A ​Titán szirénjei 480 csillagozás

Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Akit foglalkoztat, hogy mi az emberi lét értelme és célja, akit érdekel, hogy miért épült és mi célt szolgált a kínai Nagy Fal, Stonehenge és a Kreml, aki tudni szeretné, hogyan lehet üdvözülnie annak a milliárdosnak, aki puszta kézzel megfojtja legjobb barátját, és megerőszakolja majdani szerelmét, akinek fia kék madárrá képzi át magát, mert a boldogságot csak így tudja birtokba venni, az tartson Vonneguttal, a groteszk mese nagyszerű mágusával. Vonnegut remekművének szereplői a tér és idő titkos korlátain áttörve érik el a lelki béke katartikus boldogságát, de a mulatságos, felemelő és elképesztő történet olvasója is részese lehet a vonneguti üdvözülés torokszorító élményének.

Eredeti megjelenés éve: 1959

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek · Vonnegut-életműkiadás Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2016
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273891 · Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa
>!
Helikon, Budapest, 2013
374 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632273891 · Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa
>!
Helikon, Budapest, 2013
374 oldal · ISBN: 9789632274331 · Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa

3 további kiadás


Enciklopédia 12

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · Mars (bolygó) · Föld · Merkúr (bolygó)


Kedvencelte 121

Most olvassa 21

Várólistára tette 169

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

eme P>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Titán, Tralfamador, bolygók és naprendszerek, idő- és űrutazás ide vagy oda, ezúttal is ugyanoda tartunk, ahová mindig is szoktunk Vonneguttal: befelé – az emberi tudatba és lélekbe. Illetve az elveszített tudat és lélek utáni tétova keresés felé, mondanám: az eltűnt idő nyomába eredve. Az emlék- és emberségmentés, a megváltás, üdvözülés kísérletének groteszk rajza ez, egy idegennek tűnő, azonban nagyon is ismerős környezetben – a röhögve sírós fajtából, ahol az elbeszélő egy-egy laza csuklómozdulattal úgy radírozza le képünkről a nevetést, ahogy főhősének memóriáját törlik ki minduntalan a Marson.
A nem épp kiskanállal adagolt vonneguti agymenések között, melyek kaotikus (z)űrt képeznek az agyadban (az enyémben legalábbis igen), tisztán kivehetően, azonosíthatóan, pőrén és esendő-bűnösen áll maga az ember. A kiválasztottságának tudatában elbizakodott, agresszív, harsány, gyerekes, pazarló, ugyanakkor kiszolgáltatott, mindenétől megfosztott, manipulált, bűnbeesett ember. Az, akit gyűlölünk, akitől viszolygunk, akit ugyanakkor szánunk, akinek szurkolunk, és akit végső soron szeretünk, mert magunkra ismerünk benne. Az ember, aki szabad akaratától megfosztva bábként követi a szirének csalfa csábítását.
Meghökkentő, ahogy Vonnegut a látszólag kaotikus, poénkodó(nak tűnő) egyvelegben mitikus-biblikus dimenziókat idézve, szimbólumokkal, beszélő nevekkel játszva, rendkívül humorosan, kegyetlenül és bölcsen sziklaszilárd diagnózist állít fel az emberről és az emeriségről. Tuti gyógyszert nem ír fel, de legalább tudjuk, hogy áll a helyzet. És azt is megtudjuk, hogy semmi értelme térben-időben olyan messzire elmenni. Mert több fényévnyi és millió évnyi távolság sem sokat jelent. Egyáltalán miből is gondoljuk, hogy megyünk valahová?
Kiábrándító, elkeserítő, fájdalmas és olyan vonneguti, amilyen csak lehet. De legalább megtudjuk azt is, hogy a Naprendszer telis-tele van kronoszinklaktikus infundibulumokkal. Meg levelekkel – irodalmi értékű, megvilágosító levelekkel, melyeket öntudatlan önmagunknak írunk. Hogy tudjunk értelmesen kérdezni – enélkül nincs értelmes válasz sem –, és kihívjuk a fájdalmat – mert enélkül semmit nem tudhatunk meg. Ez az egyetlen terápiás lehetőség, bizonytalan hatással. Egy kis ideiglenes szuszlabdacs.
Egyébként meg minden haladás az űrben, pardon halódás a zűrben…
Megőrizni a bolondok becsületét, és a végére járni a küldetésnek.
Tralfamador – mi valamennyien az 541-es szám.
Szevasztok!
.

marschlako P>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Hát, őrült egy könyv volt. A Galaxis útikalauz és a Palmer Eldritch is gyakran beugrott olvasás közben. Az ilyesfajta „eszement” könyvekkel általában bipoláris a kapcsolatom: vagy nagyon élvezem olvasni őket, vagy nagy kínszenvedés átvergődni rajtuk. Vonnegut könyve szerencsére az első kategóriába esett. Bár emlékeim szerint a Börleszk anno jobban fejbekólintott, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy az volt az első Vonnegutom.

Ebben viszont inkább a klasszikus-űrhajós retro-feelinget élveztem, melynek egyetlen sorát sem lehetett komolyan venni. Illetve lehetett, csak nem úgy, no.

A krono-szinklasztikus infundibulumok felfedezése valójában ezt a kérdést intézte az emberiséghez: „Voltaképpen miből gondolod, hogy mégy valahová?”

S tényleg: megyünk valahová, kérem szépen?

>!
Móra, Budapest, 1988
276 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631163350 · Fordította: Borbás Mária, Kiss Zsuzsa
mbazsa P>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Metafizikai sci-finek álcázott lektűr, öncélú szerzői agymenés vagy remekmű? Persze ezt a kérdést minden Vonnegut-könyvnél fel lehet tenni. Rég olvastam már tőle, úgyhogy élmény volt megint elveszni ebben a sajátos világban. Az amerikai író erényei közé tartozik, hogy humorérzékkel áldotta meg az univerzum, komolytalanul tud komolykodni, könnyedén és szórakoztatóan tud mesélni, csavaros sztorikat képes kitalálni és elmondani, fantáziadús ötletei, egyedi meglátásai vannak, és utánozhatatlan stílusban ír, amelyekből a nyelvi játékok sem hiányozhatnak. Nem egyszerűen zsánerirodalmat művel, hanem úgy használja fel a sci-fi különböző elemeit, hogy megújítja a műfajt, és közben még a lét titkait fürkészi. Az utóbbi megállapítással természetesen lehet vitatkozni, hogy mennyire vehető komolyan, és viccet csinál mindenből.

A Titán szirénjeiben lényegében megtalálható minden olyan attribútum, ami Vonnegutra jellemző. A narrációs technika is ügyesen van megoldva, ahogyan a látszólag különböző történetszálak szépen összefonódnak a mű végére, és minden elvarródik. A regény „az élet nagy kérdéseire” keresi a választ, persze meg is kapjuk, de nem úgy, ahogyan azt elsőre elképzelnénk. A mester megint sikeresen megvezeti a kedves olvasót. A metafizikai kérdések boncolgatása mellett megy a társadalom és vallás kritika is ezerrel. A humor is nagyon jól el van találva. Sokat nevettem, még ott is, ahol inkább sírni kellett volna. A mester sziporkázik rendesen. spoiler

Vonnegut sci-fis tanmeséje lehetőséget biztosít az allegorikus értelmezésre mindenféle didaktikusságot mellőzve, de ugyanakkor meg felfoghatjuk a történetet az emberiség legnagyobb tragikomikus poénjaként is. Az élet értelmére vagy értelmetlenségére, (nézőpont kérdése,) adott választ értelmezhetjük így is, úgy is, ezt döntse el ki-ki maga. spoiler

Összességében jól szórakoztam, Vonnegut mester kitett megint önmagáért.spoiler

viharmacska>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Kedves gyerekek, ez egy csodás mese barátságról, és még egy nagy bund-s kutya is van benne!

12 hozzászólás
Maya>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Kedves Unk! (…) alább következnek mindazok a dolgok, amelyeket biztosan tudok, a végén pedig azoknak a kérdéseknek a jegyzéke, amelyekre minden erőddel próbáld megtalálni a választ. A kérdések fontosak. Sokkal többet törtem rajtuk a fejemet, mint a már meglevő válaszokon. Ez az első, amit biztosan tudok: 1. Ha a kérdésnek nincs értelme, a válasznak se lesz.
Mindig nehéz értékelni Vonnegut könyveit.
Az űrben zűr van vagy a zűrben űr van. Mindenesetre az én fejemben most egyszerre űr és zűr van. Szóval én nem megyek sehová. Elolvasok még jó pár Vonnegut könyvet. Egyszer hátha tudok valamelyikről beszélni.

lzoltán IP>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Kb. annyira sci-fi, mint P. K. Dick bármelyik regénye… bármelyik bolygón. (:
     Az erősen groteszk hangvételű regény, szinte fejezetenként hozza az újabbnál újabb rétegeket, amelyek a történet előrehaladtával összeállnak majd egy teljes egésszé. Persze, a túlzott rétegződés és a rengeteg utalás, célzás, homályosítás rengeteg megoldást is sugallhat az olvasónak. Kinek mit.
     A friss olvasásélmény hatására párhuzamot vélek látni, Thea von Harbou: Metropolisz című regényével. Mindkét könyvben a világ technikai fejlettsége kerül előtérbe, az, hogy a technikai fejlődésnek nem következménye az emberiség haladása. Ez fontos figyelem felhívás, ha valaki ebben véli látni a megoldást, bármilyen probléma megoldására. Ez csak egy eszköz, ami orvosolhat bizonyos dolgokat, de az alapvető emberi struktúrák javítását nem ezektől kell várni, hanem önmagától az embertől.
     A hatalmas időbeli léptékek (pl.: http://moly.hu/idezetek/375995), Salo kommunikációjának ideje, Chrono neve (http://moly.hu/karcok/402364) adja meg azt a vonalat, amelyből kiágaznak a regény eseményei. Ez a vonal az idő, amelyet állandó mozgásnak érzékelünk és mindent tőle teszünk függővé, erősen befolyásolva az életünket. Ez nem sugall mást, mint azt a megállíthatatlan folyamatot, miszerint minden múlandó, és végeredményében megfoghatatlan.
A nevekkel kapcsolatban érdemes kicsit körülnézni: a megszületett Malachi (Malakiás hírnök), ha éppen nem fiúnak születik, akkor leányként okosabb is lehetne (Prudence http://moly.hu/karcok/400562). Így „csak” egy hírvivő, a mit sem sejtő, majd sejtegető katona Unk, és az Űrvándor szerepe vár rá, aki öntudatlanul is, de az egész történet kulcsszereplője lesz. Amolyan, a sors kiszemeltje… az idővonal, a sors tengelye, amin halad, egészen a Titán szirénjeiig.
     A szirének. Énekükkel csábítanak, hogy áldozatként végezze az utazó. A Titán nincs közel egy ilyen kiruccanáshoz, de a regény kereteibe ez is bőven belefér, a már említett időbeli léptékek miatt. Miért pont a Titán? (Lehetne a Merkúr is: http://moly.hu/karcok/404055) Feltételezhetően a légköre miatt, amely hasonlóvá teszi a Földhöz, vagyis egy olyan jövő csábítását rajzolja ki, amely egy, – talán – jobb világban eltölthető élet reményével kecsegtet. De, amik ott történnek, azok az események sem különbek a földi élettől, így nem is lehet kérdéses, hogy az emberiség ahova született, ott kell hogy megtalálja saját boldogulását, egy bölcsen, okosan (Prudence) felépített világban.

A regény összetett, ezért ezt az értékelést inkább egy rögtönzött jegyzetnek tekintem. Van még min gondolkodni vele kapcsolatban, és azon is, hogy Vonnegutot hova is helyezzem a saját világomban…

@Adéle köszönöm az ajánlást! (:

>!
Helikon, Budapest, 2013
374 oldal · ISBN: 9789632274331 · Fordította: Borbás Mária, N. Kiss Zsuzsa
3 hozzászólás
Thorpapa>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Egy szót mondok: szevasztok!
Ez a könyv egy sci-fi gyalog galopp. :) Ennyire beteg (jó értelemben) történetet nem vártam a mestertől. Hát tud meglepetést okozni az biztos. És a sok humor után még belevisz egy olyan drámai szálat, hogy csak úgy nézünk, és nevetve sírunk. Mert Kurt erre is képes, akár 2 mondaton belül. Csodálom, hogy nem filmesítették meg, mert nagyon jó filmet lehetne belőle csinálni. Tény, hogy nem tömegfilm lenne, mert azért erősen jelen vannak benne a Vonnegut féle filozófiai eszmefuttatások, de a művészmozik vetíthetnék. Főleg a Titánt lehetne jól bemutatni, és a Merkúr barlangjaiban élő harmóniumokat. Mindenesetre azt kaptam, amit vártam, sőt még többet is, és újra egy „szép” képet kapunk belőle a társadalmunkról, és a Földről. Meg persze, hogy mindent a Tralfamadoriak irányítanak:)

4 hozzászólás
Csöre P>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

spoiler
Ha most nem kérne a kihívás gazda feltétlen értékelést az olvasott könyvekhez spoiler akkor biztos, hogy a két Vonnegut könyvet értékelés nélkül hagynám.
Több okból:
– Egyrészt: nagyon sok okos ember nagyon sok okos dolgot leírt már róluk, amit én írnék sem új, sem érdekes, sőt, talán még értelmes sem lenne…
– Másrészt: egy Vonnegut-élményt nagyon nehéz szavakba önteni.
A két friss Vonnegut olvasmányom közül spoiler ez volt számomra a könnyebb olvasmány.
Eszement vágta a krono-szinklasztikus infundibulum mentén csak azért, hogy megtudjuk, milyen keveset számítunk, és hogy igazából akármit teszünk, úgysem mi mozgatjuk a szálakat. De azért, ha minden jól megy, akár még boldogok is lehetünk. Akár.

Selerdohr>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Ki gondolta volna, hogy egy pángalaktikus pszeudo-passió lesz az egyik leglíraibb óda az élet értelméhez?

_BenGa P>!
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

Nem a klasszikus értelemben vett sci-fi, de rendkívül szórakoztató. Vonnegut abszurd ötletei nagyon tetszenek, és ahogy papírra veti ezeket… Igaz, hogy ez még csak a második könyvem volt tőle, de idővel biztosan beszerzem a teljes életműsorozatot.


Népszerű idézetek

Gedi>!

Alex Vonnegut különleges ügynöknek, szeretettel

Ebben a könyvben minden személy, hely és esemény valóságos. Bizonyos szövegek és gondolatok szükségszerűen a szerzőtől származnak. Egyetlen nevet sem változtattam meg az ártatlanok védelmében, hiszen a mindenható Isten merő mennyei rutinból úgyis védelmezi az ártatlanokat.

Ajánlás

blianhun>!

Szegény lelkét elöntötte a boldogság, amikor rájött: egyetlenegy barát elegendő, hogy az ember kellőleg el legyen látva barátsággal.

Kapcsolódó szócikkek: barátság
imma P>!

„A Naprendszer óránként hatvankilencezer kilométerrel közelebb kerül a Hercules M13-as csillaghalmazához – egyes balfácánok mégis csökönyösen kitartanak amellett, hogy haladás nem létezik.”
Ransom K. Fern

(mottó)

1 hozzászólás
Jasi>!

Ha a kérdésnek nincs értelme, a válasznak se lesz.

109. oldal /1988 Galaktika/

imma P>!

– Át akartok repülni az űrön? Isten már megadta nektek a teremtés legcsodálatosabb űrhajóját! Igen! Sebesség? Sebesség kell nektek? Az űrhajó, amelyet Isten adott nektek, hatvanhatezer mérföldet tesz meg óránként – és ugyanezzel a sebességgel száguld mindörökkön örökké, ha Isten úgy akarja. Űrhajót akartok, amelyen kényelmesen utazhatik az ember? Megkaptátok! Nem csak egyetlen gazdag embert fog hordozni, meg a kutyáját, és nem is öt embert vagy tízet. Nem! Isten nem játszik kicsiben! Olyan űrhajót adott nektek, amelyen férfiak, asszonyok és gyermekek milliárdjai utazhatnak! Igen! És nem kell a székükhöz szíjazniuk magukat, és üveggömböt viselniük a fejükön. Nem! Isten űrhajóján nincs erre szükség! Isten űrhajójának utasai úszni mehetnek, és sétálhatnak a napsütésben, és baseballt játszhatnak, és korcsolyázhatnak, és vasárnap istentisztelet és a családi ebéd után kirándulni mehetnek a család automobilján!

34-35. oldal, Első fejezet - Idomvas és idus között

Frank_Spielmann I>!

Unk, a sötét hülyékkel az a nagy baj, hogy annyira hülyék, hogy el sem hiszik, van olyan dolog, mint okosnak lenni.

Ötödik fejezet: Levél egy ismeretlen hőstől

Chöpp P>!

Semmi ok nincs rá, hogy a jó miért ne diadalmaskodhatna éppoly gyakran, mint a rossz. A győzelem mindig szervezés kérdése. Ha vannak angyalok, remélem, úgy szervezkednek, mint a maffia.

lzoltán IP>!

     – Nekem hiányzik – mondta.
     – Értem – mondta Salo. – Végül egymásba szerettetek.
     – Alig egy földi esztendeje – felelte Constant. – Eddig tartott, mire rájöttünk, hogy az emberi élet célja, akárki irányítja is, hogy szeresse azt, aki épp ott van, hogy szeresse.

Epilógus (Helikon, 2013)

2 hozzászólás
Dora>!

– A legrosszabb, ami valakivel történhet – mondta Beatrice –, ha senki nem használja semmire.

311. oldal (Epilógus - Újra együtt Stonyval, Maecenas 2007)

3 hozzászólás
Dün P>!

– A szerencse, legyen jó vagy balszerencse – szólott Rumfoord a fa tetejéről –, nem Isten ujja.
– A szerencse – szólott Rumfoord a fa tetejéről – az a mód, ahogyan a szél kavarog és a por megül egy örökkévalósággal azután, hogy Isten arra járt.

253. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerencse

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Különvélemény
Stephen King: Végítélet
Chuck Palahniuk: Túlélő
Chuck Palahniuk: Halálkultusz
Christopher Moore: Noir
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Vladimir Weaver: 13+1
Sandy Mitchell: A Császárért
M. Eller: A láthatatlan professzor