A ​szótlan szultánkisasszony 8 csillagozás

Kúnos Ignác: A szótlan szultánkisasszony

„Valamikor réges-régen, ifjú szívvel, ifjú fejjel, Napkeleten jártam-keltem, félhold nőttét-fogytát lestem: hegyen-völgyön, tengeren túl, hetedhét országon is túl, hold és csillag hazájában, tulipánok országában” – így kezd bele Kúnos Ignác, a híres orientálista azokban a tündérmesékbe, melyeket a Boszporusz két partja mellett és az aldunai Adakálé nevű kis töröklakta szigeten a mesék fája termett. Szemethy Imre művészi illusztrációi különös hangulatukkal növelik a kötet értékét.

>!
Móra, Budapest, 1980
424 oldal · ISBN: 9631121518 · Illusztrálta: Szemethy Imre

Enciklopédia 3


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

GTM P>!
Kúnos Ignác: A szótlan szultánkisasszony


Kúnos Ignác nyelvész, turkológus, keletkutató a 19-20. század fordulóján kezdte gyűjteni a török népmeséket. 1914-ben jelent meg első gyűjteménye Török mesevilág címmel, majd 1923-ban az Adakálé mesekertje. A szótlan szultánkisasszony feltehetően ennek a kettőnek az összevont kiadása. Az utóbbinak teljes szövege megtalálható a kötet második fejezetében, A fejezet címe meg is egyezik a kötet címével. A Török mesevilág tartalomjegyzékét nem találtam a neten, csak feltételezem, hogy e kötet Boszporuszi mesék címmel jelzett fejezete annak meséit tartalmazza. Erre enged következtetni gyűjtéseinek helyszíne, hiszen – az utószó tanúsága szerint – Kúnos a boszporuszi falvakat és Ada Khale szigetét járta be gyűjtőútja során.

Bármerre járt, szívesen fogadták palotákban és falusi kunyhókban egyaránt, mivel nemcsak a nyelvet bírta tökéletesen, hanem a szokásokat is. Helyi viseletben szamárháton járta a vidéket, és nem jött zavarba, bárhová is kellett bekopognia. Maguk közé valónak tekintették.

Érdekesek ezek mesék. Szoros kapcsolatot mutatnak a kelet, főként a perzsa és arab mesevilággal, ám fellelhetők bennük az európai mesék motívumai is bőséggel.
Jellegzetes mesei szereplőik a perik és a devek, azaz a tündérek és az ördögök. A perik és az emberek világa átjárható, de csak kivételes erőfeszítések árán. Vagy úgy, hogy a perik elrabolnak egy embert, legtöbbször csecsemőt, és perinek nevelik. Ezt akkor teszik, ha közülük valaki az emberek között ragad, emberré válik, például egy szerelmes peri, aki kedveséért elpusztítja peri (tündér)ruháját (általában tollruha), A devek kegyetlenebbek, mint a mi ördögeink. Horrorisztikus módszerekkel kínozzák áldozataikat. Néha kimondottan gyomorforgatóak ezek a jelenetek. Viszont találkozni néha kivételes, emberi érzéseket tápláló ördögökkel is. Ha megszeretnek valakit az emberek közül, azért mindent megtesznek. Az egyik kedvencem, amikor az öreg dev lányává fogad egy leányt, szeretettel neveli, férjhez is adja, és önmagát áldozza fel, hogy a vajúdó lányt és gyermekét megmentse.

Másik jellegzetes figura az arab, aki nem más, mint az arab mesék dzsinnje, aki tárgyakban lakik, és mindörökké szolgálnia kell a tárgy tulajdonosát. Visszatérő formula hangsúlyozza negroid jegyeit: alsó ajka a földig, felső az égig ér.

A török népmesék trickstere a „tarfiú”, a mi Lúdas Matyink távoli unokatestvére. Rest, tudatlan, semmi haszna, a hamuban fekve tölti életét. Mindenki félkegyelműnek hiszi. Úgy is bánnak vele. Elég csúnyán. Aztán egyszer, mikor nagy baj van, felkel, megrázza magát és „táltosfúivá” változik. Legyőzi az ellenséget, elnyeri a szultána kezét stb.

A mi meséinkből ismert hármas szám hiányzik a török népmesékből. Van helyette negyven: negyven vitéz, negyven rabló, negyven napos lagzi stb. Kíváncsi lennék, hogy Mohamed negyvennapos böjtjéhez van-e ennek köze, vagy távolabb kell keresni a közös eredetet.

A boszporuszi és az adakáléi mesék között laikusként nem láttam lényeges különbséget. Talán az utóbbiakban kicsit több az európai meseelem. Olvastam például a Hamupipőke török változatát. Mókás volt, hogy nem a szultánfi, hanem az anyja járt házról házra a leány papucsával.

Az adakáléi mesék mégis különlegesek, mivel azok egy elsüllyedt, víz alá került kicsiny sziget meséi. Ráadásul ez a sziget itt létezett a történelmi Magyarország déli végein. Különleges státuszú, senkihez sem tartozó sziget. Állítólag ez adta az ötletet Jókai arany emberének Senki szigetéhez.

Ha érdekel valakit e különleges sziget szomorú története, az alábbi linken több információt és hivatkozást is talál: https://moly.hu/karcok/1000553

Eule>!
Kúnos Ignác: A szótlan szultánkisasszony

Szeretem a török népmeséket, így ez a kötet is nagy élmény volt – tele sok új(szerű) motívummal, ismerős szüzsével, de szokatlan megoldásokkal. Rengeteg a mesékben a csodás lény: a segítő és jóságos perik, a nem mindig annyira gonosz devek mellett a mesék gyakori szereplője az arab a hatalmas ajkaival. Egyszer még dzsinnek is előkerülnek. Egy-két mesében varázsolunk is, nemcsak alakváltással, de ráolvasással is.

Ahogy előttem is írták már, a kötet két nagy egységre bomlik, a sztambuli tündérmesékre és az adakáléi mesékre. Nekem az a benyomásom keletkezett, hogy utóbbiak kicsit kevésbé „varázslatosak”: a befejezés nem mindig annyira boldog, menet közben sok a halott, és a férjek se olyan nagyszerűek. Az asszony boldogsága meg a gyerekszülés.

Amiért egy fél csillagocskát levontam, az az, hogy én örültem volna a bevezetőnél kicsit hosszabb magyarázó tanulmánynak – például a kötetben szereplő török fogalmakról, vagy éppen a varázslásról. No, meg némi zavar keletkezett az uralkodókban: van itt padisa, szultánkisasszony, sehzáde, sah és szultán is – csak győzze az ember!

miss_eszti>!
Kúnos Ignác: A szótlan szultánkisasszony

A könyv anyukámé volt, még ötödik osztályos korában kapta, de elmondása szerint nem tetszettek neki a Kúnos Ignác által gyűjtött mesék.
Hát az biztos, hogy egy más világ tárulkozik benne elénk, mint amit a magyar népmesékből már jól ismerünk. Sok idegen szót kell megtanulni már az elején, hogy értsük a meséket, de mivel ez elsősorban egy gyerekeknek szóló mesekönyv, a megfejtés legtöbbször oda van írva zárójelben. Tündérvilág, mesekert, mindkét kifejezés tökéletesen illik a kötetre, bár a címét végül az egyik benne szereplő meséről kapta.
Maguk a mesék változatosak, csak ritkán fordult elő, hogy egymás variánsai lennének, és még ekkor is volt valami kicsi különbség, ha másban nem, a végében. Voltak itt perik, azaz tündérek, dev-ördögök, a hősök pedig királyfiak és királylányok helyett sehzádék, padisák és szultánkisasszonyok.
Azt hiszem, ahhoz, hogy teljesen belefeledkezhessünk a kötet atmoszférájába, kell egy kis idő. De amint ráérez az ember, kinyílik előtte a perik palotájának kapuja, és megtudhatja minden titkukat.
(Azoknak kevésbé ajánlom talán, akiket megbotránkoztat a többnejűség, főleg, ha az illető testvérpárt vesz feleségül :))


Népszerű idézetek

Eule>!

– A hetedik réteg tengerén – kezdi el a dev –, ott úszkál egy nagy sziget. A szigeten egy ökör legelész, az ökörnek a gyomrában egy aranykalicka, a kalickában egy fehér galamb. Az az én talizmánom.
– Hogyan juthatni arra a szigetre? – kérdezi az asszony.
– Annak meg ez a módja – feleli a dev. – Szemben az Anka palotájával egy hegy meredez az égnek. Egy forrás van a hegy tetején, oda jár fel reggelenként a negyven táltos ló. Ha akad olyan bátor ember, hogy ivás közben megvasalja, felnyergeli az egyikét, aztán megfékezi, és rá is pattan, akkor oda viszi a táltosa, ahová akarja. „Mit parancsolsz, édes gazdám?” – csak annyit kérdez meg tőle.

68-69. oldal, A szélördög

Kapcsolódó szócikkek: testen kívül elrejtett lélek
Eule>!

Nem gondolt a lány rosszra, és elmondja az apónak, hogy három tündértől kapta a talizmánját. Azért a rózsa, a gyöngy meg a fű, és hogy addig az élete, ameddig a talizmánja.
– Mi is hát az a te talizmánod? – tudakolja az öreg.
– Hegy tetején kis őzike, ha ő meghal, én se élek – feleli a lányka.

140. oldal, Rózsa-szépe

Kapcsolódó szócikkek: testen kívül elrejtett lélek
Eule>!

Azzal felmennek a hegyre a palota elé, a táltost odaköti a kapu vasához, és amint nyerít egyet a ló, egy nagy kapu nyílik meg előttük. Egy oroszlánnak tátongott elő a torka, egy csapás, és kettészelte a sehzáde kardja. Az oroszlán gyomrát aztán felhasítja, hát egy aranykalicka van benne. A kalickában három kis galamb, és amint fogja az egyiket, és simogatja, cirógatja, egyszerre csak prrr… kirepül a kezéből. Gyorsan utána a táltos, és ha sebtiben meg nem fogja, és ki nem csavarja a nyakát, még meggyűlt volna a sehzáde baja.
Megint rajta a táltoson, és – hunyd be a szemdd, nyisd ki a szemed – Csampalak palotája előtt vannak. A kapunál még a második galambot is megölik, és amint benyit a legény a sárkányhoz, hát ott fekszik a szörnyeteg, jártányi erő sincs már benne. Meglátja a sehzádekezében a galambot, és rimánkodik a haldokló szörnyeteg, hogy hadd simogathassa meg azt a kis állatkát, hátha könnyebb lesz a kimúlása.
Megesik rajta a legény szíve, és már nyújtja felé a galambot. Szalad erre a szultánkisasszony, kikapja a sehzáde kezéből a galambot, és egykettőre kitekeri a nyakát. Nagyot hördült a sárkány, kiadta a fekete lelkét.
– Szerencséd – mondja a táltos –, hogy nem adhattad oda azt a galambot. Új élet szállt volna belé, ha megfoghatta volna.

50-51. oldal, A negyven sehzáde

Kapcsolódó szócikkek: testen kívül elrejtett lélek
Eule>!

Mese, mese, meskete, egyet ugrott két kecske, varangybéka szárnyra kelt, bolha néne megugrott, a sok szúnyog utána. A kakas még imám (pap) volt, a tehénből borbély lett, s a sok liba imádkozott. Réges-régi időben, sírt az anyám a bölcsőben, amint apám ringattam, mindez pedig akkor volt, egy padisa ördg volt.

53. oldal, A szélördög

Eule>!

Az ördög nyála épp a köldöke táján érte az embert. De siet az emberi faj megvédelmezője, a jóságos Allah, kiszakítja azt a húsdarabot, amelyre az ördögi nyál odatapadt volt, és lecsapja a földre. Így támadt az emberi testen a köldök. A földre dobott húsdarab pedig, melyen rajta ragadt az ördög nyála, a föld porában új életre támadt, és majdnem egy időben az emberrel, megteremtődött az állatok egyike, a kutya. Félig az ember testéből, felerészben pedig az ördög nyálából.

Innen, hogy a mohamedán ember nem bántja a kutyát, de nem engedi be a házába sem. Mert emberi húsból van az eredete, megvédi; mert ördögi nyálból a mibenléte, megveti. Hűsége a kutyának meg a ragaszkodása emberi vonás; vak dühe meg a vadsága, a sátán öröksége. A moszlim pedig könyörületes.

13. oldal, A teremtés mondája

Kapcsolódó szócikkek: kutya
Eule>!

– Egy szekrényke van a feleséged szobájában, rézzel van kiveretezve. Mikor bemész a szobába, kinyitod azt a szekrényt, és egy vasládikót találsz benne. Kinyitod a ládikót, abban meg egy csészét találsz, a csészére egy kígyó van rátekergőzve. A csészében egy kakas van, és ha le is veszed a csésze fedelét, ne félj, nem fog az a kígyó bántani. Kapd ki a csészéből azt a kakast, vágd le a fejét, a csészét pedig törd szét darabokra. Akkor aztán szóba állhatsz a feleségeddel, és nekem is beteljesedik a kívánságom.
Nem sokat gondolkozik a legény, hanem fogja magát, és amint vége a lakodalomnak, bemegy a menyasszonyához, és mielőtt letakarná az arcáról a fátyolt, kinyitja a szekrényt, kiveszi belőle a vasládikót, kinyitja, előveszi belőle a csészét, leveszi a fedelét, megöli a kakast, és széttöri a csészét.
Rémülten kiált egyet a menyasszonya:
– Mit csinálsz, te szerencsétlen?! Megölted a talizmánomat, most majd a dzsinnek ragadnak el tőled.
Csak egy pillanat, és amint kettéhasad a föld, egy szörnyeteg törtet elő a mélyből, megragadja a lányt, és a föld alá süllyed vele.

394-395. oldal, A majom-dev

3 hozzászólás
miss_eszti>!

Hej iharral, iharral, jóllaktam a viharral; mondok nektek egy mesét, mese, mese mesketét; szépeknek a panaszát, rútaknak a jajszavát. Aki figyel, cukrot eszik; aki meg nem, hanyatt esik. Belgrádban van Mahmud aga, Adakálén Bekir gazda, Fetiszlámban Hasszán háza.
Réges-régi időkben, szita volt a szűrőben, hol volt, hol nem volt, anyám fiam lánya volt, ez a világ meg se volt, volt egyszer egy padisa.

369. oldal, Zöldike, a tündérmadár (Móra, 1980)

GTM P>!

Amint belép a barlangba, hogy megpihenjen benne, egy dev-asszonyt lát meg a sarokban. Kenyeret gyúrt éppen, és jobb melle a bal vállára, bal melle a jobb vállára volt átcsapva. Vacog a lány foga a nagy félelemtől, és nem tudja, hogy mihez kezdjen most már. Ha eléje kerül Allah tudja, hogy mi baj érheti; ha pedig elmenekül, akkor meg üldözőbe találja venni.
„Ej – gondolja a lány –, legyen meg Allah akarata,”
Odabátorkodik a dev-asszony elé, anyácskámnak szólítja, és a két emlőjéből, akárcsak a gyereke lenne, édesdeden szopogatni kezd.
– Ember ivadéka – mondja a dev-asszony , ha anyácskádnak nem szólítottál volna, egy falatra nyeltelek volna le.
Rimánkodóra fogja a lány a dolgot:
– Anyácskám vagy, én meg a lányocskád, segíts meg az én nagy bajomban.
Azzal elsírja neki a sorsát, és a mostohája nagy gonoszságát. Megkönyörül rajta a -_ dev-asszony _ , és gyermekévé fogadja.

247. oldal ( Az árvácska)

3 hozzászólás
GTM P>!

Szaporábbat lépeget, violákat tépeget, s amint ismét körülnéz, egy hegyalja áll előtte. Három legényke ugyancsak veszekedik egymással. Negyediknek odanéz, és kérdi tőlük, hogy mi az, amin hajba kaptak.
– Egy apának vagyunk a gyermekei – kezdi el az egyik –, a minap meghalt, és örökségképp íme ezt a turbánt, korbácsot meg szőnyeget hagyta ránk. Ki a turbánt fejére rántja, senki szeme meg nem látja,; aki a szőnyegre terül, kézben korbács egyet cserdül, madár módra messze repül. Kié legyen a turbán, kié az ostor, kié a szőnyeg, ez a mi nagy vesződségünk.
– Egyé legyen mind a három! – kiáltozza valamennyi.
– Az enyém, a legnagyobbé!
– Engem illet, a középsőt!
– Hát én meg a legkisebbik!
Szóra szóval, botra bottal, alig tudja a tar fiú őket szétválasztani, úgy nekirontanának egymásnak.
– Nem úgy lesz a – veszi ítélőre a dolgot –, nyilat készítek egy kis fából, és kilövöm. Ti utánaszaladtok, és aki a leghamarabb itt lesz vele, azé lesz majd mind a három.
Repül a nyíl, s fut a három legényke, hogy melyik éri el leghamarabb. A tar fiú meg egyet gondol, fel a turbánt a fejére, rátelepszik a szőnyegre, egyet csap az ostorával, és – hipp-hopp, ott legyek, ahol a bátyám! – arra eszmél, hogy egy nagy város van előtte.

106-107. oldal, Varázsturbán, varázskorbács, varázsszőnyeg

Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi

Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak
Ortutay Gyula – Simon Róbert – Prileszky Csilla (szerk.): A kék szarvas
Aytül Akal: Léggömbök a magasban
Benedek Elek: Piros mesekönyv
Boldizsár Ildikó (szerk.): Mesék az élet csodáiról
Yalvac Ural: A Madárijesztő szíve
Yalvaç Ural: Szarvszemű és Ezüstnyomú
Necati Zekerya: Három utca gyerekei
Elli Peonidu: Hipp-hopp kalandjai
Tóth Béla (szerk.): A köszörűs kádi