Személy szerint én jobban szeretem a földhözragadtabb, kisebb léptékű, vagy akár karakterközpontú, személyesebb történeteket, ettől függetlenül kapott egy esélyt az Avengers Forever. Nem teljesen olyan volt, mint amire számítottam, de igazából máshogyan volt más, mint amire készültem. Ugye ez egy ’98-99-es sztori, ennek ellenére egyáltalán nem mondanám akkori szemmel modernnek, sokkal inkább egy ’70-es vagy ’80-as évekbeli történetnek tűnik, mindenféle szempontból. Rengeteg a narráció, a karakterek is szinte mindent kommentálnak, egyébként is sok a párbeszéd, és ezekben mind-mind folyamatosan magyaráznak mindent, hogy mi miért történik, kicsoda mit miért tesz, stb. – pont, mint a régi klasszikus történetekben. A rajzok és a színhasználat is nagyon sokszor és sok helyen idézi azt a korszakot, persze ezt nem negatívumként mondom, csak ténymegállapításként. Illetve ide venném a panelezést is, semmi cécó, full klasszik rácsos felosztás, sehol egy izgalmas vagy látványos, dinamikus modern megoldás.
Szóval nekem ez egy kicsit out of time kötetnek tűnik, ami egy letűnt korszakot akart megidézni, annak minden bájával, ugyanakkor minden hibájával együtt is. Nem titkolom, hogy én a régi klasszikus történetek közül nagyon keveset tudok mai fejjel ugyanolyan élvezettel olvasni, egyszerűen számomra azok többsége nem öregedett jól. Zavar, hogy a legkisebb történés is narrálva van, mindent az olvasó szájába rágnak, mintha az magától nem lenne képes felfogni, hogy mit olvas és lát. Zavar, hogy a sokszor amúgy is fakocka egyszerűségű sztori is végtelenül bugyután van előadva, zavar, hogy a gonoszoknak sokszor csak az a motivációjuk, hogy gonoszak, és kész. Mert csak. Sorolhatnám még, de szerintem aki ismeri az említett korszak képregényeit, tudja, mire gondolok.
És mindettől függetlenül az Avengers Forevert mégis meglepően élveztem. Nem mondom, hogy nem voltak olyan szakaszai, amin kicsit nehezen jutottam túl, és azt sem állítom, hogy ne lenne legalább egy-két résszel jobban túlnyújtva a kelleténél, de bőven vállalható, inkább egy kellemes retró élmény, semmint egy poros, ósdi történet. A kedvencem mondjuk nem lett, de az elolvasására szánt időt nem bánom.