A ​hazátlan ember 347 csillagozás

Kurt Vonnegut: A hazátlan ember Kurt Vonnegut: A hazátlan ember Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Az ​evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón – az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája?
A hazátlan ember szerzője hazája egyik legsajátosabban gondolkodó egyénisége. Kurt Vonnegut életműve nélkül az amerikai irodalom kifejezés is egészen mást jelentene. Indianapolisban született, 1922. november 11-én. Jelenleg New Yorkban és a New York állambeli Bridgehamptonban él feleségével, az író és fényképész Jill… (tovább)

Eredeti mű: Kurt Vonnegut: A Man Without a Country

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Libri, Budapest, 2012
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633101711 · Fordította: Békési József
>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2009
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639725584 · Fordította: Békési József
>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2008
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639725584 · Fordította: Békési József

3 további kiadás


Enciklopédia 38

Szereplők népszerűség szerint

William Shakespeare · Karl Marx

Helyszínek népszerűség szerint

Drezda


Kedvencelte 44

Most olvassa 9

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
zamil
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Ilyen az amikor Vonnegutból jönnek a szavak, a mondatok, a gondolatok.
Jó volt olvasni még akkor is, ha nincs egybefüggő történet, olyan kibeszélem magam könyv.
Így fogalmazni csak ő tud, aki szereti ezt is olvassa el.

>!
sophie P
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Szabad a nyolcvanvalahány éves Kurt Vonnegutnak fecserészni, dünnyögni, morgolódni, bölcselkedni, figyelmeztetni, elérzékenyülni, példálózni, odamondogatni, satöbbi. Én megvettem. És szeretem.

>!
tgorsy
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Mikor elkezdtem hallgatni, azt gondoltam: na ne, hát ez hülye. Aztán jobban odafigyeltem, egy párszor visszatekertem, és azt gondolom: a mai Magyarországon ezt a könyvet kötelezővé tenném. Különösen a politikával, emberekkel foglalkozó emberek számára.
Ezt is többször meg fogom hallgatni.

>!
Frank_Spielmann I
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Ez olyan könyv, hogy jó. Jó olvasni. És nem is nehéz. Nehéz könyvnek én a négykötetes Háború és békét, az ezeroldalas Szent Bibliát, vagy azt a marha nagy kötetet nevezem, ami Aggtelek közelében van, és csak négy ember tudja lapozni. Na, az nem éppen buszra való olvasmány. Ezzel viszont – száz oldal körüli, fél kiló alatti könyv – akárhol elszórakozhatunk. Hát nem csudálatos? De, bizony, hogy az. Kívánom, hogy ti is tudjatok örülni ilyen kis dolgoknak, és ahogy Kurt Alex bácsikája, vegyétek észre, ha boldogok vagytok. Ilyen egyszerű ez.

Ja és a könyv: Vonnegut pesszimista, és talán igaza is van. Tönkretettük ezt a bolygót, ártatlan embereket gyilkolunk, és ironikus módon, ennek a könyvnek a kinyomtatása is egy kisebb őserdőbe kerülhetett. Másrészt tönkretettük a saját életünket is, feltaláltuk a számítógépet, a mesterséges intelligenciát, az internetet, meg sok más bizbaszt, amik nélkül ugyanúgy tudnánk élni, és több kárt okoznak, mint hasznot. Bizony, és az is ironikus, hogy én ezt számítógépen írom, az internetre, egy netes közösség tagjainak, aminek – azt hiszem – már szerves része vagyok.

A lényeg azért mégiscsak ez:
„Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!”

6 hozzászólás
>!
Ydna
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Az első 2-3 oldal után: Ebbe én minek is kezdtem bele?
A 8.-9. oldal után: Miért nem olvastam előbb Kurt Vonneguttól?

Egyszer valahol Lovasi azt nyilatkozta, hogy a kedvenc írója Kurt Vonnegut.. Gondoltam adok neki egy esélyt, ha már egy olyan ember „ajánlja”, akinek a dalszövegeiért rajongok. Megérte.

3 hozzászólás
>!
Manni
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Egyszer széttéptem egy vonatjegyet 20 kicsi darabra – ezekkel jelölöm az idézetre érdemes részeket. Még nem volt olyan, hogy ez a 20 cetli ne lett volna elég. Tegnapig. Harminc percet olvastam ezt a könyvet, és nem volt oldal, ahonnan ne akartam volna legalább egy mondatot megosztani a nagyvilággal.
Nem merném kijelenteni, hogy mindent értettem. Kicsi vagyok még ehhez. Majd 62 év múlva újra elolvasom, akkor talán valami értelmeset is fogok tudni írni. Addig élek egy kicsit.

1 hozzászólás
>!
balagesh IP
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Teljesen hihetetlen, hogy miközben morog az egész ország rám, és elegem van az örökös sirámlásból, Vonnegutnak ez a „szar az egész” litániája himnusz számomra. De hogy szózat, az minimum. Kívülről kéne fújni az egészet.
http://konyvelmeny.blog.hu/2011/11/06/oregember_morgasa

>!
sztimi53 P
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Még mindig fekete, bár már nem annyira, és saját hazájával kíméletlen a hazátlan ember. Olyan világban élünk, amelyben a bolygó igyekszik megszabadulni tőlünk, ahol a szegények is túlsúlyosak, és a megoldás a humor, ami gyógyszer lehet, akár az aszpirin, mondja, és idéz G. B Shaw-tól „Nem tudom, élnek-e emberek a Holdon, de ha élnek, akkor a Földet használják elmegyógyintézetnek.” Talán igaza van. És talán abban is, hogy nem szabadna kitenni egy állatot az életnek.

4 hozzászólás
>!
Lulu88 I
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Imádtam! Azért is, mert folyton felkuncogtam, mit felkuncogtam, nevetgéltem a buszon és a vonaton, csak hogy biztos holdkórosnak tűnjek, azért is, mert gondolkodóba ejtett igazán fontos dolgokról, azért is, mert megerősített sok nézetemben, végül pedig azért, mert megtudtam, létezik szakszó arra, ami miatt az ismerőseim nagy része furcsán néz rám: alapvetően luddita vagyok – és büszke vagyok rá. :)
Nagyon személyes és közvetlen hangvételű Vonnegutnak ez az utolsó megjelent kötete, amiben világunk rengeteg kérdéséről fejti ki véleményét. Merem remélni, hogy nem csak egy ember véleményét. Elképesztően szórakoztató iróniája mindig ott csap le, ahol kell, hogy érzékeltesse mondandója valódi súlyát. Ezt persze megteszi művészibb munkáiban is, regényeiben, de ezek a humoreszkek sokkal kötetlenebbek, csevegő stílusuk egy baráti társalgáshoz hasonlít vagy egy olyan kabaréműsorhoz, amiben a humor a legjobb eszköze a közérdekű figyelemfelkeltésnek. Ki tudnám idézni szinte az egész könyvet – majdnem meg is tettem.
Kifejezetten maradandó élményt szerzett a Lecke kezdő íróknak, amiben például levezeti, hogy is néz ki Hamupipőke története grafikonon. Kétszer is elolvastam. Aztán, ha valakit érdekel, mi lehet még a seggfej a szó nem hagyományos értelmében, azt is megtudhatja. Régebben egy autókereskedés tulajdonosa és vezetője voltam. Na nem én, ő. Szerinte ezért nincs még svéd Nobel-díja. Aztán mesél még saját családjáról, a vicc jelentőségéről és a nagycsaládokéról, példaképeiről, a fejlődésről, lelkiismeret hiányról, bolygónk kizsigereléséről, rendesen savazza Amerika vezetőit és a háborúkat, de a művészet fontosságára is emlékeztet.
Mondják, hogy közönséges – lehet. Remek jellemzésként ezt a rövidet olvastam róla: „erkölcstelen moralista”. Azt hiszem, most lettem egészen elfogult Kurt Vonneguttal szemben. És igen, alkotni csodás dolog! Hála és köszönet érte.

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2007
128 oldal · ISBN: 963868903X · Fordította: Békési József · Illusztrálta: Kurt Vonnegut

Népszerű idézetek

>!
Cheril

Észrevették már, hogy a legkiemelkedőbb irodalmi alkotások – a Moby Dick, a Huckleberry Finn, a Búcsú a fegyverektől, A skarlát betű, A bátorság vörös kokárdája, az Iliász és az Odüsszeia, a Bűn és bűnhődés, a Biblia és A könnyűlovasság támadása – mind arról szólnak, hogy mekkora szívás embernek lenni?

18. oldal (Nyitott Könyvműhely, 2009)

5 hozzászólás
>!
Rits

Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának.

>!
sztimi53 P

Művészetből nem lehet megélni. A művészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A művészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művészet
>!
Dora P

A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk – s a mi valószínűleg megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól – az, hogy szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodik.

67. oldal, 7. fejezet - Nyitott Könyvműhely, 2009

>!
sztimi53 P

Nem számít, milyen korrupttá, kapzsivá és szívtelenné válhat a kormányunk, a gazdaságunk, a médiánk és a vallási és jótékonysági intézményrendszerünk, a zene akkor is csodá­latos lesz.

2 hozzászólás
>!
Dora P

Lecke kezdő íróknak:
Első szabály: Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre.

29. oldal, 3. fejezet - Nyitott Könyvműhely, 2009

Kapcsolódó szócikkek: pontosvessző
>!
cassiesdream

A humor egy eszköz arra, hogy távol tartsuk magunktól az élet nehézségeit, egy eszköz arra, hogy megvédjük magunkat.

103. oldal

>!
Dora P

Ha komolyan meg akarja bántani a szüleit, de nincs mersze melegnek lenni, a legkevesebb, amit megtehet, hogy művészi pályára lép. Nem viccelek. A művészetből nem lehet megélni. A művészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet.

29. oldal, 3. fejezet - Nyitott Könyvműhely, 2009

3 hozzászólás
>!
pdaniel

Az e-közösségek semmit sem építenek. A végén csak ott áll az ember üres kézzel. Táncoló állatok vagyunk. Milyen csodálatos felkelni, kimenni és csinálni valamit! Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!

1 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Schumer: A deréktetovált lány
Réz András: Válogatott szorongásaim
Neil Patrick Harris: Így jártam az életemmel
Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi!
Stephen Fry: Hazudozó
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Dimitri Verhulst: Problemszki Szálloda
Christopher Moore: A leghülyébb angyal
Chuck Palahniuk: Túlélő