Az ​ötös számú vágóhíd 1225 csillagozás

avagy a gyermekek keresztes hadjárata
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

A könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

Eredeti megjelenés éve: 1969

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon · Vonnegut-életműkiadás Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2017
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632274751 · Fordította: Szántó György Tibor
>!
Helikon, Budapest, 2017
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278711 · Fordította: Szántó György Tibor
>!
Helikon, Budapest, 2016
284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632274751 · Fordította: Szántó György Tibor

7 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Kilgore Trout · Billy Pilgrim

Helyszínek népszerűség szerint

Drezda · Times Square


Kedvencelte 242

Most olvassa 74

Várólistára tette 588

Kívánságlistára tette 390

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Olvasom Az Ötös számú vágóhíd-at.
1969-ben jártam Drezdában elsős gimnazistaként, 15 évesen. Csak bámultam a lüktető, nagy, modern német várost, közepén a romos, háborús nyomokat viselő Zwingerrel. Egy barátommal jártam az utcákat, bockwurstot ettem papírtálcán és csapolt sört ittam hozzá, fogalmam nem volt, hogy talpam alatt halottak ezreinek maradványai porlanak. Így megy ez.
Eddig szerencsémre nem kellett megélnem háborút. Az ’56-os népfelkelés-forradalom volt az egyetlen fegyveres megmozdulás, amely megérintett, igaz abban részt is akartam venni: Mikor jöttek a tankok a Népszínház utcán, ki akartam dugni az ablakon a méterrudat, hogy én is lövök. Végül megakadályozták, s csak a Köztársaság tér fáinak lehorzsolt kérgén vettem észre a nagy események sorát. Még véletlenül sem vittek a tér túlsó oldalán álló pártház felé sétálni. Így megy ez.
S Németországban érintett meg az első szerelem is egy lány iránt, akit a moziban járva láttam, de szemkontaktusnál nem volt több. Úgy hívták gúnynevén „Rote Hexe” – engem mindenesetre elvarázsolt. Megtudtam a címét, később leveleztünk és fényképet cseréltünk, de az idő és a távolság közbeszólt. Így megy ez.
S nem tanultak belőle. Azóta a világ számos – vagy számtalan helyén lőnek, bombáznak újra, meg újra, Európában Ukrajna és a Krím az aktuális tűzfészkek, s iszlám terroristák felbukkanása bárhol lehetséges. Egyesek már nem mernek Párizsba, Londonba, Isztambulba, Tunéziába utazni, nehogy ott maradjanak…S az emberek a manipulált közlemények nyomán minden mai menekültben potenciális terroristát látnak, miközben a Magyarországon élő népesség jelentős százaléka korábbi menekült, vagy annak leszármazottja, s épp több millióan élnek magyarok egykori, vagy mai gazdasági menekültként nyugaton. Sokat tanultam Vonneguttól, mert lehet. Így megy ez.

7 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Egyre kínosabb és vállalhatatlanabb adósságaim közül most Vonnegutot próbáltam törleszteni. Magam sem tudom, miért, de jó ideig próbáltam elkerülni ezt a regényt, és egy kevésbé híres, esetleg az olvasók által nem ennyire megbecsült művét szerettem volna abszolválni elsőnek – azonban Az ötös számú vágóhíd még prekoncepciók és előérzetek terén is valami misztikus hatást gyakorolt rám, legalábbis amikor megláttam a polcon, nem tudtam ellenállni a kísértésnek. spoiler
Olvasás közben azonban megbosszulta magát az olcsó kiadvány: nagyon jól jött volna egy szerkesztői utószó, egy kis kiegészítő esszé, mert be kell vallanom, nem biztos, hogy teljes mértékben felfogtam a szerző gondolatait.

A történet értékét és lényegét apró darabokra törve látom és értem, egészében nézve viszont nem igazán: mármint, nem jöttem rá, mitől lett ez a könyv a valaha írt 100. legjobb tudományos-fantasztikus regény, miközben alapvetően nem is tűnik annak – ennyi erővel tekinthetnénk háborús, életrajzi, mágikus realista műnek is. Ám ez is az egyik értéke: a modern irodalom ékköveként képes műfajokat egybeolvasztva működőképes egészet alkotni, ám mint előbb is írtam, számomra sokkal több örömet okozott az apróságokon való töprengés, mintsem a teljes kép letaglózó ereje. Apróságok alatt értsük például a visszafelé lejátszott háborús filmet, vagy az idő múlásával kapcsolatos tralfamadori példázatot.
Ami a teljes koncepciót illeti, Billy Pilgrim képessége és negyedik dimenziós kalandja bennem azt az érzést keltette, hogy a főhős számára az élet elveszti valódi jelentőségét: véletlenszerű utazásai közben szép lassan szemlélővé, elszenvedővé, egyúttal passzívvá válik. Ilyen állapotban az életről alkotott összes, több ezer éves bölcsességünket kidobhatjuk az ablakon – és ez az érzet csak fokozódik, amikor rájövünk, hogy Vonnegut sosem ír arról, amit beharangozott: Drezda pusztulása a regényében, amit Drezda pusztulásának szentelt, vezérmotívum ugyan, de sosem időzünk felette többet, mint Pilgrim bármelyik másik sorsfordító pillanatánál. Az öreg Edgar Derby kivégzése egy csúcspontot sejtet, de ez a történet sosem válik többé egy anekdotánál. Így tehát levontam a magam következtetését: szomorú és kietlen sors várna az emberre, ha képes volna téren és időn áthágva létezni.

Az ötös számú vágóhíd újfent egy olyan olvasmány lett, aminek az irodalmi nagyszerűségét, erejét és korszakos mivoltát megéreztem ugyan, de nagy katarzist nem tartogatott a számomra. A javára sokat, a rovására nagyon keveset tudok felhozni, és bár kétségkívül ötcsillagos klasszikus, kiemelkedő esztétikai élményen kívül mást (még) nem igazán adott.

>!
Helikon, Budapest, 2017
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278711 · Fordította: Szántó György Tibor
27 hozzászólás
Riszperidon P>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Ejha!

Szerintem még egy könyv sem művelt velem molyon olyat, mint ez! Lehet, előbb kellett volna nyekeregnem: https://moly.hu/karcok/1612809

Mindenesetre az imáim meghallgatásra találtak, mer pont ez az utolsó 25 oldal változtatott meg mindent. Csendben megjegyzem, ez a könyv utolsó egy tizede. Egészen addig úgy voltam vele, hogy ez lesz az első könyv, amit nem csillagozok, csak szövegesen értékelek. Nem azért, mert értékelhetetlennek tartom, hanem azért, mert Vonnegut stílusa olyan, hogy vagy szeretik vagy nem. Nincs átmenet. Vagy pont én leszek az? Nem tudom.
Ez a könyv olyan, hogy kell hozzá egy erőteljesen filozofálgatós véna. Ami nekem nincs, vagy inkább csak vénácskának nevezném. Ha pszichológiai szempontból nézem, akkor tökre értem, hogy mi van. Mélyebben is értettem, de nem akarom ismételni magam, a filozofálgatás nem megy. Vagy lehet, menne, csak kell hozzá egy
megfelelő beszélgetőtárs.

Ez a könyv nagyon sokrétű, és személyiségfüggő. Hogy ki hogy értelmezi, mit él meg az olvasás alatt, sőt, ez az első olyan könyv amit laza 5 és fél éves molyságom alatt magamévá tettem, aminek az értelmezése még attól is nagyon függ,hogy épp milyen életszakaszban vagy, hogy még jobban szűkítsem, hogy az alatt az idő alatt, míg elolvasod, milyen lelkiállapotban vagy. (Remélem nem csavartam túl ezt a mondatot, de karanténos fejjel nézzétek el nekem, és remélem, attól érthető. :D) Ehh, ez lehet mégis egyből egy mini filozofálgatás volt? Vagy valami olyasmi. Így megy ez.
Ez az utolsó 25 oldal csapott úgy pofán (ennél csak csúnyábban tudnám kifejezni magam), hogy csak lestem. Drezdáról hallottam, persze. De itt szembesültem azzal, hogy milyen hatalmas volt az emberáldozatok száma. Nagyobb, mint Nagasaki és Hiroshima áldozatai együttvéve. Amivel nem azt akarom mondani, hogy az nem volt rettentően szörnyű, de, ha szóba kerül a második világháború, az emberek 90%-ának a gonosz, megalomán, bajszos bácsi és az atombomba jut eszébe. Egy nagyon csúnyán görbe tükröt tár elénk az író a maga stílusával. Kissé bővebben és sokkal elgondolkodtatóbban kifejtve azt, miszerint „A történelmet mindig a győztesek írják.” Megkérdőjelezem azt, hogy a mai világban viszonylag aktuálpolitika történésekkel ki lehetne-e ezt adni. Nem Ez is csak 20 évvel a könyvben leírt események után született Nem olvastam utána a háttérnek (még), de úgy gondolom, még akkor is nagy port kavarhatott.

Most, hogy lassan az értékelésem végére érek, még mindig kattog az agyam, még mindig ülepednie kell, és még fog is ülepedni, még fog is kattogni.

Szóval ez a Vonnegut csóka csak tud valamit. Így megy ez… off

9 hozzászólás
dontpanic P>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Titkon azt gondoltam eddig, hogy amíg létezik A 22-es csapdája, addig nem is kell több könyvet írni és olvasni a háború értelmetlenségéről és abszurditásáról, mert abban benne van minden.
Most úgy gondolom, hogy amiről A 22-es csapdája szól társadalmi szinten, arról szól Az ötös számú vágóhíd személyes szinten.
És vajon hány szintje lehet még ennek a furcsa, nyertes nélküli emberi játéknak, amiről még nagyon sokat fogunk írni és olvasni, hogy valahogy feldolgozzuk – létezik.

2 hozzászólás
gazibla IP>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Kivégeztem ezt a könyvet is. „Így megy ez.” Csak azok tudják igazán elmesélni a háborút, akik átélték, az író átélte és egy nagy hatású művet írt belőle. A regény egész szerkezete egyedi. Soha nem találkoztam még ilyen művel. A karakterek szerethetetlenek, de mégis a könyv nagyon szerethető. Zseniális alkotás.

4 hozzászólás
Kozmikus_Tahó>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Nagyon köszönöm, hogy olvashattam, Kurt.
Hiszek benne, hogy most is élsz valamilyen formában, csak a halálod pillanatában éppen rossz bőrben voltál.
Szívesen elszívnék veled egy Pall Mallt, vagy akár többet.
Megdögönyözném Pumpkint, és ha szeretnéd, én is odaadom kölcsön-dögönyözésre a kutyáimat. Aztán beszélgethetnénk, aminek a vége úgyis az lenne, hogy elsírom magam. Amikor te beszélsz hozzám, mindig ez történik. Sokszor nevettemben is könnyezek. Állandóan könnyezek a társaságodban. Így megy ez.

~

Direkt nem megyek bele annak az elemzésébe, Vonnegut mennyire mesterien szövi teljes egésszé az időben ugráló cselekményt, mennyire átgondolt az egész regény a legutolsó kis írásjelig, mennyire valódi, erős. Egyrészt azért, mert nem vagyok irodalmár, másrészt mert számomra ennél a regénynél a formai brillirozások mellékesek. A valódi ereje egészen másban rejlik. Valamiben, amit nem tudok, de ami azt illeti, nem is akarok megfogalmazni. A könnyeimben ül az a valami.

2 hozzászólás
Csabi P>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Mit lehet mondani Vonnegut könyvéről? 1995-ös kiadás, a lapjai megsárgultak, az élektől befelé kb. egy centiméter mélységig hatolt a sárgaság mintegy keretet adva a lapoknak. A gerincen az egykor piros elemek még éppen csak rózsaszínre fakultak. A kor nyomdatechnikájáról a leplet lerántva a ragasztás a teljes eleresztés határára került, kinyitáskor finoman recsegő hangot hallat, és néhány helyen már a lapok is kezdenek elválni, rücskös belső élüket feltárva, mint rossz nők a szemérmüket. Meglepődve tapasztalom, hogy az akkori kiadó (Maecenas) még létezik, pedig azt hittem megszűntek. Talán azért hittem, mert a honlapjuk főoldalát Danielle Steel művei özönlik el. Hogy csodálkozna Kurt és Billy is ezen a furcsa párosításon. Danielle Steel nem volt ott Drezda bombázásánál spoiler, de jobb is, egyrészt, mert nem nőnek való volt ott a helyzet – ennek ellenére a statisztikát és a háború férfiakat felszívó erejét figyelembe véve az áldozatok többsége nő lehetett –, másrészt biztos egy könnyáztatta regényt írt volna róla spoiler. Vonnegut könyvén nem lehet sírni, valószínűleg azon a cirka 4800 lapon voltak a sírós részek, amiket KV munka közben kihajított, és jól tette, mert egy sírni való témán sírni közhelyes lenne, ezért az író úgy határozott spoiler, hogy a humor és a szatíra eszközével szárazon tartja a szemeket, hogy ne az érzelmeikkel, hanem az eszükkel olvassák az olvasók a könyvét. Billy Pilgrim utazgatásai a párhuzamos időben azt mondják, hogy Drezdát minden nap lebombázzák, csak mi szerencsésen éppen egy másik időpillanatban ülünk, de biztonságban nem vagyunk, elég egy szempillantás, és ott találhatjuk magunkat. spoiler

4 hozzászólás
Turms>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Nagyon jó könyvek értékelésének mindig félve kezdek neki, most is bajban vagyok.
Meglepetés ez a könyv. Egyrészt azért, mert nem hittem volna, hogy Vonneguttól kezembe veszek valamit még ebben az életben. Egyetlen könyvét olvastam korábban, a Galápagost. Nemhogy nem tetszett, egyenesen utáltam, fél csillagjával ez a legrosszabbra értékelt könyvem. A pontos okát már nem tudom, mert jó néhány éve volt, csak a masszív ellenérzés maradt meg bennem.
És a meglepetés másik fele, hogy ilyen előzmények után Vonnegut következő könyve rögtön a kedvenceim közé került. Köszönet a molynak és figyeltjeimnek, az ő kedvenceléseik és értékeléseik nélkül biztos örökre elkerültem volna az írót.
Az ötös számú vágóhíd a világ egyik legfurcsább háborús regénye. Az ember azt gondolná, hogy egy Drezda bombázásához hasonló komoly témáról nem szólhat érdemben egy olyan könyv, ami javarészt tőmondatokban beszél, főszereplőjéhez hasonló antikatonát nem látott a világ Vanek úr óta, és rajta kívül is tele van tűzdelve szánalmas és groteszk szereplőkkel, ufókkal és időutazással, féloldalanként széttördelt idősíkokkal. Ebben áll a könyv csodája, eleinte nem hiszed el, hogy képes lesz rá, de mégis megcsinálja. „A háború első áldozata mindig az igazság” – Vonnegutnál azonban a logika, a normális ok-okozati összefüggésekre épülő élet.
Néha megesik, hogy egy könyv olvasása közben egy dalra asszociálok, most is ez történt. Végig a Jefferson Airplane-től a White Rabbit járt a fejemben, a hippikorszak legendás, Alice-témájú drogos himnusza.
A fordító utószavát olvasva láttam, hogy nem is lőttem annyira mellé. Vonnegut állítólag használt tudatmódosító szereket, szerette az akkoriban divatos pszichedelikus zenét, sőt, volt olyan kritikusa, aki Az ötös számú vágóhidat is pszichedelikus történetnek nevezte.

…When the men on the chessboard
Get up and tell you where to go
And you've just had some kind of mushroom
And your mind is moving low
Go ask Alice
I think she'll know

When logic and proportion
Have fallen sloppy dead
And the White Knight is talking backwards
And the Red Queen's „off with her head!”
Remember what the dormouse said;
Feed your head
Feed your head

https://www.youtube.com/watch…

10 hozzászólás
Razor P>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Első Vonnegutom volt. Sok évvel ezelőtt láttam egy dokumentumfilmet a drezdai bombázásról és később hallottam, hogy ez a regény ennek állít emléket, így érdekelni kezdett a dolog. Aztán megláttam a könyvet sci-fi klasszikus listákon, ami egyszerre okozott WTF-pillanatot és kezdett el még jobban érdekelni. A végére érve aztán hümmögtem egy jót, meglehetősen furcsa sztoriról volt szó. Ahogy Vonnegut az elején elismeri, mindenképp emléket akart állítani a bombázásnak, de nem igazán tudta, miként is fogjon neki a történetnek. Ezt érezni is, jókora vargabetűvel jutunk el főszereplőnkig Billyig, hogy aztán belevessük magunkat a történetébe. Vagy inkább történeteibe, hisz a rengeteg időbeli ugrás miatt nem kronologikus sorrendben élhetjük át Billy életét. A cselekmény ennek ellenére végig követhető volt és minden a helyére került.
Mint említettem, meglehetősen furcsa sztori, de némi ráhangolódás után olvastatja magát. Az biztos, hogy még fogok olvasni a szerzőtől.

>!
Helikon, Budapest, 2017
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278711 · Fordította: Szántó György Tibor
ppeva P>!
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Közel 40 éve, hogy láttam egy filmet. Nem tudtam mihez kötni, azt se tudtam még, hogy van egy ilyen című könyv is. Fiatal voltam, és egy csomó dologról fogalmam se volt. A film fura volt, ködös, káoszos és értelmetlen, bár voltak benne megrázó részek. Nem tudtam, hová tegyem, és azzal jöttünk ki a moziból, hogy „Mi a fene volt ez?!" (Mai ifjúsági nyelvre lefordítva: WTF?!)
Érdekes módon ez a film csak nem ment ki a fejemből. Egy csomó képe ott ragadt, és évekkel később, a drezdai évek során, folyton beugráltak ezek a töredékek, ha Drezda bombázásról hallottam, vagy láttam képeket. De csak olyan kósza érzés volt, hogy igen, ezt én már láttam valahol.
Aztán egyszer, nem is olyan rég, felfedeztem az azonos című könyvet a könyvespolcomon. Hogyan került oda és mikor – fogalmam sincs. Egy biztos, nem én vettem, vagy legalábbis tudatosan biztos nem. Csak úgy lett. És egyből beugrott, hogy jé, ezt már láttam filmen boldogult fiatal koromban, de egy olyan mi a fene film volt… Ez az emlék azért nem csábított azonnali féktelen olvasásra. De csak ott motoszkált, hogy ha egy rossz film ennyire megragadt bennem, talán mégis lehetett benne valami.
Mindenesetre onnantól kezdve már nem csak a film (a látott, de jócskán elfelejtett), hanem a könyv (a polcon várakozó, de nem olvasott) is ott motoszkált a fejemben…
Most már egy biztos: a könyv zseniális. Talán túl fiatal voltam a filmhez, talán a könyves nyelv közelebb áll hozzám, mint a filmes, de Vonnegut teljesen magával ragadott. Sikerült valamelyest trafalmadori nézőpontból befogadnom a könyvet: teljesen érdektelen volt, hogy mi mikor történt, mi előtt és mi után – minden pillanat mintha egyszerre lett volna jelen. Kiléptem az időből Billyvel együtt. Minden időből. A magaméból is. Hiába cikáztak Billy vonalai teljesen más tér- és időtartományokban, mintha a vonalaink mégis metszették volna egymást. Valahol még a végtelenen innen, talán Trafalmadorban…
Igen, tudom, megnézhetném újra a filmet. De minek tenném?
Így megy ez. Tá-titi.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

tüskéshátú>!

Mellékesen szólva, Trout írt egy könyvet a pénztermő fáról. A levelei húszdolláros bankjegyek voltak. A virágai államkötvények. A gyümölcsei gyémántok. A fa vonzotta magához az emberi lényeket, akik aztán ott, a fa tövében mind megölték egymást, és ebből nagyon jó trágya lett.
Így megy ez.

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Kapcsolódó szócikkek: kapzsiság · Kilgore Trout
Almost_Zed>!

Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.

236. oldal (Maecenas Könyvkiadó, 2001)

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

porcelánegér>!

És mit mondanak a madarak? Egy tömegmészárlásról talán nem is lehet mást mondani, csak olyasmit, hogy: „Csipcsirip?”

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Cheril>!

Itt vagyunk, rabul ejtve e pillanat borostyánjában. És nincs miért.

79. oldal

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

puplimarci>!

Azok között, amiket Pilgrim nem tudott megváltoztatni, szerepelt a múlt, a jelen és a jövő.

56. oldal

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

márti>!

– Tudja-e, mit szoktam mondani azoknak, akikről azt hallom, hogy háborúellenes könyvet írnak?
– Nem. Mit szokott mondani, Harrison Starr?
– Én erre azt mondom: „Miért nem ír helyette inkább egy gleccserellenes könyvet?”
Ezen, persze, azt értette, hogy mindig lesznek háborúk, s megakadályozni a háborúkat semmivel sem könnyebb feladat, mint feltartóztatni a gleccsereket. Ezt én is elhiszem.

14. oldal

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Adso>!

– Az egyetlen, amit a földlakók megtanulhatnának tőlünk, ha komolyan akarnák: ne vegyenek tudomást a zord időkről, és figyeljenek a kellemes pillanatokra.
– Ühm – mondta Billy Pilgrim.

- 5 -

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

anni_olvas>!

Billy zavarba jött, hálátlannak és gyengének érezte magát, hiszen az anyja annyit kínlódott és szenvedett, hogy világra hozza, hogy életben tartsa, és Billy valójában egyáltalán nem szerette az életet.

89. oldal

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

blianhun>!

Egy üveg üdítő ital is állt az ablakpárkányon. Címkéje azzal kérkedett, hogy egyáltalán semmi, de semmi tápláló anyagot sem tartalmaz.

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

1 hozzászólás
gb_>!

Rosewater egy alkalommal valami érdekeset mondott Billynek egy könyvről, amely nem tudományos-fantasztikus regény. Azt mondta, hogy amit csak tudni kell az életről, az mind benne van Fjodor Dosztojevszkij Karamazov testvérek című könyvében.
– De most már az sem elég – tette hozzá Rosewater.

Egy más alkalommal pedig meghallotta Billy, amint Rosewater azt magyarázta az egyik ideggyógyásznak:
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy most már maguk is egy csomó csodálatos új
hazugsággal rukkoljanak elő, különben az emberek egyszerűen nem akarnak majd tovább élni.

88. oldal, ünnepi kétnyelvű kiadás

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 1.
Kárpáti Frigyes György: Hívatlan látogató
Christopher Moore: A velencei sárkány
Christopher Moore: Te szent kék!
Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2.
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Anne Rice: A múmia
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe