Hozzátok ​szólok magyarok! 0 csillagozás

Tanárnak ​lenni akkora szellemi szőkét jelent, amit nemzetünknek minden elképzelhető területen kamatoztatnia kell. Különösen egy olyan nemzetnek, amely évtizedek nyomasztó hatása folytán a gazdasági, társadalmi, politikai és erkölcsi süllyedés legmélyebb fokához jutott. Nincs olyan nép a világon, amelyet annyi veszély fenyegetne, min népünket: az iszákosság, a mértéktelen evés, a dohányzás, a rák, az elmebetegség, a családi züllés és válás, az egykeség és egyseség, az öngyilkosság, az összeférhetetlenség, a nemzettudat hiánya, az antiszemitizmus felbukkanása és így tovább. Ha nem térünk észhez, beteljesedik rajatunk Herder jóslata: eltűnünk a népek sorából.
Kun József legújabb könyve – mint a többi is – különösképpen kamatoztatja magát. A legfájdalmasabb feladatra vállalkozik: a vészharang meghúzására, de a végzetesen pesszimista művektől eltérően arra is, hogy a még mindig létező (vagy létezhető) menekülési lehetőségekre rámutasson. Pedagógus másként nem s teheti. Neki a… (tovább)

Tanárnak ​lenni akkora szellemi szőkét jelent, amit nemzetünknek minden elképzelhető területen kamatoztatnia kell. Különösen egy olyan nemzetnek, amely évtizedek nyomasztó hatása folytán a gazdasági, társadalmi, politikai és erkölcsi süllyedés legmélyebb fokához jutott. Nincs olyan nép a világon, amelyet annyi veszély fenyegetne, min népünket: az iszákosság, a mértéktelen evés, a dohányzás, a rák, az elmebetegség, a családi züllés és válás, az egykeség és egyseség, az öngyilkosság, az összeférhetetlenség, a nemzettudat hiánya, az antiszemitizmus felbukkanása és így tovább. Ha nem térünk észhez, beteljesedik rajatunk Herder jóslata: eltűnünk a népek sorából.
Kun József legújabb könyve – mint a többi is – különösképpen kamatoztatja magát. A legfájdalmasabb feladatra vállalkozik: a vészharang meghúzására, de a végzetesen pesszimista művektől eltérően arra is, hogy a még mindig létező (vagy létezhető) menekülési lehetőségekre rámutasson. Pedagógus másként nem s teheti. Neki a végsőkig bizakodnia kell, hogy magával ragadhassa az elbukottakat, a csüggedőket, életet lehelve beléjük. Érdekes könyv ez. Paradoxonszerűen: minél lehangolóbbnak látszik, annál bizakodóbb. A magyar hibák és vétkek addig tornyosulnak benne, míg megjelenik csúcsukon a nap, valamiféle evangéliumi kegyelemszerűséget sejtve. Ebben rejlik igazi értéke. – Dr. Deák Gábor