oldal
Azután apám meghalt, és a freudi kannibalizmus jegyében elhagytam a nevem mellől, hogy „ifj.”.
22. oldal
Nelson Algren, a nemrég elhunyt író állította fel a nyugodt élet három aranyszabályát. Mellesleg Algren is depressziós volt, tehát vele is készült interjú az Iowai Egyetemen. A három aranyszabály pedig így hangzik: ne étkezz „Mama kedvence” nevezetű helyeken; ne kártyázz Doki becenevű egyénekkel és – ez a legfontosabb – soha ne feküdj le olyannal, akinek még náladnál is több a problémája.
40-41. oldal
Az olasz operáról mondta Mark Twain, hogy utoljára akkor hallott ehhez foghatót, mikor leégett az árvaház.
93. oldal
Egyszer lefényképeztem a feleségemet, Jill Krementzet. A képet valamelyik könyve címlapjára szánta. A fényképezőgépet ó állította be, megmondta, hová álljak, és mit kell megnyomni. Megjelent a könyv, a nevemet meg odaírták a fotó alá. Egy galériatulajdonos menten felajánlotta, hogy rendez nekem egy önálló tárlatot a fényképeimből. Csak és kizárólag az én felvételeimből. Az az egy kép lenne kifüggesztve. Ennyit ér a világhír. Elsorvasztja a lelket.
48. oldal
Természetesen csak tréfálok. Bármivel hajlandó vagyok tréfálni, csak hogy viccesnek tartsanak. Gyakran a legrémesebb helyzetekben sütöm el a vicceimet. Emiatt már két asszonynak is módja nyílt rettenetesen megbánnia, hogy feleségül jött hozzám.
34. oldal
A Nagy Válság idején arra a kérdésre, hogy hol dolgozunk, az egyik tréfás válasz ez volt: „Én pucolom ki a madárszart a kakukkos órából”.
270. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert Fulghum: Már lángolt, amikor ráfeküdtem 88% · Összehasonlítás
- Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna 88% · Összehasonlítás
- Henry David Thoreau: A polgári engedetlenség iránti kötelességről / A gazdagságról 90% · Összehasonlítás
- Carl Sagan: Milliárdok és milliárdok 83% · Összehasonlítás
- Országh László (szerk.): Az el nem képzelt Amerika · Összehasonlítás
- Ralph Waldo Emerson: Esszék · Összehasonlítás
- P. J. Blumenthal: Kaspar Hauser testvérei · Összehasonlítás
- Susan Sontag: A betegség mint metafora 80% · Összehasonlítás
- Susan Sontag: Egyidőben · Összehasonlítás
- Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete 77% · Összehasonlítás