Ali ​és Nino 13 csillagozás

Kurban Said: Ali és Nino Kurban Said: Ali és Nino

Az ​Ali és Nino Varázslatos szerelmi történet, a világ egyik legizgalmasabb, különböző népeket és kultúrákat elegyítő tájékán játszódó különös „love story”. Ali Sirvánsir kánnak, egy azerbajdzsáni mohamedán arisztokrata család fiának és a keresztény grúz Nino hercegnőnek a szerelme az első világháború előtt kezdődik, a háború alatti és közvetlenül utána következő vérzivataros időkben bomlik ki és ér édesbús véget. A Kaszpi-tenger partján fekvő Azerbajdzsán, mely olaja miatt egyszer csak az oroszoknak és a nyugatiaknak is oly fontos lett, egyszerre tartozik Ázsiához és Európához, s Ali és Nino szerelmében is találkozik – hol szikrázva összeütközik, hol izgalmasan összesimul – a kétfajta lelkiség és kultúra: Ázsia és Európa más-más hagyománya. „Kurban Saidnak” köszönhetően egy időre az európai olvasó képes lehet mohamedán szemmel látni a világot, s megértheti, hogy a maga közegében ez ugyanolyan természetes és logikus, mint a mi európai kultúránk, Ali vad ázsiai természete talán még… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1937

>!
ISBN: 9789633648865
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
228 oldal · ISBN: 9635476361 · Fordította: Borbás Mária

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Azerbajdzsán · Örményország


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

GTM>!
Kurban Said: Ali és Nino

Egészen kivételes csemegére bukkantam köszönhetően a 80 országos kihívásnak. Nem ez ugyan az első eset, mégis ez a regény viszi el a pálmát. Először is azért, mert sokkal többet kaptam tőle, mint amit a fülszöveg és a borító alapján vártam. De leginkább ezért is, mert a kézirat története és a szerző kiléte igazi rejtély. Írói vénám lenne, könyvet írnék belőle. Remek karaktereket, izgalmas történetet lehetne alkotni, etikai kérdésekkel, történelmi háttérrel fűszerezve.

Máig sem tisztázott ugyanis egyértelműen, kit takar a Kurban Said álnév. Két napja kutatgatok az interneten, lassan áll össze a kép. Négyen is pályáznak ugyanis a szerzőségre. A sztori azonban olyan hosszú és szövevényes, hogy itt meg sem kísérlem leírni. Ha lesz egy kis időm, megpróbálom egy karcban összefoglalni. Egy biztos, a regény 1937-ben Bécsben jelent meg, és máig sem bizonyosodott be egyértelműen az, hogy ki a szerzője.

De térjünk át magára a könyvre! Kétségtelenül romantikus a történet, de nem abból a fajtából, amit manapság ezzel címkéznek, és amit én annyira nem szeretek. Ez a próza a legszebb romantikus hagyományokat követi, miközben megismerjük a 20. század eleji Azerbajdzsán világát. A hangulatot fokozza az egzotikus környezet, amely azonban nem díszlet csupán, hanem az író által jól ismert és szeretett világot tükrözi.
A központi helyszín Baku, ahol együtt van jelen a haladó Nyugat és a hagyományőrző Kelet, ráadásul sok nemzetiség és több vallás. A társadalmi megosztottság és a történelmi események bemutatása legalább olyan fontos, mint a szerelmi szál.
Tud-e együtt élni Európa és Ázsia? Merre vezet az ország útja? Nehéz kérdés vészterhes időkben. A cselekmény az első világháborút közvetlen megelőzően kezdődik, megismerjük a független és demokratikus Azerbajdzsán létrejöttét a cári birodalom bukása után, majd a történet Baku elestével ér véget, amikor a vörös hadsereg bevonul a városba.

Közben az író elviszi szereplőit és minket is a Kaukázus különböző vidékeire, nagyon szépek, hangulatosak a leírások. Járunk Grúziában, Karabah és Dagesztán hegyei között, büszke falusiak szokásait, hiedelmeit ismerjük meg, és a hegyek között terjedő legendákat. Bepillantunk az egyszerű emberek gondolkodásába. Különösen szerettem azt a részt, ahol egy karabahi öregember naiv tálalásában ismerjük meg a nagy háború okait és erőviszonyait. Nem lehet nem mosolyogni rajta! https://moly.hu/idezetek/1194495
Később – szerencsére csak egy rövid epizód erejéig – eljutunk Perzsiába is, ahol képet kapunk az igazi, ám éppen halódó Keletről.

Nem mondom, hogy nincsenek a regényben romantikus túlzások. De egészében nekem most nagyon jólesett olvasni. Ráadásul lehet, hogy az általam kifogásolt részek nem is írhatók ez „eredeti” szertő rovására.

Nem teljesen egységes ugyanis a szöveg. A kutatások alapján úgy tűnik, hogy az Kurban Said névért versenyben lévő négy személy mindegyike belenyúlt a kéziratba. Ennek tudom be a néhány zavaró, az egész regény szellemiségének ellentmondó részletet. Sőt, felmerült – többek között a perzsiai résszel kapcsolatosan – a plágium vádja is. Feltételezhetően a kiadói igényeknek akart(ak) megfelelni az(ok), aki(k) egy másik azeri író regényéből emelt(ek) be a könyvbe hosszabb epizódokat. Nem tisztázott, hogy az illető tudtával történt-e a dolog. Sajnos az is lehet, hogy épp a legendák és népszokások leírása sem teljesen hiteles, és a történelmi eseményekben is van hiba. Ezekbe ugyanis szintén belekontárkodott valaki.

Több sebből is vérzik tehát a szöveg, de lényegét tekintve a történelmi és a korrajz mégis hiteles. Nino személyében talpraesett, sorsát irányító, európai műveltségű női ideált ismerünk meg. Ali, a haladó gondolkodású muszlim fiú vívódik Európa és Ázsia között. Tökéletesen mozog a nyugati közegben, de ott bujkál benne ősei, a vad sivatagi harcosok vére. Együtt tanulják, hogyan szelídülhet egymáshoz ez a két világ. Szerelmük minden nehézséget legyűr, mégis hamis lenne a a boldog finálé ilyen válságos időkben.

Jó regény. Az azeriek nemzeti regénye. Nagyon büszkék rá. Joggal, hiszen több, mint 30 nyelvre fordították és 200 különböző kiadást ért meg.
Szellemében pedig olyan lehet számukra, mint nekünk, mondjuk, Jókai: szép eszmék, amikért érdemes harcolni, nagy hősök, akik életüket is képesek áldozni a hazáért. Mellesleg a Kurban Said álnév egyik jelentése: „szent áldozat”. Ennek megfelelően kell olvasni, akkor nem okoz csalódást.

3 hozzászólás
Ayamenohana>!
Kurban Said: Ali és Nino

Be kell vallanom, hogy nekem Azerbajdzsánt hallva nem igazán ugrik be semmi – se történelmileg, se kulturális téren, semmi. Teljesen abban voltam, hogy egy középkorban leragadt ország lehet, ahol az emberek még mindig csak pásztorkodnak, és elvannak maguknak. Ehelyett bepillantást nyerhettem egy olyan világba, ahol furcsamód keveredik a nyugat és a kelet (abból is leginkább az arab világ), ahol fejlett városok vannak, szép kultúra és egy újabb, modernabb világra áhítozó nép. Ali és Nino története egy igazi szép románc, ami – mint mindig – nem biztos, hogy jól ér véget, hiába harcolnak a szerelmesek körmükszakadtáig azért, hogy együtt lehessenek.

Morgana>!
Kurban Said: Ali és Nino

Gyönyörű szerelmi történet két különböző kultúra találkozásánál…


Népszerű idézetek

GTM>!

A fák világa megzavar, kegyelmes uram. Félelmetes és rejtélyes, csupa démon és kísértet. Az ember nem lát maga elé. Be van kerítve. Sötét van. A nap sugarai elvesznek a fák félhomályában. Ebben a félhomályban semmi nem valóságos. Nem, én nem szeretem a fákat. Az erdő árnyéka nyomaszt, és elszomorít az ágak sustorgása. Én az egyszerű dolgokat szeretem: a szelet, a homokot, a köveket. A sivatag egyszerű, mint egy tőrdöfés. Én eltévedek az erdőben, kegyelmes uram.

44. oldal

GTM>!

– […] A perzsák büszkék Szádira, Háfizra és Firdauszira, az oroszok Puskinra, és a távoli nyugaton élt egy Goethe nevű költő, aki verset írt az ördögről.
– Ezek a költők is mind Karabahból származnak? – szakítottam félbe.
– Nem, nemes uram, de a mi költőink jobbak, még ha nem hajlandók is szavaikat holt betűk börtönébe zárni. Büszkébbek annál, semhogy leírják verseiket – eldalolják őket.
– Kik ezek a költők? Az asukok?
– Igen, az asukok – bólintott komolyan az öreg. – Susa környéki falvakban élnek, és holnap versenyt rendeznek.

38-39. oldal

GTM>!

Ramadán havában […] van egy titokzatos éjszaka, úgy hívják, hogy kadir. ezen az éjszakán a természet egy óra .hosszat alszik. Nem folynak a folyók, nem őrzik kincsüket a gonosz szellemek. Hallani, ahogy nő a fű, ahogy beszélgetnek a fák. Nimfák kelnek ki a folyókból, s akik ezen az éjszakán fogannak, bölcsek és poéták lesznek. Ezen az éjszakán a költőnek szólítania kell Illés prófétát, minden költők védőszentjét. A megfelelő órában megjelenik a próféta, kulacsából itallal kínálja a költőt, és így szól hozzá: "Mától fogva igazi asuk vagy, és a világon mindent az én szememmel fogsz látni. Az, aki ilyen áldásban részesül uralkodik az elemek fölött: ember és állat, szél és tenger engedelmeskedik a hangjának, mert az ő szavában a Próféta hatalma rejlik. […] De ma már nem tudja senki, melyik éj a kadir éjszakája, s hogy az éjnek melyik órája az álom órája. És nincsenek már igazi asukok.

41. oldal

GTM>!

Csodálatos volt a kilátás: délnek, akár a bibliai legelők, úgy terültek el Örményország mezei, lágyan, dús aratást ígérve. Susa a dombok mögött rejtőzött. Kelet felé Karabah völgyei belevesztek Azerbajdzsán poros sivatagába. Zarathusztra tüzének izzó lehelete söpört végig a síkon a sivatagi szél szárnyán. De körülöttünk a ligetben levél se rezzent, mintha az ókor istenei alig egy perce távoztak volna el, és varázsukból valami még ott maradt.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Azerbajdzsán · Örményország
GTM>!

Sivatagi ember lelke a tiéd – nézett rám elgondolkodva Dadiani. Talán ez az egyetlen valóságos választóvonal ember és ember között: vannak az erdő emberei, és vannak a sivatag emberei. A Kelet száraz mámora a sivatagból származik, ahol forró szél és forró homok részegíti meg az embert, ahol a világ egyszerű, ahol gondok nincsenek … Az erdő csupa kérdés. Csak a sivatag nem kérdez, nem ás és nem ígér semmit. De a lélek tüze az erdőből jön. A sivatagi embernek – látom magam előtt – csak egyetlen arca van, s nem ismer csak egyetlen igazságot, és eltölti ez az igazság. Az erdei embernek sok arca van. A fanatikus a sivatagból jön, az alkotó az erdőből. Talán ez a legfőbb különbség Kelet és Nyugat között.

44. oldal

2 hozzászólás
GTM>!

– A cár vékonypénzű kis ember. De Giljom kaiser nagydarab és erős. Már az első csatában le fogja bírni a cárt. – A derék fickó hite szerint a háború úgy kezdődik, hogy a két ellenséges uralkodó lóháton csap össze. Hasztalan próbáltam volna megmagyarázni, hogy nem így áll a dolog.
– Amikor Giljom leveri a cárt, a cárevicsnek kell harcba szállnia. De hát ő fiatal és beteg. Giljomnak pedig hat erős, egészséges fia van.
[…]
– Igaz az – kérdezte hirtelen –, hogy Ferenc József császár százesztendős?
– Nem tudom biztosan. De nagyon öreg.
– Szörnyű – vélte a kotsi –, hogy egy ilyen öregembernek lóra kell szállni és kivonni a kardját.
– Nem muszáj.
– Már hogyne volna muszáj. Hisz vérbosszú van közte meg a szerb kralj között. A császárnak meg kell bosszulnia trónörököse vérét.
[…]
– Ali kán, ha a császár és a kralj között vérbosszú van, mi köze ahhoz a többi uralkodónak?
Nehéz kérdés, magam sem tudtam a választ.
– Ide igyelj – mondtam –, a mi cárunknak ugyanaz az istene, mint a szerb kraljnak, és ezért segít neki. Giljom kaiser és a többi ellenséges uralkodó, úgy tudom, mind rokonságban van a császárral. Az angol király pedig rokona cárnak, így aztán egyik dologból következik a másik.
A kotsi nem érte be ezzel a válasszal. Szerinte a japán császárnak egészen más az istene, mint amilyenhez a mi cárunk imádkozik, az pedig lehetetlen, hogy az a rejtélyes civil, aki Franciaországot kormányozza, bármilyen uralkodónak rokona volna. Franciaország egyébként is istentelen – ezért nevezik az országot köztársaságnak.

57-59. oldal

GTM>!

– Itt ülünk, a három legnagyobb kaukázusi nép képviselői: egy grúz, egy mohamedán, egy örmény. Egyazon ég alatt születtünk, ugyanazon a földön; különbözők vagyunk, s mégis azonosak, akárcsak Isten Háromsága. Európaiak, és mégis ázsiaiak; kapunk is a Kelettől és a Nyugattól, adunk is mindkettőnek.

kiekko>!

Elszörnyedve mesélte a vén Musztafa, hogy tizennyolc esztendeje házasságtörés történt az országban. Azóta a gyümölcsszüret már nem az igazi.

45. oldal

GTM>!

… az oroszok nem szívesen buktatnak meg mohamedánt, mivel nekünk sok a barátunk, s a barátaink jókötésű legények, akik tőrt meg pisztolyt hordanak. A tanárok tudják ezt, és éppúgy rettegnek a vad banditáktól – mármint a tanítványaiktól –, ahogyan a tanítványok rettegnek a tanároktól.

20. oldal

GTM>!

A kotsik hivatásos fegyveres szolgák, hajlamukat tekintve martalócok. Harcos ábrázatúak, tele vannak aggatva tőrökkel, kardokkal, pisztolyokkal, lőszerrel, és rendszerint komor hallgatásba merülnek. Talán a dicső múlt rajtaütésein, fosztogatásain merengenek, talán csak puszta szokás ez, és nincs jelentősége. Apám ragaszkodott a kotsihoz, tán hogy engem óvjon az idegenektől, talán, hogy az idegeneket tőlem.

37. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Somogyváry Gyula: Ne sárgulj, fűzfa!
William Somerset Maugham: A festett fátyol
Zilahy Lajos: Két fogoly
Virginia Woolf: Clarissa
William Somerset Maugham: A színes fátyol
William Somerset Maugham: Színes fátyol
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Mary Westmacott: Befejezetlen portré
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Agatha Christie: Halál a Níluson