Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón – az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája?
A hazátlan ember szerzője hazája egyik legsajátosabban gondolkodó egyénisége. Kurt Vonnegut életműve nélkül az amerikai irodalom kifejezés is egészen mást jelentene. Indianapolisban született, 1922. november 11-én. Jelenleg New Yorkban és a New York állambeli Bridgehamptonban él feleségével, az író és fényképész Jill… (tovább)
A hazátlan ember 406 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
Enciklopédia 54
Szereplők népszerűség szerint
William Shakespeare · Karl Marx · Bill Gates · Mark Twain
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 54
Most olvassa 9
Várólistára tette 116
Kívánságlistára tette 95
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Vonnegut memoárja nagyon érdekes volt, több szempontból is. Mindegyik fejezet valami egészen mást próbált átadni abból a tudásból, személyiségéből, az életéből, A fejezetek nagyon változóak, van, hogy viccesebbek, van, hogy kevésbé, és inkább nagyon komoly dolgokról írt, amik megtörténtek vele. Van olyan, amely inkább történelmi eseményeket mutatja meg, más inkább az írásról szól. De az közös bennük, hogy mindegyik Vonnegut személyiségének egy részét mutatja be.
Nagyon tetszett, ahogy az írásról beszél. A tanácsai, is, és ahogyan láthatjuk, hogy épült fel ez az egész. Bár nem az írással foglalkozik, de mégis sok olyan dolog van, ami mégis picit hasznos lehet az ember számára. Nem tények (talán olyan nincs is), hanem a hozzáállás kérdése, a bohóság, de mégis, hogy komolyan veszi az egészet.
Nagyon sok szerzőről van az embernek olyan téves képe, hogy túl idős, és amikor az olvasó megszületett, az író már nem élt. Ezt erősíti is ebben az esetben az, hogy tényleg történelmi korban is élt a szerző, átélte a második világháborút, és olyan távolinak tűnik ettől.
Pedig ez a könyve 2005-ben került kiadásra, akkor, amikor én még hatodikos voltam. Irodalom órán a Toldit vettük, alkoholt még nem is akartam inni, kávét pedig éppen csak megkóstoltam, életem pedig a röplabda, túrázás, és a viszonzatlan szerelem körül forgott. Miért fontos ez? mert ha akartam volna, találkozhattam volna vele. Hogy időben mennyire közel voltunk egymáshoz, mégis nagyon távol.
Ellenben mégis nagyon közel érzem magamhoz azokat a dolgokat, amiket a jelenről ír. A környezetvédelem, az olaj iránti imádat, a problémák, amik a jelen problémái. Vonnegut ezeket nagyon jól látja, egyszerűen, precízen írja le őket. Társadalomkritikát olvashatunk, de nem csak a múltról, hanem a jelenről is, és a mai napig igazak mindazok a mondatok, melyeket 15 éve írt le. Nem változott semmi, vagy legalábbis pozitív irányba nem.
Nagyon mély a könyv olyan szempontból, hogy Vonnegut személyes gondolatait írja le. Sokszor nehéz, vagy akár szomorú is, stílusából fakadóan viszont sokszor csinál belőle viccet. Ő így tudott túlélni. Zseniális kötet, csak ajánlani tudom.
Ez a kis könyv egy Vonnegut-sűrítmény.
Most már azért elég sok történetet, beszédet, novellát, irományt olvastam tőle, hogy bátran kijelentsem, hogy ebben a könyvben áll össze a legtömörebben az, amit Kurt elmond a könyveiben. A tapasztalatai, poénjai, okosságai, a mondanivalója az életről, minden.
A tőle megszokott szeretettel beszél az emberekről, akik ostobák, szörnyűek, gyilkosok, megbocsáthatatlanul lusták, és tönkreteszik a bolygót.
A tőle megszokott humorral beszél halálról, pusztításról, háborúról, fájdalomról, egyéb embertelenségekről.
Mindig is sokra tartottam őt, de minden könyve fokozza ezt az érzést.
Ha minden személy csak egy kicsit hasonlóan gondolkozna, hasonlóan látná a társadalmat, az embertársait, akkor talán… könnyebben segítenénk át egymást ezen a valamin, bármi is legyen ez.
Abszolút példakép értékű spoiler ember.
Ez olyan könyv, hogy jó. Jó olvasni. És nem is nehéz. Nehéz könyvnek én a négykötetes Háború és békét, az ezeroldalas Szent Bibliát, vagy azt a marha nagy kötetet nevezem, ami Aggtelek közelében van, és csak négy ember tudja lapozni. Na, az nem éppen buszra való olvasmány. Ezzel viszont – száz oldal körüli, fél kiló alatti könyv – akárhol elszórakozhatunk. Hát nem csudálatos? De, bizony, hogy az. Kívánom, hogy ti is tudjatok örülni ilyen kis dolgoknak, és ahogy Kurt Alex bácsikája, vegyétek észre, ha boldogok vagytok. Ilyen egyszerű ez.
Ja és a könyv: Vonnegut pesszimista, és talán igaza is van. Tönkretettük ezt a bolygót, ártatlan embereket gyilkolunk, és ironikus módon, ennek a könyvnek a kinyomtatása is egy kisebb őserdőbe kerülhetett. Másrészt tönkretettük a saját életünket is, feltaláltuk a számítógépet, a mesterséges intelligenciát, az internetet, meg sok más bizbaszt, amik nélkül ugyanúgy tudnánk élni, és több kárt okoznak, mint hasznot. Bizony, és az is ironikus, hogy én ezt számítógépen írom, az internetre, egy netes közösség tagjainak, aminek – azt hiszem – már szerves része vagyok.
A lényeg azért mégiscsak ez:
„Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!”
Egyszer széttéptem egy vonatjegyet 20 kicsi darabra – ezekkel jelölöm az idézetre érdemes részeket. Még nem volt olyan, hogy ez a 20 cetli ne lett volna elég. Tegnapig. Harminc percet olvastam ezt a könyvet, és nem volt oldal, ahonnan ne akartam volna legalább egy mondatot megosztani a nagyvilággal.
Nem merném kijelenteni, hogy mindent értettem. Kicsi vagyok még ehhez. Majd 62 év múlva újra elolvasom, akkor talán valami értelmeset is fogok tudni írni. Addig élek egy kicsit.
Az első 2-3 oldal után: Ebbe én minek is kezdtem bele?
A 8.-9. oldal után: Miért nem olvastam előbb Kurt Vonneguttól?
Egyszer valahol Lovasi azt nyilatkozta, hogy a kedvenc írója Kurt Vonnegut.. Gondoltam adok neki egy esélyt, ha már egy olyan ember „ajánlja”, akinek a dalszövegeiért rajongok. Megérte.
Teljesen hihetetlen, hogy miközben morog az egész ország rám, és elegem van az örökös sirámlásból, Vonnegutnak ez a „szar az egész” litániája himnusz számomra. De hogy szózat, az minimum. Kívülről kéne fújni az egészet.
http://konyvelmeny.blog.hu/2011/11/06/oregember_morgasa
Népszerű idézetek
Észrevették már, hogy a legkiemelkedőbb irodalmi alkotások – a Moby Dick, a Huckleberry Finn, a Búcsú a fegyverektől, A skarlát betű, A bátorság vörös kokárdája, az Iliász és az Odüsszeia, a Bűn és bűnhődés, a Biblia és A könnyűlovasság támadása – mind arról szólnak, hogy mekkora szívás embernek lenni?
18. oldal (Nyitott Könyvműhely, 2009)
→ |
---|
A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk – s a mi valószínűleg megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól – az, hogy szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodik.
67. oldal, 7. fejezet - Nyitott Könyvműhely, 2009
Művészetből nem lehet megélni. A művészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A művészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit.
29. oldal
Ha komolyan meg akarja bántani a szüleit, de nincs mersze melegnek lenni, a legkevesebb, amit megtehet, hogy művészi pályára lép. Nem viccelek. A művészetből nem lehet megélni. A művészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet.
29. oldal, 3. fejezet - Nyitott Könyvműhely, 2009
Nem számít, milyen korrupttá, kapzsivá és szívtelenné válhat a kormányunk, a gazdaságunk, a médiánk és a vallási és jótékonysági intézményrendszerünk, a zene akkor is csodálatos lesz.
Lecke kezdő íróknak:
Első szabály: Ne használjunk pontosvesszőt! A pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, amik az égvilágon semmit nem jelentenek. Mindössze azt jelzik, hogy leírójuk járt egyetemre.
29. oldal, 3. fejezet - Nyitott Könyvműhely, 2009
A humor egy eszköz arra, hogy távol tartsuk magunktól az élet nehézségeit, egy eszköz arra, hogy megvédjük magunkat.
103. oldal
Az e-közösségek semmit sem építenek. A végén csak ott áll az ember üres kézzel. Táncoló állatok vagyunk. Milyen csodálatos felkelni, kimenni és csinálni valamit! Avégből születtünk erre a világra, hogy lopjuk a napot. Nehogy elhiggyék az ellenkezőjét!
Említett könyvek
- Biblia
- Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
- Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
- Herman Melville: Moby Dick
- Homérosz: Íliász
- Homérosz: Odüsszeia
- Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
- Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű
- Stephen Crane: A bátorság vörös kokárdája
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Julia May Jonas: Vladimir 89% ·
Összehasonlítás - Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret 88% ·
Összehasonlítás - Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel 86% ·
Összehasonlítás - Nick Hornby: Hosszú út lefelé 85% ·
Összehasonlítás - Amy Schumer: A deréktetovált lány 82% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Lestrapált lelkek 83% ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Bolond 80% ·
Összehasonlítás - Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek 80% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A Hail Mary-küldetés 95% ·
Összehasonlítás - Andy Weir: A marsi 94% ·
Összehasonlítás