A ​Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké 30 csillagozás

Kurt Busiek – Roger Stern: A Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké Kurt Busiek – Roger Stern: A Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké

Hét Bosszúangyalt kiragadnak a saját idejéből. A jelenből, a múltból és a jövőből érkező hősök összefognak, hogy megvédjék barátjukat, Rick Jones-t, akit IMMORTUS próbál megölni.
Ebben az epikus mesében, ahol barátok fordulnak egymás ellen, és esküdt ellenségek lépnek szövetségre egymással, az időutazó hősök kozmikus csatát vívnak, ami eldönti az egész emberiség végzetét!

A gyűjtemény az Avengers Forever 1-6. számát tartalmazza.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy Marvel Képregénygyűjtemény Hachette Hungary

>!
168 oldal · keménytáblás · Fordította: Farkas Dávid · Illusztrálta: Jesús Merino, Carlos Pacheco
>!
168 oldal · keménytáblás · Fordította: Farkas Dávid · Illusztrálta: Jesús Merino, Carlos Pacheco

Enciklopédia 4


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Kurt Busiek – Roger Stern: A Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké

Néhány napja, amikor a Mutánsok alkonyáról írtam, szóba került a „Marvel módszer”, ami durván leegyszerűsítve annyit tett, hogy a rajzoló egy történetmag alapján szabad kezet kapott, hogy mit is rajzoljon, az író pedig a rajzok elkészültét követően utólag dolgozta ki a sztori részleteit, amelyek emiatt hol jobban, hol kevésbé lettek konzisztensek.
Erről a módszerről nekem azonnal eszembe jutott a gyerekkorom, amikor 8-9 évesen a német nyelvű szuperhős képregényeket lapozgatva komplett meséket találtam ki a képek alapján, amelyekkel meglehetősen jól elszórakoztattam az osztálytársaimat.
Mostanában itt-ott rátaláltam ezeknek a képregényeknek a fordításaira és off úgy érzem, hogy az általam kiskölyökként kreált alternatív olvasat koránt sem volt butácskább, mint az eredetiek.

Miközben ezt a képregényt olvasgattam, kicsit visszasírtam a 8 éves énemet, aki hihetetlen lelkesedéssel lapozgatta volna ezeket az oldalakat, mert Carlos Pacheco rajzai nagyjából kihoztak mindent, amit ebből a mainstream jelmezes szuperhős témából ki lehet. Csak a képek mellett ne lett volna ott a szöveg…
Mert az hihetetlenül és elképesztően bárgyú volt – főleg ahhoz képest, hogy ez a képregény 1998–1999-ben jelent meg.
Nagyjából mindenből túl sok volt benne, kivéve a mélységből és a valódi konfliktusból.
Túl sok volt a magyarázó narráció. Ebből egyforma arányba vette ki a részét a halál fölösleges szájtépés, a giccsesen patetikus pózolás és a nevetségesen halandzsa (ál)tudományos zsargon.
Túl sok volt a párbeszéd. Ráadásul a létező legordasabb képregényes szokvány szerint az összes szereplő mindent kommentál, amit csinál.
Hosszasan.
Csata közben is.
Miközben a képregényben tényleg nem lenne nehéz a „mutasd, ne mond” alapelv szerint írni a dialógokat. Ja, és rendszeresen harmadik személyben beszélnek magukról. off
Ráadásul természetesen annak ellenére, hogy a Bosszú Angyalai elvileg rutinos problémamegoldók, nagyjából egy kocsmai kidobóember teljes repertoárját – vö: odamegyek, oszt' megcsapom – tudták felmutatni, amikor konfliktust kellett megoldani.

A történet kiinduló problémája meg a kifutása is eléggé hidegen hagyott, bár kétségtelen, hogy legalább valamiféle viszonylag koherens sztoriív kirajzolódik, csak hát szerintem baromi unalmas volt, és nem csak azért, mert nem vágtam néhány utalást. Sőt, leginkább azokat a fejezeteket élveztem, amelyekben nyilvánvaló utalások vannak korábbi képregényekre, még akkor is, ha az adott képregényt nem is olvastam…

Nem akarom tovább szaporítani a szót: a lényeg az, hogy ez a képregény nagyon sok értelemben a régi iskola egyik utolsó nagy dobási kísérlete lehetett, amelyben nem csak a visszautalgatások, hanem a történetkezelés és szövegminőség szempontjából is megidéződik a több évtizeddel korábbi képregényes világ.
Ha valaki nosztalgiázni szeretne, az minden bizonnyal élvezni fogja. Ahogy az is, aki szereti hosszasan elnézegetni a valóban részletgazdag és jól kidolgozott paneleket, mert a grafikai megvalósítás kétségtelenül pazar.
Én viszont a képeket elnézegetve megint csak azon kaptam magam, hogy megpróbálok kitalálni egy jobb történetet annál, mint amit épp olvasok…

Razor P>!
Kurt Busiek – Roger Stern: A Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké

Busiek feje egy valóságos Marvel-lexikon lehet, ahogy azt a Csodák kora olvasása során már tapasztaltam. Ám míg az a rengeteg utalás ellenére is elég biztos talpakon megálló történet volt, az Angyalok mindörökkénél nem éreztem ezt.
A történet eléggé in medias res kezd, a súlyos beteg Rick Jones-t az Angyalok az ezidőtájt a Holdon található Legfelsőbb Intelligenciához viszik abban a reményben, hogy ő képes lesz meggyógyítani a barátjukat. Ám rövidesen felbukkan Immortus szolgája, Tempus, hogy végezzen Rick-kel, akit aztán Kang, a Hódító, egyben Immortus ifjabb énje ment meg. A Legfelsőbb Intelligencia és Mérleg segítségével aztán Rick megidézi a múlt, a jelen és a jövő Bosszú Angyalai közül néhány tagot, akiknek a segítségével megpróbálja kideríteni, hogy miért akar vele Immortus végezni, no és nem mellesleg igyekeznek ezt megállítani…
A sztori nálam már az elején megbicsaklott a kezdésnél, aztán ehhez hozzájöttek a különböző korokból származó Angyalok akik hátterét nem igazán ismertem. (Amerika Kapitány pl. a Titkos Birodalom utóhatásától szenvedett, ami majd pár kötettel később jelenik meg.) Erre rátett még a 60-as, 70-es éveket idéző sokat dumálós, nyilvánvalót megmondós narráció is (plusz a minden füzet elején szereplő összefoglaló is felesleges volt így kötetben), majd természetesen bejött az időutazás és újabb, számomra ismeretlen sztorikra jöttek az utalások, valamint rengeteg, korábbi történet került átértelmezésre, mi szerint mindnek a hátterében Immortus és az ő ügynökei álltak. (Lásd pl. az idézett részt a Végítélet előtti esemény előtt nem sokkal szereplő gonosz Tony Starkról: https://moly.hu/idezetek/1298943)
Ami mindenképp pozitívum, az a képregény ábrázolása, Pacheco nagyon kitett magáért, szépek a képei, bár a régi idők történeteit idéző sztori kicsit furán mutat a 90-es évek grafikájával.
Úgy összességében nem bántam, hogy olvastam ezt a két kötetet, a Kingpin Marvel Kapitány sorozatához mindenképp jó felvezetőként szolgáltak.

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly P>!
Kurt Busiek – Roger Stern: A Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké

1998-ban Kurt Busiek az Avengers 3. sorozatát vitte, annak a 10. és 11. része közé ékelődik ez a 12 részes minisorozat. Eredetileg más tervekkel készültek volna, de aztán túl hasonlónak ítélték egy másik történettel, így a kiadó azt elvetette. Ám mivel szerződésben álltak a szerzőkkel, valamit ki kellett találni helyette. Így született, amolyan beugróként az Angyalok Mindörökké (Avengers Forever). Nos, olyan is lett.

Összecsődít egy rakás szereplőt különböző korokból (merthogy időutazós), de az egyszeri olvasónak nagyon utána kell olvasgatnia, hogy képben legyen, ki miért olyan, amilyen, kinek melyik változtatása milyen jelentőséggel is bír a nagy Marvel univerzumban.* A kötet végi jegyzetekben adnak pár magyarázatot, de azok is olyannak tűntek nekem, hogy a füzeteket folyamatosan olvasó rajongóknak szólnak. A Marvel moziverzumában (pontosabban: mozgóképes univerzumában) a Loki sorozat 1. évad végén feltűnt egy alak (spoiler), aki itt is jelentős szerepet kap, bár itt inkább az időtorzításokkal kavarnak, mintsem párhuzamos valóságokba ugrálnak, de azért alternatív variánsokból nincs hiány.

* Az világos, hogy az egész eseménysor végül a Kingpinnél most évi egy kötettel futó Marvel Kapitány sorozatba torkollik. A saját idővonalukról kölcsönvett Angyaloknak – miután a végén visszakerültek – csak szórványos emlékeik maradtak az egészből, így komoly folyománya nem nagyon lett (a 2021-es azonos című képregénysor indításán kívül, ami már multiverzumos).

2 hozzászólás
amanda888 P>!
Kurt Busiek – Roger Stern: A Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké

Őszintén szólva: ebbe jól belenyúltam. Vagyis inkább mellé. Abszolút nem vagyok egy Marvel fanatik, szeretem, megnéztem a filmeket, többször is, és mindig próbálok a képregényekkel is bővítenem a tudásomat/ismereteimet. De szerintem én csak egy laikus maradok.
Ez a dupla kötet, azt hiszem az igazi, keményvonalas Marvel rajongóknak lehet csemege, akik kb. minden rezdülésből tudják, hogy ez meg ez a rész erre utal, az az esemény meg innen való és oda illeszkedik be, stb. Én legtöbbször csak pislogtam, hogy ja, hát biztosan így vagy, és teljesen egyetértettem Sólyomszemmel: hogy ettől az időutazástól megfájdul a feje. Én egész végig, 2 köteten keresztül próbáltam felfogni ennek az időutazásnak a lényegét, meg Kang, meg Immortus egy és ugyanaz, de mégsem, közben önmaguk ellenségei dolgot, de kész, meghaladta a tudásomat (pedig annyi magyarázó szöveg volt, hogy csak na!). Ilyen keményen még egy képregény sem dolgoztatta meg az agysejtjeimet. Le a kalappal Busiek ellőtt, aki valószínű betéve tudja az egész, elképesztő univerzumot, az ötlet tényleg briliáns, de nem mindenki számára élvezhető. Nincs ezzel gond, néha így fordul az érme. Megyek tovább, olvasok mást…

jardo>!
Kurt Busiek – Roger Stern: A Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké

Személy szerint én jobban szeretem a földhözragadtabb, kisebb léptékű, vagy akár karakterközpontú, személyesebb történeteket, ettől függetlenül kapott egy esélyt az Avengers Forever. Nem teljesen olyan volt, mint amire számítottam, de igazából máshogyan volt más, mint amire készültem. Ugye ez egy ’98-99-es sztori, ennek ellenére egyáltalán nem mondanám akkori szemmel modernnek, sokkal inkább egy ’70-es vagy ’80-as évekbeli történetnek tűnik, mindenféle szempontból. Rengeteg a narráció, a karakterek is szinte mindent kommentálnak, egyébként is sok a párbeszéd, és ezekben mind-mind folyamatosan magyaráznak mindent, hogy mi miért történik, kicsoda mit miért tesz, stb. – pont, mint a régi klasszikus történetekben. A rajzok és a színhasználat is nagyon sokszor és sok helyen idézi azt a korszakot, persze ezt nem negatívumként mondom, csak ténymegállapításként. Illetve ide venném a panelezést is, semmi cécó, full klasszik rácsos felosztás, sehol egy izgalmas vagy látványos, dinamikus modern megoldás.

Szóval nekem ez egy kicsit out of time kötetnek tűnik, ami egy letűnt korszakot akart megidézni, annak minden bájával, ugyanakkor minden hibájával együtt is. Nem titkolom, hogy én a régi klasszikus történetek közül nagyon keveset tudok mai fejjel ugyanolyan élvezettel olvasni, egyszerűen számomra azok többsége nem öregedett jól. Zavar, hogy a legkisebb történés is narrálva van, mindent az olvasó szájába rágnak, mintha az magától nem lenne képes felfogni, hogy mit olvas és lát. Zavar, hogy a sokszor amúgy is fakocka egyszerűségű sztori is végtelenül bugyután van előadva, zavar, hogy a gonoszoknak sokszor csak az a motivációjuk, hogy gonoszak, és kész. Mert csak. Sorolhatnám még, de szerintem aki ismeri az említett korszak képregényeit, tudja, mire gondolok.

És mindettől függetlenül az Avengers Forevert mégis meglepően élveztem. Nem mondom, hogy nem voltak olyan szakaszai, amin kicsit nehezen jutottam túl, és azt sem állítom, hogy ne lenne legalább egy-két résszel jobban túlnyújtva a kelleténél, de bőven vállalható, inkább egy kellemes retró élmény, semmint egy poros, ósdi történet. A kedvencem mondjuk nem lett, de az elolvasására szánt időt nem bánom.

JGabesz>!
Kurt Busiek – Roger Stern: A Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké

Én személy szerint nagyon megszenvedtem ezzel a két kötettel. Messze vagyok a Marvel lexikon szinttől, de azért bőven van fogalmam a karaktereikről, de még ez is nagyon kevés volt ahhoz élvezni tudjam ezt a kötetet. A választott csapat nagyon fura és vegyes vágott, és bár van magyarázat ki épp miért olyan amilyen és honnan jött, nem egy instant szerelem bagázs. Persze a kevésbé ismert karaktereknek is jár a rivaldafény, meg a történetnek és karakterfejlődésnek is kedvezhet egy ismert karakter aki épp nem a legjobb és legaktuálisabb formájában van, de valami nagyon magasszintű fanboynak kell lenni szerintem, hogy ezt tényleg értékelni tudjuk. A történet drámáját én nem tudtam átérezni vagy bárkiért is aggódni, ezek az időutazós dolgok ritkán tudnak jól betalálni, és nagyon sok helyen Sólyomszemmel értettem egyet, hogy ebbe már nekem is csak belefájdul a fejem. Elvileg sok régi történet anomáliát is helyrerak a kötet, de mivel ezek létezéséről sem tudtam ezelőtt, tőlem csak válvonogatásra futotta és inkább időhúzásnak érződött, mintsem egy hatalmas mesterterv felfedésének.
Ellenben a rajzolás nagyon is rendben, sokat segített hogy a végére érjek a kalandnak Pacheco tényleg gyönyörű munkát végzet.


Népszerű idézetek

Razor P>!

Csalogány: Bocs, Immortus. De mi a Bosszú Angyalai vagyunk.
Óriás: Sosem voltunk jók a megadásban. Lehet, hogy néha elbuktunk…
Marvel Kapitány/Genis-Vell: …de sosem adtuk fel.

Dávidmoly>!

Sólyomszem: Kíváncsi vagyok, hogy az időutazóknak van-e listájuk, hogy melyik évben éppen kivel voltak haragban…

Kapcsolódó szócikkek: időutazás
Dávidmoly>!

Csalogány: Csodakapitány… a fotonikus energiád…?
Csodakapitány: Én… bocs, Angyalok, de ez a hely összezavarja a kozmikus érzékeimet, és így reagálnak…
Fullánk: Persze-persze. Én is mindig csillogni kezdek, amikor zavarba jövök.

Dávidmoly>!

Mérleg: De… kockázatos…
Darázs: Már hozzászoktunk, Mérleg. Most kérlek, vezess ki minket innen. Persze nem kényszeríthetlek…
Sólyomszem: …de megbánod, ha itt akarsz tartani minket…

Dávidmoly>!

Sólyomszem: Tippem sincs, hogy ez a kütyü a Szfinxből honnan tudja, mi a megfelelő viselet ebben a korban, de…
Fullánk: Elmondhatnám, de ahhoz bonyolult szavakat is használnom kellene.

Dávidmoly>!

– Az igazság a vesztesek sportja. Minket nem érdekel az ilyesmi… csak a túlélés.

Kapcsolódó szócikkek: igazság · sport · túlélés
Dávidmoly>!

„Na, hogy ízlik a szőlő, pancserek?” „Mert szerintünk veszettül édes!”

JGabesz>!

Amerika kapitány: … De nem hiszem, hogy az agresszió minden ember jellemvonása volna. Inkább a tanulás iránti vágy és a változás az. És ezek azok, amikért harcolnunk kell… Megtennünk, ami helyes, csak mert az a helyes. Fel kell ismernünk. Ha meg sem próbálunk harcolni ezért… Akkor már a mai nappal vesztettünk. És minden igazi, amit rólunk mondtak.

Dávidmoly>!

Kang: A szabályaid ellenére, hogy mit szabad és mit nem, én mégis itt vagyok… …és szembeszállok veled… …ha másért nem, hát hogy dacoljak végtelen gyávaságoddal és szánalmas hozzá nem értéseddel!


Hasonló könyvek címkék alapján

Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene 1.
Stan Lee – J. Michael Straczynski: Pókember
Brian Michael Bendis: Teljesen Új X-Men: Maradunk
Peter David: Pókember 2099 (vol. 2) 1.
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 2. – Dallas
Jason Aaron: Pókember és Rozsomák
Donny Cates: Kozmikus Szellemlovas: A bébi Thanosnak meg kell halnia
J. M. DeMatteis – Herb Trimpe: A Csodálatos Pókember és a Démonirtó
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.
Chris Claremont: Kitty Pryde és Rozsomák