Éj ​anyánk / Mother Night 55 csillagozás

Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

„Azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.”

Howard W. Campbell, Jr. hírhedett amerikai náci, Hitler propaganda gépezetének fontos beosztású munkatársa. És az USA németországi titkos ügynöke. Rádióműsora a legrosszabb fajta háborús uszítás, népirtásra való buzdítás. És persze nélkülözhetetlen információforrás az amerikai hírszerzés és hadvezetés számára. Így azután Howard W. Campbell, Jr. meg sem próbál eligazodni és dönteni az emberi lét legnagyobb kérdéseiben. Vonnegut vérfagyasztó humora ezúttal a feketénél is sötétebb.

„A jó énem, az igazi énem, a mennyben teremtett énem ott rejtezik a mélyben.”

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
Maecenas, Budapest, 2012
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632032535 · Fordította: Békés András

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Elsa Schiaparelli


Kedvencelte 11

Most olvassa 7

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Vonnegut – akárhány könyvét olvasom – mindig meglep. Igazi gondolkodó író, egy zseni. Ez a könyve egy ember háborús megpróbáltatásáról szól. Kétségbeesetten próbál feleségével „kétszemélyes birodalmuk” határain belül boldog lenni, de a körülmények, s az elkötelezettségek e látszólagos s egyébként is képzeletbeli korlátot feloldják, s mindent elsöpör a világtragédia „éje”. Túlélni 50 milliónak nem sikerül, neki igen, de mikor névtelen szürkeségéből ismét felszínre bukkan szembesülnie kell a maga vállalta visszás helyzet következményeivel és saját lelkifurdalásával…Sötét ecsettel festette az író, akár az éj. Sajátos humora sok helyütt ad némi pillanatnyi feloldozást, de alapvetően egy nyomasztó, szomorú hangulatú írás, igazi örökérvényű tiltakozás a háború ellen, ahol az ember – ha szétszakad – sem tud jól dönteni…

>!
Kkatja P
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

„Azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.”

Vonnegut mindig nagyon jó kérdéseket tesz fel, a végén olyan csattanókkal, hogy hűha…
pl.
Hogyan lehet túlélni a II. világháborút náci titkos ügynökként?
Létezik-e kollektív bűn és bűnös?
Hogyan éljük túl az összes szerettünk elvesztését a háborúban?
Meg tudunk-e magunknak bocsátani?
Ha mások megbocsájtanak nekünk, az felülírhatja-e az általunk elkövetett „bűnöket”?
Létezik-e halálon túli szerelem?
Mindig az-e az igazi barát/ellenség, akit annak hiszünk?
Miért van szüksége az emberiségnek ezekre az embertelen háborúkra?
Eichmann valóban csak a dolgát végezte és nem tehetett semmiről?…

Ez csak pár kérdés a sokból, amiket körbejár Vonnegut, a tőle megszokott eleganciával, társadalomkritikával, sötét humorral és szívbéli szerelemmel körítve. Nagyon szép történet volt, szeretem, ahogyan ír, mindig kedvencem volt, van és lesz is! Uff. :)

Ui: Eredetileg az angol nyelvtudásom felfrissítésének céljából vettem kézbe és elszörnyülködve jöttem rá, hogy a vendéglátós tudásmorzsáim vajmi kevesek egy Vonnegut szintű angol regény olvasásához, de szerencsémre és Békés András remek fordításának köszönhetően, magamévá tettem a történetet és vadul jegyzeteltem az ismeretlen szó és kifejezéshegyeket… talán valami ragadt is rám a végére.
Kérem a következőt! :))

>!
mongúz
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Ez nem is volt vicces. Viszont szép volt, fordulatos volt, nyomasztó volt.

>!
Éjjeli_bagoly
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Nagyon szégyellem, de bevallom, hogy megmosolyogtatott olyan dolgokon, amelyeken csak szörnyülködni szabadna. Hátborzongató, vérfagyasztó, gyakran humoros, tele váratlan fordulatokkal. A Kékszakáll lassúsága után tétován kezdtem neki a könyvnek, de Vonnegut zsenialitása ebben is megmutatkozott.

>!
kávésbögre P
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Hát ez kellőképpen beteg volt. Egyrészt nagyon is értem a végkimenetelét, másrészt spoiler Nyomasztó volt.

>!
samsara
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Kevés olyan szerző van, kinek teljes életműve kedvencem lenne, de Vonnegut kétségkívül egy ilyen zseni:) Sikerült leárazva megvennem a könyvet, amitől még boldogabb lettem.Azt szeretem benne, hogy tulajdonképpen soha nem a könyv témájáról ír explicit módon, hanem nagyon távolról megközelítve, koncentrikus körökben közeledve, és a végén egy pillanat erejéig, csakis arról szól az egész, ami a lényege a műnek.

>!
lalalac
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Valahogy sokkal személyesebbnek hatott ez a regény, mint a többi, amit tőle olvastam; itt nem is a fekete humorral szorosan együtt járó emberközpontúság és társadalomkritika volt nekem a domináns, inkább az ezek között feltűnő iszonyú szomorúság, ami megfogott. Azért most végigolvasva ezt, nem volt ám ennyire lehangoló…csak néha, de mégsem volt nyomasztó. Na, lényeg a lényeg, nagyon tetszett, az egyik legjobb volt eddig. Nekiállok hamarost angolul is.

>!
tcsizmadia
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Az éj szelíd trónján után a második legjobb könyv, amit olvastam.

>!
Roxa
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Eddig ez volt a legkevésbé szeretett Vonnegut könyv amit olvastam. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, csak nem ragadott magával annyira mint a többi.

>!
Eszter_04
Kurt Vonnegut: Éj anyánk / Mother Night

Ha valaki megkérdezné, hogy miről szól ez a könyv, azt válaszolnám, hogy nézze meg jobban a borítót: egy náci és egy amerikai zászlós kéz rángatja főhősünket.
A könyv utolsó 50 oldalán bizonyította be Vonnegut, hogy még véletlenül sem poénkodik, hanem véresen komoly témáról beszél, a végén már csak fújtatva ráztam a fejemet. Kíváncsi lennék, hogy ha élne mit szólna ahhoz ami most van.


Népszerű idézetek

>!
lalalac

– Mindannyian ragaszkodunk valamihez – mondtam.
– De nem ahhoz, amihez kell – mondta –, és túl későn kezdünk ragaszkodni! Megmondom neked, mi az egyetlen dolog, amit elhiszek sok mindenből, amit el kéne hinni.
– Mondjad.
– Az emberek mind őrültek – mondta. – Bármikor bármire képesek, és Isten ments értelmet keresni a tetteikben!

93. oldal

>!
Kkatja P

     – Nyugat-Németország udvariasan megérdeklődte az Egyesült Államok kormányától, nem vagyok-e esetleg az ő állampolgáruk. Bizonyítékuk semmire sincs, mondták, mert minden rám vonatkozó feljegyzés elégett a háború alatt, de ha az ő állampolgáruk vagyok, ugyanolyan szívesen bíróság elé állítanak, mint Izrael.
    Lényegében, azt mondták, hogy ha német vagyok, bizony szégyellik az ilyen németet.
    A Szovjetunió, rövid szavakban, melyek úgy hangzottak, mint nedves sóderra hulló csapágygolyók, kijelentette, hogy nem kell itt semmiféle bírósági tárgyalás. A magamfajta fasisztákat, mondják el kell taposni, mint a csótányt.

123. oldal Adolf Eichmann és én...

>!
lalalac

Annak idején reméltem, hogy pusztán nevetséges vagyok; de nehéz nevetségesnek lenni ebben a világban, ahol oly sok emberi lény húzódozik a nevetéstől, képtelen a gondolkodásra, sóvárog a hitre, acsarkodásra, gyűlölködésre. Olyan sokan akartak hinni nekem!
Akárki akármit mondjon arról, hogy milyen szívhez szólóan csodálatos a vakhit, az én szememben a vakhit képessége ocsmányan riasztó.

123. oldal

>!
lalalac

– Veteránok napja – mondtam Helgának, ahogy továbbmentünk. – Régen a Fegyverszünet Napja volt. Most meg a veteránok napja.
– Nyugtalanít? – kérdezte Helga.
– Jaj, csak olyan olcsó, olyan jellemző! – mondtam. – Annak idején ezen a napon az első világháború halottairól emlékeztek meg, de az élők nem tudtak nyugodni tőle, rá akarták tenni mocskos kezüket, maguknak akarták a halottak dicsőségét. Olyan jellemző, olyan jellemző! Bárhol üti fel a fejét egy kis igazi méltóság ebben az országban, rögtön szétszaggatják és odavetik a csőcseléknek.

105. oldal

>!
Kkatja P

    Eichmann az élete történetét írta, ugyanúgy, ahogy most én az enyémet. A csapott állú, vén dögkeselyű, akinek hatmillió gyilkosságról kellett számot adnia, jámbor mosolyt villantott rám. Jólesően érdekelte a munkája, én, a börtönőrök, minden.
    Sugárzó arccal nézett rám.
     – Én nem haragszom senkire – mondta.

125. oldal Huszonkilencedik fejezet Adolf Eichmann és én...

>!
Kkatja P

    Én meg egy kis játékot játszottam magamban, azt számolgattam, hányféleképpen hazudik a magazin borítója. Először is, nem a nők akasztottak, hanem három rongyos, ösztövér férfi. Másodszor, a borítón szép nők voltak, a fényképen a legkevésbé sem szépek. A borítón a hóhérnők melle gömbölyű volt, mint az alma, a csípőjük, mint a körte, a rongyaikat pedig mintha Schiaparelli kreálta volna. A fényképen levő nők körülbelül annyira voltak mutatósak, mint a zsákvászonba göngyölt keszegek.

88. oldal Huszadik fejezet Nők akasztják a berlini hóhért...

Kapcsolódó szócikkek: Elsa Schiaparelli
>!
lalalac

Bizonyára súlyos torzulása ez a személyiségemnek, de hiába, nem tudok országhatárokban gondolkodni. Azok a képzeletbeli vonalak az én szememben ugyanolyan kitalációk, mint a manók és koboldok. Nem tudom elhinni, hogy a végét vagy a kezdetét jelentenék bárminek, ami igazán fontos az emberi léleknek. Az erények és a bűnök, a gyönyörök és a kínok nem torpannak meg a határokon.

105. oldal

>!
Dóra_Kiss

Most, hogy belegondolok, van még egy mondanivalója ennek a történetnek: aki meghal, az halott. Ja, és még egy az eszembe jutott: szeretkezz, amikor lehet. Jót tesz az embernek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Theodore Dreiser: A bankár
Richard Halliburton: Mister Odysseus
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes történetei 2. / Adventures of Sherlock Holmes 2.
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe / The Picture of Dorian Gray
Charles Dickens: Karácsonyi történetek / Christmas stories
Vanessa Victor: Dinner for two
Tomas Opitz – Üveges Krisztina (szerk.): Fényképezte Zsigmond Vilmos / Photographed by Vilmos Zsigmond
T. S. Eliot: The Waste Land / A kopár föld
Jim Morrison: Szeretlek és gyűlöllek
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes versei / The Complete Poems