A ​repülő macska 72 csillagozás

Kurt Vonnegut: A repülő macska

Kedves ​Vonnegut-rajongó! Örvendetes hírrel szolgálhatunk: újabb, eddig soha nem publikált novellák kerültek elő Kurt Vonnegut hagyatékából!
A fekete humor mestere Lázár módjára feltámadt, hogy tovább meséljen nekünk a háborúban győztes, gazdag Amerika különös, egyszerre szorongó és optimista világáról. Friss hangon, legjobb formájában.
Kurt Vonnegut kezdő íróként az 1950-es évek elején színes magazinok számára írta történeteit. Csakhogy a rádió és a televízió térnyerésével az addig népszerű lapoknak bealkonyult, ezek a kis remekművek pedig a szerző fiókjában rekedtek.
Kétség sem fér hozzá, hogy eredeti novellákat tartalmaz az új kötet. Mindegyik íráson ott csillog a nagy nevettető, humanista és filozófus védjegye, az utánozhatatlan vonneguti humor – és a szeretet, amelyet Vonnegut abszurd és sarkaiból kifordult világunk és esendő lakói iránt érez.
Újabb tizennégy, nyersen is ragyogó gyémánttal bővült tehát az életmű. Szeretet nélküli, válságban vergődő… (tovább)

Posztumusz novellák, a szerző illusztrációival

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Maecenas, Budapest, 2010
316 oldal · ISBN: 9789632032245 · Fordította: Szántó György Tibor · Illusztrálta: Kurt Vonnegut

Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Timcsibaba77>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Igazi kincsesbánya, aki nem szerette, majd megszereti a novellákat. Hála Vonnegut remek írásainak, teljes kikapcsolódást nyújt még annak is, aki nem tud több órányi időt szentelni az olvasásnak napi szinten. Kisebbfajta meditációval is felért. Felfrissülve néztem fel a lapokból. Mindenképp kíváncsi leszek még Kurt Vonnegut remek írásaira.
A lényeg a sorok mögött rejlik, és a titok, hogy maradhat fenn valaki még halála után is, nos nem egyszerű Igazi talentum volt az író, nem vitás, kortól, nemtől függetlenül bármikor elővehető ez a fanyar lehengerlő stílusú, humorú édes keserű írás.

egy_ember>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Két dolgot tisztázzunk előre.
Egy: utálom a hagyatékból előrángatott írásokat. Azokat azért dugdosta valaki a fiók mélyére, hogy ott is maradjanak. Főleg igaz ez akkor, ha az a valaki ki is jelentette a halála előtt, hogy minden, amit ki akart adni, kiadatott, lehet elhúzni az íróasztala környékéről.
Kettő: Kurt Vonnegut az én egyik korai egyházatyám. Szellemi fejlődésem mentora, és csetlés-botlásom elnéző tanúja. (Olyanokkal együtt, mint Bohumil atya, Muddy Waters atya, Ernesto atya, Hobo atya, Woody atya.)
Szóval elfogult vagyok. Kurt atyától sok mindent lehetett tanulni. Humort, iróniát, kételkedést, empátiát, és mivel a könyvei mind ott sorakoznak a polcomon és rendszeresen olvasgatom is őket, azt hiszem, ezeket a dolgokat megtanultam.
Remélem Kurt atya most egy felhőn ücsörög és segglyukakkal rajzolja tele az eget.

[Ami a novellákat illeti: bár nincs mellettük keltezés, valószínű, hogy ezek az írások az ötvenes években keletkeztek, amikor még nem tarolt le mindent a televízió, és Vonnegut rövid történetek írásából tartotta fönn magát. Ezek a novellák fényességes (mármint ilyen papírra nyomott) és nőiességes (mármint többnyire nőnemű olvasókat vonzó) lapoknak készültek, amikor ezeket még milliók olvasták. Jó értelemben vett szórakoztatásra készültek ezek az írások, kerekek, csattanósak. Persze, hogy vannak benne felejthetőek is, de azt, hogy rossz, egyikre sem mondanám. És van köztük néhány kimondottan jó is – persze elfogult vagyok, mint már említettem.]
Zárom soraimat. Vezessetek óvatosan és tartsátok szárazon a puskaport!

4 hozzászólás
NannyOgg>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Nem tudom véka alá rejteni, hogy Vonnegut hiába tartotta fenn magát novellaírásból, szerintem abból volt a leggyengébb, hacsak nem emelkedett Kilgore Trout-i magaslatokba, ami szintén megtörtént néha, de nem annyiszor, ahányszor szeretném*. Ettől függetlenül ez a kötet még mindig jobb, mint A hamvaskék sárkány. (Igen, még mindig nem léptem túl azon, hogy az nem tetszett.)
Másrészről azért mérföldkő ez a kötet, mert itt fogadtam meg, hogy örökre szakítok a magyar Vonnegut-fordításokkal, egész egyszerűen Szántó György Tibor miatt, aki megerőszakolja a szöveget. Vonnegut egyszerű szavakat hömpölyögtetve mond sokat, Szántó György Tibor verziója meg arra az élményre hasonlít, amikor friss jogsival megpróbáltam a szüleim átkozott Twingóját vezetni a kezelhetetlen kuplungjával**: hatszor próbálkozik, mire sikerül megtennie 200 métert, aztán megint lefullad, de közben túlmodoros cizelláltsággal magyaráz. Tőmondatokban. Minden. Mondatot. Szétszed. Tőmondatokra. Hát kösz, de nem, kösz.

*Ha találkoznék azzal a bizonyos tündérrel, akkor az egyik kívánságom biztos arra irányulna, hogy kerüljön elő Kilgore Trout életművének hiánytalanul összegyűjtött anyaga. És most nem is viccelek.
**Nyilván a kuplung volt a hibás.

>!
Maecenas, Budapest, 2010
316 oldal · ISBN: 9789632032245 · Fordította: Szántó György Tibor · Illusztrálta: Kurt Vonnegut
poggi IP>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Szeretem Vonnegutot.
Valószínűleg soha nem lesz olyan író, akit akár csak megközelítőleg ennyire fogok szeretni. A lehető legkomolyabban.

Amikor meghalt, könyvesboltban dolgoztam, számítógép előtt, de internettől elzárva. Anyukám felhívott, hogy szóljon, hogy nehogy vevőtől kelljen megtudom. Egész délelőtt bőgtem, és a kollégáim, a könyvesbolti eladók kiröhögtek. Nem értették. Én meg őket nem értettem, hogy ők hogy nem értik. Vonnegut az Vonnegut. Belőle nincs több.

És ez a kötet… ez nem Vonnegut. Nem igazán. Függetlenül attól, hogy ezeket a szövegeket tényleg ő írta-e vagy sem (az utószó előtt ez a kérdés fel sem merült bennem – viszont az az utószó a maga modoroskodó fontoskodásával kiborított). Most valahogy még a szöveg is fura volt, életszerűtlen szóhasználat (cserfelt Anne?), nem az a fajta szikárság, amit Vonneguttól megszokott az ember. spoiler És nem is a posztumusz mivolta okán, noha persze amiatt is van bennem ellenérzés, végtére is ha egyszer nem akarta kiadni, akkor nem akarta kiadni. És ha mondjuk hetven évvel ezelőtt ki akarta adni őket, de nem vette meg tőle egyik lap sem (a két, még életében megjelent kötetben vannak azok, amiket magazinokból gyűjtöttek össze), ezt minden jel szerint meggondolta későbbre. Másfelől persze, ismerve a vonneguti felfogást az élet és halál dolgairól, neki már úgysem fáj.

Nekem viszont fáj, mert hiába vannak köztük sikerültebbek, ezek alapvetően idegen, kellemetlen, sokszor szájbarágós novellák, amikben megvan valaminek a morzsája, de amiknek a világában nem volt igazán otthonos lenni. Ez van.

Belőle nincs több.

4 hozzászólás
Thorpapa>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Ez egy rohadt jó könyv!!!! Tipikus Vonnegut, bár teljesen más, mint a többi írása, de mégis érződik a novellákon az a fanyarú humor. Imádtam, hogy pár mondat után már magával ragad az aktuális 10-15 oldalas kis szösszenet. És hogy mindegyiknek megvan a saját mondanivalója hol kevesebb hol több humorral fűszerezve. Mindegyiknek megvan a saját elképzelhetetlen baromsága, és mégis nagyon is életszagúak. Csak ajánlani tudom a Vonnegut rajongóknak, szerintem nem fognak benne csalódni.;)

1 hozzászólás
and_rea>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Nyilván jó. :)
De azért van egy kis hiányérzetem.

Morn>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Első Vonnegutom – tudom-tudom, nem posztumusz kötettel kellett volna kezdenem. Ettől függetlenül pozitív csalódás volt, valamennyire már értem, miért szeretik annyian. :) Szeretnék majd tőle mást is, regény, olyan novellákat, amik kiadásába beleegyezett; csak hát ez a kötetet elsőre kiszúrtam a könyvtárban és mire észbe kaptam, már ki is vettem.
Voltak kevésbé tetszetősek (ezért is a fél csillag levonás), de volt nagyon-nagyon is. A Pelk, a Meghalló, a Tükörterem és még sokáig sorolhatnám.
A kötet címadó novellája is vitte nálam. Csak maga a kifejezés, hogy repülő macska… megkapom a macskautáloktól, hogy ezt be lehetne mutatni a sajátomon. =P

krlany IP>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Vonnegut, az Vonnegut, nincs mit tenni.:) Még ha a kötetben egy-két gyengébb novella is található, akkor is azt kell mondanom, hogy ez az ember zseni volt, és nagy kedvenc nálam. Ebben a kötetben meg külön nagyszerű, hogy saját rajzaival illusztrálták. Legalább olyan borultak, mint az írásai, pont ezért tetszenek, még ha némelyik nem egy megfejtős darab, akkor is.:)
Jah és ez volt az első kölcsönkérésem, az újdonsült funkcióval, és kb. seccperc alatt össze is hoztuk. Köszönet érte @entropic-nak.:)
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2010/11/19/A_repu…

4 hozzászólás
kávésbögre P>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Nem volt rossz, de hiányérzetem volt. Lehet azért, mert a novellák annyira nem adják át annyira a groteszk jelleget, de a regényeit jobban szeretem Vonnegutnak. Úgyhogy ha valaki arra az igazi Vonnegutra vágyik, akkor ne ezt olvassa.

Ibanez P>!
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Első Vonnegutom, hiszen nem létezik, hogy ne olvassak tőle semmit. A novellákat szeretem, rövidek, így átfogóbb képet alkothatok egy íróról. Tetszett, nem mondhatom, hogy nem, de nem volt akkora durranás, hogy na! Nem sokkal előtte olvastam Ulickaja A mi urunk népe c. novelláskötetét és az igen, ezért is kap Vonnegut 4 pontot, mert annyira mély behatást nem tett rám és mert Ulickaja simán „leverte” :-D


Népszerű idézetek

egy_ember>!

A szabad ember vadidegenek igazáért is képes megküzdeni.

132. oldal Ed Luby kulcsos klubja

1 hozzászólás
egy_ember>!

Elméjüket pillanatnyilag a Föld összes tudósának legkisebb közös többszöröse uralta. A gyötrő kíváncsiság.

237. oldal Kőbe zárt hangyák

entropic P>!

Gyorsan leszögezem, hogy szeretem a nőket, de úgy döntöttem, hogy agglegény maradok. Mert ugyan az agglegény magányos, de hát a férj is az, ráadásul el kell tartania a családját.

Apró vízcseppecskék - Maecenas, 2010, 205. o.

3 hozzászólás
egy_ember>!

Attól lett ilyen öreg és fáradt, gondolta, hogy megpróbálta a világot olyanná formálni, amilyennek a tízévesek elképzelik.

257. oldal A hős újságkihordó

egy_ember>!

– Rendőrtisztek vagyunk, Mr. Weems. – Foltz megmutatta a jelvényét.
– Tudom, hogy rendőrök.
– Már várt bennünket?
– Romániában születtem, uram. Olyan országban, ahol az ember, amint világra jön, máris várhatja a rendőröket.

155. oldal Tükörterem

krlany IP>!

Újra eszébe jutott a megaláztatása. Egy hónappal korábban nyilvános bocsánatkérésre kötelezték Raptiformica sanguinea című tanulmányáért. Ez a harcos hangyaalfaj a sövények alatt él, és kifosztja a dolgozókat. Pjotr mesterien és tudományos módszerességgel mutatta be a világnak ezen hangyákat. Dicséret helyett azonban durva feddést kapott, egyenest Moszkvából. Olyan személyek, akik a Raptiformica sanguineát még a százlábútól sem tudnák megkülönböztetni, ideológiailag elhajlónak minősítették, aki vonzalmat táplál a hanyatló Nyugat iránt. Pjotr nekikeseredett. Összeszorította az öklét, azután eleresztette, azután ismét összeszorította. Voltaképpen azért kellett önkritikát gyakorolnia, mert a legnevesebb kommunista tudósok kórusa szerint ezen hangyák egyáltalán nem viselkedtek pártszerűen, pedig ez lett volna a kívánatos magatartás.

228. oldal Kőbe zárt hangyák

krlany IP>!

Messiást találni nem túl nehéz, de olyan csoportra lelni, amelyik megalkotja a Messiást, hát ez bizony kemény munka, és jó darabig eltart.

21. oldal

2 hozzászólás
krlany IP>!

A Nyarat álmában lepte meg a halál. Az Ősz, ez a halk szavú végrehajtó, jól lelakatolt minden életet. Majd csak a Tavasz nyitja fel a zárat.

27. oldal Meghalló

krlany IP>!

– Egyetlen próba létezik, erre kell csak figyelni – szögezte le Helmholtz. – Ez a próba nem más, mint maga az élet. Csak az az eredmény számít, amit az életben elérünk.

148. oldal Selma dala

egy_ember>!

Ekkor ült le közéjük Ernest Groper, a fizika tanára. Ez a nyers, két lábbal a földön álló ember, akinek testalkata leginkább egy bombára emlékeztetett, hadat üzent a felszínes gondolkodásnak. Már a mód is, ahogy tányérját a tálcáról az asztalra helyezte, azt érzékeltette, hogy ő, Groper önként és örömest veti alá magát a természet törvényeinek. És nem azért, mert nincs is más választása, hanem mert piszok jó törvényeknek tartja őket.

139. oldal Selma dala

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Komor Zoltán: NERekció
Ted Chiang: Érkezés és más novellák
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
Karin Slaughter: A jelentéktelen szív
Stephen King: Éjszakai műszak
Jhumpa Lahiri: Egy ismeretlen világ
Irvin D. Yalom: A magyar macska átka
Charles Bukowski: Forró vízi zene