A ​pillangó útja 83% 25 csillagozás

Számomra olyan volt ezt a történetet olvasni, mintha én is benne lettem volna. Úgy éreztem átélem mindazt, ami Kat-tel történik és át is éltem, miközben a lapokba mélyedtem. Sírtam, nevettem. Élveztem az egész könyvet és annyira kíváncsi voltam arra, hogy mi fog történni a lánnyal, és mire hogy fog reagálni. (..) Mia könyve egy remek regény, ezért tiszta szívvel csak ajánlani tudom mindenkinek!
Aki szereti az ifjúsági, kicsit humoros, kicsit romantikus, de főként élvezetes és szórakoztató könyveket, annak Katherine Shaw világában a helye!

Az ajánló folytatása itt érhető el: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/06/27/kun-mia…

Kun Mia egy rendkívül fiatal, elsőkönyves szerző, aki olvasótáborát a balett táncosok világába kalauzolja el.
Katherine Shaw, könyvének főszereplője nem meri felvállalni, hogy leszerződjön egy balett társulathoz, inkább az érettségi után egy angliai egyetemen pszichológiát és balettet tanul. Vele tart gyerekkori barátja, a szintén táncos Alexander is. A két jó barát együtt repeszti fel azt a burkot, amiben eddig a lány éldegélt. Új barátok gyűrűje övezi őket, Kath szobatársa révén egy barátnő, Belinda is színesíti a palettát, no és a mindenek fölött álló szerelem… De a lánynak újdonságot jelent az egyetemi élet is, a hatalmas bulik, a rengeteg mennyiségű tanulnivalóról már nem is beszélve, valamint az is, hogy ezentúl már nem mindig ő van a társaság középpontjában. A szokásos mederben folydogáló hétköznapok közben Kath-nek folyamatosan meg kell tapasztalnia, hogy milyen álságosak is tudnak lenni a „barátok”. Rendszeresen csalódnia kell az őt körülvevőkben. Már maga sem tudja, hogy kiben bízhat meg.
Minden egy hatalmas tragédia felé kezd hömpölyögni, az olvasó nem is sejti, hogy a kis balerina fel meri-e vállalni a konfrontációt, vagy hagyja magát teljesen lenyomni.
Az eseményeket végig Kath szemével követjük, és tanúi vagyunk belső harcainak is. Ez tényleg egy pillangó útja.
Nem is csoda, hogy az izgalmas történetet rögtön megszerette a célközönség. A tinik imádják, és senki nem fog csodálkozni, hogyha az önéletrajzi ihletettségű könyv esetleg folytatódna.
Ellenben az idősek korosztály kicsit vértezze fel magát olvasás előtt, közben, mert sajnos a könyv hemzseg a mindennemű hibáktól. Bele sem merek gondolni, hogy mit kell ilyenkor egy alkotónak végigélnie. A nyomdai szalagról lejövő, elvileg ellenőrzött könyv bőven meg van szórva rossz elválasztással, felesleges karakterekkel, és sajnos vannak hibák a kifejezésekben, fogalmazásokban is, erről viszont már nem a gépek tehetnek.
Miában megvan a lendület, van mondanivalója, úgy tűnik, hogy meg tudja szólítani a tinédzsereket is. A többit talán majd a rutin és az idő megérleli! Csodálatos szenvedéllyel ír a táncról, és ez sok dolgot feledtet.
16-17 éves kortól ajánlom.

Érdekes kis történet, tele sok-sok mondanivalóval. Pár karakter eléggé zavaró volt, meg persze voltak benne logikai hibák, mint pl. egy oldalon belül valaki kólát iszik, majd pár sorral arrébb meg már teát. Ezek látszólag apróságok, de bosszantó hibák, amik megfelelő lektorálással eltüntethetőek lennének.
Kat útkeresésével szerintem sok mindenki azonosulni fog, korosztálytól függetlenül, hisz mindenki vívja a maga küzdelmeit, nap mint nap.

„Szerethető, érdekes történetet kaptam, ami bemutatja az élet szép és csúf oldalát is. Szerintem ez egy jó kezdet Mia számára, hiszen A pillangó útja elgondolkodtató, és valósághűen ábrázolja az embereket. Tetszett, hogy az írónő beleszőtt egy kis pszichológiát is a könyvbe, hiszen az is az egyik kedvelt témám, és ezáltal érthetőbbé vált néhány karakter viselkedése. A táncos jeleneteket érdeklődve olvastam, nem untatott, szinte már magam előtt láttam Kat és Alex duóját. Természetesen mindig van hova fejlődni, de úgy érzem, magas mércét állítottam Miának, aki megütötte azt már az első könyvével.”

Bővebben…
https://fannislibrary.blogspot.com/2018/12/kun-mia-pill…

Nehéz értékelnem ezt a könyvet. Egyrészt nem akarom lehúzni, mivel nem az én korosztályomnak szól, és lehet, hogy több tanulságot át tudtam volna emelni belőle, ha fiatalabbként olvasom. Az alapötlet szerintem jó, sok jó gondolatot jár körbe, a karakterek viszonylag jól fel vannak építve, de őszintén, én untam ezt a könyvet. Kat személyisége a maga gyermeki naivitásával először aranyos volt, később viszont nagyon bosszantó, hogy nem csinál semmit, és hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle. Alexet csíptem a könyvben, ő rendelkezett a legnormálisabb személyiséggel mindenki közül szerintem. Ha a sztorit, a szereplőket nézem, szerintem ez egy tanulságos ifjúsági könyv, ha jó helyen, jó korban és jó időben olvassa az ember.
Viszont ami mellett nem tudok elmenni, az a kiadás. Egyszerűen undorító, erre nem tudok szebb kifejezést találni. A tördelési hibák borzasztó zavaróak, teljesen megtöri az olvasás menetét a 3-4 bekezdés utáni nagy sorköz, mintha külön gondolat lenne, holott nem, ahol meg tördelni kellett volna, ott sokszor egybefüggően van ömlesztve, és azt se lehet tudni, most ez vagy az kinek a gondolata, sok a helyesírási hiba, szóval összefoglalva ilyen pocsék munkát nem tudom, hogy adhat ki a kezéből egy kiadó.. Szomorú…
Illetve nekem nagyon zavaró volt, hogy a neveket az Írónő hol így, hol úgy jelenítette meg, értem ez alatt főként a Kat-Katherine váltást. Egy E/3-as könyvben, amikor az egyik mondatban Kat, a következőben Katherine szerepel ugyanazon szereplő elnevezéseként, az zavaró. Az elején olyan, mintha két külön szereplőről lenne szó. Legalább egy bekezdésen belül ne lenne ez a váltakozás. Értem, hogy szóismétlés, meg nem tudom én, de nem kötelező minden mondatban megnevezni a szereplőt egy E/3-as leírásban, főleg, hogy közben meg időnként egy-egy párbeszédben meg azt se tudod, ki beszél, mert 1. rossz a tördelés, 2. egy 3-4 fős beszélgetésben csak a „lány”, „fiú” elnevezést használja. Úgy érzem, nem volt ebben egyensúly, és a tördelési hibákkal együtt ez már túlzottan eltereli a figyelmet a történetről, és időnként élvezhetetlenné teszi az olvasást.
De tényleg, azt továbbra is tartom, hogy fiatalként ezt olvasni megéri, jó gondolatokat penget az Írónő, amiből lehet tanulni. Első próbálkozásnak szerintem jó.

Tulajdonképpen egy tűrhető, kortárs ifjúsági lányregény idegesítő szereplőkkel és klisékkel, amolyan a nagy betűs É meg a felnőtté válás. Igazából nem is olyan rossz.
Viszont. A sokadik olyan első könyv, amit nem voltak képesek tisztességesen megszerkeszteni, és ezzel szerintem kb megalázzák szegény lelkes első könyveseket (szegény korrektorok meg itt állnak munka nélkül).
1. A párbeszédek össze voltak zagyválva, gyakorlatilag a könyv harmadában azt sem tudtad szinte, hogy ki beszél éppen. Az így megspórolt helyet megspórolhatták volna a felesleges sorkihagyások mellőzésével; gyakorlatilag jelenet közepén voltak indokolatlan kihagyások.
2. Elválasztás szabályai, könyörgöm! Hogy lehet ilyen jellegű hibákat véteni mint pl ösz-szkép? Többször is előfordult.
3. Logikai eltérések: Williamék pl pár hét eltéréssel kétszer is megünneplik az első évfordulójukat. Illetve 80. oldal: „-Miért is iszunk kólát?” kérdezi az első sorban Kat, majd pár perccel és 20 sorral később már ízesített sörébe iszik bele.
4. Magyartalan mondatok, szóismétlések – lett volna mit helyretenni. Olyan 15-20 oldal húzás is jót tett volna a szövegnek.

A táncosok világa mindig is érdekelt, hogy vajon mi van a büszke tartásuk és a kontyuk mögött, és mennyi izzadtság rejlik gyönyörű mozdulataik mögött. No, hát erre nem sok választ kaptam, cserében viszont ott volt egy nem is rossz sztori, előre simán sejthető, de azért némileg tanulságos csavarokkal, kellő jellemfejlődéssel. Nem bántam, hogy elolvastam, rossznak semmiképpen nem mondanám.
Ami a legrosszabb volt: az a sok hiba a tördelésben, elírás, elütés, hiányzó mondatrészek, és hogy a szerkesztés miatt a dialógusoknál néha sakkoztam, hogy kinek a szájából is hangzik el az adott mondat. Ezek sokat rontottak az olvasási élményen.

Azért jók a választok-a-várólistádról típusú kihívások, mert olyan könyvek is előkerülnek a várólistám legsötétebb bugyraiból, amikről fogalmam sincs, hogyan kerülhettek oda. Valószínűleg egy gyenge pillanatomban, gondoltam én, amikor a kezembe vettem ezt a könyvet. Alapvetően kerülöm a magánkiadás és annak kinéző igénytelen kiadók könyveit, és ha mostanában az utamba került volna, dobtam volna messzire. Elszörnyedtem a szinte olvashatatlan apró betűktől, a gyenge tördeléstől, a feleslegesen kihagyott soroktól, amik nem is új bekezdéseket jelölnek, a nyelvtani hibáktól (kedvencem a két sz elválasztása volt, pl. rosz-sz, és nem is egyszer!!), meg attól, ha egyes emberek párbeszédei egy sorba kerültek, így néha nehéz volt követni, hogy ki beszél, amire még rátett egy lapáttal, ha két lány beszélgetésénél csak annyi van, hogy mondta a lány… Emiatt be is lőttem a könyvet egy csillagra, mert az elejétől kezdve érezhető volt, hogy nem egy profi íróval van dolgunk. De a kicsit nyögvenyelős első fejezetek után kiderült, hogy a sztori egyáltalán nincs rosszul megírva. Süt belőle valami hitelesség és őszinteség. Igaz, hogy néha közhelyes, de van benne fontos mondanivaló. A könyv a felnőtté válás valóságos leírása, a naiv, eddig burokban nevelt lány bekerül az egyetemre, ahol farkastörvények uralkodnak. Életreszóló leckéket kell megtanulnia, én pedig azt vettem észre, hogy drukkolok Katnek. Bár a fenti kiadói hülyeségek végig zavartak, és rontották az olvasmányélményt, a csillagok száma a fejemben egyre emelkedett. Az írónőnek sikerült átadni a tánc iránti szenvedélyét, azok a részek voltak a legjobbak, amikor valaki táncolt. A vége ugyan kicsit rétestészta, mégis fel tudtam sorolni még egy nagy erényét a könyvnek: hogy a karakterei nem feketék vagy fehérek. Még Belindáról is kiderül a végén, hogy a bizonytalansága okozta a gonoszságát, Will sem tökéletes, ahogy Alex és Gerald sem. Tetszett a megoldás, ahogy Kat végre képes felnőtt döntést hozni, és szembenézni a félelmeivel. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, az írónőnek pedig minden jót kívánok. Látszik, hogy ez első regény annak minden hibájával együtt, sok munka kell még hozzá, de szerintem van benne potenciál.

Akár beismerjük, akár nem a tánc világa bármilyen gyönyörű, pont olyan küzdelmes is, mint fizikailag, mint lelkileg. Sok lemondással jár, ha valaki az élre akar törni és a legjobb lenni abban,amit szeret. Ez a történet rávilágít, hogy az embernek dönteni kell, hogy mi az, ami igazán boldoggá teszi, mitől érzi teljesnek magát. Könnyed, romantikus, néhol humoros történet, amiben sokkal több van, mint gondolnánk.

Hát ez meg! HÁT EZ MEEEEG?
Őszintén pozitívan csalódtam benne. De tényleg!

Egyrészt, nagyon örülök, hogy az írónő megkeresett, hogy olvassam el és úgy voltam vele, miért ne?
Aztán amikor elkezdtem olvasni, teljesen rendben volt.
De amikor elkezdődtek a történések!
Hát én nagy rabja lettem a könyvnek! Mondhatni együtt tudok érezni Kat-tel, hiszen nekem is voltak problémáim az új környezetemmel.
Imádtam Kat és Alexander barátságát, mert az tényleg félbeszakadthatatlan!
Belindát meg el kell ásnom, azta r…. NEM KÁROMOKODOK!!!
Egyébként ha leírnám a cselekményét, azt hinné az ember, hogy ez is csak egy tipikus ifjúsági könyv. De nem!
Oké, részben, mert tényleg olyan könyv, de van egy kis plusz is, ami miatt nekem nagyon megtetszett!

Nagyon szívesen olvasnám még tovább, hogy végül mi lett/mi lesz! spoiler

Ajánlom azoknak, akik úgy mint én, szeretik a hétköznapi, de mégis plusz történteket! ^^

spoiler