Bajnokok ​reggelije 566 csillagozás

Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Ez a lexikonként is forgatható, gazdagon illusztrált regény valójában születésnapi ajándék. Kurt Vonnegut, Jr. írta önmagának, az ötvenedik születésnapjára. Az volt vele a célja, hogy – miként hajdan a rabszolgatartók tették a rabszolgákkal – felszabadítsa kitalált szereplõit. Személyesen. A Bajnokok reggelije világszerte sokmillió olvasót nevettetett meg és gondolkodtatott el, mert bizony nagyon különös könyv. Sok-sok könyv született arról, hogy a Bajnokok reggelije mennyire nagyon különös könyv.

Eredeti mű: Kurt Vonnegut: Breakfast of Champions

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Helikon, Budapest, 2014
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632275543 · Fordította: Békés András · Illusztrálta: Kurt Vonnegut
>!
Kossuth, Budapest, 2010
ISBN: 9789630965798 · Felolvasta: Galambos Péter
>!
Maecenas, Budapest, 2005
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632031334 · Fordította: Békés András · Illusztrálta: Kurt Vonnegut

2 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Kilgore Trout · Albert Schweitzer · Beatrice Keedsler

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · Nyugat-Virginia


Kedvencelte 130

Most olvassa 33

Várólistára tette 296

Kívánságlistára tette 185

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
imma A+P
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

szerintem is ez a legjobb könyve, azontúl pedig kedves emlék.
amikor olvastam, három éve, sokat metróztam, és egyszer egy középkorú férfi átadta a helyét nekem, hogy nyugodtan tudjak olvasni, ezzel az egyszerű mondattal:
– üljön le, zseniális a humora.

>!
Chöpp
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Ez. Egész. Egyszerűen. Tökéletes. Pont.
Tudtam én, hogy Mostanra kellett halasztgatnom. Vonnegutból nem elég. Vonnegut írásaiból be kell spájzolnunk magunknak, hogy élvezhessük, ha voneguthiányosra fordulna az időnk. Vagy ha már nincs belőle új, fogyasszuk a füsttel jól tartósított régebbi olvasmányainkat. Az a lényeg, hogy: Szerintem senki sem maradhat voneguttalanul!

1 hozzászólás
>!
Oriente P
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Ez a könyv, amit saját 50. születésnapjára írt Vonnegut, azért is különösen jó, mert belepakolt legalább ötven további novella- és regényötletet, amit sose írt meg – Kilgore Trout írta meg ezeket, többnyire random pornómagazinok közölték terjedelemnövelő célzattal, és napjainkban gyakorlatilag már fellelhetetlenek :)
Az olvasógépezetek nagy örömére Vonnegut ezúttal a rajzológépezetet is szabadjára engedte. Az eredmény pazar, az egyik legjobb regénye lett szerintem. Pedig egyébiránt ennek nem sok köze van egy klasszikus értelemben vett regényhez: egyszerűen kinyitja a száját az első oldalon, és becsukja az utolsón, ahogy ezt megszokhattuk tőle. Az olyan közbevetett, nagybetűvel szedett címszerűségek, hogy Tizenharmadik fejezet vagy Epilógus kizárólag a szépirodalmi kiadók szerkesztőgépezeteinek megtévesztését szolgálják (vagy a pornómagazinok szerkesztőgépezeteinek elriasztását). Ilyenkor egy kicsit örülök, hogy még nem olvastam minden szövegét, mert rettenetesen fájt, amikor pár éve kiderült, hogy már nem nyitja ki többet a száját; ha más nem nyitotta volna ki az elmúlt száz évben, tőle nagyjából akkor is tudnánk, amit tudni érdemes.

És aki olvasta már a Bajnokok reggelijét, ugye tudja mit küld nekem ha csillagozza ezt? ;)

7 hozzászólás
>!
csillagka P
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Nem rég olvastam, hogy a facebook legnagyobb veszélye, hogy hírek és információk helyett, mindenki a saját buborékjában létezik, csak olyan infók jutnak el hozzá amivel nagy valószínűséggel egyetért, ezért nem is gondolja tovább és nem kérdőjelezi meg.
Facebook helyett akkor tessék inkább Kurt Vonnegut olvasni, mert kedves szerző nem ért semmivel egyet és mindent megkérdőjelez, az evidens dolog is képlékennyé válnak a papírja alatt. Mosolygok rajta egy darabig azután falba verem a fejem, mert fáj ha lehúzzák az álarcot és előkerül a rideg kegyetlen valóság, milyen ostoba állat is valójában az ember, ha csordában bégeti a saját jól betanult mantráit.
Kurt előtt nincsenek tabuk, mélyen és megbotránkoztatva csap szembe a valósággal, USA minden nyavalyája megkapja a magáét, kicsit távolabbról szemlélve még jókat is vidulhatnék, ha nem éppen hasonló problémákkal küzdenénk.
Persze sokan szeretnének bemenekülni a saját kis pihe puha buborékukba és lehetőleg betiltanák, hiszen fáj a valóság, és nem jó olyant olvasni ami ennyire ellenkezik kényelmesen felépített kis világukkal.
Vonnegut szeretni vagy utálni lehet, köztes út nincs, a hatalmas érzelmek és a vizuális világ amit megteremt nem engedi a középszert.
Imádom és tényleg nem értem, hogyan nem kapott Nobel-díját, ENSZ jószolgálati nagykövet státust vagy legalább egy fránya Lenin- díjat.
Így megy ez, a zsenik sosem lehetnek próféták a saját hazájukban neki pedig a világ volt az otthona. Nálam mindig menedékre talál, a saját belső buborékom szerves része ezért elfogulatlan véleményt ne is várjatok róla.

>!
sophie P
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

234 ötcsillag, 132 szöveges értékelés és 241 idézet után én már mást nem mondhatok, mint hogy igazán különleges darab, nagyon vicces a maga egyéni világában, tényleg sokat kell nevetni (saját magamon), meg elgondolkozni, haláli a pasi. Van pár könyv a polcon, úgy szemmagasságban kb – pl ez –, hogy néha csak úgy a kezembe akadjon feltétlen.

Most a hangoskönyvet találtam meg a könyvtárban, felolvassa Galambos Péter. Jó választás, megfelelő ember a feladatra, plusz egy szín a palettán. Viszont a hátránya a dolognak az, hogy aki sosem tartotta a kezében a kötetet, nem fog rájönni, mit ábrázol a borító. Meg lemarad a sok Vonnegut-illusztrációról, amelyek tényleg elengedhetetlen részei az összképnek. Idézet következik: spoiler Na mindegy, aki ezt a kiadást választja, az így jár. A filmet meg tényleg csak a könyv után javaslom, de inkább akkor sem, az egy teljesen más tészta már.

>!
eme P
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Az a helyzet, hogy Vonnegut-rajongásra programozódtam. Nem tehetek róla. Gondolom, valami ártalmas vegyszerek is okolhatóak a helyzetért, amelyek kombinálódtak a kinyilatkozás olvasásával, és ez lett belőle, vagy csak egyszerűen így tartotta jónak a Teremtő.

A másik helyzet, hogy nem tudok elvonatkoztatni egy másik könyvtől. Bizonyos szempontból kábé fényévnyire van ettől, másrészt viszont annyira közel, hogy szinte érintkezik tiszta, rezzenetlen fénysávuk. Ki sem találnátok, ugye? Főhőse nem a Marsról jött, csak egy kis, B-612 nevű bolygóról. Az elbeszélője, akár ezé a könyvé, a Földről. A Föld, tudjátok, az a bolygó, amelyen emberek élnek.
Az embereknek néha szükségük van arra, hogy úgy beszéljenek hozzájuk, mint a kisgyerekekhez. Világosan, érthetően, türelmesen, rövid mondatokban, nem árt pár egyszerű szemléltető ábra sem. Így talán sikerül rávezetni őket erre-arra. Arra például, hogy az a barna kalap nem is egy ártalmatlan kalap, hanem egy veszélyes óriáskígyó, amint épp elefántot emészt. Az a kriksz-kraksz (*) sem az, aminek elsőre gondolnád (jé: puszi, csillogó szemecske, csillag), egy frászt, nem más az, mint egy seggluk. A világ seggluka. Amit akkor látsz, amikor a világ már megemésztett, és szabadon bocsátott. Ugye, már nem vagyunk olyan udvariasak, mint kis hercegünk? Igen, határozottan udvariatlanok lettünk. Azóta találkoztunk még egy s mással a Földön. Láttunk még jó pár „Tilos az átjárás neked is!” táblát. (Jé, még ez is! Hogy aszondja „Tilos az á!”. Nahát!).
Minden benne van ebben a regényben. Minden. Hátrahajított kacatokkal tele szemetes gyalogút. Rajta egy gyerekes viselkedésre programozott vándor, aki valamettől valameddig megpróbálta.
Hogy
a szeme,
a füle,
a lelkiismerete legyen
a világmindenség Teremtőjének.
Közben meg szellemi bűvészkedésével, intellektuális játékával beleírta magát világunkba. Olyan, mint valami vadonatúj, szinte nem is földi ember – úgy nyomja képedbe selejtes bolygónk *-át, mint akit nem kötnek földi szerepek, kötöttségek, ártó vegyszerek, csak a rezzenetlen fénysugár tudata. És a teremtésé. Persze nem lehet ezt szárazon megúszni – egy törött óraüveg, egy törött lábujj, egy könnycsepp… A fene enné meg, csak belekeveredik az ember a dolgokba – méghogy kívülálló teremtő, és így tovább.

De lépjünk csak ki a szerepből.
Az a helyzet, hogy így kell az életről írni. Kis herceg, Micimackó ide, zamatos, háromdimenziós alma, kígyó és egyéb jelképek oda, ez minden, csak nem mese. Itt minden emberfia pontosan ugyanolyan fontos, mint a többi, minden tény egyforma súlyt kap, semmi sem marad ki. Káosz.
Teremtsenek mások rendet a káoszban! Én inkább káoszt teremtek a rendben. Azt hiszem, sikerült.
Én is úgy gondolom. Ebben a szarkasztikus-ironikus-humoros, szórakoztató-elgondolkodtató, önéletrajzi-posztmodern-humanista STB. “káoszban” megvan minden, amire most szükségem volt. Nagyon megszerettem ezt a néha gép, néha Teremtő Vonnegutot, és “ártó” gondolatait, meg azt a rezzenetlen, egyszerű, különálló és szépséges fénysávot STB.

Isten hozzád, bús hétfő!
A többi: kutyagumi.

2 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Előre bocsátom, hogy ez kétségkívül egy mese. Mese a lidércnyomásos amerikai álomból. Rémálom álomköntösben. Mese, mint a hétfejű törpéről, vagy a Bayern Műnchausen báróról szólók. Mese, mint egy hófehér-(ke?) papírra nyomtatott vezércikk. Mese, mint egy eskü alatt tett tanúvallomás, vagy egy költségvetési beszámoló. Mesét vagy elhiszünk, vagy nem. Fura szerzet az ember, mert szinte minden képtelenséget elhisz. A logika viszont nem megy le a torkán. A hihető eleve hihetetlenül gyanús. Hogyan is fogadhatná lelkesen az a sok emberformájú biomasina a pokoli egyszerű megállapítást, hogy gépek vagyunk?
A mese fárasztó. Vonnegut is!
A mese kaotikus. Vonnegut úgy lubickol a káoszban, mint aki ott született. Gyanítom, hogy tényleg ott.
A mese igazságos. Kurt királyfi rendet is vág szereplői között a végére!
A mese őszinte. Én is. Lerángatom Vonnegutot a reklámszövegíró márványlapos íróasztaláról a zsenialitás hétköznapi porondjára.
Olvasás előtt mindenki kérje ki gyógyszerésze, gyóntatóatyja és kritikusa véleményét, hogy javallott e számára a mese! Mert a mese nem mindenkire hat egyformán. Van aki álomba szenderül tőle, van aki az ujját szopja, s van akinek kipattan a szeme. Utóbbiak ezt ki ne hagyják!

>!
Sapadtribizli P
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Ez egy olyan könyv, melyre nem adtam volna rögtön elolvasása után annyi csillagot, mint amennyit adok most, miután kicsit ülepedett bennem, és a mindennapjaim részesévé nem vált.
Sok érdekes, megfontolandó gondolatot ültet el az emberben – például azt, hogy milyen evszélyesek is tudnak lenni azok a könyvek, melyek érdekes gondolatokat ültetnek bele az olvasóikba! Írni felelőségteljes dolog, és mindegy, hogy hol jelenik meg az az írás, bárhonnan hatni tud.
Akkor kezdett igazán megnyerő lenni számomra a könyv, mikor az író beleírta saját magát is a történetbe. Olyan volt, mintha egy kéz kezet rajzolna, ami az első kezet rajzolja! Nagyon izgalmas, akárcsak a háttérben megbúvó elmélkedés – ha már úgy olvastam a könyvet, mint egy ars poetica-t : meddig tudja „uralni” az író az általa létrehozott karaktereket, mikor kezdenek azok ámokfutásba, vagy éppen mikor tudja az író elengedni őket?…
Más kérdésekkel is operál a mű, de számomra mégis az írásró, a regény (mint mű) határainak feszegetése szól legfőképpen, amit még hangsúlyoznak a képek, a rajzok is például, vagy a mellékszereplők – főszereplők összemosása.

>!
Bélabá P
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Azt mindig sejtettem, hogy az emberek vevők a hülyeségre. Ez a könyv akkora hülyeség, szinte elmondani is nehéz… :D Arról is kezdek meggyőződni, hogy Vonnegut kicsit hibbant volt. :) Troll a javából! 3 betűvel is megfogalmazhatom a történetet H – H – H vagyis ejtve: há-há-há -> egy hibbant hóbortos hülyeségei. Időnként jókat lehet kacagni! Ez így bántónak hathat, de nem az! Szeretetből hülyézem le Kurt bácsit, mert kedvelem az ilyen elvont történeteket. Már majdnem verte Le Cléziót! Aki olvassa, készüljön fel egy gyermeki lelkű író zagyvaság halmára. Tipikus BKV (ejtsd békávé) olvasmány. Van jobb könyv, és ezért 4,5 csillagot ér (4,3 pont). Egynek elment pláne agymosásra.

Ui: Megjegyzem, hogy fogadás miatt olvastam érdekes és izgalmas infókért cserébe érdekes/izgalmas infók járnak! :) :)

1 hozzászólás
>!
TiaManta
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije

Hűha ezer fényévről is felismerni (elismerni) az író stílusát. Ahogy ír, ahogy fogalmaz, ahogy szédeleg össze vissza. Csak úgy mellékesen megjegyez pár száz dolgot a történettel, a mellékszereplőkkel, a reggeli müzlivel kapcsolatban…
Olyan dolgokról beszél amit sokan a szájukra se vesznek, főleg nem így, vagy csak nem is akarnak. Nyíltan őszintén, kíméletlenül, mégis humorosan, paródia szerűen, vagyis inkább szatírisztikusságosan (nincs is ilyen szó ugye?) ? Bár a Puma szót használja nem a másikat, de mindenkinek egyértelmű mire gondol. Ahogy sok más esetben. Mégis süt róla, a Nap hőfokán, a társadalomkritika.
Milyen lehet felolvasva? Meg kell hallgatnom a hangoskönyvet is. Egyedül, mert megbotránkozhat a jó nép.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Mafia I

A kéztörlő mellett a csempén ceruzával írt felirat állt. így festett:

Mi az élet értelme?

Trout tollért vagy ceruzáért kotorászott a zsebében. Tudott választ erre a kérdésre. De nem talált íróeszközt, még egy használt gyufát sem. így hát megválaszolatlanul hagyta a kérdést, de megmondom, mit írt volna, ha talált volna íróeszközt. Ezt:

Hogy
a szeme,
a füle,
a lelkiismerete légy
a világmindenség Teremtőjének,
te mafla!

78. oldal, 3. fejezet (Helikon, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · Kilgore Trout
1 hozzászólás
>!
Dora

Mint a koktélbárban mindenki, ő is az alkohollal lágyította éppen az agyát. Ezt az anyagot egy élesztőgomba nevű aprócska teremtmény állította elő. Az élesztőgombák cukrot ettek és alkoholt ürítettek. Abban pusztultak bele, hogy ürülékükkel tönkretették saját környezetüket.
Kilgore Trout egyszer írt egy novellát, amelyben két élesztőgomba beszélget. Miközben eszik a cukrot és fuldokolnak saját ürülékükben, arról vitatkoznak, mi lehet az élet célja. Korlátolt eszükkel még csak nem is sejtik, hogy pezsgőt gyártanak.

Tizenkilencedik fejezet - Maecenas 1988 - 206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kilgore Trout
>!
ede

A gombáknak ugyanannyi joguk van az élethez, mint nekem. Ők tudják mint akarnak, Vili. Én ha agyonütnek sem tudom már.

harmadik fejezet

>!
esőember

Kimerült vagy és csüggedt. Miért is ne volnál? Természetesen kimerítő az, hogy folyton ésszerűen akarsz átlátni egy olyan világegyetemet, amelyet senki sem szánt ésszerűnek.

250. oldal, 22. fejezet

>!
white_trash_gigolo

A gondolatokba vagy a hiányukba bele lehet betegedni!

21. oldal

>!
zsorzsi

A bunda egy szőrös ruhadarab volt, amely a Föld bolygón híres volt arról, hogy milyen jól alszik

53. oldal

3 hozzászólás
>!
esőember

Nem tudom magáról, komolyan beszél-e vagy nem! – Mondta a sofőr.
– Én sem tudom addig, amíg rá nem jövök, hogy az élet komoly-e vagy sem – mondta Trout. – Azt tudom, hogy veszélyes, és nagyon tud fájni. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy komoly is.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kilgore Trout
>!
Oriente P

(…) valamennyi szereplőm közül mindeddig egyedül Trout rendelkezett annyi képzelőerővel, hogy gyanakodjék, hátha ő egy másik emberi lény teremtménye. Már korábban is többször megemlítette ezt a lehetőséget a papagájának.

241. oldal, Huszonegyedik fejezet (Maecenas, 2005)

>!
Mandula8

Ez nagyon nyugtalan ország volt, az emberek állandóan rohangásztak. Hébe-hóba valaki megállt, és emelt egy emlékművet.

142. oldal (Maecenas, 1997)

>!
Chöpp

    Harry lehunyta a szemét. Nem is akarta többé kinyitni. A szíve ezt az üzenetet küldte a molekuláknak: „Mindannyiunk előtt ismert okokból ezt a galaxist megszüntetjük!”

114. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Phil Doran: Csábító Toscana
Christopher Moore: Mocskos meló
Christopher Moore: A leghülyébb angyal
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Christopher Moore: Noir
Chuck Palahniuk: Halálkultusz
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták