Börleszk 536 csillagozás

Kurt Vonnegut: Börleszk Kurt Vonnegut: Börleszk Kurt Vonnegut: Börleszk Kurt Vonnegut: Börleszk Kurt Vonnegut: Börleszk

„Vonnegut: varázsló!”
The New York Times

A világhirű amerikai szerző egyik legfontosabb munkáját – több kritikusa szerint fő művét – végre ismét kezében tarthatja a magyar olvasó. Anyagtakarékossági okokból milliméteresre zsugoritott zseniális kinaiak népesitik be a kötet lapjait. Az Egyesült Államok siet a kőkorszakba, hála az elnök sajátos rendszerének. A kétméteresnél is magasabb, ijesztően rút, de jóságos elnök ugyanis – választási jelmondatát valóra váltva – rendeleti úton teremtette meg országában a nagycsaládok mesterséges társadalmát. A választási jelmondat pedig igy hangzik: „Nincs többé magány!”

„Gyertyatartóm ezernyi van – gyertyám nincs egy se.”
(idézet a könyvből)

Eredeti megjelenés éve: 1976

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vonnegut-életműkiadás Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2022
256 oldal · ISBN: 9789634797272 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László
>!
Helikon, Budapest, 2022
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634796633 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László
>!
Helikon, Budapest, 2015
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276724 · Fordította: Borbás Mária, Orbán Ottó

3 további kiadás


Enciklopédia 10


Kedvencelte 99

Most olvassa 22

Várólistára tette 187

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Kurt Vonnegut: Börleszk

Mai hír, hogy az USA-ban egyik nagy vakcinagyártó cég gyártelepét a kormány hatalmi szóval egy konkurens cégre bízta. Nem tudom, hogy a tulajdonjogot ez mennyiben érinti, de bennem a következő kérdések merültek fel:
Ez a vegytiszta liberalizmus?
Netán a fasizmus Trump nélkül is tovább él az óceán túlpartján?
Vagy netán ott is meg akarják valósítani a sztálinizmust?
De ugye ez már olyan burleszk, ami tökéletesen beleillik Vonnegut világába?
A Mester ugyanis társadalmi szinten is meg tudta mutatni azt az önpusztító elhülyülést, a hihetetlen leépülést, amit eddig csak egyedi esetekben tapasztalhattunk meg. Vigyorgunk rajta, azt hisszük, hogy vicc az egész. De hát nem is oly rég még, vidám részegek tűrték, hogy lefűrészeljék a végtagjaikat. Az amputációhoz csak éles fűrész, és megfelelő mennyiségű pálinka szükségeltetett. Hát most hogyne viselné el nevetve az istenadta nép, hogy egy sebtiben elvégzett koponyaműtét során eltávolítsák kevés, még életjelet mutató agysejtjét, mikor nemcsak itatják, de igen ravasz kábító dumákkal etetik is? Csoda ha aztán a legalkalmatlanabb idiótát választja meg elnöknek? Ma még dönthetünk a kóceráj felrúgása és a gyertyatartók gyűjtése között. De holnapra beszippant a börleszk, s nem marad más lehetőség, mint megtanulni a gyertyaöntést.

akire>!
Kurt Vonnegut: Börleszk

Számomra most, többedik újraolvasása során, az a legfontosabb mondanivalója, hogy a szerelemnél többet ér az élettel/életért való tisztességes alku. …még szerencse, hogy a romantikus zsáner olvasói kis átfedésben vannak Vonnegut kedvelőivel. Engem, mint a második társaság képviselője, viszont a következő idézet tölt el mély érzelemmel:
„Történt egyszer, a huszonegyedik születésnapján, hogy a három fogadott fiam egyike, aki épp indulóban volt az Amazonas őserdejébe, a Békehadtesthez, azt mondja nekem:
– Tudod-e, hogy sohasem öleltél meg?
Hát megöleltem. Összeölelkeztünk. Igen kellemes volt. Tisztára mintha a szőnyegen hempergőznék a hajdani dán dogunkkal.”
Képzeld Kurt, tegnap egy nagy halom könyvedet találtam a lépcsőházunkban. Behoztam őket – hazakerültek…

3 hozzászólás
Bélabá>!
Kurt Vonnegut: Börleszk

Ez beteg, ez állat jó, ez troll: bazi nagy troll! Kötelezővé tenném! Hehe.
Na tessék! Rászokok én is az öreguras gagyogásra, amit Vonnegut tökélyre fejlesztett a könyvben. Fejezzem már be! Ááá, dehogy… Csomó mondanivalóm van, csak annyira megérintett a sztori, hogy alig tudok mekegni bármit is. @Lunemorte mondta tegnap, kéznél volt így elolvastam gyorsan. Köszönöm az élményt! Hehe… Ez a világ a nem a leghülyébb világok egyike. Éljen Vonnegut!

Bt_Dóri P>!
Kurt Vonnegut: Börleszk

Első könyvem Vonnegut-tól, de azt érzem és gondolom, hogy nem igazán találtunk egymásra… Szerettem olvasni, mert van humora, jó az írói stílusa, de ciki, mert nem igazán értettem, mi lett volna a lényege ennek a kötetnek. Jók az illusztrációk, feldobják a kötetet. De tényleg… Okés, disztopikus világ, van itt idióta, kétméteres neanderthaloid félgénius,meg tettetés, meg mini kínaiak, meg orgia az ikernővérrel… Szóval, nem tudom én ezt most hova tenni… ☺

5 hozzászólás
Maya>!
Kurt Vonnegut: Börleszk

Hejhó.
Miről is olvastam? Mindenről? Semmiről?
Mindezt nagyon apró adagokban kaptam.
Tulajdonképpen kérdéseket találtam a sorok között életről, halálról, családról, boldogságról, tudományról, háborúról, elfogadásról, a nagyról, a kicsiről, mindenről, semmiről. Közben felvonult néhány szereplő a régebbi könyveiből, illetve más klasszikus művekből.
Mi lesz ha az emberiség elkorcsosodik?
Mi lesz, ha a világ elpusztul?
Látszólag csak három csillagok közé zárt agymenések. Valahogy nem lehet hasonlítani semmi máshoz.
De érzem, hogy ezt a könyvet még újraolvasom, talán új kedvencem is lesz.
Annak, akit illet.

gb_>!
Kurt Vonnegut: Börleszk

2018

8 év után olvastam újra, előzőleg csak annyit írtam róla, hogy újra fogom olvasni, mert „többnek kell benne lennie”. Háát… elteltek az évek, de nincs benne több egyelőre. Szóval azok közé az olvasók közé tartozom, akik szerint a Börleszk a kevésbé jól sikerült Vonnegut-regények (remélhetőleg rövid) sorát gyarapítja. Összecsapott, kacskaringós, kevésbé koncentrált – inkább egy hosszúra nyújtott Kilgore Trout-novellaként hatott. Az alapötlet amúgy tetszik: mi lenne, ha mesterséges módon jelölnék ki a családjainkat, és nem néhány rokonunk lenne, hanem több ezer, szerte a világban? Ettől jobban figyelnénk egymásra? Békésebben élnénk? Ezekről gondolkodik Vonnegut, sajna meglehetősen kapkodósan.

Az se kizárt egyébként, hogy ha a szerzői életrajzot jobban ismerem, ütősebb lett volna az élmény, bár nem feltétlenül jó az, ha egy regény élvezéséhez egy másik könyvet/életrajzot is el kell olvasni. Szántó Tibor utószavát mindenesetre ajánlom, alapos, fontos, és persze elfogult, bár sorozatszerkesztőként mi más lehetne :). Nem baj az. Arról viszont nem sikerült meggyőznie, hogy jó ötlet volt az eredetiben szereplő „hi-ho”-t Hejhóra fordítani – mint az utószóból kiderül, ez a kifejezés a „hórukk”, „húzd meg!”, „gyerünk” értelemben használatos: az elbeszélő győzködi magát, hogy menni kell tovább, előre, mint ahogy Stan és Pan állja a sarat a börleszkfilmekben. Nincs mese, meg kell írni a történetet, legyen bármennyire is keserves az. A „hejhó” nekem azonban mindent jelent, csak épp ezt nem, de lehet, hogy csak nálam fest így a dolog (erre azért kíváncsi volnék). Na nem mintha ezen múlna az értékelésem, valószínűleg.

2010
elsőre csalódás, 3 és fél, majd újraolvasom, többnek kell benne lennie!

5 hozzászólás
Habók P>!
Kurt Vonnegut: Börleszk

Nem szeretem az abszurdot. Nem szeretem a fekete humort. Nem szeretem a disztópiát. Hogy akkor miért olvasok Vonnegutot? Magam sem tudom. Talán azért, mert ő mindhármat olvashatóvá – olykor szórakoztatóvá – teszi.

Frank_Waters I>!
Kurt Vonnegut: Börleszk

Na jó, Kurt Feketehumor-13 Vonnegut már megint egy olyan regényt adott a kezembe, amit addig nem tudtam letenni, amíg az utolsó mondatát is el nem olvastam. Neki asszem nem kellett zsenipartner, egyedül is az volt. És ez a Nincs többé magány!-dolog akármennyire is utópisztikusan is hangzik, a legjobb megoldás lenne az emberek gondjaira, amit valaha is olvastam/hallottam.
Hehe.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

– Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet · tisztesség
6 hozzászólás
Ivetta>!

A szeretetet nem keresi az ember, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is.
Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik a közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között:
– Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet.

10. oldal, Előbeszéd

danaida>!

– A világ tele van olyanokkal, akik igen ravaszul sokkal okosabbnak látszanak, mint amilyenek valójában – mondta. – Elkápráztatnak bennünket adatokkal, idézetekkel, idegen szavakkal, és így tovább, holott valójában szinte semmiféle hasznos tudomással nem bírnak a valóságos életről.

27 hozzászólás
Carmilla >!

– Eliza – mondtam –, a könyvek közül, amelyeket felolvastam neked, igen sok azt állítja, hogy szeretni a legeslegfontosabb. Talán el kell hogy mondjam most neked, hogy szeretlek.
– Hát mondd – mondta Eliza.
– Szeretlek, Eliza – mondtam én.
Ezen elgondolkodott.
– Nem – mondta nagy sokára –, ez nekem nem tetszik.
– Miért? – kérdeztem.
– Mert olyan, mintha pisztolyt szegeznél a fejemnek – felelte. – Csak arra jó, hogy valakivel olyasmit mondassunk, amit valójában bizonyára nem gondol. Mi mást mondhatnék erre én, vagy akárki más, mint azt, hogy „Én is szeretlek”?

Kapcsolódó szócikkek: könyv · szerelmi vallomás
Ivetta>!

Magként kezdtem,
hússá lettem,
rossz, ha fájok,
jó, ha ettem.
Aludnom kell,
álmot látnom,
röhögnöm és
ordibálnom.
De ha végem
már mint húsnak,
ültessetek
el nárcisznak.

Első fejezet

PuPilla>!

Ami a nővéremet meg engem illet: mi azzal az elhatározással születtünk, hogy mindig a lehető legboldogabbak leszünk. Talán ebben a tekintetben is torzszülöttek voltunk. Hehe.

imma P>!

A mese természetesen egy madárfiókáról szól, amelyet kacsák nevelnek, és úgy vélekednek, hogy ennél komikusabb kacsát még sose láttak. Aztán mire felnő, hattyú lesz belőle.
Emlékszem, Eliza azt mondta, szerinte sokkal jobb mese lett volna, ha a kismadár kitotyog a partra és orrszarvú lesz belőle.

63. oldal

Lunemorte P>!

„Ha már nem használhatsz, ne is árts." Hippokratész

Kapcsolódó szócikkek: Hippokratész

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

J. D. Robb: Halálos kötődés
Martha Wells: Mesterséges sors
Daniel O'Malley: A bástya
Dean R. Koontz: Menekülés
R. J. Hendon: Nightingale
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Robert Merle: Állati elmék
Michael Crichton: Az Androméda-törzs
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Mary Shelley: Frankenstein