Éj ​anyánk 445 csillagozás

Kurt Vonnegut: Éj anyánk Kurt Vonnegut: Éj anyánk Kurt Vonnegut: Éj anyánk Kurt Vonnegut: Éj anyánk Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Howard W. Campbell Jr. hírhedett amerikai náci, Hitler propagandagépezetének fontos beosztású munkatársa. És az USA németországi titkos ügynöke. Rádióműsora a legrosszabb fajta háborús uszítás, népirtásra való buzdítás. És persze nélkülözhetetlen információforrás az amerikai hírszerzés és hadvezetés számára. Így azután Howard W. Campbell Jr. meg sem próbál eligazodni és dönteni az emberi lét legnagyobb kérdéseiben. Vonnegut vérfagyasztó humora ezúttal a feketénél is sötétebb.

Eredeti megjelenés éve: 1961

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vonnegut-életműkiadás

>!
Helikon, Budapest, 2016
280 oldal · ISBN: 9789632277820
>!
Helikon, Budapest, 2016
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273952 · Fordította: Békés András, Tótfalusi István
>!
Maecenas, Budapest, 2006
222 oldal · ISBN: 9632031563 · Fordította: Békés András

3 további kiadás


Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Drezda


Kedvencelte 87

Most olvassa 18

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Turms
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Vonneguttól meglepően konvencionális regény, olyan extrákat is tartalmaz, mint cselekmény vagy alig groteszk főhős. Az író a felvezetésben ismét elmeséli élete meghatározó élményét, Drezda bombázását, amit hadifogolyként a helyszínen élt át. Ezzel összekapcsolja a könyvet Az ötös számú vágóhíddal, amihez egyébként nagyon hasonló kérdést fejteget ezúttal is. Nevezetesen, hogy bűn-e a jó ügy szolgálatában elkövetett gonosz tett? Bűnnek számít-e egy totális háborúban erkölcsi fölényünk tudatában porig rombolni egy civil várost, mindenféle katonai cél nélkül? Bűnnek számít-e, ha a jó oldalnak kémkedve álcából valaki a nácik egyik leghatékonyabb propagandistájává válik? Nem is valódi kérdések ezek, a válasz minden esetben banális. Vonnegut pedig újra és újra rácsodálkozik az emberi természet vakfoltjára, logikájának hiányzó fogaskerekére, ami által képtelen észrevenni a nyilvánvalót.

>!
NannyOgg SP
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Bevallottan nem ez a kedvenc Vonnegut-könyvem – hiányolom belőle ugyanis az abszurdot*, ami itt csak néhány helyen köszön be, mielőtt visszahúzódik a sarokba. Másrészt viszont legszívesebben én is visszahúzódtam volna a sarokba, hogy az est további részét a falra meredéssel és előre-hátra ringással töltsem, annyira az arcomba kaptam a nihilt. Ráadásul hogy építkezik az alapoktól a végkifejlet felé! Kevés ennyire pontosan felépített karakterfejlődéssel találkozni, ami kész szerencse, mert ha tele lennénk a lejtőn ilyen szemléletesen lefelé sétáló szereplőkkel az irodalomban, az olvasóközönség jelentős része gyógyszeres kezelésre és csoportterápiára szorulna. Azzal tudnám érzékeltetni a helyzetet, hogy mire spoiler
Kegyetlen vagy, Mester, mindannyiunkkal.

*Ezért a három és fél csillag. Szigorúan a Relatív Vonnegut-skálán, nem egy akármilyen, mezei olvasmányként értékelve. Vonneguttal szigorúbb vagyok.

>!
Maecenas, Budapest, 2006
222 oldal · ISBN: 9632031563 · Fordította: Békés András
6 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Lehet, hogy nem én voltam megfelelő hangulatban, nem tudom, vagy már annyira lenyűgözött Vonnegut korábban, hogy tudattalanul magasabbra teszem nála a mércét. Félreértés ne essék, ez egy jó könyv, nagyon érdekes és fajsúlyos gondolatokkal, ezért is kapott ennyi szép csillagot. Elvégre már maga az alapfeltevés (meddig tehetsz rosszat a jó ügy érdekében, és nem válsz-e te is azzá végül, aminek tetteted magad) nagyon komoly eszmefuttatásokra készteti az olvasót. A sok vonneguti kis betét, történet, személyes sors ismerős, és a szöveg is olyan, mint egy otthonos, puha dunyha, amibe el lehet merülni.
Csak én Vonneguttól nem dunyhát akarok. Legyen gonosz, sokkal gonoszabb, mint itt. Ne úgy tekintsen az őrültekre, akiket itt bemutat, mint bizarr furcsaságokra. Legyen olyan kegyetlen, mint Midland City lakóival szokott, vagy mint szegény Kilgore Trouttal. Hiába verik meg, köpik le etc. szegény Howard Campbell Jr.-t, mégis végig megmaradt benne valami belső tartás. Mondjuk fura ezt tartásnak nevezni, elvégre eléggé elítélhető dolog, ahogyan kivonta magát élete során a felelősség alól. De talán értitek, mit akarok mondani.
Szóval igen, jó könyv, ízig-vérig Vonnegut, csak nálam nem talált be. Sehol sem találtam a cinikus szerzőt. Mondjuk még így is tudott néha nagyon emlékezetes lenni.
Így megy ez.

>!
Angele P
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Köszönöm Kurt Vonnegut – nak, hogy ezt is megírta. Társadalom kritikát más így nem tud nyújtani.

>!
sebzek
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Ez most ütött, nagyot ütött.
Jellemezhetném, mondhatnék rá szavakat, hogy eszméletlen, vagy hogy zseniális. Minek? Ezt már megtette egy pár moly előttem.
Sokáig nem akartam olvasni, mert nem tetszett a nácis történet. Már megint valami béna háborús sztori – gondoltam. Hülyeségnek hallatszik. Az is volt. Elemi írás az erőszak ellen, a spirálról, amibe belecsúszhatunk, és már egyszer bele is csúsztunk, aztán megint, és újra. Írás a gyűlöletetről, ami eltereli a fényt a hibáinkról, ad egy kényelmesebb, könnyebb utat. Hiszen utálni valakit olyan egyszerű!
Nem is ragozom tovább, az eddigi kedvenc.

2 hozzászólás
>!
gabona MP
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

EGYSZERŰEN MINDENT MEGVÁLTOZTAT

Ritka az olyan szerző, akivel zökkenőmentesen indul a kapcsolatom, ám Vonnegut ilyen volt Az ötös számú vágóhíd első olvasásakor. Igaz, utána nem kapkodtam annyira a könyveiért, de nem is feledtem el. Sorra került még A Titán szirénjei és a Bajnokok reggelije is, én pedig tudtam, hogy ha van olyan író, akinek minden művét el szeretném olvasni, akkor az Kurt Vonnegut kell, hogy legyen.

Valamikor az év elején ez volt a negyedik Vonnegut-olvasásom, de kétségtelenül a legmeghatározóbb. Annyira, hogy akkor képtelen voltam még csak egyetlen sornyi szöveges értékelést is megszülni hozzá, annyira megváltoztatott mindent bennem. Azóta túlestem még A Mester egy-két könyvén, de egyik sem közelítette meg ezt a szintet, egyedül talán a Kékszakáll az, amit ki tudnék emelni és elhelyezni a top háromban, ami nálam jelenleg így néz ki: Éj anyánk, Bajnokok reggelije és az említett Kékszakáll.

Minden sora csodálatos, tiszta és emberi, egy pillanatig sem jutna eszembe, hogy belekössek abba, amit leírt. A második világháborús háttérrel eleinte barátkozni kellett, de már az első oldalak után tudtam, hogy ez nagyon is az én könyvem. Másodszor is ütött, gyanítom harmadszor, negyedszer és még sokadszor is fog. Kötelező olvasmány!

>!
Helikon, Budapest, 2016
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273952 · Fordította: Békés András, Tótfalusi István
>!
petibácsi
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Na, ez kellett nekem!
Egy vérbeli Vonnegut-regény, ráadásul a jobbik fajtából.
Egyfajta politikai szatíra (néhol eszembe is juttatta egy későbbi regényét, a Börtöntölteléket) és kémregény-paródia ez egyben, megvan benne minden, ami egy jó Vonnegut-történethez kell: teszetosza főhős, akinek mindig mások szabják meg a sorsát, morális kérdések és a történelem útvesztői feletti merengés, szerelem, barátság, árulás, satöbbi, és néhány annyira abszurd és groteszk jelenet, amiket talán még Mrozek és Örkény is megirigyelne. A témája pedig (sajnos) mai is nagyon aktuális (ha nem aktuálisabb, mint a keletkezésekor).
Vonnegut atya 14 regényéből ezennel már csak az utolsó négy van hátra, de már egyre kíváncsibb vagyok azokra is:)

1 hozzászólás
>!
csucsorka P
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Egy osztálytársam adta kölcsön ezt a könyvet, hogy ha szeretek olvasni, ezt muszáj elolvasnom. Hetedikesek voltunk, vagyis tizenhárom évesek.
Ez volt az első komoly, felnőtt könyvem. Érdekes, hogy ezután sem olvastam több Vonnegut-ot – ezzel adós vagyok még – de mégis úgy tartom számon, hogy szeretem őt, kizárólag ezért a kisregényért. És az is érdekes, hogy egy lélegzetelállító társadalom-leírásról van szó, egy hátborzongató környezetben, nekem mégis a szerelmi szál maradt meg leginkább ebből a könyvből. Jellemző.
Ezt is egynél többször olvastam. Illenők újra, felnőtt fejjel is.

2 hozzászólás
>!
verdeleth
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Ha minden könyve ilyen lenne, nagy Vonnegut rajongó lennék, de sajnos nincs így (lásd korábbi értékeléseim). Viszont megfogadtam, hogy nem adom fel, és végre sikerült. Ez a könyve úgy tökéletes, ahogy van. Most már csak az a a kérdés, mivel folytassam, amiben nem fogok csalódni?

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
volna

Mindig is meg tudtam békélni azzal, amit teszek. Hogy miként? Segített a modern ember egyszerű és általános áldása: a tudathasadás.

151. oldal (Maecenas, 1990)

>!
Frank_Spielmann I

Most, hogy belegondolok, van még egy mondanivalója ennek a történetnek: aki meghal, az halott.
Ja, és még egy az eszembe jutott: szeretkezz, amikor lehet. Jót tesz az embernek.

9. oldal, Bevezetés

>!
csobi SP

– Azért jöttem, hogy elbúcsúzzam – mondtam Nothnak.
– Isten áldjon.
– A frontra megyek – mondtam.
– Arra van – mondta, és keletre mutatott. – Innen gyalogszerrel is elérheted. Egy nap alatt megjárod, közben szedhetsz boglárkát.

88. oldal (Maecenas, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: boglárka
>!
mandarina

Bizonyára súlyos torzulása a személyiségemnek, de hiába, nem tudok országhatárokban gondolkodni. Azok a képzeletbeli vonalak az én szememben ugyanolyan kitalációk, mint a manók és a koboldok. Nem tudom elhinni, hogy a végét vagy a kezdetét jelentenék bárminek, ami igazán fontos az emberi léleknek. Az erények és a bűnök, a gyönyörök és a kínok nem torpannak meg határokon.

>!
Rea P

Bőven lehet jó oka rá az embernek, hogy harcba szálljon – mondtam –, de arra soha, hogy fenntartás nélkül gyűlölködjék, hogy azt képzelje, a Mindenható Úristen is vele gyűlölködik.

135. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Akárki akármit mondjon arról, hogy milyen szívhez szólóan csodálatos a vak hit, az én szememben a vak hit képessége ocsmányan riasztó.

Adolf Eichmann és én...

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A Daily News megállapította, hogy a legsúlyosabb háborús bűnöm az, hogy nem végeztem magammal, ahogy úriemberhez illett volna. Hitler feltehetően úriember volt.

Adolf Eichmann és én...

>!
NannyOgg SP

(…) azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.

7. oldal, Bevezetés (Maecenas, 2006)

>!
danaida P

Ez az egyetlen történetem, amelynek tisztában vagyok a mondanivalójával. Nem mintha valami csodálatos mondanivaló volna, egyszerűen csak tisztában vagyok vele: azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.

első mondatok

>!
Frank_Spielmann I

– De azt mondta, letartóztatták és bíróság elé állították?
– És agyonlőtték – mondta Wirtanen.
– Plágiumért?
– Nem. Eredetiségért – mondta Wirtanen. – A plágium csak csacska ballépés. Mi rossz van abban, ha valaki megírja, amit más már úgyis megírt? A főbenjáró bűn, az igazi eredetiség, mely gyakran kegyetlen és rendkívüli büntetést von maga után, még a végső kegyelemdöfés előtt.

A visításán kívül mindent...

Kapcsolódó szócikkek: bűn · eredetiség · plágium

Hasonló könyvek címkék alapján

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Michael Cunningham: Az órák
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Rachel Seiffert: Lore
Diane Ackerman: Menedék
Paul Auster: Holdpalota
Patti Smith: Kölykök
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
J. D. Salinger: Zabhegyező
Kathryn Stockett: A Segítség