Éj ​anyánk 409 csillagozás

Kurt Vonnegut: Éj anyánk Kurt Vonnegut: Éj anyánk Kurt Vonnegut: Éj anyánk Kurt Vonnegut: Éj anyánk Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Howard W. Campbell Jr. hírhedett amerikai náci, Hitler propagandagépezetének fontos beosztású munkatársa. És az USA németországi titkos ügynöke. Rádióműsora a legrosszabb fajta háborús uszítás, népirtásra való buzdítás. És persze nélkülözhetetlen információforrás az amerikai hírszerzés és hadvezetés számára. Így azután Howard W. Campbell Jr. meg sem próbál eligazodni és dönteni az emberi lét legnagyobb kérdéseiben. Vonnegut vérfagyasztó humora ezúttal a feketénél is sötétebb.

Eredeti mű: Kurt Vonnegut: Mother Night

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
Helikon, Budapest, 2016
280 oldal · ISBN: 9789632277820
>!
Helikon, Budapest, 2016
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273952 · Fordította: Békés András, Tótfalusi István
>!
Maecenas, Budapest, 2006
222 oldal · ISBN: 9632031563 · Fordította: Békés András

3 további kiadás


Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Drezda


Kedvencelte 71

Most olvassa 15

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Turms P
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Vonneguttól meglepően konvencionális regény, olyan extrákat is tartalmaz, mint cselekmény vagy alig groteszk főhős. Az író a felvezetésben ismét elmeséli élete meghatározó élményét, Drezda bombázását, amit hadifogolyként a helyszínen élt át. Ezzel összekapcsolja a könyvet Az ötös számú vágóhíddal, amihez egyébként nagyon hasonló kérdést fejteget ezúttal is. Nevezetesen, hogy bűn-e a jó ügy szolgálatában elkövetett gonosz tett? Bűnnek számít-e egy totális háborúban erkölcsi fölényünk tudatában porig rombolni egy civil várost, mindenféle katonai cél nélkül? Bűnnek számít-e, ha a jó oldalnak kémkedve álcából valaki a nácik egyik leghatékonyabb propagandistájává válik? Nem is valódi kérdések ezek, a válasz minden esetben banális. Vonnegut pedig újra és újra rácsodálkozik az emberi természet vakfoltjára, logikájának hiányzó fogaskerekére, ami által képtelen észrevenni a nyilvánvalót.

>!
MrClee I
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Nehéz beszélni egy olyan könyvről, ami arról beszél, amiről nehéz beszélni. De milyen jól beszél róla! „Azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat,", legyen akár rajtunk egyszerre „egy horogkereszt, egy sarló-kalapács meg a csillagok-sávok". Mind-mind jelképek, amik mögött emberek sorakoznak, akik mögött filozófiák sorakoznak, és mind csak akkor ér valamit, ha az ember jól eljátssza egyiket-másikat. A cél, hogy minél több emberrel elhitesse a saját igazát. Ugyanez történik az egyházakkal. Bárki alapíthat saját egyházat, de akkor érhet el valamit, ha minél többen ugyanazt fogják vallani. Legalábbis olyan világban élünk, ahol az ember nem elégszik meg a saját egyházával, olyat akar keresni, amit már „jól bevállt", ahol több millió hívőtársával együtt bólogathat. Mire? Bármire. A lényeg, hogy együtt csináljuk. Ahogy a nácizmus terjedésének is a propaganda volt az aduásza. Anélkül nem jutott volna semmire, anélkül egy törekvő sem jut semmire. És ez az igazán szörnyű.
Vonnegut bebizonyítja, hogy bárki lehet bármi, a csillagok-sávok átalakulhatnak horogkeresztté, a sarló-kalapácsból lehet csillagok-sávok, és így tovább.

„Színház az egész világ."

>!
NannyOgg SP
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Bevallottan nem ez a kedvenc Vonnegut-könyvem – hiányolom belőle ugyanis az abszurdot*, ami itt csak néhány helyen köszön be, mielőtt visszahúzódik a sarokba. Másrészt viszont legszívesebben én is visszahúzódtam volna a sarokba, hogy az est további részét a falra meredéssel és előre-hátra ringással töltsem, annyira az arcomba kaptam a nihilt. Ráadásul hogy építkezik az alapoktól a végkifejlet felé! Kevés ennyire pontosan felépített karakterfejlődéssel találkozni, ami kész szerencse, mert ha tele lennénk a lejtőn ilyen szemléletesen lefelé sétáló szereplőkkel az irodalomban, az olvasóközönség jelentős része gyógyszeres kezelésre és csoportterápiára szorulna. Azzal tudnám érzékeltetni a helyzetet, hogy mire spoiler
Kegyetlen vagy, Mester, mindannyiunkkal.

*Ezért a három és fél csillag. Szigorúan a Relatív Vonnegut-skálán, nem egy akármilyen, mezei olvasmányként értékelve. Vonneguttal szigorúbb vagyok.

>!
Maecenas, Budapest, 2006
222 oldal · ISBN: 9632031563 · Fordította: Békés András
4 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Lehet, hogy nem én voltam megfelelő hangulatban, nem tudom, vagy már annyira lenyűgözött Vonnegut korábban, hogy tudattalanul magasabbra teszem nála a mércét. Félreértés ne essék, ez egy jó könyv, nagyon érdekes és fajsúlyos gondolatokkal, ezért is kapott ennyi szép csillagot. Elvégre már maga az alapfeltevés (meddig tehetsz rosszat a jó ügy érdekében, és nem válsz-e te is azzá végül, aminek tetteted magad) nagyon komoly eszmefuttatásokra készteti az olvasót. A sok vonneguti kis betét, történet, személyes sors ismerős, és a szöveg is olyan, mint egy otthonos, puha dunyha, amibe el lehet merülni.
Csak én Vonneguttól nem dunyhát akarok. Legyen gonosz, sokkal gonoszabb, mint itt. Ne úgy tekintsen az őrültekre, akiket itt bemutat, mint bizarr furcsaságokra. Legyen olyan kegyetlen, mint Midland City lakóival szokott, vagy mint szegény Kilgore Trouttal. Hiába verik meg, köpik le etc. szegény Howard Campbell Jr.-t, mégis végig megmaradt benne valami belső tartás. Mondjuk fura ezt tartásnak nevezni, elvégre eléggé elítélhető dolog, ahogyan kivonta magát élete során a felelősség alól. De talán értitek, mit akarok mondani.
Szóval igen, jó könyv, ízig-vérig Vonnegut, csak nálam nem talált be. Sehol sem találtam a cinikus szerzőt. Mondjuk még így is tudott néha nagyon emlékezetes lenni.
Így megy ez.

>!
Angele P
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Köszönöm Kurt Vonnegut – nak, hogy ezt is megírta. Társadalom kritikát más így nem tud nyújtani.

>!
Flajmer 
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Bevallom a mű előszavában leírt gondolatot, miszerint „azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat”, rohadt erőltetettnek éreztem. Végül is ezt az egész gondolatot, nem tudtam magamba beágyazni.
Aztán Vonnegut egy olyan dilemmát ír le az egész könyvben amire szerintem nincs megfelelő válasz. Tényleg ennyi lenne? A görögöknél csak a látszat, az számított ahogy előadtad magad, mondhatjuk amit megjátszottál. Csak az számított mit látni belőled a világban.
Tényleg így lenne? Tényleg csak azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat?
Felesleges bármit írnom ezt mindenki magában döntse el. De ezt vegye kézbe mert zseniális.

7 hozzászólás
>!
petibácsi
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Na, ez kellett nekem!
Egy vérbeli Vonnegut-regény, ráadásul a jobbik fajtából.
Egyfajta politikai szatíra (néhol eszembe is juttatta egy későbbi regényét, a Börtöntölteléket) és kémregény-paródia ez egyben, megvan benne minden, ami egy jó Vonnegut-történethez kell: teszetosza főhős, akinek mindig mások szabják meg a sorsát, morális kérdések és a történelem útvesztői feletti merengés, szerelem, barátság, árulás, satöbbi, és néhány annyira abszurd és groteszk jelenet, amiket talán még Mrozek és Örkény is megirigyelne. A témája pedig (sajnos) mai is nagyon aktuális (ha nem aktuálisabb, mint a keletkezésekor).
Vonnegut atya 14 regényéből ezennel már csak az utolsó négy van hátra, de már egyre kíváncsibb vagyok azokra is:)

1 hozzászólás
>!
csucsorka 
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Egy osztálytársam adta kölcsön ezt a könyvet, hogy ha szeretek olvasni, ezt muszáj elolvasnom. Hetedikesek voltunk, vagyis tizenhárom évesek.
Ez volt az első komoly, felnőtt könyvem. Érdekes, hogy ezután sem olvastam több Vonnegut-ot – ezzel adós vagyok még – de mégis úgy tartom számon, hogy szeretem őt, kizárólag ezért a kisregényért. És az is érdekes, hogy egy lélegzetelállító társadalom-leírásról van szó, egy hátborzongató környezetben, nekem mégis a szerelmi szál maradt meg leginkább ebből a könyvből. Jellemző.
Ezt is egynél többször olvastam. Illenők újra, felnőtt fejjel is.

2 hozzászólás
>!
zsorzsi
Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Nem hiszem, hogy bárki, aki nem olvasott még Vonnegut regényt és különösen ezt, kellőképpen tisztában lehet vele, hogy milyen is az a bizonyos „feketénél is sötétebb humor”.

Eme könyv igazi „két érintés” könyv, az emberre gyakorolt hatását tekintve. Az első érintés, amikor a hirtelen egymás után elolvasott szavak értelme még csak finoman karcolgatja az agy felszínét, melynek eredménye a hangos felnevetés. A második érintés, amikor a mondanivaló eléri az agy mélyebb rétegeit, ennek a következménye pedig, valami fojtogató, nyomasztó szomorúság szétterjedése a bensőnkben.

Az író egyedi stílusával olyan főszereplőt teremtett, aki elképesztően abszurd szemszögből vizsgálgatja a világot. Olyan cinikus nyugalommal szemléli a maga körül és a vele történt szörnyűségeket mintha az érzelmeinek elég széles skálája kikapcsolt üzemmódban lenne. Talán az egyetlen érzelem, ami kilóg a sorból a felesége iránt érzett szerelme.

Howard W. Campbell Jr. sorsa valóban intő példája, hogy mennyire óvatosnak kell lennünk azzal, hogy minek is adjuk ki magunkat.
Úgy gondolom, Kurt Vonnegut ezennel végérvényesen besorakozott a kedvenceim közé.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Most, hogy belegondolok, van még egy mondanivalója ennek a történetnek: aki meghal, az halott.
Ja, és még egy az eszembe jutott: szeretkezz, amikor lehet. Jót tesz az embernek.

9. oldal, Bevezetés

>!
volna

Mindig is meg tudtam békélni azzal, amit teszek. Hogy miként? Segített a modern ember egyszerű és általános áldása: a tudathasadás.

151. oldal (Maecenas, 1990)

>!
csobi SP

– Azért jöttem, hogy elbúcsúzzam – mondtam Nothnak.
– Isten áldjon.
– A frontra megyek – mondtam.
– Arra van – mondta, és keletre mutatott. – Innen gyalogszerrel is elérheted. Egy nap alatt megjárod, közben szedhetsz boglárkát.

88. oldal (Maecenas, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: boglárka
>!
mandarina P

Bizonyára súlyos torzulása a személyiségemnek, de hiába, nem tudok országhatárokban gondolkodni. Azok a képzeletbeli vonalak az én szememben ugyanolyan kitalációk, mint a manók és a koboldok. Nem tudom elhinni, hogy a végét vagy a kezdetét jelentenék bárminek, ami igazán fontos az emberi léleknek. Az erények és a bűnök, a gyönyörök és a kínok nem torpannak meg határokon.

>!
Rea P

Bőven lehet jó oka rá az embernek, hogy harcba szálljon – mondtam –, de arra soha, hogy fenntartás nélkül gyűlölködjék, hogy azt képzelje, a Mindenható Úristen is vele gyűlölködik.

135. oldal

>!
danaida P

Ez az egyetlen történetem, amelynek tisztában vagyok a mondanivalójával. Nem mintha valami csodálatos mondanivaló volna, egyszerűen csak tisztában vagyok vele: azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.

első mondatok

>!
Frank_Spielmann I

A Daily News megállapította, hogy a legsúlyosabb háborús bűnöm az, hogy nem végeztem magammal, ahogy úriemberhez illett volna. Hitler feltehetően úriember volt.

Adolf Eichmann és én...

>!
Frank_Spielmann I

Akárki akármit mondjon arról, hogy milyen szívhez szólóan csodálatos a vak hit, az én szememben a vak hit képessége ocsmányan riasztó.

Adolf Eichmann és én...

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– De azt mondta, letartóztatták és bíróság elé állították?
– És agyonlőtték – mondta Wirtanen.
– Plágiumért?
– Nem. Eredetiségért – mondta Wirtanen. – A plágium csak csacska ballépés. Mi rossz van abban, ha valaki megírja, amit más már úgyis megírt? A főbenjáró bűn, az igazi eredetiség, mely gyakran kegyetlen és rendkívüli büntetést von maga után, még a végső kegyelemdöfés előtt.

A visításán kívül mindent...

Kapcsolódó szócikkek: bűn · eredetiség · plágium
>!
NannyOgg SP

(…) azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.

7. oldal, Bevezetés (Maecenas, 2006)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sam Savage: Firmin
Joseph Heller: Isten tudja
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva
J. A. Redmerski: A soha határa
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…
Meg Cabot: Veszélyes háromszög
Jenny Carroll: Fedőneve: Kasszandra
K. A. Tucker: Ten Tiny Breaths – Tíz apró lélegzet