Conan-gyűjtemény: ​Csatatéren született és más történetek 34 csillagozás

Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Conan, ​ahogy még soha sem olvastad!

Kurt Busiek író és Greg Ruth rajzoló formabontó újszerűséggel ábrázolják a barbár hős fiatalkorának történetét, elkísérik születésének helyszínétől, a véráztatta kimmériai csatatértől egészen a sorsdöntő venariumi ütközetig, ahol nevet szerzett magának. Ebben az epizódokra tagolt, mégis eposzi ívű történetben az alkotók képességük legjavát nyújtva mutatják be az ifjú Conan korai hódításait – a szónak mind hadászati, mind szerelmi értelmében.

Az ezt követő, Cary Nord illusztrálta kalandos, vad történetben a már felnőtt Conant követhetjük, ahogy kalandokat keresve gyilkos vánok ellen harcol, a Fagyóriás lányával találkozik, vagy épp rabszolgasorsra juttatják Hyperborea varázslói. A Dark Horse kiadó kiugró sikerű sorozata Robert E. Howard teremtményét az író szellemiségéhez igazodva, mégis frissen és korszerűen formálja tovább.

A kötet tartalmazza a Conan: Born on the Battlefield és a Conan: Frost Giant’s Daughter and Other… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2019
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701170 · Fordította: Lunczer Gábor · Illusztrálta: Cary Nord, Greg Ruth, Thomas Yeates
>!
Fumax, Budapest, 2019
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701170 · Fordította: Lunczer Gábor · Illusztrálta: Cary Nord, Greg Ruth, Thomas Yeates

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Conan


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Howard munkásságát nem csak nagyra értékelem, de kimondottan szeretem is, és igazi szívfájdalmam volt, hogy a Conan képregényekből milyen kevés off jelent meg magyarul. Ezért is örültem, amikor a Fumax elkezdte kiadni az első klasszikus, ’70-es években született Conan képregényeket, és bár továbbra is az lesz a kedvencem, de ez az új gyűjtemény sem hiányozhat egyetlen Howard rajongó polcáról sem.

Elsősorban az írói koncepció adja ennek a kötetnek az erejét. Howard meglehetősen rapszodikusan írta a Conan novellákat az idővonal tekintetében – bár érzésre többnyire az ereje teljében lévő, a húszas évei derekán, harmincas évei elején járó barbár a novellák főszereplője, de vannak olyan írások, amelyekben még nagyon fiatal, a civilizált világban teljesen idegenül mozgó ifjúként jelenik meg, míg Aquilónia királyaként már inkább negyvenes éveiben járhat. Viszont az életútján számtalan hézag tátong, amelyekre legfeljebb az író által elszórt utalásokból lehet következtetni.
Busiek pedig nem kevesebbre vállalkozott, hogy ezekből az utalásokból és Conan jellemének alakulásából felépít egy teljes életutat, és bemutatja azokat a kulcseseményeket is, amelyek Conant a fantasy irodalom egyik legembelmatikusabb alakjává formálta.
Ez a feladat egyszerre nagyon hálás, de legalább annyira nehéz is, de szerintem szerencsére az író abszolút jól vette ezt az akadályt, és amit összehozott valódi tisztelgés és értő továbbgondolása Howard világ- és karakterépítésének. A szövegkönyv és a narrációs technikai amit használt nem annyira tipikus képregényes, inkább novellaszerű – a szokásosnál bővebb és igényesen fogalmazott leírások uralják a szöveget. Ennek köszönhetően – főleg a kötet első felében – kicsit olyan érzésem is volt, mintha régimódi diafilmen követném a történetet. És ez – számomra legalábbis – meglepően jól működött, még egy ennyire cselekményes sztorinál is.

A kötet nyitó történetében a régi dicsőségét már évszázadokkal korábban elveszítő Aquilóniát meghódító király fia rábukkan egy rejtett kincstárra és benne Conan szobrára, s a szoborról áradó nyers és brutális vadság felkelti annyira az érdeklődését, hogy parancsba adja az udvari varázslójának, hogy derítse ki, ki volt ez az ember. S így vágunk bele a legenda megismerésébe mi is.
A történet első hat fejezete Conan születésével, gyerek- és kamaszkorával foglalkozik és nem csak bemutatja, de élettel tölti meg Kimériát, azt a vaskori, törzsi alapon álló társadalmat, amit Howard felvázolt. Busiek elég részletekbe menően megmutatja az északi barbárok kemény életét, akik folyamatos harcban vannak a szomszédos népekkel, de a törzsön belül is számos feszültség keletkezik, és Conan már gyerekként is kívülálló. Még a saját vad népének mércéjével is túl vadnak és kezelhetetlennek bizonyul, ráadásul az indulatai is elég gyakran elragadják, ami – akár egy jó balladában – elég véres eseményekhez vezet. A saját erőszakos természete, az, hogy a saját törzsén belüli is kívülállóként él, s nem utolsósorban kalandvágya, amit a nagyapjának a történetei is fűtenek, pedig elindítják a nagyvilág felé.
A kötet második fele még Kimériánál is északabbra, az ázok és a vánok földjére, majd még tovább a legendás Hyperboreáig viszi Conant. Itt megtudhatjuk, hogy hogyan is keveredett abba a csatába, amit a Ymir lánya c. novellából ismerhetünk.
Az ázok földjén harcba száll mellettük, és hiába segít legyőzni a betolakodó vánokat, mégis felkelti valaki féltékenységét spoiler és színtiszta gyűlöletét, ami áruláshoz vezet. Ennek eredményeként Conan megismerheti a mesebeli Hyperboreát is – rabszolgaként. S mint gyakori, itt is kiderül, hogy a mesebeli királyság valóban csak a mesékben létezik, és Hyperborea utolsó megmaradt városállama már belterjes és dekadens halálvárók királyságává satnyult, amelynek nemesei már csak nyomokban tekinthetőek embernek egyáltalán. Conan persze végül egy spoiler rabszolganő segítségével lázadást szít a főleg áz rabok között, és egy hosszú és véres csata után sikeresen meg is menekül. Hosszú ideig kutatva végül megtalálja azokat akik elárulták és miután bosszút áll rajtuk, Nemédia felé veszi az irányt.
Mi pedig várhatjuk a következő kötetet…

A kötet grafikáját két művész jegyzi: az első felében Cary Nord sötét árnyalatú, akvarelles paneljein követhetjük a sztorit. Ezek a rajzok a festményszerű technikának köszönhetően kicsit impresszionista, elmosódó hatást keltenek, ami nem annyira kedvez a dinamikus csatajelenetek élethű ábrázolásának, de az érzelmeket és a hangulatot sokkal jobban kifejezi, így bár némileg szoknom kellett hozzá, viszonylag hamar megbékéltem velük.
Viszont a kötet második felének grafikájához már vegyesebb a viszonyom. Egyrészt a sokkal élénkebb színezésre való átállás hirtelen nagyon is disszonáns volt, másrészt, legalább annyiszor láttam jól eltaláltnak és már-már realisztikusnak egy-egy figura ábrázolását, mint ahányszor karikatúraszerűen vázlatosnak az alakokat, sőt, Conan nem egy rajzon úgy festett, mintha önmaga groteszk paródiája lenne.

Ám mindez mit sem von le a történet értékéből, s bár nem mennék olyan messzire, mint Brubaker, aki az előszóban azt írta, hogy ezek a történetek neki személy szerint még az eredeti novelláknál is jobban tetszenek, de szöveg szinten én is szinte egyenrangúnak érzem ezt a képregényt Howard írásaival.

Rodwin>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Őszinte leszek, nekem kimaradtak gyerekkoromból a Conan képregények. Howard könyvei is kimaradtak, de egyszer minden bizonnyal pótolni fogom ezeket. Az Arnold féle Conan film rémlik gyerekkoromból, de emellett a színes-szagos képregény mellett már nem mehettem el.
Az író, Kurt Busiek olyanra vállalkozott, melyre eddig senki, mégpedig Conan gyerekkorát meséli el nekünk. Szemtanúi lehetünk, ahogy az ifjú kimmériai gyermekből, hogyan is lesz vad barbár. Ugye mindannyian ártatlannak születünk, nos Conan megszületése sem volt már mindennapi, erre a könyvünk címe is utalt. A körülmények, melyben élt pedig elvadították, mint azt tették volna bárkivel.
Felsorolni sem tudnám, hogy mennyi kalandban is lesz részünk. Farkasok, bikák, vadállatok ellen kell helyt állnia ifjúként. Ott lesznek a kamaszkori verekedések, majd a szerelem. Elutazhatunk a messzi északra, ahol kapunk egy kis skandináv mitológiát, és sötét mágiát.
Hősünk, valahogy mindig galibába keveredik, de ha nehezen is, de mindig kivágja magát. Sokszor ez szó szerint értendő, mert bizony, véres harci jelenetekben nem lesz hiány. A nagyapjával töltött beszélgetések, és visszaemlékezések nagy csatákra engem nagyon jó érzéssel töltöttek el.
Ahogy Conan itta nagyapja szavait, én is így voltam a nagyapám történeteivel. Persze ő nem véres csatákról, és háborúkról mesélt, de azért jó volt hallgatni az élményeit.
Rajzokkal kicsit barátkozni kellett, főleg a kötet második felére. Ezek annyira nem ragadtak magukkal, de a történet vitte a hátán a kötetet. Az biztos, hogy én benevezek a folytatásokra is, remélem jönni fognak.
Azt hiszem a, The Savage Sword képregényekre is muszáj lesz beneveznem idővel.

>!
Fumax, Budapest, 2019
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701170 · Fordította: Lunczer Gábor · Illusztrálta: Cary Nord, Greg Ruth, Thomas Yeates
2 hozzászólás
Solymár_András IP>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Azt hiszem elmondhatom, hogy beszippantott a Conan láz. Az előző gyűjtemény is, mint az értékelésemből bizonyára sejthető igencsak megtetszett, s ezennel nem volt kérdés, hogy nekifogok a jelen pillanatban utolsó, birtokomban levő képregénynek. Nem bántam meg. Nagyon nem.

Először is gyönyörű. Elképesztően, végtelenül gyönyörű és én, a vizuálisan analfabéta sosem hittem volna, hogy ilyet mondok, de…a színek miatt. Nem tudom, hogy a rajzstílus mennyiben járult hozzá ehhez, de a színező olyan elképesztő munkát végzett úgy a paletta megválasztásában, mint azok használatában, hogy már csak az megteremtette azt a lélegzetelállító Conan-hangulatot. Engedném, hogy engem összepingáljon. Véglegesen.
Ezzel pedig természetesen kéz a kézben jár a rajzstílus. Itt pedig álljunk meg egy pillanatra, mert majdnem egy teljes csillagot húztam le érte. A könyv két nagy részre oszlik ugyebár, Conan gyerekkorára és fiatal felnőttkorára. Az első rész egyszerűen lélegzetelállító, olyan vizuális extázisban lapoztam végig az egészet, mint például a Lokit. S egyszercsak elfogy ez a csoda és az volt az érzésem, hogy egy karikatúraművész torz, kidolgozatlan skeccseit nézem és majdnem elsírtam magam, abba is hagytam azonnal az olvasást. Egy egész csillag, motyogtam magamban a büntetést, minek kiróvására készültem. Másnap este, ahogy kezembe vettem, azonban ez az érzés elmúlt és képes voltam bekapcsolódni az új művész munkájának folyamába. Mindenképp azt ajánlom a leendő olvasóknak, hogy szakítsák meg a két fázist és NE hasonlítsák össze a kettőt. Rájöttem, hogy ez volt a probléma, a második művész ideája nem tudott játékra hívni, mert még az előzővel jártam a táncom.

Na de akkor beszéljünk a történetről, ami egyszerűen elképesztő. Csatatéren született. Már csak ez, az indító alapötlet úgy berántott, mint a kardántengelybe szorult nyakkendő, s onnan nem volt megállás. Az a csendes vadság, az a őszinteség amivel ez a gyermek felnevelkedett egy olyannyira természetes és megkérdőjelezhetetlen, de mindezek ellenére színes és csodákkal teli világban, mint Conané nem is tehet mást a szegény olvasó, mintsem megmártózik. Szerintem igencsak szép és kerek magyarázatot kaptunk arra, hogy miért vált olyanná ez az ember, amilyen és hogy miért működi úgy, ahogy megismertük. Egy teljesen tiszta és érthető felvezetést kapunk a kalandvágyára, a hidegvérére, a nyugalmára, a búskomorságára és a hűségére.

Természetesen az a kőkemény hangulat itt is ugyanúgy jelen van. A törhetetlenség. A feszes történet. A pörölyszerű ütéseket mérő események. Meg persze szexi nők, meztelenség, hülye kommentárok, az élet nagy kérdésein elmélkedő, guruhoz illő következtetésekre jutó Conan lelkivilága és véééér, rengeteg véééér a tőből lemetszett, repülő végtagok csonkjaiból.

Azt kell mondjam, hogy ez egy elképesztő Conan történet (abból a hatalmas szakértelmemből merítve, amit az előző kötet olvasásával nyertem), de több is annál. Az összefüggő történetmesélés hozzáadott a hangulathoz és adott egy olyan alapot, amely szerintem jól fog szolgálni a későbbi olvasásokhoz, mert biztos hogy lesz még ilyen. Crom nevére, lesz még ilyen. Hisz mind tudjuk, mi a legjobb az életben (What is best in life?)…

Leonidas>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Lassabban haladtam, mint előtte gondoltam. Na, nem azért, mert a történet gyenge lett volna, egyszerűen csak muszáj volt minden oldalt alaposabban megcsodálni. Greg Ruth stílusa tökéletesen illik Conan történetéhez. Kivételesen tehetséges művésszel van dolgunk, aki olyan gyönyörűen elénk tárja Conan gyermekkorát, hogy azt öröm nézni és persze olvasni. Amikor Cary Nord rajzai következtek, eleinte furcsának találtam, sőt némi csalódást is éreztem, de idővel megszoktam. Azok sem rosszabb vagy gyengébb rajzok, egyszerűen más stílus, nem annyira szürke és komor, hanem sokkal színesebb.
A történet végig nagyon izgalmas, ráadásul kellőképpen véres. Nálam Busiek hozta Roy Thomas szintjét, lehet túl is szárnyalta azt.
Remélem a Fumax kiadó kiadja Busiek többi Conan történetét, valamint a Timothy Truman sztorik is érdekesnek ígérkeznek. Végül jöhetne Truman King Conan-je és persze Thomas Giorello csodálatos rajzai.
Kihagyhatatlan olvasmány!

Hanaiwa>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Egy kis személyes történet világítja meg hozzáállásomat Conanhoz. (meg úgy a képregényekhez általában)
Ahogy a mostani negyveneseknél, nekem is az itthoni nyomdákból külföldre nyomott füzetek határozták meg az ifjúságomat. (erről @vicomte írt nemrég nagyon jól, érdemes elolvasni, már önmagában kordokumentumnak is tipikusan egyedi, hazai élmény)
Aztán tizenéve eljártam kimondottan Conanért, az akkor még képregényekkel foglalkozó későbbi Fumax kiadóhoz, ahol Ákossal megismerkedve búsongtunk azon hogy pont akkor milyen rossz irányt vett pl Conan ábrázolása, és Buscema viszont örökre a retinánkba égett.
(most hogy elmentem a kiadványokért, ennyi idő után, pont ugyanigy beszélgettünk de már örömmel hogy van a Savage Sword magyarul!)
Szóval nekem Buscema.. És látom magam kívülről hogy mekkora begyöpösödött vén f.sz vagyok, de ez a nézőpontom és ezt is tudni kell ahhoz hogy helyén kezelhető legyen a véleményem. Ez a kiadvány gyönyörű! A rajzok eszméletlen hangulatosak, főleg a felnőtt, harcos barbárunk brutális, aprítás közben.
Viszont a kötet nagy része a fiatal Conanról szól és az nekem nehezebben csúszott, bár a minősége kiváló.
Én teljesen odavagyok a Kegyetlen Kard sorozatért, de itt és most a színes Conan válogatásoknál a következő kötetnek/köteteknek drukkolok nagyon, a felnőtt harcos kalandjainak!

4 hozzászólás
A_Nagy_Levin P>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Kard és boszorkányság megalkuvás nélkül.
Ez mindent elmond erről a szövegről, és egyúttal azt is jelzi, hogy szépen illeszkedik Conan történeteibe és a Conan-hangulatba. Az első felének rajzstílusa nekem jobban tetszett, felidézte a régi Rahan és Tarao élményeket is, a másodikban egy-egy mozzanat ragadott meg, egy-egy kép, a rajzok inkább karikatúrának tetszettek néha.
Az „ifjú Conan szenvedései” nagyon szép ívet adnak és elfogadhatóan simulnak be az ismert történetek közé. A második rész (Hyperborea) kapcsán felderengtek bennem a kiskamaszként olvasott Tarzan-történetek is. És ez a sok élmény, amit előhívott a kötet, jól mutatja, mennyire stimmel a kiadvány a kard és boszorkányság stílusban. Azt érzem, hogy inkább érett olvasóknak lehet odaadni (a képiség nagyon erős, és rémítő lehet), a Conan gyermekkorát bemutató történet ellenére nem alkalmas arra, hogy bevezetőként szolgáljon a Conan-kánonba, hacsak nem azoknak, akiknek már van felkészültségük Conanból (meg talán némi tapasztalatuk úgy általában a világról). Fantasyrajongóként pedig azt mondom, kérek még ebből a típusú történetből, ami valamivel hosszabb ívet ad Conannak, mint amire a fekete-fehér képregények (kiadványi, műfaji sajátosságú) epizodikussága képes.

ftamas>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Érdekes, de mivel belelapoztam korábban előre eldöntöttem, hogy ez bizony nem fog tetszeni a rajzok miatt. Ez balgaság volt. Howard, tehát tetszik. Olvasva egy történeten kezdtem bosszankodni, a fagyóriás lányán, mivel az már megjelent szebben, majd helyretett az is, mivel egész ügyesen lett folytatva.
Az egész kötet hangulata átjött és az az igazság, hogy most már értem miért akarta kiadni a Fumax. Szóval jó kötet ez, de most már azért nagyon várom az új Conan kegyetlen kardja kötetet.

Altarus P>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Cromra mondom, hogy kellemesen csalódtam. Azért Howard munkásságánál nem jobb, de nem is akar több lenni, annál ami. Na de hol van a folytatása?

RandomSky>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Conan képregény színesben? Merész dolog. De a vaskos kötet azon fele, amelyben a barbár gyermek- és ifjúkorát dolgozták fel az alkotók, a leghangulatosabb, az eredeti howardi atmoszférát legjobban megjelenítő képregényes feldolgozása Conannak, amit valaha láttam. És a többi sem gyenge. Bővebben: http://ekultura.hu/2019/12/31/kurt-busiek-conan-gyujtem…

Diablo853>!
Kurt Busiek: Conan-gyűjtemény: Csatatéren született és más történetek

Nah ez egy zseniális conan képregény lett (végre)! Ellentétben a Conan Kegyetlen Kardjával ez már tényleg az ízlésemnek megfelelő képregény lett. Hálistennek ebben már fejezeteken átívelő, egymásra vissza-vissza utaló történeteket kapunk. A képi világ sokkal fantáziadúsabb, brutálisabb, művészibb és rusztikusabb (főleg az első felére igaz ez a kötetnek, ami szerintem amúgy sokkal erősebbnek mondható grafikailag). Úgy érzem az egész megvalósítást áthatja egy intelligensebb és átgondoltabb ábrázolásmód, amihez fogható kiforottság sajnos a Kegyetlen Kardból hiányzik.


Népszerű idézetek

Deidra_Nicthea IP>!

Conan: Hallottam, hogy az ázok elégetik a halottaikat, Niord. De miért…?
Niord: Miért, mit kellene tennünk? Temessük őket a köves földbe, mint ti, sötét fák közt lakók?
Nem, a füst felszáll… felnyúlik a mennyekig, akár egy lépcső, hogy az eltávozott lelkek elérhessék az örök dicsőség csarnokát.
Conan: Hmm. Akkor rátok vár valami a halál után. Nekünk csak Crom vigasztalan, ködös birodalma jut a vég után, így szívesebben élünk.
Nem csoda, hogy mindig legyőzünk titeket a harcokban.

A fagyóriás lánya és más történetek - Túl a ködös hegyeken

Kapcsolódó szócikkek: Conan
Deidra_Nicthea IP>!

Niord: Bölcs ember lehet az apád, ifjú Conan… Ahhoz képest, hogy egy mocsárlakó, alattomos, kimmériai korcs.
Conan: Azt hiszem, kedvelt volna téged… Te gyengeelméjű, csordarabló, őrült áz.

A fagyóriás lánya és más történetek - Az északi szél mögött

Kapcsolódó szócikkek: Conan
Deidra_Nicthea IP>!

Az arany minden nyelvet megoldott.

A fagyóriás lánya és más történetek - Vért vérért

Deidra_Nicthea IP>!

Aishti'ana: Mindenünk megvolt. Paradicsom, szenvedély, álmok. Mikor vált mindez unalmassá? Ennyire… rutinszerűvé? Hová tűnt az öröm? A hév, a lélek, a tűz?

A fagyóriás lánya és más történetek - Hamu és por

Dávidmoly P>!

– Miért jöttél csak így hozzánk?
Az ifjú barbár megdermedt. Az áz törzsfőnök pedig látta a pislákoló tüzet lesütött szemében, és tudta… …hogy bármilyen indokot mond is, nem lesz hazugság. De nem lesz a teljes igazság sem.

Túl a ködös hegyeken

Dávidmoly P>!

A máglyák nehéz, édeskés szaga még mindig a levegőben úszott, de ezenfelül egy másik is megjelent. A kaland és a lehetőségek illata. A füst, a hó… …és a halál hűvös, fanyar aromája…

Túl a ködös hegyeken

Dávidmoly P>!

Tetszett neki a lány. Gyengéd volt, de legbelül kemény. Tudta, mit akar, és abban nem ismert tréfát. Ez tetszett neki.

A Paradicsom kapui

Dávidmoly P>!

Megmondtuk, gunderi. Ezek kimmériai hegyek. És egy kimmériai oda megy, ahová akar, nem szorul más védelmére… …elég az acél a kezében!

Venarium

Dávidmoly P>!

Fiatalok és bátrak, ugye? És úgy véled, te közéjük tartozol? Én ott voltam a Brita-völgyben, kölyök, amikor apád még az anyja csecsét szopta. És ha lenne annyi sütnivalód, mint egy tyúknak, akkor tudhatnád, hogy egy kimmériai csak akkor túl öreg a harchoz… …amikor halott, és a föld alatt hever!

Venarium


Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Moore: A teljes Watchmen
Neil Gaiman: Death – Halál
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
George R. R. Martin – Ben Avery: Rejtélyes lovag
Jason Aaron: Thor: A mennydörgés istene
Stephenie Meyer – Young Kim: Twilight képregény – Alkonyat 2.
Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Hófehér nemzet
Garth Ennis: Prédikátor 1.
Stefano Vietti: Dragonero 4. – A gonosz bűvölete
J. Michael Straczynski: A hihetetlen Pókember – Hazatérés