Börtöntöltelék 213 csillagozás

Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Kurt Vonnegut legújabb regényében visszatér az „emberszabású” emberek közé: hősének, egy szánni való, emberséges emberkének, Walter F. Starbucknak tragikomikus életútja hullámhegyről hullámvölgybe, hírnévtől a hírhedtségig, magas kormánypozíciótól a börtöncelláig vezet. Minden halálosan komoly és minden röhögni valóan groteszk ebben az életben, és Walter F. Starbuck (eredeti nevén Stankiewicz) szelíd öniróniával vállalja az örök börtöntöltelék hálátlan – ám, az író szándéka szerint, korántsem megvetendő – szerepét e kizökkent és kiszámíthatatlan világban.

Eredeti megjelenés éve: 1979

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vonnegut-életműkiadás

>!
Helikon, Budapest, 2016
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276786 · Fordította: Borbás Mária, Orbán Ottó
>!
Maecenas, Budapest, 2008
306 oldal · ISBN: 9789632031859 · Fordította: Borbás Mária, Orbán Ottó
>!
Maecenas, Budapest, 2002
306 oldal · ISBN: 9632030745 · Fordította: Borbás Mária, Orbán Ottó

1 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Kilgore Trout · Al Capone


Kedvencelte 10

Most olvassa 18

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Egy közeli kifutópálya csücskéről felszökött egy bombázógép és foszlányokra szaggatta az eget. Egy random idézet a könyvből. Talán mégsem annyira random, de idézetnek biztosan idézet, ráadául megtetszett vonnegutista énemnek. Olyan tipikusan vonneguti metafora. Ráadásul nemcsak Walter Stankiewicz-Starbuck és az átlagpolgár egét látom tőle és az egész regénytől foszlányokban, hanem a magamét is, melyet nemcsak ez a regény, hanem a szerző minden egyes könyve szőnyegbombázóként lyuggat szitává. Aztán nem csoda, hogy átfolyik rajta minden. Nehéz már olyat mondani, tenni, amit a magasabb és gyakran alacsonyabb körökben is vígan élő(sködő) varjagos turhányok spoilervilágában megtartásra érdemesnek lát az ember.
Hogy miről is szól a regény? Bombázókról. És a foszlányosra szaggatott égről. Ja, hogy ezt már mondtam. Szól még Dürer imádkozó kezeiről* is, véletlen vagy végzet irányította sorsokól, limuzinos és limuzin nélküli börtöntöltelékekről, kis emberek nagy felelősségéről, a munkásosztályról (a Hegyibeszéd miatt), a kapitalizmusról (a kisemberek, a képviselő és elnök űrök miatt) ésatöbbi… Ezt adjátok össze. Meg sok minden egyebet. Olvassátok csak el.
Na, csinglingling spoiler.

* http://moly.hu/enciklopedia/albrecht-durer-imadkozo-kez

11 hozzászólás
>!
dacecc P
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Ez bizony másodjára is remek könyv. Emlékszem, pár éve (2012 karácsonyi ajándéka volt) is nagyon tetszett, de most mintha egy másik könyvet olvasnék, teljesen, még jobban magával ragadott a szöveg, mint anno. És most nem csak azért használom ezt a fogalmat, hogy érzékeltessem, hogy nagyon tetszett. Itt arra gondolok inkább, amit Krasznahorkainál vagy Mann könyveinél tapasztalok gyakran – ez a buszon fennmaradós, óráról elkésős belemerülés az olvasmányba, ami beránt és visz.

A sztori röviden nekem a főhős számot vetése az élettel, egy döntési folyamat vége. Ahogy megöregszik, rá kell ébredjen: ideje elengednie az ifjúkori tüzes eszméit, és meg kell békéljen a neki jutott sorssal. Két utad van: magadhoz hű idealista maradsz, akit bolondnak bélyegez a társadalom, vagy beolvadsz az embertömegbe, elfogadva, hogy nincs hatásod a világra, és nem vagy szabad. Börtöntöltelék vagy.

>!
tallkid
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Egy élet beszámolója Vonnegut-módra, amiben szó van: politikáról, abszurditásról, véletlenekről, szatyros nénikről és persze egy börtöntöltelékről.
Olyan élmény mint tőle általában: karakterei és történetei életszerűek, ahogy olvassa az ember, egyre csak berántja magával és viszi egy olyan ember világába , aki éppen számot ad életéről, pályájáról. Igazi nézz-bele-Amerikába élmény, ahol az ígéret földjén nem minden tejfel. Ha valami érdemeset elérsz az életben, valamit tutira rádsóznak.
Igazából rohadtul kesernyés és szomorú élmény ez is, de akkora nagy őszinte irónia és humor van benne, hogy emberivé válik az egész. Néha ad valami meglepetést, néha valami jutalmat, néha véletlent.
Szerintem ilyen az igazi írói őszinteség.
Most is imádtam azt hogy képtelenség követni hogy ki-kivel miért, hogy miről is beszélünk annyit, ami normálisan zavar is, de nála nem. Talán azért mert a végén minden összeáll.
Békesség és csingiling.

2 hozzászólás
>!
alice011
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Melyik a legjobb Vonnegut könyv? Azt hiszem mindig az, amelyiket éppen olvasom. A témája először nem fogott meg, sőt, ha nem ismerem az írót valószínűleg fel sem lapozom a regényt. Viszont nem csalódtam, ugyanis KV szinte bármiről tud(na) úgy írni, hogy az ne csak felkeltse de fent is tartsa az érdeklődésemet, megnevettessen a fekete humorával, elszorítsa a szívemet vagy elgondolkoztasson.
Szereplői és történetei ismét nagyon emberiek, életszagúak ebben a néha embertelen világban, ami föl-le dobálja kis élőlényeit. Néha meglepetéseket hordoz, néha csodát rejt, néha balsorsot.
Nem tudom mit is mondjak még. El kell olvasni… nameg Csingiling

>!
Eltiron
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Szintén nagyon szeretem, de most nem is a történetről, hanem inkább -ismét – a fordításra hívnám fel a figyelmet, ami valami zseniális.
Rajta van az újraolvasandók listáján, meglehetősen alulértékelt műnek tartom, pedig az egyik legjobb KV-regény, az emberről, aki alapvetően jót akart, csak mindig rosszul (visszatérő motívum Vonnegutnál, eléggé életrajzi alappal).

>!
u_san
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Annyira akartam szeretni ezt a könyvet, de valahogy mégse igazán passzoltunk össze. Lehet, hogy nem jókor olvastam, vagy túl gyorsan olvastam (a többségét az orvosi rendelőben ülve, és várakozva olvastam el), de még az is meglehet, hogy tényleg nem passzolunk. Na majd egyszer újraolvasom, aztán kedrül. Vagy nem. Minden esetre a végéért megéri újraolvasni, ha másért nem. Az nagyon tetszett.

>!
RandomSky 
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

HammerWorld No. 151 / 2003. február
Ha eltekintünk attól, hogy a könyv általában véve elég drága jószág, a Maecenas kiadó tevékenységét csakis áldásosnak nevezhetjük. Ezt a ’79-ben íródott, s itthon ’83-ban megjelent könyvet például csillagászati árakon lehetne csak beszerezni, mindenféle antikváriusnak álcázott sötétlelkű könyv-üzértől, ha nem adják ki újra. Így is drága, de legalább nem dohszagú meg foltos meg ilyenek. Amit tartalmaz, az persze mit sem vesztett értékéből. Vonnegut-nak sajnos megvan az a rossz szokása, hogy gondolatai nem avulnak egykönnyen. Nem mintha nem lennének szép gondolatai, csak hát ugye a világról meg az emberek sorsáról ír a maga utánozhatatlan (szeresd vagy gyűlöld) stílusában, és megint úgy néz ki, hogy ’79 óta nem lett jobb a világ. (Közhelyeket viszont én írok, ő nem.)
A Börtöntöltelék hőse egy Walter F. Starbuck nevű kisember, akit a Nixon elnök idején kirobbant Watergate ügy kapcsán vágnak börtönbe, méghozzá ártatlanul. Walter, minden szerencsétlenségével és szerencsétlenkedésével együtt épp olyan, mint a legtöbb ember, kár is lenne tagadni, közel Teréz anya kaliberű jófejnek kell ahhoz lenni, hogy joggal mondhasd, á, én nem. Persze, elég különös az életútja: csaknem nincstelen családból származik, apja sofőr egy milliomos kisebbik fiánál, aki sakkpartnerül választja Waltert, majd – mintegy hálából – a Harvard egyetemen taníttatja, ahol viszont a fiúból kommunista lesz, amiből idővel kigyógyul – viszont egész életét meghatározza. És így tovább. Elég az hozzá, hogy Vonnegut-hoz méltóan megtekert és kacagtató és megríkató a történet. De hát a fenébe is, mindenkinek megvan a maga története, és bárki tudna hajmeresztő dolgokat mesélni, meg olyanokat, amik alapján feltételezhetjük, hogy ha van sors, akkor van neki iróniája is, meg minden. Annyi csak a különbség, hogy Kurt odafigyel, gondolkodik, aztán meg leírja. Hát, szerintem érdemes elolvasni.

>!
Szilvi_F
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Abszurd tragikomikus, ironikus-metaforikus, imádom ezt is.

>!
redux
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Ez a kedvenc Vonnegutom. Félig kómában, ételmérgezésben fetrengve olvastam a Nyugati Kárpátokban (túróslepény a rusztikus juhásztól, naná hogy pénzért), valószínűleg ezért hatott rám jobban a többinél. Meg hát nagyon utálja benne a kapitalizmust.

>!
and_rea
Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék

Nem tudom összefoglalni a könyvet, mert sok mindenrõl szól.
Egy férfirõl, számára fontos 4 nõrõl.
Munkásokról és politikusokról és börtöntöltelékekrõl.
Szatyros nénirõl meg a pénzrõl.
Abszurditásról, véletlenekrõl.

Sacco és Vanzetti perérõl én nem hallottam, most utána olvastam, szomorú. Film is készült róla, 1971-ben.
Jó pap holtig tanul.


Népszerű idézetek

>!
The_General

Ma is hiszem, hogy valamiképpen el lehet érni a békét, a bőséget és a boldogságot. Bolond vagyok.

47. oldal (Európa, 1983)

>!
About_a_girl

Egyszer megkérdeztem Ruth-ot: a koncentrációs táborban folyamodott-e valaha a vallás vigasztalásához?
– Nem – felelte Ruth. – Tudtam, hogy Isten soha még csak a közelébe se jönne ilyen helynek. A nácik is tudták. Ettől voltak olyan kicsattanóan jókedvűek, ezért nem féltek. Ez volt a nácik erőssége – mondta Ruth. – Jobban értették az Istent, mint bárki más. Tudták, hogyan kell távol tartani.

75. oldal, 3. fejezet

>!
About_a_girl

– Ez az én életem dióhéjban. Először mindig a rossz ajtón megyek be.

155. oldal, 10. fejezet

>!
Dora P

Egyetemista koromban néha meglegyintett egy ígéret szellője: hogy mire végzek, az átlagosnál jobban meg tudok majd magyarázni fontos dolgokat nehéz felfogásúaknak. A dolog nem így alakult.

48. oldal (Maecenas, 2002)

>!
imma AP

Nászajándékul egy általam rendelt fafaragást adtam Ruth-nak. Két, imára kulcsolt öreg kezet ábrázolt. Háromdimenziós másolata volt egy Albrecht Dürer-rajznak: ennek a tizenhatodik századi művésznek a nürnbergi házát gyakran meglátogattuk Ruth-tal szerelmünk hajnalán. Tudomásom szerint az én találmányom volt, hogy azt a híres két kezet papírról áttetettem domborműre. Azóta milliószám gyártják az ilyen kezeket, és a világ minden szuvenirboltjában a ködös agyú jámborság legkelendőbb cikkei.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Albrecht Dürer: Imádkozó kéz
>!
legrin P

– Semmi baj – mondta Mary Kathleen. – Nem tehetsz róla, hogy szív nélkül születtél. Te legalább igyekeztél hinni, amit a szívvel születettek hisznek – így tehát mégis jó ember voltál.

225. oldal (Európa, 1983)

>!
Dora P

Az volt az érzésem, ha Frankenstein fia berontana a téglafalon át a kávézóba, neki is csak ennyit mondanának:
– Csüccsenjen le, Husi, hozom a kávéját.

175. oldal, 12. fejezet (Maecenas, 2002)

1 hozzászólás
>!
liapascal

Céltalanul élünk e világon, hacsak célt ki nem találunk magunknak. Ez egyszer biztos.

Záróbeszéd

>!
daney

Emelem poharam a Mindenható Istenre, a város leglustább emberére.

>!
csillagka P

– Tudjátok-e, mi fogja végezetül megölni ezt a bolygót? – kérdeztem.
– A koleszterin! – mondta Frank Ubriaco.
– A komolyság totális hiánya – mondtam én. – Senki egy fikarcnyit sem törődik vele, hogy mi megy igazából a világban, hogy mi történik holnap, sem pedig azzal, hogy hogyan is kerültünk ekkora slamasztikába.

Záróbeszéd

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A halálsoron
Paul Auster: 4 3 2 1
Isabel Allende: Kísértetház
Dennis Lehane: Hideg nyomon
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Stephen King: Tortúra
John Updike: Nyúlszív
John Irving: Árvák hercege
E. Annie Proulx: Kikötői hírek