A ​repülő macska 63 csillagozás

Kurt Vonnegut: A repülő macska

Kedves ​Vonnegut-rajongó! Örvendetes hírrel szolgálhatunk: újabb, eddig soha nem publikált novellák kerültek elő Kurt Vonnegut hagyatékából!
A fekete humor mestere Lázár módjára feltámadt, hogy tovább meséljen nekünk a háborúban győztes, gazdag Amerika különös, egyszerre szorongó és optimista világáról. Friss hangon, legjobb formájában.
Kurt Vonnegut kezdő íróként az 1950-es évek elején színes magazinok számára írta történeteit. Csakhogy a rádió és a televízió térnyerésével az addig népszerű lapoknak bealkonyult, ezek a kis remekművek pedig a szerző fiókjában rekedtek.
Kétség sem fér hozzá, hogy eredeti novellákat tartalmaz az új kötet. Mindegyik íráson ott csillog a nagy nevettető, humanista és filozófus védjegye, az utánozhatatlan vonneguti humor – és a szeretet, amelyet Vonnegut abszurd és sarkaiból kifordult világunk és esendő lakói iránt érez.
Újabb tizennégy, nyersen is ragyogó gyémánttal bővült tehát az életmű. Szeretet nélküli, válságban vergődő… (tovább)

Posztumusz novellák, a szerző illusztrációival

Eredeti mű: Kurt Vonnegut: Look at the Birdie

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Maecenas, Budapest, 2010
316 oldal · ISBN: 9789632032245 · Fordította: Szántó György Tibor · Illusztrálta: Kurt Vonnegut

Kedvencelte 4

Most olvassa 10

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timcsibaba77
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Igazi kincsesbánya, aki nem szerette, majd megszereti a novellákat. Hála Vonnegut remek írásainak, teljes kikapcsolódást nyújt még annak is, aki nem tud több órányi időt szentelni az olvasásnak napi szinten. Kisebbfajta meditációval is felért. Felfrissülve néztem fel a lapokból. Mindenképp kíváncsi leszek még Kurt Vonnegut remek írásaira.
A lényeg a sorok mögött rejlik, és a titok, hogy maradhat fenn valaki még halála után is, nos nem egyszerű Igazi talentum volt az író, nem vitás, kortól, nemtől függetlenül bármikor elővehető ez a fanyar lehengerlő stílusú, humorú édes keserű írás.

>!
egy_ember
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Két dolgot tisztázzunk előre.
Egy: utálom a hagyatékból előrángatott írásokat. Azokat azért dugdosta valaki a fiók mélyére, hogy ott is maradjanak. Főleg igaz ez akkor, ha az a valaki ki is jelentette a halála előtt, hogy minden, amit ki akart adni, kiadatott, lehet elhúzni az íróasztala környékéről.
Kettő: Kurt Vonnegut az én egyik korai egyházatyám. Szellemi fejlődésem mentora, és csetlés-botlásom elnéző tanúja. (Olyanokkal együtt, mint Bohumil atya, Muddy Waters atya, Ernesto atya, Hobo atya, Woody atya.)
Szóval elfogult vagyok. Kurt atyától sok mindent lehetett tanulni. Humort, iróniát, kételkedést, empátiát, és mivel a könyvei mind ott sorakoznak a polcomon és rendszeresen olvasgatom is őket, azt hiszem, ezeket a dolgokat megtanultam.
Remélem Kurt atya most egy felhőn ücsörög és segglyukakkal rajzolja tele az eget.

[Ami a novellákat illeti: bár nincs mellettük keltezés, valószínű, hogy ezek az írások az ötvenes években keletkeztek, amikor még nem tarolt le mindent a televízió, és Vonnegut rövid történetek írásából tartotta fönn magát. Ezek a novellák fényességes (mármint ilyen papírra nyomott) és nőiességes (mármint többnyire nőnemű olvasókat vonzó) lapoknak készültek, amikor ezeket még milliók olvasták. Jó értelemben vett szórakoztatásra készültek ezek az írások, kerekek, csattanósak. Persze, hogy vannak benne felejthetőek is, de azt, hogy rossz, egyikre sem mondanám. És van köztük néhány kimondottan jó is – persze elfogult vagyok, mint már említettem.]
Zárom soraimat. Vezessetek óvatosan és tartsátok szárazon a puskaport!

4 hozzászólás
>!
NannyOgg SP
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Nem tudom véka alá rejteni, hogy Vonnegut hiába tartotta fenn magát novellaírásból, szerintem abból volt a leggyengébb, hacsak nem emelkedett Kilgore Trout-i magaslatokba, ami szintén megtörtént néha, de nem annyiszor, ahányszor szeretném*. Ettől függetlenül ez a kötet még mindig jobb, mint A hamvaskék sárkány. (Igen, még mindig nem léptem túl azon, hogy az nem tetszett.)
Másrészről azért mérföldkő ez a kötet, mert itt fogadtam meg, hogy örökre szakítok a magyar Vonnegut-fordításokkal, egész egyszerűen Szántó György Tibor miatt, aki megerőszakolja a szöveget. Vonnegut egyszerű szavakat hömpölyögtetve mond sokat, Szántó György Tibor verziója meg arra az élményre hasonlít, amikor friss jogsival megpróbáltam a szüleim átkozott Twingóját vezetni a kezelhetetlen kuplungjával**: hatszor próbálkozik, mire sikerül megtennie 200 métert, aztán megint lefullad, de közben túlmodoros cizelláltsággal magyaráz. Tőmondatokban. Minden. Mondatot. Szétszed. Tőmondatokra. Hát kösz, de nem, kösz.

*Ha találkoznék azzal a bizonyos tündérrel, akkor az egyik kívánságom biztos arra irányulna, hogy kerüljön elő Kilgore Trout életművének hiánytalanul összegyűjtött anyaga. És most nem is viccelek.
**Nyilván a kuplung volt a hibás.

>!
Maecenas, Budapest, 2010
316 oldal · ISBN: 9789632032245 · Fordította: Szántó György Tibor · Illusztrálta: Kurt Vonnegut
>!
poggi IP
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Szeretem Vonnegutot.
Valószínűleg soha nem lesz olyan író, akit akár csak megközelítőleg ennyire fogok szeretni. A lehető legkomolyabban.

Amikor meghalt, könyvesboltban dolgoztam, számítógép előtt, de internettől elzárva. Anyukám felhívott, hogy szóljon, hogy nehogy vevőtől kelljen megtudom. Egész délelőtt bőgtem, és a kollégáim, a könyvesbolti eladók kiröhögtek. Nem értették. Én meg őket nem értettem, hogy ők hogy nem értik. Vonnegut az Vonnegut. Belőle nincs több.

És ez a kötet… ez nem Vonnegut. Nem igazán. Függetlenül attól, hogy ezeket a szövegeket tényleg ő írta-e vagy sem (az utószó előtt ez a kérdés fel sem merült bennem – viszont az az utószó a maga modoroskodó fontoskodásával kiborított). Most valahogy még a szöveg is fura volt, életszerűtlen szóhasználat (cserfelt Anne?), nem az a fajta szikárság, amit Vonneguttól megszokott az ember. spoiler És nem is a posztumusz mivolta okán, noha persze amiatt is van bennem ellenérzés, végtére is ha egyszer nem akarta kiadni, akkor nem akarta kiadni. És ha mondjuk hetven évvel ezelőtt ki akarta adni őket, de nem vette meg tőle egyik lap sem (a két, még életében megjelent kötetben vannak azok, amiket magazinokból gyűjtöttek össze), ezt minden jel szerint meggondolta későbbre. Másfelől persze, ismerve a vonneguti felfogást az élet és halál dolgairól, neki már úgysem fáj.

Nekem viszont fáj, mert hiába vannak köztük sikerültebbek, ezek alapvetően idegen, kellemetlen, sokszor szájbarágós novellák, amikben megvan valaminek a morzsája, de amiknek a világában nem volt igazán otthonos lenni. Ez van.

Belőle nincs több.

4 hozzászólás
>!
Thorpapa
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Ez egy rohadt jó könyv!!!! Tipikus Vonnegut, bár teljesen más, mint a többi írása, de mégis érződik a novellákon az a fanyarú humor. Imádtam, hogy pár mondat után már magával ragad az aktuális 10-15 oldalas kis szösszenet. És hogy mindegyiknek megvan a saját mondanivalója hol kevesebb hol több humorral fűszerezve. Mindegyiknek megvan a saját elképzelhetetlen baromsága, és mégis nagyon is életszagúak. Csak ajánlani tudom a Vonnegut rajongóknak, szerintem nem fognak benne csalódni.;)

1 hozzászólás
>!
Fermin
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Érdekes válogatás volt ez a könyv Vonnegut novelláiból, de sajnos nem mindegyik tetszett.
A kedvencem az „Ed Luby kulcsos klubja” című novella volt, ebben sziporkázik az író a legjobban, plusz nagyon tetszett az a fekete humor, ami belengte az egész történetet.
Kiemelkedtek még a „Meghalló”, a „Pelk”, a „Tükörterem”, „A hős újságkihordó”, és „A repülő macska” című novellák. Ezek abszurd történetek, érdekes figurákkal, finom humorral. Vonnegutnak ez az oldala nagyon bejött nekem.
A többi novella (8db) viszont elég gyengécske lett, némelyik kifejezetten zavaros és unalmas. Ezek a történetek egyáltalán nem fogtak meg, így aztán csak 3,5 csillagot ért most nálam ez a kötet.

>!
Morn
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Első Vonnegutom – tudom-tudom, nem posztumusz kötettel kellett volna kezdenem. Ettől függetlenül pozitív csalódás volt, valamennyire már értem, miért szeretik annyian. :) Szeretnék majd tőle mást is, regény, olyan novellákat, amik kiadásába beleegyezett; csak hát ez a kötetet elsőre kiszúrtam a könyvtárban és mire észbe kaptam, már ki is vettem.
Voltak kevésbé tetszetősek (ezért is a fél csillag levonás), de volt nagyon-nagyon is. A Pelk, a Meghalló, a Tükörterem és még sokáig sorolhatnám.
A kötet címadó novellája is vitte nálam. Csak maga a kifejezés, hogy repülő macska… megkapom a macskautáloktól, hogy ezt be lehetne mutatni a sajátomon. =P

>!
krlany I+SMP
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Vonnegut, az Vonnegut, nincs mit tenni.:) Még ha a kötetben egy-két gyengébb novella is található, akkor is azt kell mondanom, hogy ez az ember zseni volt, és nagy kedvenc nálam. Ebben a kötetben meg külön nagyszerű, hogy saját rajzaival illusztrálták. Legalább olyan borultak, mint az írásai, pont ezért tetszenek, még ha némelyik nem egy megfejtős darab, akkor is.:)
Jah és ez volt az első kölcsönkérésem, az újdonsült funkcióval, és kb. seccperc alatt össze is hoztuk. Köszönet érte @entropic-nak.:)
http://rakenroll.freeblog.hu/archives/2010/11/19/A_repu…

4 hozzászólás
>!
kávésbögre P
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Nem volt rossz, de hiányérzetem volt. Lehet azért, mert a novellák annyira nem adják át annyira a groteszk jelleget, de a regényeit jobban szeretem Vonnegutnak. Úgyhogy ha valaki arra az igazi Vonnegutra vágyik, akkor ne ezt olvassa.

>!
Ibanez MP
Kurt Vonnegut: A repülő macska

Első Vonnegutom, hiszen nem létezik, hogy ne olvassak tőle semmit. A novellákat szeretem, rövidek, így átfogóbb képet alkothatok egy íróról. Tetszett, nem mondhatom, hogy nem, de nem volt akkora durranás, hogy na! Nem sokkal előtte olvastam Ulickaja A mi urunk népe c. novelláskötetét és az igen, ezért is kap Vonnegut 4 pontot, mert annyira mély behatást nem tett rám és mert Ulickaja simán „leverte” :-D


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

A szabad ember vadidegenek igazáért is képes megküzdeni.

132. oldal Ed Luby kulcsos klubja

1 hozzászólás
>!
egy_ember

Elméjüket pillanatnyilag a Föld összes tudósának legkisebb közös többszöröse uralta. A gyötrő kíváncsiság.

237. oldal Kőbe zárt hangyák

>!
entropic P

Gyorsan leszögezem, hogy szeretem a nőket, de úgy döntöttem, hogy agglegény maradok. Mert ugyan az agglegény magányos, de hát a férj is az, ráadásul el kell tartania a családját.

Apró vízcseppecskék - Maecenas, 2010, 205. o.

3 hozzászólás
>!
egy_ember

Attól lett ilyen öreg és fáradt, gondolta, hogy megpróbálta a világot olyanná formálni, amilyennek a tízévesek elképzelik.

257. oldal A hős újságkihordó

>!
egy_ember

– Rendőrtisztek vagyunk, Mr. Weems. – Foltz megmutatta a jelvényét.
– Tudom, hogy rendőrök.
– Már várt bennünket?
– Romániában születtem, uram. Olyan országban, ahol az ember, amint világra jön, máris várhatja a rendőröket.

155. oldal Tükörterem

>!
krlany I+SMP

Újra eszébe jutott a megaláztatása. Egy hónappal korábban nyilvános bocsánatkérésre kötelezték Raptiformica sanguinea című tanulmányáért. Ez a harcos hangyaalfaj a sövények alatt él, és kifosztja a dolgozókat. Pjotr mesterien és tudományos módszerességgel mutatta be a világnak ezen hangyákat. Dicséret helyett azonban durva feddést kapott, egyenest Moszkvából. Olyan személyek, akik a Raptiformica sanguineát még a százlábútól sem tudnák megkülönböztetni, ideológiailag elhajlónak minősítették, aki vonzalmat táplál a hanyatló Nyugat iránt. Pjotr nekikeseredett. Összeszorította az öklét, azután eleresztette, azután ismét összeszorította. Voltaképpen azért kellett önkritikát gyakorolnia, mert a legnevesebb kommunista tudósok kórusa szerint ezen hangyák egyáltalán nem viselkedtek pártszerűen, pedig ez lett volna a kívánatos magatartás.

228. oldal Kőbe zárt hangyák

>!
krlany I+SMP

Messiást találni nem túl nehéz, de olyan csoportra lelni, amelyik megalkotja a Messiást, hát ez bizony kemény munka, és jó darabig eltart.

21. oldal

2 hozzászólás
>!
krlany I+SMP

A Nyarat álmában lepte meg a halál. Az Ősz, ez a halk szavú végrehajtó, jól lelakatolt minden életet. Majd csak a Tavasz nyitja fel a zárat.

27. oldal Meghalló

>!
krlany I+SMP

– Egyetlen próba létezik, erre kell csak figyelni – szögezte le Helmholtz. – Ez a próba nem más, mint maga az élet. Csak az az eredmény számít, amit az életben elérünk.

148. oldal Selma dala

>!
egy_ember

Ekkor ült le közéjük Ernest Groper, a fizika tanára. Ez a nyers, két lábbal a földön álló ember, akinek testalkata leginkább egy bombára emlékeztetett, hadat üzent a felszínes gondolkodásnak. Már a mód is, ahogy tányérját a tálcáról az asztalra helyezte, azt érzékeltette, hogy ő, Groper önként és örömest veti alá magát a természet törvényeinek. És nem azért, mert nincs is más választása, hanem mert piszok jó törvényeknek tartja őket.

139. oldal Selma dala

6 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dr. Seuss: Kell egy kedvenc
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Örök éjre szánva
Cassandra Clare: Igaz szerelem (és egy első randi)
Sarah J. Maas: The Assassin's Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák – Kisregények és elbeszélések
Karin Slaughter: A jelentéktelen szív
Stephen King: A remény rabjai
Jack London: Északi Odüsszeia