Nippon-ország ​naposkertje 12 csillagozás

Japán népmesék
Kúnos Ignác: Nippon-ország naposkertje

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
244 oldal · ISBN: 9786155572234
>!
Athenaeum, Budapest, 1923
244 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 4


Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Kúnos Ignác: Nippon-ország naposkertje

Nos, nem hiszem, hogy Toyama Koichi verses formában lehetett, s így kellett rögzítenie Kúnos Ignácnak a japán népmeséket, amely kötetben – 1923-ban jelent meg. Így olyan sajátos és ugyanakkor olyan mesterkélt is lett. Persze így is nagyon kedvesek e mesék, bár a történet és szereplőik néha a magyar fülnek kicsit szokatlanok. Eltérőek kicsit ugyan a magyartól, van amelyik tanulságot von le, de van ami csak egy átlagos történet csattanó, tanulság vagy különösebb esemény nélkül. Lehetséges, sőt biztos, hogy a japán kultúra és szimbólumrendszer mélyebb ismeretére lenne szükség, hogy pontosan megértsem az üzenetet. De ez nekem nem mindenütt volt sikeres.
Azért élveztem kicsit ezt az eddig ismeretlen világot. Időutazás és víz alatti kalandok, sárkányok, Istennők, teknősbékák és testvérek, parasztok szerepelnek – hasonló és ismeretlen szereplők, mint a magyar népmesékben – de a gyerekek biztosan szeretik, szeretnék őket. Én azonban már kinőttem a mesékből. Összevont üzenetként a természet-közeliség lehet tán a tanulság: Az ember a természet része, a Föld egyik – és csak egyik lakója, ezt nem szabadna elfelejtenünk!

Ibanez P>!
Kúnos Ignác: Nippon-ország naposkertje

Tetszettek ezek a mesék, néha egy-egy név, tárgy furcsa, hiszen japán, ugyanakkor nagyon hangulatos mesevilágot kapunk. Nem különbözik sokban más népek meséitől, itt is van jó és rossz, beszélnek az állatok, esetleg más állat kap meg egy-egy tulajdonságot, de összességében a jók elnyerik jutalmukat, az irigyek, lusták, gonoszak a büntetésüket. Hüvelyk Matyi mintájára vannak aprócskának született emberkék, varázslat, sárkány és még azt is megtudhatjuk, hogy miért olyan nyálkás és puha a medúza :-D

pikkupilvi P>!
Kúnos Ignác: Nippon-ország naposkertje

A rímbe szedés néhol szórakoztató, néhol zavaró és fárasztó volt, amúgy pedig a magyar népmesei figurákhoz hasonlók a japánoknál is megtalálhatók.

Paulina_Sándorné P>!
Kúnos Ignác: Nippon-ország naposkertje

Felnőtt létemre is szeretem a meséket. Egy kihívás kapcsán került, illetve kerültek kezembe ázsiai mesék. Ez a könyv japán népmesékkel foglalkozik. Nekem úgy tűnik, hogy a népmese legyen bár magyar, vagy japán, szereti az olyan meséket, mely tanulsággal is zárul. Érdekes történeteket olvastam, egy-kettő olyan volt, mintha hasonlóságot mutatna más nemzetiség meséjével. spoiler – ezt több változatban is olvastam már.

mariannkiss1980 P>!
Kúnos Ignác: Nippon-ország naposkertje

Úgy kezdtem neki ennek a mesegyűjteménynek, hogy előtte semmit sem tudtam a japán mesevilágról. Így számomra nem volt zavaró, sőt, inkább megkönnyítette az olvasást, hogy Kúnos Ignác magyar fordítása, átdolgozása ritmikus prózába történt. Élvezetes volt olvasni a meséket. A legtöbb mese nem hasonlított a megszokott magyar, illetve európai mesére, bár fedeztem fel ismerős motívumokat is. Jó pár belőle inkább rövid történet, elbeszélés, életkép, nem klasszikus mese. Azért itt is megjelent, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz meg a büntetését, de volt rá példa, amikor a mostoha anya például megbánja addigi viselkedését, ez számomra új volt. A legjobban azokat a meséket élveztem, amikor valaki nagyon furfangos akart lenni és porul járt. De jók voltak az állatmesék, az tenger alatti történetek, a boncok, sellők is. Nem emlékszek olyan mesére, ami ne tetszett volna. És ezt azért nem sok mesegyűjteményről tudom elmondani.

Melani>!
Kúnos Ignác: Nippon-ország naposkertje

Ez a régies nyelvezet és erőltetett rímelés nem tesz jót a kötetnek. És a furcsa magyarosításai se túl jók, bár ha azt nézzük, hogy jónéhány 'fordító' régen miket műveltek a könyvekkel, akkor ez még a jobbik esetnek tűnik. A bűbájosok versengése szerintem sokkal jobb, ha japán népmeséket akar valaki olvasni, meg abban a válogatásban jobbak is a mesék.

Merpeople>!
Kúnos Ignác: Nippon-ország naposkertje

Véletlenül sem La Fontaine, Nem Andersen, de a Grimm testvérek közelebb állnak hozzá sémában. Aki szereti a morbid humort, annak ajánlom.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

Alig hogy elhelyezkedtek, hallják, hogy íme, jődögél a majom. Hideg volt odakint és siet a majom az égő parázs felé, hogy megmelegedjék egy kissé. Amint a tűz felé tartja a kezét, szétpukkad a forró Tojás és neki a majom arcának. Ugy össze-vissza égeti, hogy rémültében szalad a dézsához és dugdossa az arcát a vízbe, hogy enyhítse a fájdalmát. Csak erre várt a rák koma. Neki a majomnak az ollójával és belehasít vele az orrába. Eszeveszetten rohan a majom és szaladtában az ételes szekrénybe ütődik. Kirepül belőle a Méh és olyat szúr a fulánkjával a majomba, hogy hátratántorodik és rálép a Tengerifűre. Elcsúszik a majom a síkos fűvön és hanyattvágódik rajta. Kapja magát a Kőmozsár, lefordul a gerendáról és olyat zuhan a majomra, hogy ott agyonlapította.

Igy bűnhődött meg a majom, így adta meg az árát a gonoszságának.

Bla IP>!

Éjjel-nappal imádkozik a szamuráj, egyre az oltár előtt fohászkodik. Napok múlnak el, hetek múlnak el, csak várakozik az álmára. A harmadik hét után történt, amint egyszerre csak összeroskad a nagy fáradságtól és elnyomja az álom. Egy hosszúszakállú öreg lép le hozzá az oltárról és ekkép szólal meg:

– Még az előbbi életedben lehetett, hogy valami bűnt követtél el és azért kellett lakolnod. Most már levezekelted a bűneidet és segíteni akarok rajtad. Ha majd felébredsz, siess ki ebből a templomból és indulj neki az életnek. Ami legelsőnek kerül a kezedbe, azt ragadd meg; az hozza majd meg a szerencsédet. Jobb lesz ezután az életed.”

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

ELŐHANG.
Messze tengeren túl, ahol a nap felkel, Fudzsi
szentelt hegye fel az égnek szökell, cseresnyevirágos
szigetek lankáin, kékellő hullámok ezüst habpárnáin,
Nipponország
fürdik napja sugarában, napos mese­-
kertje illatos árjában.
Viruló virágok meséket lehelnek, oktalan állatok
beszédet beszélnek; szamuráj
leventék hősi útra
kelnek, ártó szellemekkel vívnak, verekednek.
A legfőbb egy-isten Nippon
hitvallása, több
istenre sarjad világmeglátása ; több szellemben látja
ősszellem hatalmát, több erőben érzi őserő forrását.
Félig rom templomban szörnyeteg tanyázik,
Buddha kőképénél alakosdit játszik; avatag bar­
langba gurul rusnya teste, poklok parazsára varázs-
lódik lelke.
Istenek szikrája emberekbe téved, emberi gyar­
lóság istenekben éled; bajvívó levente, égi szellem
sarja, gonosszal csap össze varázslatos kardja.
Vándorútját járja lelke halandónak, állatokba
térvén ereje a szónak ; emberivé válik tette, gondo-
latja, jót-rosszat megértő konok akaratja.
Templomok oltárán bálvány terpeszkedik, házi
tűzhelyeken kőkép szentesedik ; ősök imádatja istent
imádtatja, ősi szálló szóban istent szólaltatja.

3. oldal ELŐHANG.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Sívó homok fedi pázsitját zöld rétnek, avarrá
aszódik levele ligetnek; ég-föld összerezzen, tenger
vize zajlik, égi szellem szava mennydörögve hallszik.
Élettelen dib-dáb elevenné válik, éledez a kő,
rög, egy szakadó szálig; lelket ölt az anyag, életért
kiáltván, csodákat varázsol a vajákos bálvány.
Dájmió
ül törvényt bálványos várában, bízvást
bizakodik csatlósa karjában ; karjában, kardjában,
hűséges szívében, kísértő ördögöt irtó erejében.
Istenek a mennyből le a földre szállnak, halandó
lelkekben párjokra találnak ; urai a földnek félistenek
lettek, istenemberekből mikádók születtek.
Nippon meséiből virágláncot fűztem, szíve szép
rózsáit mind közéje tűztem ; rózsák fehérsége, illatja,
hajtása, a nagy égi Isten mennyei áldása.
Messze tengeren túl a nap felkelőben, Fudzsijama
hegye égre szökellőben ; szigetek lankáin cseresnye-
virágok, tenger fodros hátán kékellő hullámok.
Nippon földje fürdik napja sugarában, napos mese­
kertje illatos árjában.

4. oldal ELŐHANG.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Tíz szén-pénz a halszag ára.

Magánosán éldegélt az egyszeri öreg ember. Se
felesége, se gyereke, se senkije a nagy világon.
Egy halászcsárda volt a szomszédságában, hala­
kat sütöttek-főztek benne. Szerette az öreg a hal­
félét, élt-halt érte; de mert nem volt hozzá való
pénze, csak épp hogy a foga vásott utána, csak épp
hogy feléje ha szagolhatott. Hej, pedig be csiklan­
dozta az orrát, be pompás is volt az a jóféle hal­
szag.
— Legalább a szagával hadd lakjak jól, — sóhaj­
tozik a szegény ember és vesz vagy egy-két marok
rizst, szegényesen megfőzi, odaül vele a halász-
csárda elé és úgy pálcikázza befelé.
Egy csipet rizs, hal illatja, halízű lett a falatja.
így tett aztán nap-nap után, hétről-hétre egy­
másután. Ette a rizsét hal-illattal, a levesét ikra­
szaggal és ha rizsbor járta bentről, üreset nyelt hozzá
kintről.
Épp javába szipogatta a halszagot, amint észre­
veszi a dolgát a halasgazda.
— Lám-lám, — mondja a rosszlelkű, irigykedő,
kevéshitű — hogy szippantja a hal szagát, a jó ízét,
az illatját ez az öreg élhetetlen, jómagával tehetet­
len. Ingyen biz én a halacskát, nem engedem az illat

ját. Sort kerítek a dolgára, járjon csak a más mal­
mára.
Gyanútlanul tesz-vesz eközben az öreg, ismét
odaoldalog a csárdához s egy csipet rizs, hal illatja,
halízű lett a falatja. Épp jóízűen szemecskélgetett,
amint odaáll eléje a gazda és így szól hozzá :
— Rizs mellé a hal illatját, fogyasztgatod a
zamatját; tíz zen- pénz az ára neki egy- kettőre,
fizesd csak ki.
Nagyot néz a szegény öreg, alig hisz a két sze­
mének. Gondolkozik egy-két percig s mint akinek
dolga rendjén, belenyúl a mély zsebébe és egy ütött-
kopott erszényt húzogat elő belőle. Kiolvassa a tíz
szén-pénzt, egymás mellé elrendezvést, odatartja a
gazdának s így szól hozzá ráadásnak:
— Nem láttam én csak a színét, aminek most
kéred bérét; pénzem te is megnézheted, színét be is
zsebelheted.
Szólt az öreg s nyugodt fejjel odább állt a tíz
szen-pénzzel.

119-120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halszag
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Ajtófélfán egy kis nyílás, kandikálgat be a
halász, s amint néz és benézeget, hajaszála égnek
mered. Nem az asszony van a vízben, nem az fürdik

a sós vízben, nem is az lubickol benne, hanem hal-
meg leányféle, egy kis vízi tündérecske, tengerszülte
kis sellőcske.
Nagyot dobban halász szíve, meg-megremeg
teste-lelke.
— Azt hittem, hogy igaz lélek, halandótól ineg-
lelkedzett; holott sellő a fajtája, sós tenger a szár­
mazása. Azért kell hát az a sok só, azért zárult be
az ajtó, azért sütött-főzött halat, jóízűt meg ropo­
gósát.
Mintha álom szállna rája, oly tétova a járása,
s hol elmegy, hol megjön ismét, meg-megtörli szeme
könnyét.

161-162. oldal, Víz tündére Sellő-lányka.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Soha annyi kincset együtt, nem láttak még a
községben. Még nagyobb az ámulásuk, amint a lány
fatál nélkül, ragyogón nagy szépségétül, irul-pirul
virágmódra. Soha olyan bájos arcot, a világ még
alig látott s mindenkihez kedves nyájas, Hacsibime,
a fatálas.

192. oldal Hacsibime, a fatálas.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Réges-régi időkben történt, ördögök és sárká­-
nyok idejében, mikor a szellemeknek országuk volt,
boszorkányok köztünk jártak, deli vitéz viaskodott,
szép leányzót szabadított; abban az időben élt még
a mi leventénk.

193. oldal Szellemirtó Sippejtaro.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

— Mikor meghaltam, — kezdi el a mondókáját,
— a sötétség szolgái jöttek el értem. Kézen fogtak
és cipeltek magukkal elfelé. Homályosság volt min­
denütt, mezőkön meg réteken haladtunk keresztül,
míg egy nagy kapu elé nem érkeztünk. Benyitottunk
és akkor azt láttam, hogy csupa megkötözött ember
van az udvarában. Megijedtem a sok sáppadt arc lát­
tára és félénken nézegettem körül. Egy jóképű le­
gényke kerül aztán elém és azt mondja az alvilág
embereinek :
– Buddha áldása van ezen az emberen, ő segí­
tett meg egyszer a szorultságomban. Jót akartam
volt tenni az állati teremtményekkel, teknősbékává
lettem és a Biva tavába merültem le. Ámde pórul
jártam,

65. oldal Az irgalmasszívű szegény.

Berkesi_Ágota>!

Bátorságnak jutalom jár, hűségesre boldogság vár.

8. oldal, Barackfia, Momotaro

Kapcsolódó szócikkek: bátorság

Hasonló könyvek címkék alapján

Akantisz Viktor (szerk.): Japáni mesék
Kúnos Ignác (szerk.): Mimózák és krizántémok
Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág 3. – A tűzmadár
Bajzáth Mária (szerk.): A rabbi és az oroszlán
Arthur Rose-Innes: Japán mesék
Kriza János: Az álomlátó fiú
Hukaya Berta (szerk.): Bűbájosok versengése
Arany László (szerk.): Eredeti népmesék
Klasszikus kínai mesék
Dornbach Mária (szerk.): Hogyan rakott fészket a galamb?